Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-04 / 9. szám

új ifjúság 9 kilencedik oldal - kilencedik oldal - kilencedik ol Arról, egyik művész hogyan tör borsot a másik orra alá, legendák keringenek — egyet-kettőt a múltban már mi is felelevenítettünk —, de hogy a gép is ellensége tud lenni az embernek a színpadon, kevesen gon­dolnák. Pedig így van. Mozart Don Giovanniiát adták a bé­csi Állami Operában. A címszerepet a híres baritonista, Cesare Slepi éne­kelte. Ebben az operában, amikor a hős eljut ahhoz a jelenethez, hogy elszölitja őt a végzet, fontos szerep hárul a süllyesztőre. A korszerűen felszerelt színházaknál lift szállítja alá Don Giovannit a pokol mélyére. A bécsi Állami Operában azon a vég­zetes estén a lift csúnyán megtréfálta Cesare Siepit. Hiába adta meg ma­gát operabeli sorsának, nem és nem sikerült alászállnia. Deréktól fölfele továbbra is látható maradt. Olyankor, ha valami miatt nem si­került ez vagy az a jelenet, meg szokták ismételni. Don Giovanni most is visszatért erre a világra, hogy új- fenn távozzék, de megint csak de­rékig sikerült neki. Egy valami már NEVETŐ SZÍNHÁZ biztos volt, azon az estén ez a Mo- zart-opera nem végződik tragikusan. A közönség feszülten figyelte a hős­nek a pokol elemeivel vívott harcát, mígnem a kakasülőről valaki lekiál­tott: „Ennek aztán mázlija van, úgy látszik, megtelt a pokoli“ A bécsi operával ellentétben a New York-1 City Center liftje kifogásta­lanul működött. Az élvhajhászó Don Giovanni egy Öl-kiáltással el is tűnt a pokol mélyén. Utána vihar támadt, villámok cikáztak — minden ponto­san úgy zajlott, ahogy az a librettó­ban meg van írva —, és Don Gio­vanni nyári lakából, ahol a nőcsábász az utolsó lakomát rendezte, csak ro­mok maradtak. Ebben a pillanatban leengedik a függönyt, és gyors átala­kítás következik a rövidke zárójele­nethez. Most azonban, amikor újra felment a függöny, Giovanni nyári lakának panoramatikus képe helyett a háttérben New York utcai élete zajlott — eredetiben. Taxik tülköl­tek, autók áradata rohant. A forgal­mat irányító rendőr legalább úgy meglepődött, mint a közönség. Hon­nan kerül az utcai forgatagba egy valódi színház? — és ámulatában majdnem kiesett a síp a szájából. Csakugyan, hogyan került a szín­ház az utcára, az utca meg a szín­házba? Egyszerű a magyarázat: Don Giovanni tragikus halála után az utolsó előtti jelenet kulisszáit felvon­ták a zsinórpadlásra, s helyettük le kellett volna ereszteni az utolsó je­lenet díszleteit. Le is engedték, de a díszletek valahol megakadtak, köz­ben a függöny már felgördült, úgy­hogy a nézők egészen a színház ha­talmas hátsó kapujáig láthattak. A kapu pedig sarkig tárva volt, mert már szállították a másnapi előadás díszleteit. Két jóképű, huszonöt év körüli fia­talember lépkedett a főváros havas­jeges utcáin, és rettenetesen fáztak. Nem is csoda, hiszen az alig derékig érő dzseki meg a farmernadrág in­kább hütötte, mint fűtötte őket. — Nem ártana most egy jó meleg nagykabát — szólalt meg Rómeó. — Hát igen, különösen ha a zse­bében ott lapul egy lapos üveg rum — hagyta rá barátja Karel. — Ha már lapos üveg, akkor le­gyen annak a nagykabátnak jó sok zsebe — folytatta a gondolatot Ró­meó. És mert sem nágykabáttal, sem rummal nem várta őket az esti for­gatagban senki, nagyon is egyszerű megoldást választottak: betértek az útjukba eső legközelebbi vendéglőbe megmelegedni. Igaz, nem lapos üveg­ben tette eléjük a pincér az italt, de annál gyakrabban szólították őt az asztalukhoz. — Mondd csak, mennyire jutottál már Júliánál? — kérdezte Rómeót Karel. — Semennyire, barátocskám — s mintegy nyomadékot adva állításá­nak, újabb kört rendelt. — Ügy is mondhatnám, nagyon fájintos a csaj, nem olyan, mint a többi. Talán ko­molyra is fordulhat köztünk, ezért jobbnak látom „úgy“ békénhagyni. Érted mire gondolok? Már azt is pedzegettem, mutasson be a szülei­nek, de rettenetesen fél az apjától. Randi után elkísérem őt a házukig, aztán én is hazabattyogok. — Hol akkor a bibi? — Hol, hol...? Ott, hogy tulajdon­képpen már csak múlt időben beszél­hetek róla. Valamelyik nap alaposan túllőttem a célon. Szexis szerelésben volt, és nem tudtam parancsolni ma­gamnak ... Tudod, ott a házuk köze­lében abban a kis parkban. De kisik­lott az ölelésemből, és távozóban azt RÓMEÓ sziszegte a képembe, hogy én Is ép­pen olyan csirkefogó vagyok, mint a többi pasas. Látni se akar. — Azt csak úgy mondta, hogy meg­játssza előtted a szendét. — Nincs igazad! Ha telefonálok a munkahelyére, letagadja magát, ha meg elébe megyek, meglóg előlem. A múltkor például úgy, hogy bevágó­dott egy arra jövő taxiba. — Mit akarsz hát akkor csinálni? Főnök, még egy kört! — intette asz­talukhoz a pincért Karel. — Veszek két csokor virágot meg egy flaska ptját, és elmegyek hozzá­juk hívás nélkül is bemutatkozni. Le­het, ez megtöri. Tudod, az eset után még inkább ragaszkodók hozzá, még inkább szeretném elvenni. És míg Rómeó sorsát igyekeztek buzgón egyenesbe hozni, legalábbis elméletben, számlájuk is jócskán megnőtt. Záróra fele járt már az idő, amikor Rómeó úgy döntött, nem vár holnapig, hanem még most, rögvest bebizonyítja — igaz, csokréta és flas­ka nélkül —, hogy legény a talpán. Elmegy Júliáékhoz, és megkéri a lány kezét. Karéinak nem volt ínyére a késői leánykérés, de végül is ráállt, hogy elkísérje barátját. — Júlia szobája az első emeleten van. Látod azt a kivilágított ablakot? Az az övé. Az ősök a földszinten lak­nak. Várj «leg, rögtön jövök. Karel, akinek már álltában le-Ie- csukódott a szeme, valamit motyogott az orra alatt, és a közeli park felé vette az irányt. Ha nem zuhan rögtön mély álomba, láthatta volna, mint tá­masztja barátja a létrát Júlia ablaka alá, majd valamivel később hallhatta volna a rendőrautó fékezését. A lány apja a földszinten a tévét nézte, lélegzet-visszafojtva követte a Forma 1 versenyzőinek eszeveszett száguldozását. Egyszeriben azonban még ennél is lélegzetelállítóbb jele­net következett. Óriási üvegcsörömpö­lés, majd egy bizalomkeltőnek egyál­talán nem mondható individuum zu­hant a padlóra. Miközben megpróbált feltápászkodni, a bemutatkozásból egyelőre csak egy fájdalmas jajra tellett az erejéből. — Ki maga. és mit akar?! — kér­dezte ámulatából magához térve az apa. — Rómeó, és Júliát akarom... — hebegte a jövevény. A lány, látva, hódolója milyen si­ralmas állapotban van, jobbnak ta­lálta hallgatni az ismeretségükről. Rómeó a kijózanítóban kötött ki, másnap pedig a rendőrségen kellett felelnie a csendháborításért, a kelet­kezett kárért, és azonkívüu fennállt a betörési kísérlet vádja. Amikor a lány ezt megtudta, mégiscsak meg­gondolta magát, és töredelmesen be­vallotta az apjának, hogy ismeri a késő esti hívatlan látogatót. Ez egy kicsit változtatott a helyzeten, de Ró­meónak akkor is meg kellett fizetnie a keletkezett kárt, azonkívül a kijó­zanítóban kapott szolgáltatásokat meg az éjszakai szállást. Látogatásának, merészségének azon­ban volt egy kellemes következmé­nye is, azontúl szabad bejárása volt Júliájához, sőt, rövidesen ez esküvőt is megtartották. És még egy valami: azóta látni se akarja a rumot. HOLLYWOOD CENTENÁRIUMA 1887. február elején, amikor egy Harvey Wilcox nevű üzlet­ember megjelent a Los Angeles-i telekkönyvi hivatalban, hogy be­jegyeztesse legújabb birtokát, nem sejtette, hogy egy legendá­nak lett szülőatyja. A birtoknak a Hollywood nevet adta. Ez száz évvel ezelőtt történt, de a szelíd lankákkal és narancsligetekkel körülvett vidék csak a XX. szá­zadban érdemelte ki a csodavá­ros, az álmok szigete, az álom­város, a film ígéret földje címe­ket. Érdekes azonban, hogy az ame­rikai filmgyártás bölcsője nem Hollywood, hanem New York. Még a legelső westernfilmeket is a New Jersey-i vidékeken forgatták. Hollywood felemelkedését két fontos tényezőnek köszönhette: csodálatos éghajlatának, amely lehetővé tette a külső forgatást csaknem egész esztendőben, és egyes producerek erőfeszítésének hogy megtörjék a Thomas Edison filmvállalat monopóliumát. 1907-ben William Selig ezredes, Edison fő riválisa egy dokumen­tumfilmet forgatott Los Angeles mellett és 1909-ben felépítette az első stúdiót. De csak Cecil B. de Miile 1913-ban történt megjelené­se virágoztatta fel Hollywoodot. A világhírű filmrendező Arizoná­ban akart westernt készíteni, de nem talált megfelelő terepet. Több államot beutazott, s végül Holly­wood nyerte meg tetszését. Fel­építette stúdióját, és hamarosan más producerek is követték a pél­dáját. A húszas években aztán a „sztárrendszer“ kialakulásával Hollywood a filmgyártás világ­fővárosa lett, ahol évente nyolc­száz film készült. A virágzás a negyvenes évekig tartott, ekkor két esemény törte meg a lendületet: a televízió meg­születése és egy trösztellenes tör­vény, amely különválasztotta a filmkészítést a forgalmazástól. A Hollywood név azonban még min­dig a luxust, a nagyfilmeket, a dicsőséget, az álmokat idézi. De a sztárok fokozatosan elmenekül­tek. A Hollywood Boulevard a prostitúció és a kábítószer utcá­jává lett. A hajdani dicsőséges városka ma eléggé elhagyatott, az emberek még fényes nappal is félnek az utcáin járni. A centenárium alkalmából azon­ban mégis ünnepsorozat indult, amelyre meghívtak mindenkit, aki jelent valamit az amerikai filmművészetben. F. V. A LEGVESZÉLYESEBB FOGLALKOZÁSOK A Sunday Times című angol lap nemrég különös vizsgálati ered­ményeket tett közzé. A pszicholó­gusok célja annak a megállapí­tása volt, melyek a legveszélye­sebb foglalkozások. Az értékelés tízpontos rendszerben történt. Az eredmény: az újságírói foglalko­zás 7,5 ponttal a harmadik helyet foglalta el a bányász (8,3) és a rendőr (7,7) után. Érdekes, hogy a veszélyes foglalkozás kategó­riájába kerültek a szájsebészek (7.3) és a színészek (7,2). A lis­tát a papok (3,5), a csillagászok (3.4) és a múzeumi dolgozók (2,8) zárják. Vannak a világon olyan foglal­kozások, amelyek egyetlen tájé­koztató kézikönyvben sem szere­pelnek. A New York-i metró al­kalmazottai között van például „bajuszlemosó“, akinek az a dol­ga, hogy naponta lemossa azokat a bajszokat, melyeket a huligá­nok festenek a különböző plaká­tokra, és reklámtáblákra. Van munkája bőven... A melbourne-i sörgyárban is van egy különös foglalkozású dolgozó: neki az a feladata, hogy megszagoljon min­den kimosott üveget, mielőtt meg­töltik sörrel. HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Peter Nagy: Podme sa zachránit 2. Marian Greksa — Demikát: Manek^na 3. Elán: Klasika 4. Stanislav Procházka: More 5. Karel Gott: Miien! ve dvou B. Marika Gombitová: VoTné miesto v srdcl 7. Michal David: Decibely lásky 8. Miroslav Zbirka: Chlapec z ulice 9. Petr Kotvald: Vrásky sl nedélám 10. JiH Kom: Trénlnk 1. Modern Hungária: Eltújja a szél 2. Első Emelet: Angyali történet 3. Katona Klári: Mindig, mindig 4. Szűcs Judit: Pezseg a vérem 5. R-Go: Ugye, nem tart soká? 6. Görbe Nóra: Hollywood 7. Napóleon Boulevard: Kérlek, ne félj 8. Z’ZI Labor: Utolsó tangó Párizsival 9. Prognózis: Add ki magadból a feszült­séget 10. Révész Sándor: Vigyázz a madárra VILÄGLISTA 1. Europe: Végső visszaszámlálás 2. Duran Duran: A megrögzött 3. Sinitta: Oly férfias 4. Modern Talking: Geromlno Cadlllacje 5. Huey Lewis and the News: Megakadtam nálad B. Owen Paul: Az én kedvenc időtöltésem 7. Toto: Majd kiheverlek 8. Depeche Mode: Az idő kérdése 9. George Benson: Amíg a város alszik 10. Falco: Jeanny ZSÁKBAMACSKA Színes posztert nyert: Buday Judit rima- szombati (Rlmavská Sobota), Nagy Natália zselízi (Zeliezovce), Szamaránszky Andrea hroboiiovói, Szalay István sládkoviőovói, Zá- lezsák Éva vágsellyei (Sala) olvasónk. AZ OLVASÚ KÉRDEZ Vangelis jeligére: Az utóbbi idők egyik legközkedveltebb zeneszerzője. A Vangelis utónév, vezetékneve Papathanassiou. Görög származású. Több hangszeren is játszik. Legjobban a billentyűs és ütőhangszereket kedveli, de kiválóan fuvolázlk. és énekes­ként is sikert aratott. Több éven keresztül az Aphrodite’s Child tagja volt, majd szóló­pályára lépett. Az utóbbi időben Anderson- nal, a Yes egykori énekesével készített több nagysikerű lemezt. Hogyan került a Modern Talking az an­gol slágerlistára? — kérdezi Juhász Éva dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) olva­sónk. Mivel ezzel a kérdéssel a Világ Ifjúsága januári száma is foglalkozott, a választ onnan szereztük. Az angolok nem nézték a legnagyobb el­ragadtatással, hogy nemzeti slágerlistájuk élvonalába került a „Wham-stílusú duó“, ahogy nem túl gálánsán Bohlent és Anderst nevezik. Az angol közönség „múló ízlés­ficamát“ annak tulajdonítja a brit rock­sajtó, hogy Spanyolországban, az angolok legkedveltebb nyaralóhelyén futott éppen a Brother Lóul című sláger, amelyet „Nyári emlékként“ vittek haza a szigetország la­kói. POPCSEREBERE Márton Magdaléna (946 54 BajC-Kotelnica 251): Adok Első Emelet, R-Go, Dolly Roll, Nena, Pia Zadora, Duran Duran, Neoton Família, Katona Klári, GM 49-képeket és -posztereket. Kérek Edda, Pokolgép, Europe, Scorpions, C. C. Catch-képeket és -poszte­reket. Dunka Szonyov (044 02 Turnianske Pod- hradie, Skolská B/A): Adok Wham, Balti- mora, Bad Boys Blue, Bonnie Tyler, Pia Zadora, Sandra, Nena-posztert. Kérek Patty Ryant. Shearkens, Délhúsa Gjon, Matt Bian­co, Europe, Falco-posztert, -képeket vagy -jelvényt. Maksi Ilona (980 04 Gemerské Dechtáre 74): Adok Europe, A HA, Falco, Duran Du­ran, Scorpions, Accept, Depeche Mode, Ma­donna, Sandra, Modern Hungária, Első Emelet, Z'Zi Labor, Bruce-Bongo, Bad Boys Blue-képeket. Kérek Modern Talking, C. C. Catch, Chris Norman-képeket és -posztere­ket. Szabó Béla (935 71 Salov 160): Adok Scorpions, Deep Purple, Iron Maiden. Skor­pió, P. Mobil, P. Box, Edda, AC/DC-képeket. Kérek A-HA, Modern Talking, You, Depeche Mode, Morten Harket, Duran Duran, Modern Hungária, Alain Delon és Falco-képeket, és szeretném megszerezni a címüket is. > — PP dal - kilencedik oldal - kilencedik oldal -

Next

/
Oldalképek
Tartalom