Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-11-04 / 44. szám

I üj i^úsjg 6 Rokonszenves vonások Várakozáson felül sikerült a csehszlovák labdarúgó-válogatott bemutatkozása az Eu­rópa bajnoki selejtezőkön. Mint Ismeretes, Brnóban 3:0 arányban legyőztük a finne­ket. Természetesen ebben nem is az ered­mény a megnyugtató, mert a finnek minden Igyekezetük ellenére sem tartoznak az eu­rópai labdarúgás élvonalába — jóllehet nem Is olyan régen néhány meglepő eredményt értek el —, hanem az a mód, ahogy a csehszlovák válogatott vette az akadályt. Számos rokonszenves vonást figyelhettünk meg a válogatott tátékában, amelyeket saj­nos, 8 bajnokságban nem, vagy csak el­vétve láthatunk tőlük. Ezek közé tartozik a szüntelen támadójátékra, a gyors leadá­sokra, meglepetésszerfl akciókra való tö­rekvés. mert ezekkel zavarba lehet hozni nemcsak a finn, hanem bármilyen védelmet. Ennek a csapatnak a játékában nyoma sincs már a fejetlen futkározásnak, a szüntelen nyomásnak, amely úgy tűnt olykor, hogy a támadó játékosok fejjel akartak menni a falnak. Most a fejüket másra használták, mint arra, hogy az ellenfél betonvédelmébe verjék. Ügyes, váratlan megoldásokkal szin­te állandóan rettegésben tartották a finn védelmet, amely llyképpen hibát hibára halmozott és hát melyik védelem ne hi­bázna, ha állandó nyomás alatt kell Ját­szania? Már a hollandok elleni mérkőzésen csil­logott Knoflfőek, aki bámulatos gyorsaság­gal bánik a labdával, és ugyanúgy sallang­mentesen Igyekszik megjátszani. Nem fél közelharcba bocsátkozni (ebben eddig nem­igen jeleskedtek csehszlovák labdarúgóki, nem fél szorongatott helyzetből is kapura lőni. Hátha sikerül. Második góllá bárme­lyik vllágnagyságnak díszére válna. Az egész csapat összeszokott, törekvő együttes benyomását kelteUe, amely tudja, hogy mit akar, és a szándékát meg Is tudja valósí­tani. Biztató Jelek ezek az Európa-bajnokl se­lejtezősorozat nyitányán. Helyénvaló Is a harci kedv, mert már a legközelebbi napok­ban újabb EB-selejtezőn látjuk vendégül Bratislavában Dánia válogatottját, amely mindenképpen a világ élvonalába tartozik, Elkjar-Larsenék — bár a mexikói világbaj­nokságról meglehetősen korán búcsúztak — roppant ütőképes együttes benyomását kel­tették. Egyesek szerint egyik legkorszerűbb ^ játékfelfogással rukkoltak ki. Masopust fiai- jj nak tehát. fel kell kötniük a szerelésüket, hogy sikerrel megbirkózzanak velük, és folytassák a szépen elkezdődött sorozatot. P. l. L Sakktábla a bölcsőben A Kaszparov — Karpov férfi sakkvllág- bajnoki párosmérkőzés árnyékában fejezték be a női sakkvllágbajnokl trónért folyó küzdelmet a védő Maja Csl- burdanldze és kihívója, jelena Ahmllovszka- ]a között. Cslburdanldze harmadszor Is meg­védte a címét, és immár nyolcadik éve ül a trónon. Ezek után senki sem vonhatja kétségbe, hogy a szovjet sakk szinte utolérhetetlen, hiszen mind a nők, mind a férfi világbaj­noki címért folyó küzdelem a szovjet sak­kozók házibajnoksága lett. A nők mezőnyé­ben ezenkívül egy szövetségi köztársaság, Grúzia viszi el a pálmát; huszonnégy éve birtokolja grúz sakkozónő a címet, s rend­szerint a kihívó is grúz, mint legutóbb is. Azt mondják, hogy ha Grúziában egy csa­ládban leánygyermek - születik, sakk-kész­lettel ajándékozzák meg a szülei, és a sakk­játék szeretete anyáról leányra száll. Való Igaz, hogy Grúziában a sakkozás hagyomá­nya messze századokra nyúlik vissza. A VII—VIII. században terjedt el, közvetle­nül a sakkozás őshazájából, Indiából, a két ország közötti kereskedelmi kapcsolat ré­vén. A grúzok az indiai sakkot népi motí­vumokkal gazdagították. Ez megmutatkozik például a bábok nevében. A mi futárunkat elefántnak nevezik. A sakk gyakran síere- pel a középkori grúz eposzokban. A XVII. században Tbilisziben már külön helyiség­ben jöttek össze a sakkozók, és az irodal­mi összejöveteleken is rendszeresen sakkoz­tak. Ettől az Időtől kezdve került a grúz lányok hozományába Rusztavell versesköte- te mellé a sakk-készlet. A világ első sakk- folyóirata, a francia Palaméde megemlíti, hogy a múlt század negyvenes éveiben Grú­ziában mintegy húsz erős női sakkozó volt. Sok országban ma sincs ennyi. A század végén európai hírnévre tett szert a grúz A. Dadlanl „mlngrélial herceg“, mint erős játékos és sakkmecénás. Aranyszegélyű, szí­nes, ábrákkal díszített sakk-könyve minden sakk-könyvtár dísze. Maja már 8—9 éves korában feltűnt szü­lővárosában, Kutaísztben. Eleinte csak így írtak róla: „Egy kislány Kutalszlből“, mert pedagógiai szempontból aggályok merültek fel: nem túl koral-e róla név szerint emlé­kezni. Hamarosan más aggály merült fel: nem túl késő-e róla írni? Maja sikerrel szerepelt szülővárosa Iskolai és plonlrver- senyeln. Ekkor Ismerkedett meg Eduard Oufeld nagymesterrel, és ez a kapcsolat máig Is tart. Gufeld mester állt mellette legutóbbi világbajnoki sikere Idején Is, s az ő kíván­ságára költözött át a család Tbiliszibe. így emlékezik vissza találkozására a grúz kis­lánnyal: — Már távozóban voltam a sakk-klubból, amikor régi ismerősöm, Georgij Kantarija, a kutaiszi sakk-kör edzője megkért, pró­báljam ki egyik tanítványát. Egy kilencéves kislány Olt le velem szemben a sakktáblá­hoz, és egy csöppet sem volt megilletődve, hogy nagymesterrel játszik. Ebben a kls- lánykában már akkor Is oroszlánszív dobo­gott, és ilyen bátor maradt azóta is. Maja nem fél senkitől sem, és minden játszmá­ban nyerésre törekszik. Már tizenegy éves korában bejutott a Szovjetunió női sakk-bajnokságának döntő­jébe. Nagy szenzáció volt ez akkor, és ki­tűnő játékát tréfásan azzal magyarázták, hogy edzője csokoládébonbont küld neki a játszma közben és a bonbont borító papír- darabkán „csempészi“ át neki a következő jő lépéseket. Tekintve a sok jó lépést, a- melyet újoncként megtett, kllósszámra kel­lett volna játszma közben fogyasztania a bonbont. Tizenkét éves korában, a szovjet — ju­goszláv csapatversenyben esett át a nem­zetközi tűzkeresztségen: 4:0 arányban győ­zött a felnőtt jugoszláv bajnoknő ellen. A következő évben, 1974-ben, 13 éves korá­ban, 3 pont előnnyel első lett a brassói nemzetközi női versenyen, és ezért a tel­jesítményéért megkapta a női nemzetközi mesteri címet. Tizenöt éves korában már nemzetközi nagymester, és eddig Is 6 a sakktörténelem legfiatalabb nemzetközi nagymestere. Miután megnyerte a világbajnoki zóna- közi versenyt, bejutott a világbajnokjelöl­tek tornájába. A sorsolás az előző világ- bajnokság második helyezettjével. Nana A- lekszandrijával hozta össze. Nem nagy esélyt adtak neki. A félidőben tapasztalt ellen­fele 3:2 arányban vezetett. A végső győze­lem azonban Majáé lett. — Alekszandrija azt hitte, könnyen győz majd. Mire rájött, hogy tévedett, már késő volt — mondta a mérkőzésről Nona Gap- rindasvlll vllágbajnoknő, aki nap nap után ott volt a nézőtéren, hogy a jelöltek között lássa leendő ellenfele játékát. Lehet, hogy utólag hasonlóan vélekedett saját mérkő­zéséről Is Csiburdanidzével. Következett Ahmilovszkaja, akit Talllnn­ban győzött le Cslburdanldze. Végül Álla Kusnylr-Steln, aki egy évtizedig a világ má­sodik legerősebb női sakkozójának számí­tott. ö is alulmaradt. S következett Gaprin- dasvlll, aki tizenhat éve ült megingathatat­lanul a trónon. 1978-ban a párosmérkőzés előtt magabiztosan kijelentette; — Ogy akarok távozni, hogy nem vesz­tem el a sakkozás koronáját. ífegyőzhetet- lenül. Mihelyt érzem, hogy nem bírom erő­vel a küzdelmet, nyomban visszavonulok. Az ötszörös világbajnoknő kívánsága nem teljesült. Általános meglepetésre az alig ti­zennyolc éves tbiliszi diáklány magabiztosan legyőzte 8,5:6,5 arányban. Maja három kez­deti döntetlen után a negyedik játszmában megszerezte a vezetést, és megtartotta mind­végig. A sakktörténelem legfiatalabb világ- bajnoknője lett. Azóta háromszor védte meg a címet. 1981-ben Alekszandrljával, 1984-ben Levltylnával, legutóbb pedig Ahmllovszka- jával szemben, aki négy évvel idősebb ná­la. Akárcsak a férfiaknál, a nők párosmér- kOzését is két részben játszották. Az első részt Szófiában, és a világbajnoknő már ott előnyre tett szert. A mérkőzés második felét otthon. Borzsomiban játszották, és a 13. játszmában elért döntetlen után Cslbur- danidze már 8:5 arányban vezetett, s gya­korlatilag megvédte a címét. Ahmllovszka- jának elméletileg még alkalma lett volna kiegyenlíteni a tizenhat játszmára tervezett mérkőzéssorozatban, ezért lejátszották a 14. játszmát, amelynek azonban már csak „koz­metikázás“ jellege volt és megint döntetlen­nel végződött. Maja nem jó riportalany, minden máso­dik kérdésre csupán kissé szégyenlős mo­sollyal válaszol. Edzőjétől, Gufeld nagymes­tertől tudjuk meg, hogy Csiburdanldze si­kereinek titka bámulatos teherbírásában rejlik. — Maja képes akár két versenyjátszmát Is lejátszani egy nap alatt — mondta róla a mester. Fiatalabb korában főleg az éles, kombl- natlv játékot szerette. Ma már otthonos a manőverező, lassúbb menetű poziciójáték terén is. Megnyitáselméleti tájékozottsága bámulatos. Szinte nincs olyan megnyitás, amely ne szerepelne „készletében“. További erőssége kétségtelenül kitűnő Idegzeta Moz­dulatlanul végigüli a játszmákat. A vereség nem töri le, hanem fokozott erőkifejtésre ösztönzi. Küzdőképessége egy-egy játszmán belül is csodálatos. Amilyen lendületes a támadásban, ugyanolyan szívós és lelemé­nyes a védekezésben. Nem csoda, hogy már a férfi nemzetközi nagymesteri címet Is megszerezte. S hadd ne hagyjuk ki a fel­sorolásból, hogy tulajdonképpen már tizen­két éves korában legyőzte az akkori világ­bajnok Gaprlndasvllit Tbilisziben, egy tele­vízió rendezte szimultánon. M. I. A tudósról alkotott általános kép, a könyvei, mű- szerel