Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-11-25 / 47. szám

EHÖljáröban el kell mondanom, hogy a jövö Iskoláját most építészeti szem­pontból vizsgáljuk. A Szovjetunióban jelenleg viták folynak, ml a Jobb: kis Iskolaépületek vagy óriás Iskolák. Az utóbbi Időben az országban többnyi­re nagy, esetenként 2—3 ezer fős is­kolák épültek Az Ilyen óriási Iskola- épületek a városok új lakóterületei­vel együtt nőttek ki a földből. Ezek nagyszerűen Illeszkednek a sokeme­letes házak építészeti együttesébe. Azonban szinte ez az egyetlen elő­nyük. Kiderült, hogy az Ilyen óriás Iskolák jól oktathatnak, ám nevelési célokra nem a legmegfelelőbbek. Nem Jön létre bennük a legfontosabb do­log, az Iskolai közösség, amely pedig a szocialista pedagógia koncepciójá­nak megfelelően a nevelés döntő té­nyezője. Véleményemet a közel, és távol­múltból vett példákkal kívánom alá­támasztani. A világhírnevet szerzett nevelő intézmények, mint Vlttorino da Feltri „Örömök háza“, Pestalozzi „Burgdorfl intézete“, Robert Owen „Jellemformáló intézete“, Konsztan- tyin Uslnszktj „Gatcsini intézete“ mind kis létszámú volt. Napjainkban a si­kereikről Ismert iskolák többsége 5— 700 fős. „Az oktatási intézmény létszámának soha nem szabad meghaladnia a sze­mélyes megfigyelés és a nevelők ha­tásának lehetőségeit — írta Usinszklj a kiváló orosz pedagógus, több mint száz évvel ezelőtt. — Az Intézménv szellemének megerősödésével párhu­zamosan létszámbeli határai kitárul­hatnak. ám nincs semmi sem veszé­lyesebb, mintha annyi tanulója lesz, hogy a személyes megfigyelés (néha még a tanulók nevének megjegyzése is) a nevelő számára lehetetlenné vá­lik.“ A tapasztalat azt bizonyította, hogy az óriási méretű iskolákat nehéz irá­nyítani. Ilyen esetekben az Iskola nem más, mint egyetlen fedél alatt lévő osztályok gyűjteménye. Hangsúlyo­zom, hogy a közösség, vagyis az em­berek nem hivatalos egyesülése ilyen tömegben nem alakul ki. összeforrott kollektíváról csak akkor beszélünk, ha mindenki ismer mindenkit, ha min­denki kölcsönösen tud hatni a má­sikra. Az Iskola tanulóit, véleményem szerint, nem szabad elkülöníteni a „kicsik“ és a „nagyok" társadalmára. A közöttük lévő határoknak ugyanúgy el kell mosódniuk egymás közt, mint a sokgyermekes családoknál. A gye­rekek együtt élnek, és e.gymást köl­csönösen gazdagítva fejlődnek. Az Idősebbek segítenek a kisebbeknek, óvják őket, és ily módon megtnulják, hogyan kell magukról gondoskodniuk, kialakul bennük a gyengék iránti e- gyüttérzés képessége, a humanizmus. A fiatalabbak megtanulják tisztelni az idősebbeket, végrehajtani megbízatá­saikat, támogatást keresnek náluk. I Valamennyien együtt járják a kollek­tivizmus iskoláját. Ez elengedhetetlen is: hiszen ml a társadalom jövendő állampolgárait neveljük, a kollektlvlz­A sportolási lehetőséget minden tanulónak meg kell adni. Milyen legyen a jövő iskolája i mus, a barátság és kölcsönös segít­ségnyújtás elveinek szellemében. Véleményem szerint az optimális iskolai tanulói létszám 5—700 fő. Fel­merül a kérdés: vajon lehot-e egy sok lakosú kerületben több ilyen kis is­kolát építeni? Hiszen ez az eszközök szétforgácsolódását, a rendelkezésre álló tér irracionális kihasználását je­lenti. Ez valóban így van. Lehet akár 10 ezer tanulót befogadó Iskolákat is építeni, de csak úgy, ha azokat több konkrét iskolára bontjuk szét. Legyen tehát több épület, mindegyik 700 ta­nulóra, és egy olyan közös blokk, ahol a díszterem, a tornaterem, az ebédlő lesz. Mindegyik tanépületnek legyen külön igazgatója, fi foglalkozik a pe­dagógiai problémákkal. Az egész komplexumot a gazdasági kérdések­hez értő, adminisztratív igazgató ve­zeti. A tanépület ily módon saját kol­lektívával rendelkező Iskola, olyan, ahol optimális körülmények között folyhat a tanulók nevelése. Az épületekben tágas, 80 négyzet- méteres osztályok. A magasan lévő ablakokon beárad a fény. Minden ab­lakon sötétítő, hiszen az órákon al­kalmazzák a film. és diavetítőket, a televíziót, rendszeresen megtekintik az iskola- vagy a kábeltévé adásaid. Minden tanuló asztalán képernyő. A tanuló bármely pillanatban kapcsolat­ba léphet a központi számítógéppel, hogy valamely feladatot megoldjon. Az egyéni képernyőket elektronikus vizsgáztatásra is használják. Minden osztályban külön kis könyvtár van, hogy na kelljen túl sokat futkosni a közös blokkban található központi könyytárba. A központi épületben sok minden egyéb mellett van egy közel 200 négy zetméteres tanműhely. Az ilyen köz­pontosítás lehetővé teszi, hogy ez a kerület valamely üzemének tanműhe­lye legyen. A gyári mesterek segíte­nek a gyerekeknek egy-egy szakma elsajátításában. Lázas munka folyik itt. Haszontalan terméket nem állí­tanak elő. A tanulók készítményeit a gyár használja fel. A diákok hozzá­szoknak a felelősségteljes munkához. A tanműhelyben csakúgy, mint az igazi gyárban, minden tanulónak kü­lön munkahelye van, mindenki ismeri mesterét és tanítványát. A mesterek nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is. A tanműhely mellett van a pálya- választási kabinet. Táblázatok, plaká­tok mutatják be a ritka foglalkozá­sokat, tájékoztatják a tanulókat a kerület és a város szabad munkahe­lyeiről. Itt Időről időre konzultációt tartanak a pszichológusok és szocio­lógusok. A jövőben az Iskola közvet­len közelében épülhet fel a szakmun­kásképző intézet. A két intézmény kö- zöttl állandó kapcsolat, a látogatá­sok jól felkészítik a diákokat a szak­maválasztásra. A központi épületben az autóvezetői vizsga előkészítéséhez szükséges tan­terem is van, hogy a diákok az is­kola elvégzésekor már jogosítványt is kaphassanak. Ugyancsak itt található az ebédlő és a díszterem Is. Ez filmvetítésre is alkalmas. Egyik tanépületbfil sem hiányzik a tornaterem, úszómedence és szakköri helyiségek. Ily módon min­den előfeltétele megvan annak, hogy a gyerekek érdekesen és tartalmasán tölthessék el szabadidejüket. Szombaton és vasárnap a felnőttek moziba, koncertre mehetnek, vagy táncolhatnak. Ilyenkor ez a blokk a lakótelep kulturális központjává vál­hat. A modern Iskolatervekben hálóter­mek is vannak az első osztályosok­nak. Én ellenzem ezt. Az iskolának a tanulást kell szolgálnia, nem pedig a mindennapi problémák megoldását. A komplexumok szerves tartozéka az óvoda. A nagycsoportosok rendszere­sen látogathatják az első osztályosok óráit, együtt játszhatnak az iskolá­sokkal a kertben, s amikor ők lesz­nek elsősök, a tanulás megkezdése nem jelent számukra súlyos adaptá­ciós nehézségeket. Véleményem szerint az ilyen isko­lai komplexum a legeszményibb vala­mennyi korosztálynak. Valentyin Kumarin A házszámot nem kell a levélre írni, itt a Moldva partjához kö­zel álló modern épületről nem­csak a postás tudja: a bronzszlnű öt­emeletes sarokházban tanyázik a Nem­zetközi Diákszövetség központja. Va­lóságos kis nemzetközi Bábel-torony- ban érzi magát a látogató már be­lépéskor, s még inkább az első eme­leti társalgóban, ahol belga és ma­gyar, angol és szovjet, finn és szu- dánl, s most éppen több afrikai or­szág diákképviselői teáznak. A har­madik emeleti tanácsteremben josef Skálának, az NDSZ elnökének rész­vételével a szövetség titkársága az ANC, a dél-afrikai felszabadltásl moz­galom küldötteinek beszámolóját hall­gatja. Ott ül az asztalnál egy Salvador! fiatalember, Armando Paredes is. A San Salvador ! egyetem orvoskarán tanult, de miután diákvezetőként részt vett a diktatúraellenes megmozdulá­sokban, kénytelen volt elhagyni ha­záját. Egy-egy szemesztert végzett Kanadában, illetve az Egyesült Álla­mokban, azután szövetsége az NDSZ titkárságába küldte őt dolgozni: a szolidaritással foglalkozó osztályon tevékenykedik. Ez egy szokványos hétköznap az NDSZ-ben, amikor több képviselő ép­pen hazaérkezik a prágai központba, néhány pedig éppen elutazik — Nica­raguába, Írországba, Franciaországba, Fél tízkor Rigó Imre, a szövetség több nyelven megjelenő havi maga­zinjának, a World Student Newsnak magyar munkatársa fogadott, tíz után megérkezett (Berlinen át Helsinki­ből) György Károly, az NDSZ ma­gyar titkára. De alig két órát tölt­hetnek együtt Prágában, Rigó Imre délben utazik Budapestre. Prága, November 17. utca Kihasználjuk hát az Időt: miről ta­nácskoztak Helsinkiben? íme, György Károly beszámolója: — Október elején az európai diá­kok regionális fórumának a finn fő­város, Helsinki adott otthont. — Erről szeretnénk hallani. — Az NDSZ és a Finn Nemzeti Diákszövetség közös szervezésében rendezett európai fórum a következő címet kapta: „Egyetem és társada­lom — diáknézöpontból*. Izlandtól Törökországig tizennyolc ország diák- szervezetei vettek részt az eszmecse­rén, amelyen kitűnt, hogy nem lehet kiragadni a diákság problémáit az általános gazdasági és politikai ösz- szefüggésekből. Egy angol dlákvezető, akiről nem mondhatjuk, hogy balol­dali, kijelentette: az oktatásnak a gazdaságot, a gazdaságnak pedig az embert kell szolgálnia. A fórum be­vezetőjeként európai hírű professzo­rok tartottak előadásokat. Londonból Guy Neve a felsőoktatásról, Hans Piazza, a lipcsei egyetem rektorhe- lyettese pedig „Változó utópia — az egyetemek küldetésének változó néző­pontja“ címmel számolt be a megúju­lási törekvésekről. Érdekes volt Chl- toran Dumltrunak, a bukaresti egye­tem volt rektorhelyettesének, az UNESCO európai regionális bizottsá­ga igazgatójának előadása az európai egyetemek jelenlegi elképzeléseiről. Természetesen a diákok képviselői is részt vettek a párbeszédben, hiszen a megújulási törekvéseknek — mint érdekképviseleti szerveknek és a kor- mányok által elfogadott partnereknek — a nemzeti diákszövetségek is ré­szesei. — Milyen kérdésekre keresték a választ? — Négy munkacsoport foglalkozott a részletekkel. Például: mennyire spe­cializálódjon a képzés, vagy mennyi­re legyen általános? Ha egy végzős szembe kerül a munkanélküliséggel, hogyan találhat állást magának? Az egyetem mennyire készít fel az élet­re? Az egyetem feladata az la, hogy közéleti szerepvállalásra készítsen fel! Az egyetem a társadalom igényeit, vagy az egyén kiteljesedésének a biz­tosítékát szolgálja? Természetesen alapvetően mindkettőt. Felmerült a társadalmi mobilitás kérdése, az, hogy Nyugat-Európa egyetemeire kevés — ahogyan ott elhangzott — „alacsony származású* fiatal jut be. A belga küldött ezt úgy fogalmazta meg, hogy sokan maradnak a „szélső pályán*, tehát nincs esélyegyenlőség. — Ismertessük meg az olvasókat az NDSZ sokoldalú tevékenységének más vonásaival is. — Az NDSZ mint diákszövetség, alapvetően az oktatás és a diákokat érintő kérdések szemszögéből vizsgál­ja a problémákat. De nyilvánvaló, mennyire foglalkoztatja az egyetemis­tákat, főiskolásokat korunk minden nagy kérdése. 1984-ben szófiai kong­resszusunk kezdeményezte a „Diákok a békéért, az atomháború ellen* cím­mel meghirdetett mozgalmat. A fejlett tőkés országok diákjait különösen fog­lalkoztatja a katonai kutatások kér­dése. Az ilyen megbízatások nagy anyagi hasznot jelentenek egyes egye­temeknek, mégis, például a zürichi egyetem professzorai és diákjai be­szüntették az amerikai SDI, a csillag­háborús terv kutatásaiban való rész­vételüket. Az idén Bécsben diák béke­kutatók szemináriumán a NASA ke­retében az amerikai űrkutatásban részt vevő egyetemisták elmondták: nem elegendő az űrfegyverkezés ta­gadása, hanem alternatívát is kell ál­lítani, például az űr békés felhaszná­lásárai Lengyel példáról is beszámol­hatok: a legutóbbi kelet-nyugati eu­rópai diáktalálkozón bejelentették, hogy a tanév első hetében egy alka­lommal békeoktatás folyik az isko­lákban, és ezt szeretnék megvalósí­tani Európa minden Iskolájábanl Sok új kezdeményezés valósul meg a nemzetközi demokratikus diákmoz­galomban, s persze nem csupán Eu­rópában. Európa több országában a diákszervezetek közreműködésével mutatkozott be a dél-afrikai ANC kul- túregyüttese. Líbiában járt tényfeltá­ró küldöttségünk az amerikaiak bom­bázása után, Nicaraguába pedig a jö­vő év elején küldünk egy diák tv- stébot. Az izraeliek által megszállt területeken levő palesztin egyeteme­ken járt kalandos körülmények között egy küldöttségünk. A belga, a finn és a francia diákok egy-egy képvise­lője — miután az NDSZ-delegáció ví­zumkérelmét az izraeli batóságok el­utasították — turistaként utazott a helyszínre, ahol a palesztin diákok szervezete kalauzolta őket az egyete­meken. Találkoztak rektorokkal és professzorokkal — fejezte be a be­szélgetést. S. T. CSODAGYEREK Szerjozsa Grisin rendsze­resen eljár a Moszkvai Egye­tem fizika fakultásának elő­adásaira. Nincs ebben semmi szokatlan azon kívül, hogy Szerjozsa csak 12 éves és az egyetemi hallgatók gyak­ran hozzá fordulnak bonyo­lult feladataik megoldásáért. Kora miatt Szerjozsát nem lehet az illető egyetem szó szoros értelmében vett diák­jának tekinteni; 6 csak hall­gatói minőségben jár az elő­adásokra. A rendkívüli ké­pességű fiúcska kétéves ko­ra óta folyékonyan olvas. Szenvedélye az irodalom és zongorázni is tud. KUTATONO a DÉLI-SARKON Monica Krlstensen 36 éves norvég kutatónő, glaclolő- gus expedícióra indult a Dé­li-sark felé, s ugyanazt az utat fogja bejárni, amelyet 1917-ben egy híres norvég kutató. Roald Amundsen tett meg. Monica Kristensen re­méli, hogy december 14-ére, Amundsen expedíciója sike­rének 75. évfordulójára a Déli-sarkra ér. Siker esetén ő lesz az első nő. aki elérné ezt a teljesítményt. A Christ- churehből (Oj-Zéland) elin­dult kutatócsoportban még három személy és 22 kutya vesz részt. Ez utóbbiak ele- sége 3,5 tonnát nyom. BALESET Thaiföld fővárosában, Bangkokban a vasúti állo­máson baleset történt, a- melynek nyomán életét vesz­tette legalább öt személy és megsebesült legalább ugyan­ennyi. Egy hat mozdonyból álló vezető nélküli konvoj peronra vetődött, majd a váróteremben kötött ki. A konvoj, amelynek hat dízel­mozdonya össze volt kötve, váratlanul elindult a Hua Lampon-1 állomástól 10 ki­lométerre lévő műhelyből, fokozatosan felgyorsult, és 60 kilométeres végsebességet ért el. A baleset végződhe­tett volna traglkusabban is, figyelembe véve, hogy ab­ban a pillanatban nagy zsú­foltság volt az állomáson, de az állomás vezetősége az in­cidens előtt megafonokban figyelmeztette az utasokat az ellenőrizhetetlen konvoj ér­kezésére. STRADIVARIÜS REKORDOSSZEGÉRT Ausztráliában 2-,58 millió amerikai dollárért kelt el Stradivarlus cremonai hege- dűké.szltő egyik hegedűje Ara eredetileg körülbelül 850 ezer dollár volt, de a hangszer ritkasága és rend­kívül jó minősége felvitte azt. Antonio Stradivari (1844 —1737), aki Olaszország egyik legismertebb hegedű- készítője volt, olyan, még ed­dig fel nem fedett techni­kákat alkalmazott, amelyek révén a hegedű rendkívül tiszta és kellemes csengésű­vé vált. CSONTFUVOLA Hemudu kínai helységben Zhejiang tartományban a kínai régészek felfedeztek egy csontfuvolát, a világ legrégibb hangszerét. A 7000 éves fuvolának hat hanglyu­ka van olyan sorrendben el­helyezve, mint a modern hangszereknél. Az eddig a világban felfedezett fuvola- típusoknak 1—3, legtöbb 4 benyllásuk van.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom