Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-12-23 / 51. szám
U) A reggeliről már volt sző. Délben valamilyen leves járta, és tészta. Gombaleves, zöldségleves, gyümölcsleves, utána sajtos tészta, diós tészta. Máltos sose. De hát az mindég lett volna. Tejbegríz Is volt elég gyakran, meg zabpehely, és ehhez hasonlók Repetát soha, vagy csak allg-allg kért valaki Ez nem volt illendő... Elégedetlenkedni azzal, amit adtak? Iszonyatos éhség leple el a fiúkat olykor-olykor. Hiába ették a tésztát, hiába tömték meg magukat tejbegrtzzel, elviselhetetlen érzés volt az örökös éhség... Egy jó babgulyás, egy pörkölt a maga ízeivel csak kísérteni járt a csapathoz, emlékként. Az sem Igaz, hogy sohasem volt hús, mert néha az is volt. öt dekára becsültek a fiúk egy szeletet. Az a játékos, aki itthon félannyi munkavégzés, harmadannyi intenzitás mellett — mindennapi kétszeri edzés Idején — megevett 4—5 szelet rántott húst, az most csak lesett, várt, mikor lesz ennek vége, ml lesz ebből, mire megy ki ez a játék? Volt futballista, aki életében Ilyenfajta tésztákat soha nem evett. Az étkezés összetétele mindnyájuk számára eddig ismeretlen volt, szokatlan és megszokhatatlan is. Senki se tudta, mit akarnak ezzel az eszeveszett tésztamlzérlával? Tészta, tészta, tészta ... minden áldott nap. Minden átkozott ebéd alkalmávall Ilyenkor már azért lehetett hallani egy-egy elfojtott káromkodást Is. De hangos szót? Egy Jól nevelt, egy Jól programozott, egy nagy dologra hivatott csapat tagjaitól? Viszont hideg teát mindig Ihattak eleget. És ásványvizet is. Gyümölcslé — alma, narancs — csak az étkezésekhez Járt. Egyszer valaki szalonnát Is tetetett a tojásrántottá- Jába. Az orvos észrevette, ki kellett szedni a szalonnadarabkákat. Más meg csípős paprikát kért a leveséhez, és kapott. De Mezey ezt Is észrevette. — Az neked nem tenne Jót — és visszavitele a csípős zöldpaprikát a konyhára. És ebből se lett még szóváltás se. Az orvos mindig a konyhában tartózkodott. Ha valaki kereste, csakis oda kellett menjen utána. Az egy fix helye volt, ott mindenki megtalálhatta. A csapat számára az alkoholfogyasztást semmilyen szinten nem engedélyezték. A Kresz módjára — soha egyetlen pohár sör, soha egy gyenge fröccs sem. Az egész csapatban senki ember nem dohányzott. Talán a szovjet meccs után már néhányan etikában igen, de addig senki. A vezetők soha a csapat előtt nem beszéltek meg semmit. Hogy bevonták volna a csapat tagjait bármiféle megbeszélésbe? Erről soha még szó sem volt. Ha csak Nagy Antal nem produkált valamit. De 6 volt az, aki mindig legelsőként bólintott, helyeselt! Mire a szovjet meccs eljött, az éhség, a sivárság, az egyhangúság, a fáradtság földre tiporta az egész csapatot. Volt olyan érzés, hogy mindegy már, ml lesz, csak legyen, csak legyen már vége.. .1 A fiúk külsőre is fáradtak, csapzottak, kimerültek voltak. Nem adott magára senki semmit, mindenki több kilót fogyott a versenysúlyához képest. Az elveszett-elvesztett energiák pótlására semmi esély nem látszott. Még a Játékban elvesztett pénzeket sem fizették meg egymásnak. Akkora volt a fásultság, a közöny. Mondja valaki, hogy ez nem így történt.. .1 Mondhatja ... de csak, aki soha Mexikónak még a táján se Járt, nemhogy együtt lett volna a csapattal! Vagy faki szántszándékkal hazudni akar... ' Soha, senki semmiben nem vétetti Még a legvagányabbak se gondoltak, soha semmilyen merészet. Nem is lehetett. Katonákkal, rendőrökkel, rendőrkutyákkal volt tele a szálló. Előtte egy kis tér, mögötte beláthatatlan nagy erdő ... De ezenkívül semmi, semmi, semmi! A legközelebbi település bizonyára volt 10—15 kilométer is. Még csak kísértésbe sem esett senki. Egyszer ment le a csapat Leonba. Szabadon lehetett sétálni. De aki lemaradt vagy betért valamelyik kis utcába, menten három fegyveres katona a nyomába szegődött. Néha a tv-ből egy s más dolgokról érte- tagjalnak érkezéséről is. Ez se fel nem sült a csapat. Például a franciák családdobta, se el nem keserítette a mieinket. Senki sem volt közülük olyan állapotban, hogy komolyan gondolhatott volna rá, ml lenne mégis, ha megérkeznének otthonról a család tagjai, asszonyok, menyasszonyok, hölgyismerősök? Ez a magyar csapat háza táján még téma se volt, nem hogy vágyakozás vagy reménység lehetett volna! Minden ilyen helyett Jött a gyakori pulzusmérés, a vérnyomásmérés, és ez mindig mindenkinél mindent rendben talált. Az Idegállapota is a szokásos volt a csapatnak. Nem voltak kl- borulások, kirohanások, összeütközések, veszekedés. clvakodás, semmi. Kinek volt. kinek lehetett volna erre ereje? Azt Is csak hallották a fiúk, hogy ott kint Mexikóban egyik-másik vb-csapat fellázadt az alacsonyra ígért prémiumok miatt. Ilyen a magyar csapatnál még csak nyomaiban se történhetett volna! Ehelyett filmeket néztek a szovjet válogatottról. Ezekből 8 ftimekböl állapították meg, hogy a szovjet válogatott két ékkel játszik. Ml meg itthonról azt láttuk, hogy héttel... Persze ha ezt a meccset is,megnézhette volna a magyar válogatott előre .. .1 A mieink azt is látták, hogy a szovjetek gyors labdákkal indítják az elöl lévő embereiket. Megszokott volt náluk, hogy a két (2J éket a szélsőhátvédek helyett a két beállós fogja. A ml szélsőhátvédjeínknek fel kellett húzódni. De amikor látták, hogy a hátvédjeink háta mögé kerül a labda — meg persze az ember —, és elindultak rájuk a mi lomha belső védőink, reménytelenné vált a helyzet. Mindenki lekésett mindenről egy ütemmel. A belsők a kirohanásaikkal, a hátvédek a vlsszazárkózásalkkal, nem volt ellenszere senkinek semmihez: ott állt a magyar csapat ebben a reménytelen helyzetben, és a fülükben csengtek még Mezey György utolsó szaval: ezen a meccsen nyernetek kell, ezt a csapatot ti meg tudjátok verni, ennél a szovjet csapatnál ti jobbak vagytoki Hiszen a szovjet válogatottjról csupa rossz hfr érkezett, míg el nem kezdődött ez a mérkőzés. Döntetlenről szó se volt... Nyerni ment a csapat a pályára. A szünetben — 3:0 után — a támadások további forszírozásáról volt szó. Még, még! Föl, föl! Előre, előre! Menni, menni rájuk. lenni, hogy Jobban eladhassa magát külföldre. Bűn ez? Még Hajszánról Is beszélni kell. A lelke legmélyén a csapat tagjai közül többen szívesen látták volna a csatársorban. Jobb erőben volt, mint néhány olyan Játékos, aki rendre kezdő volt. De őróla meg az a hfr terjedt el, hogy Buda István utálja, látni se akarja a csapatban. Nem Is látta, bármilyen csapnivaióak voltak a csatáraink, neki nem Jutott a három mérkőzésből egyetlen perc se. A hangos szó, a nyílt véleménymondások helyett suttogások voltak arról Is, hogy Mezey Jól kibabrált a csapattal a sajtó elriasztása miatt. Akik külföldre akartak szerződni, emiatt orroltak is. Mindenki úgy tett, mintha hinne, mintha bízna, ezt még hinni kellett, és még muszáj volt bízni. Olyan lett a helyzet hirtelen, hogy nem egy pszichológus, egy varázsló, ■ egy hipnotizőr, de még egy Jézus Krisztus se lett volna már elég a csapathoz. A Kanada elleni meccsről mindenki azt Támadni, támadni őket! És szóltak ezek a taktikai utasítások egy olyan csapatnak, amelyik ekkor már lépni se tudott, amelyiknek ekkor már Jártányi ereje se volt. A mérkőzés végén Jött valaki az öltözőbe. Nem fontos a név. Elkezdett hangoskodni, szájaim. Mezey állította le, hogy itt most senki egyetlen szót sei Se vita, se veszekedés nem volt. Mindenki magába roskad- tan, dermedten ült. Buda István és Szepesi György meg sem Jelent az öltözőben. A játékosok nem okolták egymást. Senki egy .rossz szót sem szólt, senkinek nem volt joga megszólalni. Ezt érezték a fiúk. Mezey később odaszólt, a tartalékoknak, mondván, nehogy azt higgyétek, más az eredmény, ha ezek helyében ti Játszottatok volna. Nem szólt rá senki, semmit. Később a mérkőzést értékelték is. Ezen a beszélgetésen csak azok voltak Jelen, akik Játszottak. Legtöbben akkor ott azt gondolták, hogy itt most örökre elveszett minden! A szövetségi kapitány azt is kérte a fiaitól, hogy szóljanak hozzá az általa elmondottakhoz, kinek ml mondanivalója van? Senki sem szólt hozzá, senkinek semmiféle mondanivalója nem volt a történtekkel kapcsolatban. Nem igaz, hogy Mezey a szovjetektől elszenvedett katasztrofális vereség után nem vett részt a csapat érzéséin. Nem igaz. hogy nem vezette azokat. Ott volt, de már nem úgy, ahogy azelőtt, a munka irányítását főként a famulusalra bízta. És később csak annyit mondott, hogy ezt a mérkőzést szakmailag lehetetlen érté- kelnil A csapat tartaléksora is csendben volt. Senki nem lázongott közülük se: hogy mi azért megmutattuk volnál Mezey ezt a fajta akciót is leszerelte még idejében, amikor kijelentette: ez a meccs veletek sem lett volna más... Ennyit szólt a mester, és ez nem volt szokatlan, hiszen 6 nemcsak a csapat össze-- állítását, de még magát a taktikát se indokolta különösképp: ezt látsszátok, ezt kérem tőletek. És nem ellenkezett senki. Hogy bent, hogy legbelül ki mit érzett, az még itt a mély vizeken is titok! De egy biztos, az a kijelentése Mezeynek, hogy három pont elég lesz a továbbjutáshoz, és ezt a történtek után is képes lesz megszerezni a csapat, ez már csak amolyan hókuszpókusz volti Ezt már legbelül aligha hitte valaki is. Bizonyíték erre a következő, a kanadaiak elleni győztes meccs is. Nem is beszélve a franciák elleni kudarcról. Mezeyről a csapatnak az volt a véleménye, hogy ő egy nyugodt, megfontolt ember. Jó Ideig így nézett ki. De valójában Ideges, zaklatott volt, és ez egy Idő után átragadt a csapat tagjaira is. Csodálkoztak rajta — egyáltalán —, hogy hívta meg Mezey Hannlch Pétert a válogatottba? Hiszen Hannlch náluk Jő ideig nem kívánatos személy volt. Egyáltalán nem a Játéka miatt, mert kitűnő középpályás, veszélyes a kapura is, még a csapatot fel is tudja rázni, ha kell. Hannlch volt az az ember — aki nem hasonlított Mezey játékosmodelllére. 0 nem volt olyan szolgalelkű, mint amilyenné Mezey alakította a fiait, már akit ehhez alakítani kellett, aki nem olyan volt már ele- vel Aztán később Hannlch is változott. Rájött, nem ríhat ki a társaságból, mert akkor sose lesz válogatotti Lehetséges, • hogy erre Hannlch nem is egyedül Jött rá, talán valaki megmondta neki? Válogatott akart gondolta, hogy őket akkor is megverjük, ha netán a hat helyett tizenhat gól került volna be Disztl Péter kapujába — az előző mérkőzésünkön. Ezt érezte Mezey is. Nem okvetlenkedett, most nem játszotta túl a szerepét. A kanadaiak ellen úgyszólván még taktikai utasításokat se adott. Érezte, hogy keresztülment a csapaton az úthenger. ■ A sajtótájékoztatón se történt semmi. A franciák elleni meccs után a sajtótájékoztatón már ott se voltak a fiúk. Van kérdés hozzájuk? Nem volt. Ment mindenki, amerre látott. Az előző sajtótájékoztatók azért még mások voltak, oda kiválogatták az embereket, leginkább Nagy Antalra esett a választás. Ö tudta magát a legjobban tennl-vennl — már ami a pályán kívüli dolgokat illeti, öt a csapat különösképpen nem szerette. Soknak tartották a szerepjátszásait, a Jövést-menését. kevésnek azt. amit a pályán produkált, ö nem is a csapat akaratából lett kapitány, őt kijelölték erre a posztra, és nem választották. Ha választásra kerül a ’sor, még Garaba Is előbb végez, mint Nagy Antal. Egy csapat által történő választáson egész biztos Nyilasi Tibor vitte volna el a győzelmet. De hát ő Jelen sem volt. Beszélni kell még Bognár Györgyről is újra. öt a csapat tagjai nem is tartották futballistának. Magában mindenki felháborodott a beállítása, majd az újbóli beállítása miatt Is. Fizikailag, akaratilag mindenki gyengének érezte. Ha Mezey kikéri a csapat néhány tagjának a véleményét, ha tanulmányozza a csapaton belüli közvéleményt, Bognár soha nem kerülhetett volna be a válogatott közepére. Nyilasi helyére. Ezt így látta mind a huszonegy ember, de Mezey György másként látta. Nem kellett meggyőznie, leküzdenie az ellenvéleményt, mert annak soha nem lehetett hallani a hangját. Azt Is tudta a csapat, hogy Disztl Péter sokkal nehezebben képes egy kudarcot elviselni, mint a vidám, örökké Jókedvű Szendrei. Ezért nem értette senki, hogy a kanadai meccs után miért váltott Mezey a kapusposzton újra? Szendrei erőteljesnek látszott, Disztl Péter a végtelenségig összetört ember képét mutatta. Ezt mindenki látta, csak Mezey György nem? Nem került napvilágra az sem, hogy a csapat sem a szovjet, sem a francia meccs után nem kapott egyetlen fillért sem. A kanadai meccs után kapott a társaság fejenként harmincezer forintot. Elúszott a kétszázezer forint, amit a 16-ba való bejutásért ígértek. Nem is beszélve arról az ötszázezerről, amely a nyolcas döntőbe látásért Járt volna. A további összegekről a Játékosok előtt soha nem beszélt senki. Mint ahogy arról sem, miért maradtak el később Szendrei viccelődései. Leállította valaki, avagy magától Jött rá. Jobb a gyászvltézek között gyászvitézként viselkedni? Eltűnt a csapat háza tájáról mindenféle humor. Már a csapat számára a vidám perceket egyes-egye- dül csak azok a percek Jelentették, amikor a vezetők közül pltyökásan Jelent meg valaki! Erre még mindenki kicsiholt magából egy-egy röpke kis erőltetett nevetést. Aztán Jött a sivatagos órák, napok sora, végeláthatatlan szélességben, hosszúságban! Amikor már véglegessé vált, hogy a magyar válogatottnak nincs tovább — nem nyíltan, nem fórum előtt, csak magánbeszélgetéseken —, egyre több sző esett az ausztriai edzőtáborozásról. Az ott töltött napokról, az edzésekről, az alapozássá vált formába hozó edzésekről. De biztos, hogy ezekről senki nem beszélt volna soha. ha nincsenek vereségek, ha a csapatot nem éri ekkora kudarc. Egy helyzet volt csak: ha a franciák ellen nincs az a csödi Az telte be az ajtót végleg, úgy érezte a csapat. Nagyon ideges volt a franciák ellen mindenki. Mégis úgy hitték, az első húsz percben, talán van mit keresni. De az az első gól, az végzetes volt, attól kezdve már nem hitt senki semmit. A pályán nem is szóltak egymásnak a Játékosok. Mindenki a maga sebeit nyalogatta. Most már végleg levertség, fásultság lett úrrá a csapaton. És még itt sem, még ekkor sem hibáztatott senki senkit. Mindenki belátta, ebben a helyzetben ez a csapat nem volt, nem lehetett másra, többre képes. Ez a csapat nem a kiírt taktikát, de semmilyen tak'ikát nem lett volna képes végrehajtani! Nem beszélve arról, hogy ekkor már a játékosok is egyre gyakrabban sugdosták maguk között, hogy eleve rossz volt a taktika, amit Mezey felvázolt. Persze, ha nyer a csapat... De így, hogy kikapott, így már világosan látta mindenki a Mezey-féle taktika gyengéit, elfogadhatatlanságát, megvalóslthatatlanságát. Egy ilyen erőben lévő csapatot rohantatni, futtatni? Mikor egy szakasz gyalogságot rá- küldenek könnyűfsgyvereseikkel egy páncéloshadosztályra! Életveszélyes taktikát kényszerftett a csapatára Mezey. Mert más lett volna, ha a csapat vár. az erejéhez próbálja mérsékelni az iramot, ha behúzódnak a kapu elé, ha nem akarják lerohanni az ellenfelet — erőtlen, cammogó lépésekkel. Ezt akkor a csapatnál már mindenki tudta. Mezey — hetekkel később — még a tv- nyilatkozatában sem tud'a ezt. Hát nem furcsa? Vagy hogy ő ennél jóval többet is tudott? De feláldozott mindent — egy hallgatással — a jövőért? Távolról sem a magyar labdarúgás jövőjéért,.. Ezt most itt én mondom: a magam nagy elradagtatásában ... Ígéreteim ellenére. De maradjunk az eredeti kerékvágásainkban! Arról is sokat beszéltek egymás között a fiúk, hogy mégis, ml lett volna az, amit elbír ez a csapat? A labda együttes visszaszerzése ... l.gy bizony ez már csak egy taktika paródiájának tűnt, amit eljátszott a csapat. Mert ehhez a taktikához kell a legtöbb erő. Behózódnl sündisznóállásba — onnan néha-néha lecsapni az ellenfél kapuja elé vágott labdára: ennyi lehetett volna most Mexikóban a magyar virtus. De még ennyi se tett! Mint ahogy a nagy erőpróbák után szokásos levezető edzésekre sem került sor. Kiesett a csapat, egyszeriben vége lett mindennek. Ehetett, ihatott, aludhatott, szórakozhatott azontúl mindenki kedvére. És nem igaz, hogy erre rá is álltak a fiúk. Az a nagy röhécselés sem úgy volt. Mert akkor még a csapat nagy többsége azt várta, mikor osztják ki a gyászos-fekete karszalagokat. Nemhogy Jókedvűnek mutatta magát mindenki. Még hazafelé se. Még a megérkezés Idején se. Mert a csapat félt. Féltek a fiúk, hogy leköpdösik, megtámadják őket? Félelem volt — vita, felelősségre vonás, értékelés semmi. Szétment itt nemcsak a csapat, minden! Egy, csak egyetlen vigasz volt már akkor a csapat számára, hogy a drukkerhad — a becsületükre legyen mondva — mégsem vetkezett ki emberi formájából. Most ők vizsgáztak jobban, mert még azt is elviselni sok lett volna! Mindenki azt érezte, vége mindennek. És nehogy arra gondoljon valaki is: hazajöttek, mindenki kihevert mindent. Nagy sebeknek kell még begyógyulni ahhoz, hogy talpra állhasson a társaság. Volt, aki még attól is félt, hogy ezt a csapatot — miként legutóbb a csehek tették — kizárják a Jövő magyar válogatottjából. De mások meg arra gondoltak, kellenek az eredmények. Jönnek az új feladatok, nincs idő az alaposabb megleckéztetésekre. Szóval hogy ezt a balhét is el lehet vinni. Ml mást is lehet tenni a balhékkal? Hallgatja a csapat még egy ideig a maga szívzörejeit. És úgy tesz, mintha nem tudna semmit. Holott mindenki pontosan és nagyon is jól tud mlndentl Valahogy úgy gondolták a fiúk: elég, ha ők tudnak mindent, még sok is... Nem kell mindig mindent mindenkivel megosztani. Amit itt leírtam, ha nem is sok, de legalább hiteles! Még akkor is, ha nem minden szemtanú látta így. Meg aztán gondoljunk csak a vakondra. Amelyik nem azért nem lát, mert nem akar látni, hanem azért, mert a hosszú sötét folyosókon elszokott a szeme a látástól... És máról holnapra nem megy semmi! Elhisszük ezt is. Klnek-klnek Idő kell hozzá, hogy visszanyerje szeme világát. Fogadjuk el őzt. Még abba is beleegyezne már az ember, hogy várjuk meg ezeket az Időket... Megvárnánk, ha nem tudnánk, hogy a Mexikóban Járt fiúknak elvették a szemük világát, talán egy életre. Hát nincs már front, ahol még tartani lehetne a reményt? (Folytatjuk] Végh Antal Gyógyít 6 atlan? 5. fejezet/Z. rész Evezz a mélyre