közé bezárkózott, a világtól félrevonult, beszűkült érdeklődésű, gyenge fizikai erejű em­bert jelentett. Az elmélyült elméleti munka, a státus­helyzet követelte magatartás részben ilyenné Is for­málta az elméleti kutatásokat végző tudósokat. A tár­sadalmilag kialakult sztereotípiába nem illett bele az életerős, friss, küzdeni tudó, a gyakorlati élet körül­ményeiben jártas tudós típusa. A tudós sportoló pedig egyáltalán nem fért bele a társadalmilag kialakított képbe. Egy-egy tudós esetleg sportos megnyilvánulását szórakozásnak, hobbinak, játéknak fogták fel. Azt sem vették'figyelembe, hogy egy-egy tudományág művelője gyakran kimagasló sportteljesítményekre kényszerül (például geológus hegymászásra, tengeri biológus köny- nyűbúvárságra stb., de még a lepkegyfijtő is gyakran végez versenyfutást]. A tudósról kialakult elavult képtől merőben eltér a Nobel-dljas Szent-Györgyl Albert személyisége. A sport­ról alkotbtt gondolatai és a sporttal való állandó In­tenzív kapcsolata a modern tudóst állítja elénk. Eleven gyermek volt. Bár családi környezete — a több nemzedéken át tudós Lenhossék család hagyomá­nyai — a szellemi Irányba terelte, a gyermek Szent- Györgyl Igazi eleme a mozgás volt. Szerencséjére korai gyermekéveit a Buják melletti kiskéri kastélyban töl­tötte, így hamar szoros kapcsolatba került a természet­tel, s lehetősége volt a mozgásigény kielégítésére. Ott ismerkedett meg későbbi kedves sportjával, a lovag­lással. s ugyancsak ott gyakorolták először — a Nobel- díjas professzorként Is oly szívesen űzött sportját — a futást. Középiskolás korában már a sportszerű életre való tudatos felkészülés jellemezte. Tanulótársai között anti­alkoholista csoportot szervezett az egészséges életmód propagálására. (Volt osztálytársa negyedszázad utón is hálásan köszöni levelében, hogy a középiskolás Indíték következtében antialkoholista maradt.) Akkoriban a futás mellett a gyorskorcsolyázást mű­velte versenyszerűen. A Budapesti Korcsolyázó Egylet 1937. évi jegyzőkönyve mint sikeres versenyzőt örökíti meg a Nobel-dljas tudóst. Eredményeiről versenyzőtársa visszaemlékezéseiből is tudunk: 1912-ben, egyetemi hall­gató korában például egy kolozsvári főiskolás verse­nyen első helyezést ért el. Fiatal tudósként több nyugat-európai és egyesült ál­lamokbeli egyetemi intézetben dolgozott. Intenzív ku­tatómunkája, nemegyszer az anyagi nélkülözés szabá­lyos, rendszeres életvitelre nevelte, este tíz órai lefek­véssel, korai keléssel. Midőn 1930-ban, 37 évesen a sze­gedi egyetem professzora lett, őszülő hajú és kissé haj­lott tartású, de friss, izmos külsejű embert Ismertek meg benne munkatársai és tanítványai. Nemcsak a ku­Nobel-díjas sportoló KilencvenhArom éves Icorában elhunyt az Egye­sült Államokban a világhírű, magyar származású Nobel-díjas biokémikus, Szent-Györgyl Albert. 1938- ban a C-vitamin hatásmechanizmusának és mes­terséges előállitáfkának a felfedezéséért kapta meg a legnagyobb tudományos kitüntetést. A második világháború alatt bátor antifasiszta magatartásá­val vívta ki az egész világ elismerését, annak ide­jén nyíltan szembeszállt az amerikai kormányzat vietnami agressziójával. Egész élete végéig dolgo­zott, ezt nyilván sportszerű életmódjának köszön­hette. Hadd búcsúzzunk el a nagy tudóstól egy írással, amely rendhagyó módon a sportoló embert matatja be. tatómunkát, a sportot Is megszervezte intézetében. Az udvaron közös munkával kosárlabda- és röplabdapályát létesítettek, a sporttevékenységet rendszeres formában, azonos Időben, a kutatómunka közbeni pihenésül ál­lította be. 0 maga játszott a leghevesebben, nem egy­szer megszegve a mai szabályokat a játék hevében. Felesége eredményes teniszező volt. Kora reggel, hat és hét óra között ■ város másik részén levő teniszpá­lyán láthatta őket Szeged lakossága, Szent-Györgyl ma­ga nem volt teniszversenyző, de Igen élvezte a játékot, a háló mellé, a földre kuporodva nézte felesége ver­senyzését. Később bevezette a matrózok gumikoronggal Játszott deckteniszét, illetve a faOtóvel, teniszlabdával űzött egyszerű, olcsó játékot, amely a harmincas évek­ben a szegedi strand legkedveltebb sportja lett. A „gépesítés“ kezdeti korszakát a kerékpár jelentette számára. Fiatal egyetemi tanárként kerékpáron ment tisztelgő látogatásra a nagy kiterjedésű alföldi város­ban nagy távolságokra lakó professzortórsaihoz. Később motorkerékpáron, ünnepi öltözetben és cilinderben szá­guldott a központi egyetemre és sub auspicils doktor­avatásra. Autót csak a Nobel-dlj elnyerése után tudott venni. A Nobel-dfj segítette ahhoz, hogy kedves sportjá­nak, a lovaglásnak hódolhasson. Hosszú órákat ült a nyeregben lakástól lakásig vagy laboratóriumtól labo- ratórliunig is lóháton ment. Diákjaival, fiatal munkatársaival továbbra Is nagy futóversenyeket rendeztek. Egy Ilyen alkalommal rövid- nadrágban találkozott az őt meglátogató Hóman Bálint kultuszminiszterrel Is. Egy Időben a kesztyű nélküli já­tékos bokszolást is gyakorolták, mindaddig, míg kisebb sérülések jobb belátásra nem bírták. Nagyon szerette a vízisportokat. Lakásától pár száz méterre volt az egyik úszóház, amelynek mindennapos vendége volt, de úszott, kajakozott, csónakázott, s keszthelyi Yacht Club adatai szerint bérelt vitorlással versenyzett Is a Balatonon. Télen viszont rendszeresen sízett a családjával és a munkatársaival. Nagyon sze­rette a természetjárást, a kirándulásokat messzi tájak­ra, a sátorban lakást; ami abban az időben az egyete­mi körökben Ismeretlen volt. Már Nobel-díjas tudós, az egyetem rektora volt, ami­kor elvégezte a vitorlázórepülő tanfolyamot. ABC-vlzs- gát tett, gyakran szállt fel a Szeged melletti Algyő köz­ség repülőterén és a Hárshegyen. Egy évre rá a mo­toros repülést Is megtanulta. A szellemi sportok közül a sakkot művelte magas tokon. Munkatársaival is gyakran játszott. Pesti kávé­házakban a pincért kérte meg, hogy szerezzen neki sakkpartnert, és az sem bántotta, ha a másik fél győ­zött. 1947-ben az USA-ban telepedett le. Háza egy tenger- öböl partján állt, sporttevékenysége így a tenger felé terelődött. Egy időben szenvedélyes horgász volt, de mint Irta, igen kis szerencsével. Annál többet vitor­lázott és vezetett motorcsónakot, sokat úszott. Nyolc­vanéves elmúlt, amikor megtanulta a tenger hullámain 8 vízisízést. Kllencvenévesen is szoros kapcsolatban állt a tengerrel, a vizisporttal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom