Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-07-22 / 29. szám

új ifjúság 9

kileäcedik oldal#> kilen:c9dik öldal • ícilencédik ol

Jl színészet - HIVATÄS

Találkozás Lukács Sándorral, a budapesti Vígszínház színművészével

L

ukács Sándor sokoldalúságát bizonyítja, hogy: Rlöadómű- vész, költő és filmszínész — egyszeiTiél'-bsn. M'nt elftadó- niűvász; komoly színészi értékekkel rondolkezik. Mint költő: biztos mesterségbeli tudással megformált versei színvonalasak és érzékletesek, erkölcsileg igényesek, tematikailag változatosak, és érzékeny kulturált poétára vallanak. Mint filmszínész: szemérmes természetességgel megformált szerepeiben olyan Impozáns teljesítményt nyújt, amely önmagában felér egy művészi pályával.

— Kérlek, beszélj pályakezdésedről! Mivel debütáltál és hogyan kezdődött művészi pályafutásod?

— Főiskolai éveim alatt nagy szerencsém volt, mert a ml évfolyamunkkal párhuzamosan egy nagyszerű képességű rendezői osztály működött. Ez azért volt számomra érdekes és értékes dolog, mert mi a kötelező színész-vizsgáinkon túl a rendező-vizsgákon is szerepelhettünk. Számomra a két legemlékezetesebb főiskolai vizsgaelüadás két rendezőszakos hallgatóhoz fűződik: Szőke István rendezésében eljátszottam Georg Büchner Leonce és Léna című komédiájában Leonce szerepét. Úgy hiszem, hogy ezen az e- löadáson figyelt föl rám többek között Várkonyi Zoltán Is, a Vígszínház akkori igazgatója. A másik előadáson pedig Euripidész Alkésztisz című drámájában a férfi főszerepet, a királyt játszottam. Mindkét vizsgaelőadás 1972-ben volt. Itt megemlítenék még egy emlékezetes előadást, amely még harmadéves koromban valósult meg: Maród Lajos Az utolsó utáni éjszaka című darabjában Kelemen pápát alakítottam. Ez egyébként ősbemutató volt. Ezeket a szerepeket valóban élvezet volt életre kelteni, megformálni és úgy érzem, hogy ezek is sikerültek a legjobban. Talán ezért is emlékszem vissza éppen ezekre a le^gszívesebben.

— A Színművészeti Főiskola után jött a Vígszínház ...

— A főiskola elvégzése után a- zonnal .szerződést kaptam a Vígszínházba, egy évre. A vígszlnhá- zí debütálásom Is nagyon jól sikerült, Max Frisch Don juan, a- vagy a geometria szerelmese című színművének a címszerepét kaptam meg. Az alakítás alapján hároméves szerződést írtam alá. És jöttek a jobbnál jobb szerepek. Moliére Nők iskolájában eljátszottam Haroce-t, Lope de Vega Valencia bolondjai című klasszikus drámájában a férfi főszerepet. Ilyen volt az Indulás a Vígszínházban.

— Mik voltak a leghálásabb szerepeid a Vígszínházban?

— Három ilyen szerepet tudok megemlíteni, amelyek számomra mindmáig egyenlő értékűek. Ezek: a már említett Max Frisch Don Jüanja, aztán a Bot és gitár című műben a főszerep, valamint Székely János Vak Béla király című drámájában a címszerep. Az igazságot megvallva: eddigi pályám során szerepeim többsége drámai szerep volt és az a benyomásom, hogy a drámai műfajban érzem magam a legotthonosabban. De vígjátékban, bohózatokban is nagyon szeretek játszani. Én tulajdonképpen nem a műfajtól teszem függővé, hogy mit szeretek, hanem a szerep minőségétől.

— Számodra ml a szép, mi a vonzó a színészi pályában?

— A színészi pályában az a gyönyörű, hogy olyan indulatokat, olyan érzéseket, olyan gondolatokat közölhet, érezhet, átszenvedhet, megélhet a színész, amelyeket egy hétköznapi ember ... Például: én már többször öltem, engem már többször megöltek stb. S nem csupán erre gondolok. Tehát olyan helyzetekben, olyan körülmények között mondhatom el egy-egy darab kapcsán, egy-egy szerepformálás kapcsán a véleményemet, érzéseimet, amely egy hétköznapi ember számára nem adatik meg.

— Véleményed szerint mi határozza meg egy színész értékét?

— Mindenekelőtt a hatása, tehát hogy hányán figyelnek oda a színészre? Komolyan veszik-e? És ha igen, akkor mennyire veszik komolyan? A szerepek mögött mennyire tudja megtartani a színész saját egyéniségét? Egy színész értéke mindenképpen művészetének hatásában keresendő és mérendő.

— Térjünk vissza pályádra. Mikor kezdtél filmezni és mit jelent számodra a film?

— Meg kell mondanom: nagyon szeretek filmezni. Két filmemre emlékszem a legnagyobb szeretettel. Az első filmem még harmadikos főiskolás koromban valósult meg: Böszörményi Géza Madárkák című darabjában Bánsági Ildikóval és Cserhalmi Györggyel játszottuk a főszerepeket, hárman. A másik pedig: Fábri Zoltán 141 perc a befejezetlen mondatból című Déry Tibor regényéből készült filmjében Játszottam Vidovics Miklóst. Rengeteg televíziós filmben és televíziós játékban szerepeltem.

— Beszéljünk az előadóművészetedről!

— A pódiumművészet, amelyet immár tíz esztendeje művelek, i- gen nagy szenvedélyem. Amikor már összegyűlt több szép szerep, monológ, drámarészlet, sanzon vers, akkor összeállítottam az első előadóestemet. Hősök és anti- hösök. Azóta is művelem a pódiumművészetet, járom az országot műsoraimmal, már amennyire ezt színházi elfoglaltságom engedi.

■— ... és a közönség hogyan fogadja műsoraidat?

— Egy színész számára a pódiumművészet óriási tanulmány, mert a közönség rendkívül heterogén: munkásemberektől pro- fe'sszorokig. A legkülönbözőbb Intelligencia- és tudásszintű hallgatóság előtt adtam elő már műsoraimat. Hallatlanul érdekes dolog: nincs két egyforma pódiumest. Az előadóművészet tapasztalatait Igyekszem hasznosítani színházi munkámban Is.

— Sokoldalúságodat bizonyítja az is, hogy a tavalyi évben költőként mutatkoztál be SZÜKÉS című versesköteteddel...

— Érdekes dolog, de én versírással előbb kezdtem foglalkozni, mint a színészettel. Körülbelül 15 éves korom óta írok verseket. A versírás megmaradt számomra egy magánjellegű ,.. nem mondhatnám, hogy szórakozásnak, mert ez számomra sokkal több volt mindig, mint egyszerű kedvtelés, szóval megmaradt egy magánjellegű „naplónak“. Nem is nagyon mondogattam senkinek, hogy verseket írok. Két esztendeje azonban megismerkedtem Kálnoky László kitűnő költőnkkel, aki később atyai jóbarátom lett. Megmutattam neki verseimet, és az ő biztatására jelentek meg verseim az Élet és irodalom című lapban. A költő vállalta a bemutatásomat, ez óriási segítséget jelentett számomra. Sajnos már. ö is eltávozott az élők sorából.

A beszélgetést köszöni:

Tarics Péter

ÖRAMÜ AZ AGYUNKBAN

A

z idei év úgy látszik, kedvez a kemény rockot mflvelő zenekaroknak, hiszen egyre több hard rock együttes ad koncertet a világ minden tálán, Európában turnézik jelenleg a Sígue Slgue Sputnik, a Mamas Boys, a Rosy Vista, az Iron Maiden, a Saxon, a Scorpions, a Metallica, az Accept és még sorolhatnám.

TöbJien az emlftettek közül Varsóban, Berlinben és Budapesten Is adtak. Illetve a közeliövöben adnak koncertet.

Az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő „csapat“ az ACCEPT, a- melyet 1977-ben alapítón a íelenle.gi énekes Uclo Dlrksclineider. Barátaival összehozta az akkori felállást: szólógitár: Wolf Hoffmann, basszusgitár: Peter Baltes, dob: Stefan Kaufmann, bilientyűk: Jörg Fischer.

ACCEPT

Kezdetben csak hobbiból látszottak, felfrissülést jelentett számukra az egy-két óra zenélés. 1979-ben jött az a váratlan fordulat, mely az ACCEPT éle'ében emlékezetes marad, hiszen egy nagyszabású koncerten neves lianglemezcég lett rájuk figyelmes. Ekkor szerződtették őket először. s tulajdonképpen egy láncreakció vette kezdetét. A lemezcég buzdítására a csapat legénysége nekifogott az. új szerzemények megírásához, s a „hajsza“ egyre jobban fokozódott. Jörg Fischer két év után testlleg- lelkileg kimerült, ezért ott kellett hagynia csapatát. Válságos hetek következtek az ACCEPT történetében.

hiszen csak egy hajszálon múlott a feloszlásuk. A szerződés viszont kötelezte Dirkschneideréket, új billentyűs után kellett nézniük. A póttag Herman Frank lett, akivel az összedolgozás nem épp a legjobban sikerült. Pár hónapon belül új menedzsert kapott az együttes, mégpedig egy hölgy személyében. Gaby Hauke „erős kezű“ menedzserként mutatkozott be, s neki köszönhetően ková- csolódott össze újra a csapat. Az ACCEPT legénysége tehát a szerencsések táborába tartozik, hiszen a segítség a legjobbkor jött.

1983-ban Jörg Fischer „kipihenten“ tért vissza barátaihoz, azóta a felállás változatlan. 1984 elején több külföldi meghívásnak tettek eleget, többek közt Skandináviában, Olaszországban és Spanyolországban mutatkoztak be. Koller Sándor

Sokasodnak az elméletek, amelyek próbálják magyarázni azt a csodálatos „óramiivet“, amely belülről irányítja szervezetünket. Nézzük ml történik velünk huszonnégy óra afatt: Egy óra éjfél után: Az emberek legtöbbje már három órát alszik, és végigcsinálta az alvás minden tázlsát. Most kedződik a könnyű álom Időszaka, amikor könnyen felébredhetünk. Ilyenkor különösen érzékenyek vagyunk a fájdalomra.

Két óra: Legtöbb szervünk „gazdaságos menetre“ kapcsolt. Csak a májunk tevékenykedik és tisztítja a szervezetünket a felgyülemlett mérgektől. Ha nem alszunk még, ne i- gyunk már kávét, vagy szeszesitalt. Három óra: Testünk pihen. Ebben az időben a legalacsonyabb a vérnyomásunk, leglassúbb a pulzusunk és á lélegzetünk.

Négy óra: A vérnyomás még mindig alacsony, agyunkba minimális meny- nyiségű vér kerül. Ebben az órában hal meg a legtöbb ember. A szervezet „alacsony fordulatokra“ működik, de a hallásunk már kezd érzékenyebb lenni.

Öt óra: A vesék nyugalomban vannak, semmit sem választanak ki. Aki ekkor kel fel, gyorsan felfrissül és mozgékonnyá válik.

Hat óra: A vérnyomás emelkedik, pulzusunk gyorsul. Testünk kezd ébredni.

Hét óra: Szervezetünk ellenállóképessége megnövekszik. Ilyenkor legkisebb a valószínűsége, hogy fertőző betegséget kapunk.

Nyolc óra: A test kipihente magát, májunk megtisztította a szervezetünket a mérgektől. Semmi esetre se fogyasszunk alkoholt, mert ez nagyon megterhelné a májat.

Kilenc óra: Növekszik a szellemi aktivitás, érzékenységünk a fájdalomra csökken. Szívünk teljes erővel dolgozik.

Tíz óra: Az aktivitás továbbra növekszik, sportnyelven a legjobb formában vagyunk. Ez az erő kitart majd déíig. Aki Ilyenkor kávézgat és tereferél, fölöslegesen pocsékolja az e- nergiáját.

Tizenegy éra: Szívünk ritmikusan dolgozik, összhangban tevékenységünkkel. Szinte nem is érezzük a megterhelést.

Tizenkét éra: Minden erőnk mozgósítva van. Nem szabadna kiadó.san ennünk. Az ebédet inkább haiasszuk el egy órával.

Tizenhárom óra; A máj pihen, a vérbe kevesebb glukózls jut. A munkanapunk első fele mögöttünk van. Fáradságot érzünk, szükség lenne a pihenésre.

Tizennégy óra: Energiánk görbéje lefelé Irányul, reakcióink lassulnak. Ez a második mélypontunk a huszonnégy órás ciklusban.

Tizenöt óra: Állapotunk ismét iavul. Érzékszerveink, főleg a szaglás és Ízlelés különösen érzékenyek. A gur- mánok ilyenkor ülnek asztalhoz. Tizenhat óra: A vércukor szintié e- melkedik. Ez azonban nem kóros le- lenség, a cukorszlnt hamarosan ismét normáira csökken.

Tizenhét óra: Teljesítőképességűnk magas. Az élsportolók ilyenkor edzenek.

Tizennyolc éra: Ismét érzéketlenebbek vagyunk a fájdalomra. Szívesen mozgunk, de szellemi frlsseségOnk már csökkenőben van.

Tizenkilenc óra: Vérnyomásunk növekszik, kiegyensúlyozottá válunk, 1- degesek leszünk, könnyen veszekszünk.

Húsz óra: Testsúlyunk a maximumot éri el. Reakcióink felgyorsulnak. Ebben az időben van a legkevesebb közlekedés! baleset.

Huszonegy óra: Pszichikai állapotunk ismét stabil lesz. Emlékezöképesség kapacitása a legnagyobb. Ekkor jó tanulni.

Huszonkét éra: Fehér vérse]tjelnk száma növekszik. A test hőmérséklete csökken.

Huszonhárom óra: Szervezetünk felkészült a pihenésre.

Huszonnégy óra: Ha huszonkét órakor feküdtünk le aludni, akkor 4ehet most éppen valami szépet álmodunk. Testünk fokozatosan megszabadul minden feleslegestől.

A JÖVÖ ÜZEMANYAGA?

A növényvilág szolgáltatta a modellt a lenlngrádi egyetem tudósainak, amikor új energiahordozók után kutattak. Nem tettek egyebet, mint laboratóriumi körülmények között megismételték azokat a folyamatokat, amelyek a növények leveleiben a napfény hatására végbemennek.

Végeredményben a fotoszintézis e- gyik kezdeti szakaszát valósították meg: fénysugárral leválasztották a vízből a hidrogént, a jövő üzemanyagát. Dr. Igor Holmogrov, a kutatócsoport vezetője elmondta, hogy Ipari körülmények között — ha majd a módszert véglegesítik — az úgynevezett hidrogéngyárakból csővezetéken Juttatják el az értékes gázt a vállalatokhoz vagy erőművekhez. Számítások szerint az energiaellátásnak ez a mődja fele annyiba kerül, mint a vezetékes áramszolgáltatás.

A hldrogéngyárakat óriási kapacitásúra tervezik. Közép-Azslában egy 70X70 kilométer kiterjedésO területet annyi napsugár ér, amennyinek az e- nergiája 600 millió tonna kőolaj fü- töértékével egyenlő. S ha tekintetbe vesszük, hogy csak a Kara-kum sivatagban mintegy 60 ilyen négyzetet lehet kialakítani, a lehetőségek hatalmasak.

Mivel az emberiség energiafogyasz-' tása 20—25 évenként megkétszereződik, a hagyományos energiahordozók pedig fokozatosan kimerülnek, a mesterséges fotoszintézis előtt nagy jövö áll — jelentette ki dr. Holmogorov. Emellett a módszer előnye környezet- védelmi szempontból Is jelentős. Mivel pedig a hidrogén égése közben annak atomjai a levegő oxigénjével egyesülve Ismét vizet hoznak létre, ez gazdasági szempontból Is fontos tényező.

P. J.

MEGBUKOTT A VIDEOTEX?

Néhány évvel ezelőtt főbb országban is kísérletek kezdődtek a videotex vagy vewdata (ejtsd: vjúdétal névre keresztelt új szolgáltatással. Ez a televízió képújságjához hasonlít, de nem a tévéhálózaton át közvetítik, hanem telefonvonalon. Ezért a felhasználó nemcsak kétszáz képernyőnyi információból választhat, hanem akár sok tízezer oldalnyiból is.

A kísérletekbe jó néhány ű]ság- kiadó vállalat Is bekapcsolódott, attól tartván, hogy ez a szolgáltatás kihúzza majd a talajt a hagyományos újságok lába alól, tehát még kellő időben meg kell kapaszkodniuk

az ÚJ területen. Ellenben sokan úgy vélekedtek, hogy ez a szolgáltatás a nagyközönség számára egyelőre túlságosan drága lesz ahhoz képest, amit nyújthat, s csak akkor lesz jö- vője, ha nem a nagyközönséget, hanem a hivatásos felhasználókat: a vállalatokat és a bankokat célozzák meg vele, mert ők a nagyobb árat is vállalják, ha elég értékes információt kapnak érte. Most úgy tűnik fel, hogy ez utóbbiaknak lett igazuk. Az Egyesült Államokban néhány héten belül két újságszerkesztőség Is tókora veszteséggel volt kénytelen feladni a nagyközönségnek szánt vldeotex-szol- gáltatását.

iT^n.cM^fc - kilencedik oldal - kilénce