Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-11 / 10. szám

A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Agroctav építővállalatot mindössze tizennyolc évvel ezelőtt alapították, de elmondhatjuk, hogy ez alatt a rövid Idő alatt — jelképesen szőlva — felnőtté érett, teljesíti azt a szerepét, amelyet gazdaságunk és társadalmunk vár tőle. Komplett farmokat, istállókat, tárolókat, takarmánykeverőket, gépi központokat épít, felújításokat, villany- és csőszerelést végez, ezenkívül olyan trágyatelepeket és silógödröket kivitelez, amelyek megfelelnek a Csallóköz szigorú környezetvédelmi előírásainak.

A Dunaszerdahelyi járásban úgyszólván nincs olyan mezőgazdasági üzem, amely ne dicsérné az Agrostav dolgozóinak munkáját. Legnagyobb büszkeségük a Mäsospol 7600 férőhelyes hízőbikafarmja, amely négy év alatt épült fel 140 millió korona költséggel. Talán kevesen tudják, hogy ugyancsak a vállalat építette fel rekordidő, tizenöt hónap alatt a DAC labdarúgó-stadionjának pompás lelátóját az összes Járulékos épülettel együtt.

Már e puszta felsorolás is igazolja, hogy az Agrostav derekas munkát végzett a tizennyolc év alatt, de még meggyőzőbb az a számokkal alátámasztott összehasonlítás, amelyet Nagy József vállalati igazgatótól hallottam. Éspedig azt, hogy 1969-ben, az alapítás évében a vállalat gazdasági teljesítménye mindössze 18 millió korona, az egy főre eső évi munkatermelékenység pedig 77 ezer korona volt. Ezzel szemben tavaly már több mint 72 millió koronás teljesítményt és egy főre 153 ezer koronás termelékenységet értek el, vagyis az utóbbi tételben a dupláját a korábbinak. Ezenkívül mindkét mutatóban túlteljesítették a tervet. Kézenfekvő még egy összehasonlítás: az előző ötéves terv első évében az állami terv 43 millió koronát tett ki, az idén már majdnem 74 millió korona, az ötéves terv végén pedig 81 millió korona lesz. A kimutatásokból nyomon lehet követni, hogy évről évre növekszik a teljesítmény, s kivétel nélkül minden évben túlteljesítik az állami tervet.

— Az Agrostavot megbízható partnernek tartják. De meddig lehet fokozni a teljesítményt? —

kérdeztem Nagy József vállalati igazgatótól.

— Először is azt kell mondanom, hogy a csallóközi embernek van tartása, ad a munkájára, becsületesen végzi a dolgát. Erre építünk munkánkban. Ugyanilyen fontos, hogy nagyon jól dolgozik a pártalapszervezet, a pártcsoportok, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet is. Természetesen a teljesítményt, Jobban mondva a termelékenységet nem lehet a végtelenségig fokozni, de úgy véljük, hogy a Jelenlegi 468 főnyi állományt akár 700-ra is lehet emelni, mert — jóllehet nem az egyet- •

A befejezés előtt álló tehénistálló Dunatőkésen

FELNŐTIÉ VÁLT

Bugár László építésvezető

len mezőgazdasági építővállalat vagyunk a járásban — munkánk van épp elég, és lenne több is. Sajnos, akárcsak az egész építőipar, mi is híján vagyunk a jó szakembernek. De éppen a közelmúltban tettünk róla, hogy ezentúl szakembereket neveljünk magunknak.

Í

gy tudtam meg, hogy január elsejétől saját szakmunkás- tanuló központot létesített a vállalat. Egyelőre a Járási Építővállalat és a Somorjai (Samo- rín) Mezőgazdasági Szaktanintézet néhány eddigi tanulójával kötöttek szerződést. Ogy tervezik, hogy az ötéves tervidőszak alatt évente 50 szakmunkástanulót vesznek fel, s ezzel gyakorlatilag megoldódik a szakmunkás-utánpótlás. De más módon, a dolgozókról való jobb gondoskodással is igyekeznek magukhoz kötni az embereket.

— A havi 3306 koronás átlag- kereset szerintem, nem rossz — mondta az igazgató. — Természetesen vannak, akik ennél Jóval

Nagy József vállalati igazgató

többet keresnek, például a palko- viőovói épületelemgyárunkban, ahol tizenhárom fizikai dolgozó évente 6,5 millió koronát produkál. Elmondhatom, hogy megszilárdult a káderhelyzet, lényegesen csökkent a fluktuáció. A dolgozók átlagos életkora 33 év, ez is Jó. Az építkezéseken lakókocsikban biztosítjuk a munkások tisztálkodását és azt, hogy átöltözködhessenek. Az igazgatóság épületében van üzemi étkezde, a közeli építkezésekre pedig klvisszük az ételt. A távolabb eső munkahelyeken úgy oldjuk meg dolgozóink étkeztetését, hogy szerződést kötünk a helybeli üzemi konyhával. A béralap 2,4 százalékát fordítjuk kulturális és szociális célokra. A nagymegyeri (Calovo) termálfürdőben vannak bungalóink. Csereakcióban a Csorba-tón is üdültet- jük a dolgozókat Gyakorlatilag minden alkalmazottunk évente egy hetet tölthet el ingyen vállalatunk és partnereink üdülőiben. A vállalati székház mellett már épül az új szociális épület, amelyben lesz orvosi és fogorvosi renPÁLYAKEZDŐ

szonyba. Tőle érdeklődtem a pályakezdő fiatalok nehézségeiről, problémáiról.

— A Nagykaposi (Veiké Kapu- Sany) Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola elvégzése után Jöttem a szövetkezetbe. Eredeti képesítésem agronőmus, de jelenleg zootechnikai munkakörben dolgozom. Kezdeti nehézségek? Voltak. Az idősebbek bizalmatlanok voltak hozzám, nem mertek nehezebb feladatokat rám bízni. Talán attól féltek, hogy nem tudok velük kellőképpen megbirkóz- Hancsovszky Sándor a nagygé- ni. Időbe telt, míg bebizonyítot- resl (Vefkf Horei) szövetkezet tam az ellenkezőjét, hogy értek zootechniknsa. Olyan fiatal, aki a a munkámhoz. Most már úgy ér- közelmúltban lépett mnnkavl- zem, hogy befogadtak.

— Szereted a munkádat?

— Az igazat megvallva, kellett egy kis idő, amíg megszerettem az állatokat. De most már megállapodtam, van néhány ötletem is, például hasznosnak tartanám, ha gazdaságunkban nyúltenyésztéssel is foglalkoznánk.

— Hogyan telik el egy-egy munkanapod?

— Nagyon változatosan. Reggeltől estig sok minden történik, ki kell osztani a munkásoknak a feladatokat, hónap végén, amikor a zárást csináljuk, több időt kell fordítanunk az állatok súlyának mérésére és a papírmunkára is.

delő, komplett rehabilitációs központ, szauna, kondicionáló terem, víz alatti masszázs, egy nagy társalgó és néhány garzonlakás, illetve lakosztály, amelyeket szintén a csereüdülésre használjuk fel. Nyárasdon (Topolniky) közös vállalkozásban pionírtábort építünk. Ogy hiszem, nem kevés, amit a dolgozóinkért teszünk, de megérdemlik. Velünk még nem fordult elő, hogy egy építkezést ne adtunk volna át határidőre, de leggyakrabban még korábban is. Ha erről akar egy érdekes történetet hallani, akkor menjünk ki a Dunatőkési (Dunajsky Klátov) Állami Gazdaságba, ahol most folyik az egyik legnagyobb vállalkozásunk, egy tehénfarm építése. Ott dolgozik egyik legjobb építés- vezetőnk, Bugár László, aki három évvel ezelőtt jött át hozzánk a Stavolndustriától.

D

unatőkésen a kellemetlen téli időjárás ellenére folyt a munka. Bugár László építésvezető büszkén körülhordozott bennünket a félig kész épületben, közben nem szalasztotta el a lehetőséget, hogy szóvá tegye az akadozó anyagszállítást.

— A Stavoindustriában minden építőanyagot készen kaptam, itt magamnak kell anyag után futkosni — fakadt ki.

— Ennek ellenére mennyit húztatok rá a határidőre mondjuk az utolsó stavoindustriás építkezésen? — kérdezte az Igazgató.

— Négy évet.

— És ezt az Istállót mikorra fejezzük be?

— December 15-ére, fél hónappal a határidő előtt — felelte az

építésvezető.

— Na látja — fordult hozzám az igazgató. — Ott mindent az orruk elé raktak, mégis rendre késtek a munkával. Nekünk óriási gondot okoz az anyagellátás, mert nem az építőipari, hanem a mezőgazdasági minisztérium hatáskörébe tartozunk, s mindent úgy kell kikönyörögnünk. Vagy úgy segítünk magunkon, mint a palkoviőovói épületelemgyár, hogy magunk teremtjük elő, amire szükségünk van. Kitaláltuk például, hogy sok időt takaríthatunk meg, ha a vályúkat Palkoviőovó- ban előregyártjuk, és a helyszínen csak összeillesztjük őket. Elmarad a hosszadalmas zsaluzás, rengeteg deszkát takarítunk meg. Ilyen vályúkat és épületelemeket már más járásokba is szállítunk a testvérvállalatoknak. Ez a ml találmányunk, és annak bizonyítéka, hogy dolgozóink leleményesek. Néha persze jogosan, de jó értelemben elégedetlenek is, mint a dunatőkési építésvezető. Meggyőződésem, hogy a gazdasági mechanizmus átépítése véget vet majd azoknak a praktikáknak, hogy megfelelő anyagellátás és feltételek mellett is gyakoriak a határidőcsúszások. Valószínűleg mi is jobban járunk, s nem kell majd annyit anyag után szaladgálnunk, hanem jobban odafigyelhetünk a napi dolgainkra.

Palágyi Lajos A szerző felvételei

1— Feltételezem, azért marad szabadidőd is. Hogyan töltőd?

— A Nagygéresi Alapiskola igazgatónője, Lejko Lászlóné kérésére vállaltam az iskola természetrajz- körének vezetését. Találkozásainkat igyekszem minél színesebben, érdekesebben megszervezni. Hónaponként egyszer találkozunk de szeretném ha gyakrabban is együtt lehetnék a tanulókkal.

— Párttagjelölt vagy, pionírvezetőként dolgozol falud alapiskolájában, idegen nyelveket is tanulsz, sportolsz...

— A sport nagy szerepet játszik az életemben, az idén szeretnék részt venni a Békemarato- non, nem az eredmény lesz a fontos, hanem az, hogy átéljem a verseny egyedi légkörét, amelyet már annyiszor megcsodáltam. Nem utolsósorban kipróbálom akaraterőmet és kitartásomat Is.

Iski Ibolya

A SZISZ-elnök felelőssége

Lapunk szerkesztősége azzal a kéréssel fordult néhány SZISZ-alapszer- vezet elnökéhez, hogy válaszoljon az alábbi három kérdésre:

1. Milyen jelentős tettel, tevékenységgel segítette elő szervezetetek az elmúlt öt évben munkahelyetek, iskolátok, városotok, falutok, szövetkezetetek fejlődését?

2. Milyen problémákkal találkoztál leggyakrabban elnöki munkádban? Mi volt a SZISZ-munka leggyöngébb pontja az elmúlt időszakban szervezetetek!, on, és hogyan oldottátok meg vagy szeretnétek megoldani?

3. A SZISZ-munka egyes területein jelenleg mire helyezitek a legnagyobb hangsúlyt?

A felkért elnökök válaszait fokozatosan közöljük, de várjuk, hogy kérdéseinkre további SZISZ-elnökiik is válaszolnak. Lapunkban valamennyiük véleményének helyet adunk.

1. Ogy érzem, hogy a legtöbb eredményt Iskolánkban az Ifjúsági Fényszóró őrjáratai érték el, elsősorban a dohányzás, a vandalizmus, az alkoholizmus és a szipuzás elleni harcban. Ezt a munkát iskolánkban nagyon fontosnak tartom, hiszen akit fiatalkorában hatalmába kerít az említett káros szenvedélyek valamelyike, az később már nehezen szabadul tőle. Azt hiszem, elégedettek lehetünk a hulladékgyűjtésben elért eredményeinkkel is, és annak is örülök, hogy változott hozzáállásunk a munkához; nincs annyi panasz munkánk minőségére, mint azelőtt. Tudni kell, hogy mezőgazdasági iskola vagyunk, és nagyon gyakran kisegítjük a környező szövetkezeteket. Ez a változás nem csupán a SZISZ-munkájának érdeme, ezen a téren sokat köszönhetünk iskolánknak, tanárainknak is.

2. Legtöbb problémám a felkészületlenségemből adódott, abból, hogy tapasztalatlanul vállalkoztam az elnöki funkció betöltésére. Sok írásos anyagot kell készíteni a taggyűlésekre, talán nem ártana, ha kevesebb lenne az ilyen kötelezettség. Kapunk módszertani anyagokat, továbbképzéseken is részt veszünk, mindez segít bennünket, elnököket, hogy helyt álljunk a tagság előtt.

3. Az elkövetkező Időszakban ifjúsági szervezetünkben nagy figyelmet akarunk szentelni a középiskolások tudományos szakköri munkájának, szeretnénk iskolánk jő hírnevét ezzel is öregbíteni. Nem az a célunk, hogy csak kitűnő diákok látogassák iskolánkat, de tudjuk, hogy a tanulmányi eredményeinkben is van behoznivaló, épp ezért azt szeretnénk, ha az osztályok közötti tanulmányi verseny hatékonyabb lenne, ha érdekeltté tenne bennünket a jobb tanulmányi eredmények elérésében.

Látókörünket és tájékozottságunkat szeretnénk néhány találkozóval is tágítani, szerepel tervünkben beszélgetés, szakorvossal, pszichológussal, továbbá a népi milícia és a közbiztonsági szervek tagjaival.

Tervbe vettünk még sok érdekes rendezvényt, a magunk erejéből kulturális műsorokkal, sportrendezvényekkel szeretnénk gazdagítani Iskolánk és városunk életét.

ANTON SCHWARTZ,

a Nagykaposi (Veiké KapuSany) Mezőgazdasági Szakközépiskola SZISZ-szervezetének elnöke