Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-07-22 / 29. szám

új ifjúság 4 építőtábor 86 Visszavonhatatlanul, végérvényesen megérkezett és „tombol“ a nyár, sokak hőn imá­dott évszakja. Egymás után érnek be a zöldség és gyümölcsfajták, elérkezett a beta­karítás a gyors, veszteségmentes feldolgozás időszaka. Nem titok: mezőgazdasági- és feldolgozó üzemeink a diákok szorgos kezeire is számítanak ebben a sok türelmet, szorgalmat és kitartást igénylő munkában. Az építőtáborokban tett kőrútunk/egyik állomásán a gazdaság vezetője Így fogalmazott: — Számunkra az lenne az Ideális, ha a diákság már június elejétől részt vehetne a betakarítási munkákban, hiszen június végére már több gyümölcsféle is túlérett. Az építőtáborok csupán néhány hete lát­tak munkához, így korai lenne általánosí­tani, tanulságokat levonni. Csupán hangu­latkeltőnek szánjuk hát riportunkat. Javuló teljesítmények Szinte elviselhetetlen a hőség a dúsai (Dúzava) határ Brody-parcelláján. Lévay Tibor fiatal növénytermesztővel a tárcsás kiásöekékkel és láncos földrázóval felsze­relt traktor nyomába szegődünk. Első lá­tásra is szembetűnő, milyen nagyok és e- gészségesek a burgonya gumói. Mellettünk már teli zsákok sorjáznak, itt is, ott is fia­tal lányok, illetve fiúk töltik a vödröket, majd ürítik azok tartalmát a zsákokba. — Az idén nagyon jól megtermett má­sodik kenyerünk. Ez a 17 hektáros par­cella busásan fizet, hisz 14 tonnát takarí­tottunk be egy hektárról. Ez a tavalyi át­lagot Is meghaladja. Az erdő alatt, azon a kis lejtőn — mutat a távolba — még gazdagabb termés mutatkozik. Ml a rima- szombati (Rimavská Sobota) gimnáziummal kötöttünk szerződést, ők segítenek a be­takarításban. Eddig elégedett vagyok mun­kájukkal, teljesítményük szinte napról-nap-, ra nő. — Ti vajon hogyan értékelitek munkáto­kat? — faggattam a közelemben gyűjtöge­tő két lányt, Bogyó Noémit és Csépe ]u- ditot. — Mi tagadás, az első napon cudarul éreztük magunkat, hisz a múlt héten még az Iskola padjaiban ültünk. Az osztály hű­vöse és az Itteni forróság között lényeges a különbség. Ráadásul kedvünket szegte, hogy a rekkenő hőség ellenére a tanár elv­társnők nem engedték meg, Ijogy bikinire vetkőzzünk. Ezen azonban már túltettük magunkat, a munkát megszoktuk — mond­ja Noémi. — Számon tartjuk ám ki mennyit szed össze, láthatod minden zsákra felkerül a cédula. Fejenként öt zsák a norma és ezt rendre túlszárnyaljuk. Keresetünkből vala­mit az osztály SZISZ szervezetének szám­lájára is írunk, egy kis zsebpénzünk per­sze marad a nyári időtöltéshez, kirándu­lásokhoz — egészíti ki Noémit Jutka. Három iskola egy parcellán Egy kis kerülővel, mezei utakon közelí­tünk Szolnoki Lajossal, a Kövecsesi jStrko- vec) Gyümölccstermesztő Állami Gazdaság vezetőjével a Dandúr-dűlőhöz. — A diákok keze most valóban aranyat ér. 16 hektárról leszedni a málnát, már szinte sziszifuszi munka. Ezen kívül 23 ha szamócánk is volt és 50 ha ribizli vár még szedésre. Én nagyon hálás vagyok az if­júsági szervezetnek és az Iskolák igazga­tóságának, hogy megértők és segítőkészek. Pillanatnyilag is 150 diák szedi a málnát. Szerencséje van, mivel három csoporttal is találkozhat, köztük egy 26 fős magyaror­szági gárdával, akik csereakció kapcsán ke­rültek ide. A begyűjtő helyen, miután megízlelem a „bolgár rubin“ gyümölcsét, útbaigazítást Is kapok, melyik csoportot merre keressem. Miközben az egri csoport felé tájolom be magam és elindulok a bokrok sűrűjébe, ön­kéntelenül is arra gondolok, hogy kilójáért 3 korona 40 fillér fizetség bizony nem sok. Szaporátlan a szedése, viszont a bokrok árnyékában kellemesebb dolgozni. Végre rátalálok a szemeket „böngésző“ Egri Me­zőgazdasági Szakközépiskola és Szakmun­kásképző fiataljaira — Ml tulajdonképpen az öthetes szak­gyakorlatunk félidejénél tartunk, mivel egy hét Eger, egy hét Csány után most itt töl­tünk egy további hetet. Végezetül még két hét vár ránk Egerben — tudom meg tőlük. — És hogy tetszik a málnaszedés? — kérdezem, panaszos válaszra várva. — Nekünk ez a munka .nagyon UI“. Ott­hon Magyarországon csbk rlblzllt szedtünk, ami lényegesen nehezebb. Én naponta ki lene kosárral szedek, ami jó teljesítmény nek számít. Igaz. a ml csoportunk csúcs tartója vagyok. Ma dolgozunk Itt utoljára csúcsjavítást tervezek, ne haragudj, ha be szólgetés közben is lár a kezem — mondja mosolyogva Zám Emese. — Tehát holnap hazautaztok? Müven él­ményekkel, benyomásokkal távoztok? — Hotnao még nem haza, hanem a Ma- gas-Tátrába utazunk, ott élvezzük tovább rimaszombati baráti iskolánk vendégszere­tetét. Megmondom őszintén, szíves örömest maradnék még a lövő hétre is. nagyon tet­szik az itteni táj, a kurlncl fürdő, a barát­ságos város és a munka. Ráadásul minden­kivel magyarul értekezhetünk — árulja el Nagy Zsuzsanna. Irányt változtatok és a Zlllnal Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző diákjainak kere­sésére indulok. — Ugye, lányok, jól fűtenek odafenni — kezdem a beszélgetést. — Ml tagadás számunkra kicsit szokat­lan ez a nagy hőség, de meleg ide, meleg oda, dolgozni akkor is kell — mondja Éva , Pavlíková. — Délután a áafárikovól strandfürdőbe megyünk, és holnap újra felfrissülve jövünk munkába. Nagyon jó szálláshelyet biztosí­tott számunkra a méhi (VCelincej szövet­kezet. Szinte kőhajintásnyira van tőlünk a halastó, ahol szintén lehet fürödni, napoz­ni — teszi hozzá Anna Svábiková. — Ha jól értettem, holnap, azaz szomba­ton is dolgoztok? —- Igen. Ugyanis tíz munkanapot dolgo­zunk le, a szabad szombat bevételét a szo­lidaritási alapra utaljuk át — válaszol a fehér sapkás Jana Hratková. A két távolabbi iskola diákjai után végül a közeli áafárlkovól Gimnázium másodiko­saival és harmadikosaival találkozom. Jana Andrásovával a szünidő további napjainak programjáról váltok szót. — Az idén nagyobb családi kirándulást nem tervezünk, csupán a szomszédos Ma­gyarországra megyünk. Ezen kívül meg sze­retném látogatni Sliaőon a barátnőmet, aki­vel együtt síztünk a tél folyamán. Otthon is sok munkám akad majd, míg a gyümöl­csöt és a zöldséget betakarítjuk a kertünk­ből. Még egy nagy feladat vár rám. Na­gyon drukkolok, hogy jól sikerüljön. Szo­bámat saját elképzelésem szerint akarom kifesteni és berendezni. Molnár László furán kezdi beszámolóját. — Én már csak téllábbal vagyok az is­kolánkban. A giml elvégzése után Magyar- országon folytatom tanulmányaimat, az év végén felvételiztem Banská Stiavnicában. Felvettek, az- atolsó évet ott végzem majd. Mindez hirtelen jött, ha most azt kérdeznéd tőlem, mit fogok csinálni a szünidő alatt, rögtön rávágnám, a f.zika szakkifejezéseit sajátítom el két nyelvtm, hisz ez lesz majd Budapesten a fötantá-gyam. Ám a többi tantárggyal is ez a helyzet, hiszen szlová­kul logok érettségizni: Sok könyvet szeret­nék elolvasni, de a már előzőleg tervbe vett magyarországi rckonl látogatást sem hagyhatom ki. Faragó Csilla, a SZÍSZ szervezet elnöke a többiek nevében is beszél. — Többnyire faluról vagyunk, szinte min­denkinek nagy kertje van odahaza, így szá­munkra ez a munka nem Idegen. Szeret­nénk becsülettel helytállni, hisz tudjuk az iskolánkat képviseljük, nem mindegy mi­lyen véleménnyel lesznek rólunk. Itt Nap- rágyban (Neporadza) szorgalmasan szed­jük a málnát, és jól érezzük magunkat. A konzervgyárban nár javában folyik a munka. Egyszerre több helyen is dolgoznak a diákok — mondja He.jedűs László mérnök, a befőzési részleg vezetője. Itt a borsó gé­pi tisztítására és mosiisára ügyelnek a Nit- rai Élelmiszeripari Szakközépiskola diákjai Klfber Ilona: Nagy munka vár még rám a szünidőben — mutat balra,, miközben szőkébb otthona, a befőzési részleg felé kalauzol. — A mi gépsorainkkal gyümölcsöt és zöldségfélét egyaránt feldolgozhatunk. Volt már az idén cseresznye, meggy, ribizli, tegnap Lengyel- országból érkezett szamóca. Saját alkal­mazottainknak most a Safárikovól Mező­gazdasági Szakközépiskola diákjai segíte­nek. Nálunk a munkatempót a gépek dik­tálják, kevés az üresjárat, lazításra egysze­rűen nincs idő. — Azért nem egy szédületes munkatem­pó ez, ki lehet bírni — mosolyodik el az úsztató mellett az abaral (OborínJ Tárnák Éva. — Én ezt aztán „fel sem veszem“, hisz sokkal nagyobb munka vár még rám a szün­időben — fűzi hozzá az ipolynyéki (Vinlca nad IpTom) „szőkeség“, Klíber Ilona. — És elárulhatod, vajon mi? — érdek­lődöm tovább. — Háromhetes magyarországi nyaralásra készülök. Félreértés ne essék, két hét mun­kából, egy hét üdülésből áll össze a „tú­ra“. Húgommal Drégelypalánkra járunk a nagymamához, és a helyi szövetkezetbe já­runk szamócát, málnát, ribizlit szedni. Ta­valy hárman tizenötezer forintot kerestünk. Divatos ruhákat? vásároltunk érte és Buda­pestre, Békéscsabára is eljutottunk szü­léinkkel. Milyen lehetőségek nyílnak Rimaszombat­ban a szabadidő kellemes és hasznos el­töltéséhez? Pásztor Erzsébet nevelönő, aki szintén az úsztató mellett szerénykedett, ezt röviden így foglalta össze: , — Jók a lehetőségek. Szálláshelyünk mel­lett sportpálya is létesült, ahol lehet röp- labdázni, kézilabdázni. Alig öt perc járás­ra van az amfiteátrum ahol esténként a dolgozók filmfesztiváljának filmjeit vetítik, szintén közelünkben esik a városi strand­fürdő. Ezen kívül ellátogathatunk a városi ifjúsági klubokba, múzeumokba, könyvtár­ba. Szabad idejükben sokan olvasnak, kézi­munkáznak, vagy pedig ismerkednek a vá­rossal, hisz szeptembertől már itt kezdik a tanévet. — Hogy-hogy te is, mint pedagógiai fel­ügyelő dolgozol? — Ennek több oka is van. Mindenekelőtt szeretném, ha a lányok minél jobban ha­ladnának, minél többet keresnének és vé­gül, de nem utolsó sorban példát mutatok, ezzel is bizonyítva, hogy a munka nem szé­gyen, hanem kötelesség. Polgári László Csendélet a konzervgyárból NEMZETKÖZI építőtábor Július 8-án mintegy 420 egyetemista és főiskolás szállásolta el magát a Ko- sicei Allatorvostudományi Főiskola diákotthonában, megnyíit tehát a nem­zetközi építőtábor. A kosicei nemzetkö­zi építőtáborban a Kelet-szlovákiai ke­rület főiskolai hallgatóin kívül bolgár, bolíviai, magyarországi, szovjet és NDK- bell fiatalok dolgoznak. Munkahelyük többek között a Kosi- cél Agrokémiai Vállalat, a Novácanyl Efsz, a kohóipari, magasépítő és mér-' nökl építővállalatok. A diákok három hétig maradnak, aztán felváltják őket a második turnus résztvevői, négyszáz­ötvenen Bulgáriából, az NDK-ból, Mon­góliából és társaik a Pavol Jozef Safá- rik Egyetemről. ' A nemzetközi építőtábor szervezői gondoskodtak róla, hogy a résztvevők a szabad idejüket is hasznosan tölt­sék. Hiszen a tábor egyik küldetése, hogy a különböző népek fiataljai meg­ismerjék egymást, őszinte barátságot kössenek. A külföldi diákok számára kirándulásokat szerveznek, amelyek so­rán megismerkedhetnek hazánk termé­szeti szépségeivel, kulturális neveze­tességeivel. Esténként a diszkóban vagy vetélkedőkön szórakoznak, időnként sportversenyeken mérik össze képessé­geiket. A Kelet-szlovákiai kerületből a nyár folyamán több mint ötezer főiskolai hallgató dolgozik majd a népgazdaság­ban. Legtöbben, 1200-an, a Műszaki Fő­iskola Gépipari Karáról jelentkeztek. Némely gyár és vállalat megértésének köszönhetően — mint például a VZKG, a piesoki gépgyár, a Martini Nehézgép­ipari Üzem, a poldi Kladno és mások — sokan a leendő szakmájukhoz közel álló munkahelyen dolgoznak, ahol ér­tékes gyakorlatot szerezhetnek. Idősebb társaik mellett a Kelet-szlo­vákiai kerületből tizennégyezer közép- iskolás is munkával tölti a vakáció egy részét Legtöbben a. mezőgazdasági ü- zemekben és a konzervgyárakban dol­goznak. Sok kelet-szlovákiai fiatalt foglalkoztat a bratlslavai ZARES, Cseh­országban a lovosicei és az Űstí nad Labem-i konzervgyár. Akik egész évben legtöbbet dolgoz­tak a SZISZ-Rzervezetben, jutalmul kül­földi építőtáborba mennek. A Kelet­szlovákiai kerületből 750 fő- és közép- iskolás megy külföldre. Tíz leendő ál­latorvos például Mongóliába. Három heti munka után a további héten kör­utazáson vesznek részt abban az or­szágban, ahová mennek. F. V. JÁRÁSI KÖRKÉP Hogy milyen előkészületek előzték meg az idei építőtáborok megnyitását az Érsek­újvári (Nővé Zámkyl járásban, arról Iveta Majeréíková. a SZISZ járási bizottságának titkára tájékoztatott. — A nyári aktivitás eddigi tapasztalatai­ból kiindulva és tekintettel a nevelő-okta­tási rendszer átépítésére, az idén csupán 1410 diákot vontunk be a járás középisko­láiból és szaktanintézeteiből. Ezért nagyon oda kell figyelni, hogy hol van igazán szük­ség az ifjúság segítő kezére. Hagyományo­san jő az együttműködés a járási törzskar, az iskolák és a járási mezőgazdasági igaz­gatóság között. • Hol vannak az építőtáborok? — Járásunkban 24 munkahely van, na­gyobb részük mezőgazdasági jellegű. Hang­súlyozom, hogy csak az igények 70 szá­zalékát tudtuk kielégíteni. Legtöbben, szám- szerlnt 270-en az Elektrotechnikai Közép­iskolából kapcsolódtak be. A gimnáziumból 225, a Stúrovói gimnáziumból 155, a Si.gma szaktanintézetéböl 140 fiatal van vagy lesz az építőtáborban. Hetven fiatal nemzetközi építőtáborban, külföldön dolgozik. Az ér­sekújvári gimnáziumnak, az NDK-beli Naum- burggal, az elektrotechnikai közéniskolának Győrrel, a Surányi fSuranyl Mezőgazdasági Műszaki Közéniskolának Székesfehérvárral van csereakciója. Megszervezzük továbbá a nyári középiskolai táborokat, amelyekben az iskolai alapszervezetek kultúr- és sportfele- löseinek oktatását végezzük. Az egyik tá­bort a Szőgyéni (Svodínj a másikat az Udvardi (Dvory nad Zitavouj Efsz-szel kö­zösen szervezzük. Csepregi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom