Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-10-28 / 43. szám

új ifjúság 5 A rozsnyöi (Rniftava) P. J. Safárik > Gimnáziumot az utóbbi két évben kűlönbbzó vnnalknzásokban emleget­tük lapunk hasábjain. Az iskola be­mutatásáig azonban még nem jutot­tunk el. Ezt a hiányt igyekszünk most pótolni. Baráti kapcsolatok Az igazgatói irodában dr. ján Ba­rilla beszél az iskola érdekes és ta­lán párját ritkító baráti kapcsolatai­ról. — Iskolánk megnevezése nem for­mális, ugyanis 1976 óta együttműkö­dünk a kassai (KoSlce) P. ]. Safárik Egyetemmel. Hogy miben nyilvánul ez meg? Nemegyszer voltak már nálunk előadók az egyetemről, akik főleg a világnézeti nevelés időszerű problé­máiról tartottak színvonalas előadást, több oktatási segédeszközt kaptunk Papp Szilárd: „Ügy érzem, jó alapokkal érkeztem ide.“ Oj tantárgy - öt számítógéppel már tőlük, és szakkönyvekkel gazda­gították iskolai könyvtárunkat. A szak- gyakorlatra hozzánk érkező pedagó­gusjelölteknek viszont ml igyekszünk feltételeket teremteni munkájukhoz, de ezen kívül Is bármikor szívélye­sen látjuk az onnan érkező vendége­ket. Igaz, én Is gyakran Járok az e- gyetemfe, hiszen az intézmény tudo­mányos tanácsának vagyok a tagja. Legutóbb Iskolánk vállalta, hogy gondját viseli Kobellarovóban a Sa- fárlk-emlékháznak. Szintén több min' tízéves múltra tekint vissza az Egri Dobó István Gimnáziummal fenntar­tott baráti kapcsolatunk. Kölcsönösen látogatjuk egymást. Diákok és taná­rok egyaránt részt vettek már a má­sik iskola tanítási óráin. Az egriek Itt-ott kisegítenek tankönyvekkel vagy egyéb segédeszközökkel, ős hagyomá­nyosan kölcsönösen hivatalosak va­gyunk 8 végzősök ballagására. Ma­gyarországi barátainknak mi szervez­zük meg a sítanfolyamot, ők meg szá­munkra az (iszótanfolyamot. Nagyobb Iskolai ünnepségekre, kulturális meg­mozdulásokra is el-eljárunk, ahol a művészeti csoportok — főleg a ml tánccsoportunk, az egriek énekkara és fúvószenekara jut főszerephez. Kedvező adatok Az Iskola életéről Carevka Terézia igazgatóhelyettes tájékoztat: — Szép emlékek fűznek egykori iskolámhoz, a Galántai Magyar Taní­tási Nyelvű Gimnáziumhoz, de mi ta­gadás, ml sokkal mostohább, szeré­nyebb körülmények között tengettük diákéveinket. Lényegében már tíz éve folyik nálunk a tatarozás, a belső átépítés, korszerűsítés. Sokan meg­csodálták már a fizikai, kémiai és biológiai laboratóriumokat, nyelvi szaktantermünket, de az aulánkat is. A legújabb szaktantermünk a „szak­mai előkészítés alapjait" szolgálja. Konyhánk és ebédlőnk, sajnos, nincs. A diákok átellenben a közgazdasági szakközépiskla éttermébe, néhányan pedig a magyar alapiskolába járnak ebédre. A fakultatív tantárgyak közül a bá­nyászat, Illetve a mezőgazdaság alap­jait tanítjuk, de szakérettségit tehet­nek diákjaink vegyészetből is, az el­következő években a programozás a- lapjal is érettségi tantárgy lesz. Az elsősök szeptember elsejétől az „in­formatika és számítástechnika“ elne­vezésű új tantárggyal találkozhattak, amelyj természetesen számítógépes gyakorlati foglalkozást Is előír. Ha­marosan öt számítógép áll majd a diákok rendelkezésére. — A magyar osztályokról mit le­hetne szűkebb és tágabb összefüggés­ben elmondani? Tudomásom szerint diákjaink jól megállják helyüket a felsőbbfokú oktatási intézményekben is — mondom az Igazgatóhelyettes­nek. — Huszonhárom éve vagyok az is­kolában, és úgy látom, akik hozzánk jelentkeznek, azok jobbára továbbta­nulási szándékkal jönnek. A magyar osztályok esetében ez különösen helyt­álló megállapítás. Az utóbbi években Cerevka Terézia Igazgatóhelyettes: „Lényegében a legeredményesebb gimnázium voltunk és vagyunk.“ a legeredményesebb gimnáziumok kö­zé tartozunk, és azt hiszem, ez a mai napig így van. Tavaly például a je­lentkezők 67 százaléka be is jutott a választott főiskolára, egyetemre, míg a szlovák tanítási nyelvű osztá­lyokból csak 63 százalék. Persze Itt azért azt is el kell mondani, a ma­gyar osztályokból, mivel kisebb lét­számúak, a jelentkezők száma is va­lamivel kisebb. Vonzáskörzetünkbe négy alapiskola tartozik, amelyeket látogatunk, és elmagyarázzuk a szü­lőknek a gimnázium kínálta lehető­ségeket. A mostani elsőben húsz gye­rek tanul, akik jó alapokkal érkez­tek, főleg a pelsőci (PleSivec) ésszád- almásl (Jablonov nad Turftou) alap­iskolából. A szlovák nyelvtudással nincsenek különösebb problémák, hi­szen szinte minden évben, van olyan diákunk, aki a KomenskJ Egyetemen szlovák nyelvre Jelentkezik, és szinte mindig akad első helyezettünk az „Is­merd meg a szlovák nyelvet“ kerületi versenyen, és sorolhatnám tovább. Azt hiszem, az elmondottak is igazolják, amit én még egyszer hangsúlyoznék: sem a gyakorlati érvényesülésben, sem a továbbtanulásban nem akadály, ha valaki ide magyar osztályba jár. A továbbtanulási szándékkal érkezők Két diáklánnyal beszélgetek a to­vábbtanulásról az óraközi szünetben. Korintns Gabriella Demórfil (Dmava) és Várady Angéla Szillcéról (Silica) Ingázik már negyedik éve Rozsnyóra. Mindketten kitüntetett tanulók, de nemcsak ebben példaképek, hanem... Gabriella „Kedvencem a kémia, e- zért a Szlovák Műszaki Főiskola Ve­gyészeti Karán szeretném folytatni ta­nulmányaimat. A felvételire már most készülök. Főleg matematikából igyek­szem minél több példát megoldani, önszorgalomból a tananyagon kívül is sokat olvasok. ' Minden évben já­rok szlovák, magyar szavaló- és ki­ejtési versenyre. A Kazlnczy-napok kiejtési versenyén például már több­ször is részt vettem. Három nagy ter­vem van erre az Iskolai évre: újra ott lenni a Kazlnczy-napokon, slkere­Katrenics Ivett; „Diákjaink a SZISZ nek is hasznos tagjai.“ Korintns Gab­riella; „A fel­vételire már most Is sokat gondolok.“ Lőrincz Adrién: Várady Angéla: „Meglepett, mi- „Erűmet As lyen sokoldalú energiámat most szakköri munka a nyelvtannlás­folyik itten.“ ba tektetem.“ sen leérettségizni és eredményesen felvételizni a főiskolára.“ Angéla; „Közgazdász szeretnék len­ni, ha sikerül Bratislavában a rajt. itt jó tanuló vagyok, de tudom, ez még nem mérvadó, és sok múlik az érettségin. Szintén kémiára járok, és lehet, túlságosan optimista vagyok, ami a felvételit illeti, ugyanis ebből a tantárgyból nem akarok érettségiz­ni. Ha minden kötél szakad, akkor persze még jövő szeptemberben is le lehet belőle vizsgázni. Oroszból és angolból is akarok érettségizni, ter­mészetesen már a főiskolai perspek­tívákra gondolva. Ezen kívül eszpe­rantóul is tanulok, mert érzésem sze­rint egyszer világnyelv lesz.“ Az elsősök közül mindenki másképp fogalmazta meg, miért éppen ezt a gimnáziumot választotta. A szándé­kok, a Jövőt illető elképzelések szin­tén eltérőek voltak, mégis sok min­denben hasonlítottak Szilárd és Ad­rián vallomásához. Papp Szilárd Szádalmásról: „Az a- lapiskolában jeles tanuló voltam. Fő­iskolára készülök, és vagy építészetet, vagy számítástechnikát szeretnék ta­nulni, persze addig még sok minden változhat. Eddig még csak Ismétel­tünk, de úgy érzem, jó alapokkal ér­keztem. Bejáró vagyok, tehát számom­ra megterhelőbb ez az iskola, de re­mélem, fog menni. A gimnázium szép. Jól fel van szerelve, modern, de ne­kem különösképpen az a műemlék­nek számító, felújított napóra tetszik, amely az épület falán díszeleg.“ Lőrincz Adrián Hosszúszóról (Olhá Vas): „Felsőőre jártam alapiskolába, ahol csak az utolsó évben élvezhet­tem az Iskola új épületét. A gimná­zium semmilyen vonatkozásban nem marad el ettől, még akkor sem, ha nyolcvan évvel idősebb az épülete. Meglepett, milyen gazdag szakköri munka folyik itt, hiszen kb. 26 kör működik jelenleg. £n főleg nyelveket szeretnék tanulni, gondolok itt első­sorban az angolra, de az eszperantó is megfordult már a fejemben. Dé­delgetett vágyam, hogy főiskolára ke­rüljek, mert újságíró szeretnék len­ni. Szeretek irogatni. Már az alap­iskolában Is többször Írtam a Rakéta című iskolai lapba.“ A SZISZ-nek sem adósai Ahol a tehetség, a tudás akarat­tal, szorgalommal párosul, ott a moz­galmi életnek, a szabadidő-tevékeny­ségnek is vannak eredményei. Erről győztek meg Katrenics Ivettnek, a SZISZ Iskolai bizottsága tagjának sza­val. — A SZISZ az, amely az egyes osztályokat, a szlovák és magyar ta­gozat diákjait összefogja, és közös rendezvények előkészítésére, lebonyo­lítására serkenti. Nálunk tömeges ak­ciónak számit pl. a gyűjtési verseny. Vas, papír, üveg, narancshéj, geszte­nye, csipkebogyó és még más hulla­dék és nyersanyagok szerepelnek a gyűjtési listán. A vetélkedőkből, sza- valóversenyekbOl, a középiskolások tudományos szakköri munkájából a magyar és szlovák diákok egyaránt kiveszik részüket. Hosszú lenne fel­sorolni az egyes versenyeken elért eredményeinket, a sportról, nem is beszélve. Például a tavaly érettségi­zett Pácza Ildikó országos bajnoksá­gig vitte a kerékpározásban. Aktív részvételünkért a spartakiádmozga- lomban emlékplakettet kaptunk. A magyar osztályokat dicséret Illeti a Csemadok járási bizottsága égisze alatt működő Búzavirág néptánc- együttesben végzett munkájukért. E fölött az együttes fölött egyébként Iskolánk vállalt védnökséget. A kul­túra szeretetét tükrözi az is, hogy lá­togatjuk a kassai Állami Színházat, a Tháliát és a preSovl j. T. Zéborsk? Színházat. A legaktívabb tagok évente jutalomkirándulásra mennek a nyári szünidő alatt. Polgéri LisilA (A szerző lelvételei) TALPON MARADNI Tamás állami gondozásba ke­rült, miután szülei autóbaleset ál­dozatai lettek. Eltelt valahogy az intézeti élet. Egyetlenegy sarkall-' ta a jövőre gondolva: otthonhoz, családhoz jutni, nem kóbor „far­kasként“ leélni, ami hátravan. Amikor útjára bocsátották, al­bérleti szobába került. Célja ha­tározott volt: társaival nem azo­nosul, nem kallódik úgy, mint a- zok a bizonyos hátrányos helyze­tűek ... Szakmát tanult, nem is akármilyet. Épületgépész és kő­műves tett. A mai világban nagy a becsülete mindkét választásá­nak, neki pedig éppen ez volt a fontos: olyat csinálni, amivel tal­pon maradhat, otthont, családot alapíthat. Fáradtságot, hétvégét nem ismerve spórolt, kuporgatott, dolgozott, elvállalt mindent, hogy pénzre tegyen szert, hogy mega­lapozza életét. Mulatozásra, bár igényelte, még­sem nagyoq költött. Nem engedte meg 'magának, hogy „csak úgy“ szórja a pénzt. A boldogsághoz, a kiegyensúlyozott, hétköznapi é- letéhez csak álmai asszonya hi­ányzott. Szó sincs arról, hogy nem simultak lányok a karjai közé. Je­lentéktelen külseje ellenére min­dig volt szeretője, barátnője, vagy éppen ki hogy nevezi a lánykap­csolatokat. De egyik sem volt az a bizonyos Igazi. Végre, végre valamelyikben fel­fedezte a nagy Öt, és az érzelem kölcsönösnek mutatkozott. Tamás az egekben érezte magát Ha le­het kuporgatásról beszélni — még a korábbinál is jobban — valóban élére tett minden fillért. Dolgozott nappal, és nem ritkán éjszakáig hajtotta a pénzt. Szom­bat? Vasárnap? Mindegy volt, ép­pen úgy pergett az egyik, mint a másik nap: munka, munka, akár­milyen, csak fizessenek érte. ösz- szejött a telekrevaló, végül felé­pült két kézzel a ház is. Fia után lánya született. Tamás a földke- regség legboldogabb emberének érezte magát Amikor a bútorok is a helyü­kön voltak, akkor az asszony az egyik éjszaka elutasítóan tolta el magétól. Tamás fáradtságra gon­dolt, nem firtatta az addig szo­katlan visszautasítást. Másnap megsérült a keze, vá­ratlanul tért haza a családi fé­szekbe. Hiába próbálta kulcsát a zárba, az újból és újból megakadt. Asszonya ziláltan, félig öltözve jött az ajtóhoz, mögötte szép nagy darab ember nyomakodott. Ahogy ott, ketten fölémagasodtak, úgy süllyedt a kicsi ember egyre lej­jebb és lejjebbi Rettenetes volt ez a szembesülés. Házat akart, egy kis földet, ezért dolgozott... Igaz, keveset foglalkozott a családdal, az asszonyt Is elhanyagolta. De nem öncélúan tette, nem közöm­bösségből! Egyszerűen ő csak egy kicsi ember volt, aki másként nem gondoskodhatott családjáról. Min­dent, az utolsó szögvasat is ma­gának kellett előteremtenie. Fele­sége ezalatt nem töltötte „haszon­talanul“ az Időt. Elfogadta Tamás ellentétjét, a nagy darab, kicsit brutális férfi közeledését. És a férj? összeroppant, a fe­jét a falba csapkodta, nyüszített, mint az állat, amelyik csapdába esik, de ennél többet nem tehe­tett. Az asszony, háta mögött meg­termett barátjával egyszerűen ki­tette szűrét. Nem és nem. Ilyen könnyen nem adja meg magát.. .1 Gyerekeinek otthon kell, anyá­ra van szükségük. Ha felesleges­sé vált is mint férj, mégsem ve­heti el Imádott gyermekei fölül a fedelet. Távozik, fizeti a tartás- díjat, lelép a színről. Lelép? ösz- szeomolva teszi, de nincs más vá­lasztása. Hány, de hány éjszakát zoko­gott át újbóli albérleti szobájá­ban! Egyetlen álma, egyetlen vá­gya semmisült meg váratlanul: az otthon, a család. Elemi csapásként érte a talajvesztés. Tudtán, nem adja olcsón magát. Más vidékre költözött, arra azon­ban ügyelt, hogy gyermekeit rend­szeresen lássa. Az asszony miután telekhez, házhoz, meg újabb fér­fihoz jutott, viszonylag zavartalan életet élhetett, nem akadályozta az apa-gyerekek kapcsolatot. Tamás megpróbált lábra állni. Egy üdülőben vállalt munkát, ahol néhányszáz forint ellenében össz­komfortos szállást kapott, no meg az étkezés sem vitte el maradék fizetését. Ügyes kezét sokan vet­ték igénybe, jól meg is fizették. Űzte, hajtotta Ismét a vágy: ott­hon, otthon, családi Ez töltötte ki minden pillanatát. Ojabb kapcsolat, újabb remény­ség. Néhány hét alatt összeköltöz­tek, odament az új szerelem a munkásszállóra a férfihoz. De mi­lyen az élet? Pár hónap, s a meg­takarított 80 ezer forintját a nő elköltötte. Vett ezt Is, azt is, min­dent, amit csak meglátott, megkí­vánt. Ital? Hát Igen. Ekkor kezdett Inni, hiszen nem látott már maga előtt célt, életének értelmet. Dol­gozott, halálosan fáradt lett esté­re. Mindezt miért? A magányos, társtalan éjszakákért? A szabad­napokon való egyedüli csatango- lásokért? Ismerkedhetett volna, de nem mert, rettegett az újabb csa­lódástól, kifosztástól, megalázta­tástól. Félt a következő kapcsolat­tól, halálosan vágyott a követke­ző kapcsolatra. Belépett abba a bizonyos ördö­gi körbe. Züllött, elhanyagolta külsejét-belsejét. Már semmi sem érdekelte. Tény — ivptt, de az e- gész nem úgy kezdődött... Ré­szeg soha nem volt, ennek elle­nére a kutyának sem kellett. Pisz­kos, hosszúra nőtt körmeivel, gyű­rött ruhájával, összezsugorodott ábrázatával rossz érzést váltott ki környezetéből. Magányos volt, nem törődött hát külsejével, s mindez elégséges lett ahhoz, hogy magá­nyos maradjon. Csodált természetesen nincse­nek. Tamással sem történt csoda. Régi Ismerőse megkérdezte, ml a baj, és meg Is hallgatta, odafi­gyelt rá. Ennek a szerencsétlen életű embernek az őszintesége fe­lelőssé tette hallgatóját: már nem lehetett elmenni az emberi roncs mellett. Sikerült, elérni, hogy Ta­más, ha csak Iclke-piclkét is, de hinni kezdett az újabb élet remé­nyében, s abban, hogy nem ér­téktelen: hogy választásai voltak rosszak. Két tévedés még nem ok egy egész élet félreslklásához. Le­het a pocsolyában, az árok szélén részegen Is megfagyni, mint az állat eldőlni. De lehet ember mód­jára, vérvörös szemek nélkül Is folytatni azt, amit életnek hívnak. A rossz lépések nem lehetnek e- légségesek ahhoz, hogy megfuta­modjunk attól, amit Életnek hív­nak ... Most újságban hirdet. Felesé­get, társat keres. Éjszaka úgy bú­jik ágyba, hogy holnap, hogy ha­marosan már tartozik valakihez, hogy holnap, holnap ... talán, ta­lán ... es. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom