Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-12-23 / 51. szám

Ul

„Örülünk sikerednek és annak, hocv jól képvigelted hazánk tlatalgágát“ — ezekkel a gzavakkal fogadta Pavel Pavel mérnököt a SZISZ KB titkára, Lu- 1-amir Ledl. A Halai mérnOk tag{a TOlt egy oslói mflzBum »zervezte expedíciónak. A kutatócsoport feladata többek kSzBtt a HflsvÉt-gzIget tltokzato» »zoh- ralnak „megsétáltatdsa** TOlt.

Fia ét...

A dél-csehországi Strakonicét régebben híres dudásáról, majd népművészetéről, később pedig motorkerékpárjairól emlegették leginkább. Mindez azonban már a múlté, s mára, bár sokat fejlődött a város, majdhogynem csak jótékony hallgatag csend veszi körül, illetve vette a közelmúltig. A város szülöttje, Pavel Pavel fiatal gépészmérnök meghívást kapott Thor Heyer- dahltól, a híres kutatótól, világjárótól, a természeti kincsek védelmezőjétől, hogy tartson vele a Húsvét-szigetre, s ott helyben mutassa és bizonyítsa be, hogy az ősi primitív embereknek is megvoltak az eszközeik, amelyekkel meg tudták mozgatni a sziget különös, óriási szobrait.

A fiatal mérnök egy mezőgazdasági építővállalatnál dolgozik, és közben folytatja kutatásait, elméletének gyakorlati bizonyítását. Legutóbb bejelentette, hogy megpróbál- aja „feltenni“ a szobor fejére a kalapot. Pavel mérnök kísérleteiről több külföldi lap, köztük a szovjet Nedelja Is beszámolt, ezért úgy gondoltuk, hogy olvasóinkat is érdekelni fogja személye és legújabb kísérlete.

A kísérletre a város szélén lévő nagyobb térségen került sor; máskor talán a cirku.sz szokott itt sátrat verni, s a fiatalok karlkázgatnak errefelé kerékpárjukkal.

Hogyan, miképp tudják majd megemelni a kókalapot?, — foglalkoztatott a gondolat már útban Strakonice felé.

Megérkezve a helyszipre, már egyszerűbbnek tűnt a kérdés. A fiatal mérnök — akit sokban segít az ugyancsak mérnök édesapja — a saját maga alkotta, betonból öntött három méter magas szobrot ja Hús- vét-szlget szobrainak hű mását) egy hársfa közelében állította fel. A fa törzsére néhány rajzot függesztett ki, hogy ezek segítségével elmagyarázza barátainak a munka menetét. Most, hogy már látjuk az egyszerű segédeszközöket, a köteleket, az eme- iőkart, nagyon is egyszerűnek tűnik az eljárás. A szobor fejére gerendát helyzetek, és ezzel, mint a libikókán a gyerekek egymást, emelik fel a kétszáznyolcvan kilogramm súlyú kalapot. A hársfára csavart kötéllel, a libikókával fokozatosan 'feljebb emelik a kalapot. A libikókaként működő gerendával egyszerre mintegy tíz-tizenöt centimétert tudják csak feljebb hozni ezt a rendkívül nehéz kődarabot. Amikor kissé visszaengedik a gerendát, a kalap a levegőben lóg, majd pedig újabb és újabb fogások nyomán egyre feljebb és feljebb jut, ' A libikókát erős, ,súlyos“, kövér fiúk mozgatják. Pavel Pavel és egy másik segítőtársa fönn vannak a szobor vállán, fején: igazgatják a köteleket, biztosítják a libikóka egyensúlyát, s végül már csaknem a szobor fején van a kalap.

Megbizonyosodtunk arról, hogy egyszerű eszközökkel is el lehet végezni a műveletet. De közben besötétedik.

— Elég, fiúk — mondja ekkor Pavel Pavel. Szombaton folytatjuk a kísérletet. Különben kösz'l

Elköszön a barátaitól, akik túlnyomó- részt a mezőgazdasági épltővállalat dolgozói, vagy alapiskolai, gimnáziumi és főiskolai társaiból szedödtek össze. Nélkülük aligha tudta volna kidolgozni és a gyakorlatban bebizonyítani, hogy igenis, nem kellettek ahhoz földön túli lények, mint ahogy azt Däniken állította, hogy ezek a szobrok útra keljenek.

A dolog valamikor Pavel gyerekkorában kezdődött. Olvasta Thor Heyerdahl és mások útleírásait, s maga is eltűnődött azon, hogy hogyan is keletkeztek a Húsvét-sziget óriásszobrai. Hej, de jó lenne egyszer eljutni oda! A kérdés nem hagyta nyugodni. Végül 6 is arra a következtetésre Jutott, hogy semmi valószínűsége az ilyenolyan fantasztikus történeteknek. A piramisokat is, ha már szinte hihetetlennek is tűnik, emberek építették, ősi, primitív eszközökkel. és ez így lehetett a Húsvét-szige- ten is.

Elképzeléseit megírta egy cseh nyelvű ifjúsági tudományos-technikai lapnak, a VTM- nek, amely több folytatásban ismertette, s támogatták a kísérleteit. Sőt írt Thor Heyer- dahlnak Is.

— Mit szólt az egészhez a jó öreg Heyerdahl?

•— Semmit. Nem válaszolt. Utólag, amikor találkoztunk, szóba hoztam ezt a levelet, de ö nem tudott róla.

IGVAlOSUlT

GYEKildtORI

ÄIOM

E

ngem azonban ez nem kedvetleníteti el, tovább dolgoztam az elméletemen, s végül mindent be Is bizonyítottam. Közben már meg Is feledkeztem. Ekkor az egyik barátom megkérdezte, tudom-e, hogy Heyerdahl ismét a Húsvét-szigetre készül, s nem megyek-e vele. De hogyan, ha ö csak nem is válaszolt?! — gondoltam. Ojra írtam neki. És ekkor postafordultával megérkezett a válasz s benne a világhírű utazó meghívása: tartsak vele, bizonyítsam be ott a helyszínen, a Húsvét-szigeten, hogy már az ottani bennszülöttek ősei is olyan találékonyak voltak, és oda „vitték ezeket a szobrokat, ahová csak akarták“. Önköltségeimet és kiadásaimat fedezte az egyik nagy chilei múzeum, csakhogy az ottani hatóságok nem akarták megadni a beutazási engedélyt. Érthető, hiszen az expedíció a béke, a barátság és együttműködés gondolatát tűzte a zászlajára, ez pedig nem tetszett a chilei hatóságoknak. Ráadásul kezdetben hallani sem akartak a szobrok elmozdításáról.

— Miért?

— Féltek, és ez érthető, hiszen a szobrokat már meglehetősen kikezdte az idő vasfoga, félő volt, hogy szétesnek, összetörnek a köteleim alatt.

— Tehát már úgy tűnt, hogy elmarad a kísérlet, ráadásul még a szigetre sem léphet.

— Igen. Azt viszont a chilei hatóságok sem engedhették meg maguknak, hogy épp Thor Heyerdahlt ne engedjék be a szigetre, aki annyit tett érte. Tudták azt is, hogy a világsajtó ellenük fordulna, így három nap után mégiscsak Indulhattunk, Egy hónapot töltöttem a Húsvét-szigeten.

— Milyen ma a sziget, hogyan élnek ott az emerek?

— Csodálatos, s néha magamat Is meg kell győznöm, hogy tényleg ott jártam-e, hogy nemcsak álmodtam az egészet.

A kísérlet Strakonicébn

apa

— Sokat álmodozott róla?

— Rengeteget. Már gyermekkoromban, amikor sokat olvastam, szerettem volna eljutni oda, és Thor Heyerdahllal Is szerettem volna találkozni.

— Hogyan fogadták a sziget lakói egy cseh mérnök elméletét?

— Jó, nagyszerű, hogy megtanítottál arra bennünket, hogyan jártak ezek a szobrok. Most majd mi Is csinálunk egy szobrot betonból vagy köböl, és ha jönnek a turisták, megmutatjuk nekik, hogyan Is lépegettek valaha ezek az óriások — mondták lelkesen. A sziget lakosságának többsége az Idegenforgalomból él, több szálloda épült a szigeten, bővítették a repülőteret, de még mindig sokat megőrzött eredeti szépségéből.

^ í 1 érdekli leginkább a világ csodál kö{•§ zül, részt szeretne-e venni további expedíciók munkájában? — faggatjuk a rokonszenves fiatalembert.

— Engem sok minden érdekel, de elsősorban a „csodák“ technikai oldala. Például, hogy hogyan hordták fel az egyiptomi piramisokra azt a rengeteg követ... Ha például egy különálló rámpát építettek volna, talán tízszer annyi köre lett volna szükség, mint magára a piramisra. És ha így építkeztek volna, akkor a piramis elkészülte után hová rejtették azt a rengeteg követ vagy homokot, amelyet a rámpa megépítésére felhasználtak? Sehová, mert az én elképzelésem szerint nem is volt rá szükségük. Magát a piramist egy spirálisként kell elképzelnünk, kőt kőre rakva jutottak fel az építők a csúcsig. Strakonice közelében van egy hely, ahová régen szívesen kirándultak városunk lakói. Egy magas sziklanyeregből és a rajta lévő vagy harminc tonnányi kődarabból állt. Valahogy úgy festett, mint egy lúdtojás a tenyérben. Ezt a „tojást“ valamikor valamilyen természeti erő kiforgatta régi helyéből, a „tenyérből“, és a kődarab legurult a szikla tövéhez. Hogyan, miképp, nem tudni, csak annyi bizonyos, hogy valamikor 1899-ben még fenn volt a kő a „fészekben“, egyházi könyvekben találtam egy ilyen rajzot. Foglalkoztatott a gondolat, hogy hogyan jutott oda föl és hogyan lehetne visszajuttatni a helyére a nagy követ? Daruval és más mai technikai eszközökkel lehetetlen volt megközelíteni, legföljebb helikopterrel, de ez sok pénzbe kerülne. Ezért elhatároztuk barátaimmal, hogy mi megpróbálkozunk vele, mégpedig kézi erővel. Aztán egy hétvégén fel is sze- relkeztünk kötelekkel, gerendákkal, és megpróbáltuk visszajuttatni eredeti helyére a követ.

— Sikerült?

— Nem az első próbálkozásra, mert aznap kicsit kifutottunk az időből. Viszont egy hónap múlva ismét megjelentünk a völgyben, és sikerült visszahelyeznünk a követ, föl a szikla nyergébe.

— Pusztai emberi erővel?

— Igen, puszta emberi erővel és néhány emelőeszközzel, doronggal, kötelekkel.

Későre jár, Pavel mérnök is elindul, hogy egy pillanatra még megálljon a vendéglőben segítőtársainál, akik várják. Elkísérjük, s egy újabb természetvédő ötlet születésének vagyunk tanúi.

— őszre jár, kicsit hideg van már, be kell zárni a folyót — fogadják Pavel Pa- velt. — Velünk tartasz? — kérdezik tőle többen is.

— Természetesen, de elhozom a feleségemet meg a kislányomat is.

— Jó, akkor hozd a csónakot a csónakházhoz I

V

asárnap tehát folyózárás lesz Strakonice közelében. Ez abból áll, hogy a fiatal természetvédők leereszkednek néhány kilométerre a vizen, sátrat vernek, tábortüzet gyújtanak, énekelnek, elbúcsúznak a folyótól, békés telelést kívánva egymásnak és a folyónak is.

Még sokáig mesélhetnénk erről az igyekvő hatalemberröl, Pavel Pavelról, szüleiről, családjáról, barátairól, akik lelkesen segítik minden kezdeményezését. De majd legközelebb, amikor újra egy érdekes kísérlet tanúi leszünk. Addig is jó munkát, és újabb sikereket!

Németh István A szerző felvételei

LEVÉL- MINDENKIHEZ

Tanácstalan hatvan év körüli nagymama a Prior sportosztályán:

— Jó meleg kesztyű kéne az unokáimnak, hogy sízéskor, korcsolyázás közben ne fázzon a kezük.

— Van, persze hogy van — mondja az elárusító készségesen, és vagy tíz pár kesztyűt dob az asztalra. — Az nagyon drága áml — figyelmezteti a nénit, mikor látja, hogy a legdíszesebb után nyúl.

— Nem baj, azt akarom, hogy örüljenek a meglepetésnek...

Jellegzetes’karácsony előtti kép. Az ünnepek közeledtével a szokásosnál általában többet foglakozunk hozzátartozóinkkal, épp ezért nem lepett meg ismerősöm, Márta levele sem.

A levél írója egy nyugdijasotthon gondozónője: szememre vetette, hogy az idén nem látogattuk meg az otthont, pedig arany- menyegző és egy házasságkötés is volt náluk a közelmúltban A szemrehányásokkal teli, dorgáló hosszú levelet nagy-nagy lel- kiismeret-furdalással olvastam végig, hiszen Mártának mindenben igaza van. Negyvenkét évesen lassan öregeihez öregszik, családalapításra nem volt Ideje, mindig azt hajtogatta, van még arra ideje és amikor harmincéves is elmúlt, már nagyobb volt a felelősségérzete az otthon lakói, mint saját élete iránt. Most tulajdonképpen nincs munkaideje, az otthonban lakik, a nap huszonnégy órájában bármikor kéznél van.

Mint említettem, levele szemrehányásokkal teli és — sürgető: Erzsi, ha lehet, még az ünnepek előtt szóljatok az emberekhez, hiszen senkit sem hagyhat hidegen idős hozzátartozói sorsa. Nem azért könyörgök, hogy vigyék őket haza egy-két napra vagy akár egy délutánra, hiszen itt nagyon jól megvannak, hanem hogy legalább ők jöjjenek néhány órára közénk. Emberséget, melegséget kapnak tőlünk. És megannyi apró ajándékot: horgolt kendői, hímzett térítőt, faragott szobrocskákat... Olyan szeretettel készítettéki Valamennyit többször is átcsomagolták, mert időközben csodásabb csomagolópapírhoz jutottak. I^dd el, senki sem készül annyira a karácsonyra, mint ezek az idős emberek, és senkit sem ér akkora csalódás az ünnepek alatt, mint őket. Így a levél.

Mert mindig valami közbejön, ami miatt a hozzátartozók látogatása meghiúsul: egyszer egy jó tévéműsor, másszor családi üdülés vagy a barátok. A joviális tanárról például csak az otthon dolgozói tudják, hogy hetvennégy éves édesanyja előtt már négy éve megjátssza a funkciókkal és munkafeladatokkal lekötött embert, akinek szussza- násnyi ideje sincs. Pedig az iskola, ahol tanít, és az otthon, ahol édesanyja él, mindössze 19 kilométerre van egymástól.

A papírgyári műhelyvezető vagy ötven embert is irányit munkahelyén, megértő, beosztottjait mindenben segíti, még az üdülésükről Is gondoskodik. Az Idén ugyan egyszer meglátogatta édesanyját, hozott egy doboz csokoládét, de szemrebbenés nélkül eltűrte, hogy az Idős asszony a zsebébe gyűrje összes megtakarított pénzecskéjét.

Hogy ki milyen ember, az a szüleihez fűződő kapcsolatán mérhető le. Sajnos, kevés munkahelyen van arra idő és lehetőség, hogy llyén, kérdéssel is foglalkozanak. Márta megtette, amit kötelességének tartott, a lelkiismeretünkhöz szólott, és én csupán tolmácsolom szavalt. Remélem, nem rideg szíveknek.

Ne utasítsuk vissza az idős emberek ragaszkodását, szerefetét, s hogy a drága kesztyűt valóban az viselje, akinek vásárolta a nagymama, és hogy a többi ajándéknak Is az örüljön, akinek az ajándékozó szánta. Szólaljon meg bennünk a gyerek, az unoka, a dédunoka; nyissuk ki a szimbolikus kaput, amelyhez egyedül nekünk van kulcsunk.

Zácsek Erzsébet í i