Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-12-16 / 50. szám

A hitelességért egy Ilyen kötet megírása okán mit áldozhat fel az ember? Az olvasmány esetleges Izgalmasságát, az olvasó kedvének elnyerését? Azt, hogy ta­lán kénytelen leszek Ismétlésekbe bocsát­kozni? Bár tudott dolog, az igazság fénye aligha kopik meg gyakori ismételgetésétől. Lehet, magam Is ellentmondásokba kevere­dek olykor? Igen, mert több oldalról aka­rok látni, nézni mindentl Itt feszül ben­nem Is az ellentmondás, meg a sorok-mon- datok között Is feszeng, feszít mindez. De most- félre az aggályaimat, mert ez a fe­jezet áldozatokat követel. A hitelességért Itt most mindent fel kell Aldoznll Ez a fejezet egyetlen feltételezést se túr el, hogy ennek a fejezetnek minden szava eredeti anyagra épül — erre tanú lehet nemcsak az olvasó, de minden egyes labdarúgónk, aki a 22-es keret tagjaként ott volt Mexikóban. Minden fejezet felett nyithatunk vitát. Itt Is, de ezt a részt csak az vitathatja, aki jelen volt, aki tanúja volt mindennekl Itt most a mély vizekre evez­tünk. £s maga a vita? A résztvevők ellenvéle- méúye? Tegyék csak a szivükre a kezüket a ilúk... Ok sem mondhatnak mást: ez a fejezet nem az írói fantázia szüleményei Hogy kit, kiket hívott segítségül magának az fró? Az most itt mellékes. Próbáljunk a mélységekre figyelni. A leglényegesebb kérdés; a csapat ért­hetetlen, elfogadhatatlan, megmagyarázha­tatlan teljesítménye, vajon miért? Itt nem az eredmény az izgalmas, hanem annak lét­rejöttei A magyar válogatott mexikói teljesítmé­nyével kirítt az egész 24-es mezönyböli Ahogy van a felvásárlásban, a minősítésben osztályon aluli áru, ez a teljesítmény oly módon volt minden kritikán aluli. Mexikó­ban a legnagyobb melléfogások között kell számon tartani azt, hogy amíg a náluk sok- ' kai jobb csapatok is a gólok elkerülésére fektették a legnagyobb hangsúlyt, addig minket ez mintha nem is érdekelt volna! A csapat veresége, a kudarc törvényszerű volt. Tagadhatatlan, hogy a fiúk egy em­berként bíztak a maguk sikerében. Nem volt olyan tagja ennek a válogatottnak, aki a legrémisztőbb álmában is hat gólt látott volna Dlsztl Péter hálójában. De voltak je- lekl Feltétlen voltak. A játékosok előtt is. De azokra a jelekre figyelni — szinte fel- ségsértésszámba ment volnál Így hát a fiúk kötelezően hunyták be a szemüket az ag­gasztó jelek láttán. Mondja valaki, hogy ez nem így volti És az aggasztó jelek? Ami­kor már lépni se tudott a csapati Amikor a formában tartó, formába hozó edzések helyett Mezey alapozó edzéseket tartott. Nem látta, nem érezte, nem vette ezt észre a huszonkét fiúból senki? Mezey munka-' társairói, a feletteseiröi most szó se essék! Mély vízen vagyunk, nem pacskolhatunk a lavórbani Mindenki tudott, látott mindentl És eze­ket az ellenérzéseket mindenki azzal küz­dötte le magában: Gyuri bácsi jobban tudja, 6 a sikerek kovácsai Vakon csinált min­denki mindent. Nem így volt? Olyanannyira, hogy még összeesni se mert senki, hisz ezzel Mezey György mód­szereit megkérdőjelezte volna. Hittel, jő szándékkal elvakítva dolgozott huszonkét emberi A teljes erőbedobás, a fékevesztett vak buzgalom mámorában edzett a magyar vá­logatott. Ha azt mondják nekik ott Mexi­kóban, a szovjetek elleni mérkőzés előtt néhány nappal, hogy azon a salakon nem futni kell, hanem azt a salakot fel kell nyalni a siker érdekében, egyszerre látott volna hozzá huszonkét fiú ... Még azt Is elhltték, az elfecsérelt erő majd Időben fog visszajönni. Akkorra, ami­korra, a csapatnak az eredmények elérésé­hez erre a legnagyobb szüksége lesz. És nem jött semmi, csak ment, csak ment, az utolsó pillanatig, hogy aztán a mérkőzés alatt, a mérkőzés után ne csak higgye a csapat azt, amit egyesek sejtettek, hanem tudják is. De szólni? Ennél a csapatnál? A Mezey-féle szisztémában? De menjünk még egy kicsit előbbre. A Nyilasi Tibor személye körül kavart nagy viharig. Azt gondolhatná az ember, ez iga­zán megrázta a csapatot. Meg hogy volt-e véleményük? Ha meg is rázta a csapatot, de nem voltak vélemények. Ha egyszer a Nyilasi-témát Mezey lezárta, és úgy zárta le, ahogy; akkor az nyilván úgy jó. Maga a csapat a Nyilasi-ügyről úgyszólván annyit tudott, amennyit az újságból elolvasott. Attól meg aligha lett valaki is okosabbi Egyöntetű volt akkor — meg főleg ké­sőbb — a csapat véleménye, hogy a mexi­kói Mondial akkor sincs másképp, ha Nyi­lasi Tibor a csapattal tart. Hogy miért ma­radt Itthon, azt nem tudták a játékosok, nem is érdekelte őket; mondván: ez a Gyuri bácsiék dolgai Az meg, hogy a játékosok javasolták vol­na Mezeynek, hogy Nyilasi Tibort hagyja Itthon, ez teljes képtelenségi Ez a csapat soha, senkinek semmit nem Javásolt. Miért éppen ekkor, éppen ebben az ügyben javasoltak volna valamit is, bár­mit... Ez a csapat nem úgy volt megszer- kesztvel Pedig a látszat nem ezt mutatta. Mert a játékosok kaptak egy naplót, azt ki kel­lett tölteni, számot kellett adni a benyo­másaikról. De abba valami olyat beleírni, ami Mezeyéknek nem tetszett, nemhogy ün­neprontás, de az árulással felérő dolog lett volna minden futballistánk szemében. Ogy­hogy Mezey, aki meg akart tudni a csa­patáról egyet s mást, éppen azt nem tudta: egy ilyen szervezettségű társaságtól nem lehet megtudni semmiti Legalábbis: neki nemi A fiúk még azt sem árulták el magukról, hogy példáül az első mexlkóbell kintlét sok­kal rosszabb volt, az sokkal Inkább meg­viselt mindenkit. Tanúbizonyság erre nem annyira a Mexikóban elszenvedett 2:0-ás vereség, hanem a mutatott játék, a mér­kőzés képe! De vajon ki találta ki a formában tartó, formába hozó edzésmődszerek helyett az alapozó edzések hirtelen-váratlan beikta­tását? Nem sokkal az ausztriai út előtt volt 8 válogatottnak egy összesereglése az MTK- pályán. És ott felmérések is voltak. Azokból kiderült, hogy a csapatnak nincs erőnléte. Nosza gyorsan, adjunk erőt a fiúknak. Az ausztriai táborozás már ennek a jegyében telt el. Azt a fiúk közül senki el nem hitte, hogy azért esett a választás Ausztriára, mert ennek anyagi előnyei lehetnek. Tör­ható, mert egyszer csakugyan megesett, hogy — már Mexikóban — egy városnézés alkalmából különböző kérdések futottak be. Merre, hova menjen a társaság? És Mezey helyet adott az egyéni kívánalmaknak! Eleinte volt néhány rosszullét. De azt rejtegetni, palástolni Illett. Hogyisne, hisz akkor netán még az is kiderülhetett vol­na, kire nem számíthat az edző. Tablettákat, kapszulákat mindig kapott a társaság. És a tejbe is öntöttek mindig va­lami folyékony szert. De azt senki nem tud­ta, hogy mit. Nyilván az volt az, ami a csa­patnak kellett. És hogy a csapatnak mire volt szüksége leginkább, azt Mezey György tudta. így hát nem is kérdezett soha senki semmit a gyógyszerekről, az erősítőkről, a vitaminokról. Mert ez nem is érdekelte a társaságot. És ha érdekli? Mit mondott vol­na Mohácsi János dr., az orvos? Azt, amit Mezey megengedett neki. A nagy hőség elviselésére Is készült a csapat. Igaz, hogy az Ausztriában még vic­celődés tárgya volt, de Mexikóban már ko­Végh Antal Gyógyít0atlan? 5. te]ezet/l. rész Evezz a mélyre Emlékeztetőül: Egyetlen gondolat az előző számunkból: Az a 11-es, amelyet Garaba hozott össze — amelyről már oly sokszor esett szó, s amelyet Jevtu­senko fölé lőtt. Es amellyel 7:0 lehetett volna a végeredmény. ténetesen, hogy fizet az MLSZ, de a kifi­zetett összeg egy részét visszakapják egye­sek. Miként Mexikóban is, ahol több ezer dollárt fizetett ki hivatalosan a vezetés a pályabérért, de ott ugyanolyan pályákat 200—300 dollárért is lehetett kapni. Amint­hogy az ezt meghaladó összeget visszakap­ták valakik — fizetni állami pénzből, visz- szakapni maszek zsebre. Nemcsak a labda­rúgásban van ez így. Sőt lehet, hogy ez nincs is így a magyar futballban, mert ezt nem bizonyíthatja senki. Legfeljebb csak az, aki... az meg majd bolond lesz. A csa­pat ilyen kérdésekkel nem foglalkozott. Ha el is Jutott hozzájuk Ilyesmi, a 22 gyerek egy emberként fogta be a fülét, az őrájuk nem tartozíki Nem tartozott az adásvétel témájának az a része sem rájuk, amikor az eladósorba jutott játékosok meg-megjegyez- ték; három-négy helyre is kell adni csúszó­pénzt a külföldi szerződésért járó össze­gekből, olykor még előre is, a szerződés elnyerésének reményében. Hogy ezeken a pénzejcen zördült össze a magyar vezetés? Ez most nem is lényeges, hiszen nem erről van szó, hanem a magyar válogatott játé­kosok helyzetéről, a csapat belső dolgairól. Mit gondoltak a fiúk, mit nem: kit mi ér­dekelt, kit mi nem. Ezek a kérdések nem azt dönthetik el, mi volt az igazi, mi nem, hanem hogy a csapat tagjai mely kérdé­sekhez miképpen viszonyultak. Arról se beszélt közülük senki, hogy ml a különbség magaslat és magaslat között. Meg arról sein, hogy ml a különbség az éles 18—20 fokos hegyi levegő és a forró, száraz 40 fokos hőség között. Erről ők nem beszéltek, ezt ők csak érezték. Kit érde­kelt az, hogy Ausztriában milyenek az anya­gi feltételek? Ott is lehet visszakapni, de erről itt egy szót sei Még a kérdést se, igaz volt, nem volt-e? Most takarítsuk le a mendemondákat, most a megcáfolhatatlan tények ideje jött ell A csapat reggel 6-kor kelt. Egy agyonhajszolt, egy elfáradt tár­saság. És mielőtt egy falat ennivalót kapott volna közülük bárki is, megvolt a napi első edzés. Hogy azt még követte kettő? Az első edzés éhgyomorra _És utána a r eggeli. Tea, kávé, tej. Meg az unott-utált felvágott. Minden reggel. Minden áldott reg­geli Ki mit csinált az edzések közötti Időben? Kártya, video, video, kártya. Minden áldott napi A reggeli edzést nem számítva naponta kétszer kilencven percig dolgoztak a fiúk. Ausztriában ugyanúgy, miként később majd Mexikóban is. Mert az alapozás, még Mexi­kóban sem ért véget. Az ebéd négy óra tájt, mert a délelőtti edzés 12-kor kezdődöttl Egy olyan reggeli mellett két edzés... Mert a dél! étkezést csakis a második edzés utá­ni Időre lehetett tervezni. Vacsora nyolc­kor, takarodó tíz órakor minden áldott este. Este lefeküdni fáradtan, reggel felkelni még fáradtabban. De biztos ez lesz a siker zá­loga. Ez, ahogy Mezey György kitalálja, ahogy végrehajtja, ahogy a fiúk gondolko­zás nélkül végrehajtanak mindent. Ahogy soha, semmire nem kérdeztek rá... Nem is lett volna ennek értelme, mert a hirdetőtáblán mindennap — írásban — megjelent mlndenl És a játékosértekez­letet követte mindig. De ott soha hozzá­szólás nem volt. Ott mindig, mindig csak Mezey Györgyé volt a szól No, nem mond­rántsera. Ott a legradikálisabb módszerek­kel védekeztek a meleg ellen. Az edzések kivételével soha senki nem tartózkodhatott a napon! Bent kellett lenni a szobában. Az újságírók írták, hogy egyik-másik csapat napozik, fürdik, lábteniszezik, kirándul, de nyilván azok a szövetségi kapitányok nem tudták, hogy egy csapatot miként keli fel­készíteni, felkészültségben tartani. Ezeket igazából ott a mexikói vb-n csak Mezey György tudta. Az inget, a dresszt soha egy pillanatra sem volt szabad levetni. Mivel a mexikói szálláshely tulajdonképpen egy fOrdötelep volt. fürödni lehetett. De szabályzat írta elő, hogy a fürdőzés időtartama a tíz per­cet nem haladhatta meg. Ezt a szabályt so­ha, egyetlenegy alkalommal se hágta át senki, senki játékos, csak a küldöttség ve­zetője egy alkalommal, akkor se önként: mert ő ruhástól beleesett a vízbe. De hát ez sem tartozott a fiúkral Még az se, hogy más csapat mit csinál. Eszébe se jutott senkinek, hogy míg a töb­biek lábteniszeznek, strandolnak, addig ők bent kushadnak a szobáikban, és ez ellen lázadni kellene. Hátha akkor észreveszik a vezetők. Ok nem vettek észre semmit. So­ha, sohal , Páncsics doktor el volt foglalva a csa­pat melletti teendők ellátásával. Szepesit ali^-allg látta valaki, öt a FIFA kötötte le. Buda István pedig általában és rendszerint hatás alatt volt. De a fiúk arról még egy­más között se beszéltek, hogy Itt Mexikó­ban melyik vezetőt milyen hatások értek. A 6:0 utáni sokkhatáson kívül. Az edzések alatt Mezey dolgozol, a leg­többet. Nem igaz, hogy csupa új elemet ta­nított volna a fiaival ott Mexikóban. Éppen ellenkezőleg. Az addig bevált sémákat gyúr­ták újra és újra. Elmenni a szélen, belőni a labdát a kapu elé. Amivel a sikereiket elérték. Lőni, kapura lőni, ez volt a gya­korlati elemek között a leghangsúlyosabb. Lövőcselek, a labda visszaszerzésének cso­portos gyakorlása. Senki se tudta a csapat tagjai közül, hogy ez a gyakorlás miért volt titkos, titkolt? Ezt is nyilván csak Me­zey György tudtál Mindig mindent Mezey György közölt a csapattal. Mindig mindenben egyedül ő dön­tött. Arról a fiúk közül soha senki nem tudott, hogy születtek meg Mezey György döntései. Egyedül talált ki mindent? Meg­hallgatott, megkérdezett valakit? Kapott ta­nácsokat? Mikor, kiktől, miket? Mit foga­dott el, mit nem? Ilyesmikbe a fiúk közül nem ütötte bele az orrát senki. Pályán kí­vül, pályán belül Mezey György szisztémáit mindenki elfogadta. A csapat hangulata jó volt. Már amíg az Jó lehetett — a szovjetektől elszenve­dett vereség időpontjáig — természetesen. Addig még tréfák-mókák is voltak. A csa­pat hangulatát elsősorban Nagy Antal ha­tározta meg. ö volt a szóvivő. Az már kér­dés, miféle szavak voltak azok, amelyeket tőle hallottak... Rajta kívül hangos szót nem szólt, ki nem ejtett senki. Olykor du- ruzsolások voltak. De ügy, hogy azt még lehetőleg a szomszéd se hallja meg. A du- ruzsolások az edzések miatti fáradtság és az étkezések miatti problémák körül forog­tak. De aki duruzsolt, és akihez közelített egy másik játékostárs vagy bárki — men­ten elhallgatott. A csapatban soha-soha a széthúzás jelelt nem látta senki. Ugyanjigy, ahogy a mé­lyebb, tartalmasabb együvé tartozás jeleit sem ... Ezt is csak annyira, amennyire Me­zey kérte, megkövetelte, utasította a fialt. Gyuri bácsi adta? Az csak jó leheti ö mondta? ö csak jót mondhatott. Jó, amit csinálunk? De hát Gyuri bácsi rendelte el... Az erdőkben 45 percet is futott a csa->at. Hogy ha most 45 percet bír futni mindenki, az elég lesz minden meccsen egy félidőrel Kúszott, mászott a földön a csapat, ha kel­lett — zokszó nélkül —, és senkinek se jutott az eszébe, hogy Mezey György éppen most, éppen ezekben az órákban csinálja ki az egész csapatát, az egész társaságot! Az, hogy az itthoni brazil meccs előtt, meg Ausztriában, meg Mexikóban leyették a csapat vérét, hogy azt erősítésként vissza­adják a játékosoknak a nagy, nehéz tét­meccsekre, ebből egyetlen szó sem igaz! Erről maguk a játékosok is csak mende­mondákból értesültek. Ezt az egész vér- vétel-vérvlsszaadás őrültséget valaki fana-- tikus ember találhatta ki, magyarázatként a hihetetlenül gyenge szereplésre. A szovjet-magyar meccs előtti vakmerő tippelgetésekre, arra, hogy egyesek már azt is mondták, döntős lesz a csapat, megnyert a világbajnokságot — erre a társaság Józa­nabb többsége nem is reagált. Komolytalan képzelgéseknek minősítették ezt a fiúk, s maguk sem tudták, egyik-másik társuk mibe szédült bele. De persze ha valaki azt mond­ja, a 16-os csoportba se kerülhetnek be, en­nek a hangnak se adtak volna hiteltl A józan vakmerők legfeljebb a legjobb 8-ig láttak. Ezekről a dolgokról beszélgettek néha egymás közt. De azt nem kérdezték meg Nagy Antaltól sem, mire alapozta a maga vakmerő képzelgéseit. Nem igaz, hogy a mexikói Mundialon Járt csapatunkat a vezetők megalapozatlan anya­gi ígérgetése verte szét. Olyformán, hogy nem adták meg azt, amit ígértek, ami járt. A 24-be való bekerülésért is megkapta min­denki a maga pénzét. Igaz, hogy nem egy­formán, hanem aszerint, hogy a hat mér­kőzésből ki hány meccsen szerepelt. Diffe­renciáltság is volt. De azt, hogy ki meny­nyit kapott, a csapatban nem tudta senki. Mert borítékba tett takarékbetétkönyveket osztottak szét. a borítékon mindenkinek a neve — tehát nyilvánvaló, mindegyik taka­rékkönyvben más-más volt az összeg. Hi­szen ha nem így lett volna, akkor mindegy, ki melyik borítékot, takarékkönyvet kapjal Senki se mutatta meg a másiknak a maga könyvét. Senki sem reklamált, senki sem panaszkodott. Csalódás nem volt. A csapat hallgatott, Mezey nem. Akkor ott az MTK-pályán, mindenkit lehordott — a csapnivalóan rossz erőnlét miatt —. és Ausztriában azzal folytatta, amivel az MTK- pályán abbahagyta. Név szerint nem említett senkit. Mindenkit egy kalap alá vett. az egész csapatot marasztalta el. Tehát min­den klubot, minden edzőt. Ez ellen sem til­takozott senki. Mezey edzésmódszerei nagyban különböz­tek a klubedzök módszereitől. Nemcsak az­által, hogy itt sokkal erősebb volt az edzé­sen a terhelés, sokkal többet, sokkal inten­zívebben dolgoztak a fiúk. Labdával is, lab­da nélkül is. Színesebbek, változatosabbak voltak a gyakorlatok. De azt, hogy mit, miért, kivel, hogyan csináltatja Mezey az edzéseken, ezt soha senkinek nem Indokol­ta. Mást sem Indokolt. Azt se tudták a fiúk Mexikóban az edzömeccsek idején, hogy mi­kor ki ellen játszanak, miféle csapat az ellenfél. Fogalmuk se volt arról, hogy Leon 1. helyett a tartalék együttes ellen kell ját­szani. Néha legfeljebb ha az újságokból megtudtak valamit. Csak azt tapasztalták, hogy mindegyik ellenfelük végtelenül gyen­ge csapat volt, legfeljebb ha BLSZ-színvona- lat képviseltek ... akiket még a rogyadozó léptekkel küszködő magyar válogatott is simán vert. Ezeken az edzőmérkőzéseken a folyamatos játékra helyezte a fő hangsúlyt Mezey. Ez meg is volt. Egy válogatott csa­patnak ilyen szintű ellenfelekkel szemben nem lehet gond a folyamatos játék ... Sok­kal nehezebb volt még Idehaza a tatai Rá­kóczi ellen. A Rákóczi-szlntet ott egyetlen csapat sem képviseltei Talán ez így volt jó. Mert a megérkezés után hat napig alig aludtak a fiúk. Annyi idő kellett az átálláshoz. Ekkortájt sok volt a csapatban az 1—2 napos beteg. Elsősorban gyomorpanaszok miatt. De legtöbben ekkor se szóltak, úgy- ahogy magától rendbe jött mindenki. Át­állt a csapat zöme, igazi nagy zökkenők sem voltak, ha csak Csuhay esetére nem gondol az ember, meg természetesen a sé­rültekre! Amint már szó esett róla, a morgolódás leginkább a koszt körül zajlott. A vezető­ség becsületére legyen mondva, ők is ugyan­azt ették, amit a csapat. De persze más dolog egyazon koszton szlesztáznl egész nap, és megint más dolog háromszor edze­ni, olyan környezetben, olyan helyzetekben, hogy abba még a bikaerős emberek is meg- gyökkentek volna. Ha a csapatnak látogatója, vendége érke­zett, akkor annak csináltattak valamilyen megfelelő ételt a konyhán. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom