Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-10-14 / 41. szám
új ifjúság 10 Köztudott, hogy az autö kínálta szabadságért folyamatosan nagy árat kell fizetnünk: az utóbbi 40 évben egyedül az NSZK-ban félmillióan haltak meg közúti balesetek következtében, és további négymillió ember szenvedett súlyos sérüléseket. A gazdasági kár jószerivel felbecsülhetetlen. Ml okozta mindezt? Az emberfalö gép, az automobil? Dehogy — maga a közlekedő ember, a rá jellemzó téves helyzetfelismerésekkel, hibás reakciókkal, könnyelműségekkel, Ingadozó Idegi és fizikai állapottal. Hát akkor küszöböljük ki az „emberi tényezőt" az autózásból — változtassuk vezetőből utassá a saját kocsijábani A cél nem éppen szerény: olyan, teljesen automatizált gépkocsit kell alkotni, a- mely „intelligensen" maga keresi és találja meg útját, elejét veszi mindenféle karambolnak és egyéb veszélyhelyzeteknek, „ismeri" és következetesen meg is tartja a közlekedési szabályokat, problematikus pillanatokban pedig késedelem, alkoholos befolyás és egyéb zavaró tényezők nélkül reagál. Ml lenne a vezető feladata egy ilyen járműben? Csak annyi, hogy beprogramozza az úticélt — s minden egyéb a kocsi négy információtechnikai rendszerének feladata. Ezek közül a navigációs rendszer meghatározza a legcélszerűbb útvonalat, és a kocsit pontosan végig is vezeti ezen. A második: az alakfelismerő rendszer az összeütközések veszélyeit küszöböli ki. Ennek kiegészítője a harmadik rendszer, amely a kocsi körüli biztonsági zónát szavatolja. S végül; az integrációs és ellenőrző rendszer, amely az adatok folyamatos értékelésével a tulajdonképpeni vezetést végzi. A navigációs rendszer lelke elektronikus térkép, amely valamely adott terület megannyi, autóval járható útját nyilvántartja. A kocsi pillanatnyi tartózkodási helyét navigációs műholdak jelzései alapján határozza meg, ugyanúgy, ahogyan a helyzetmeghatározást a tengeri hajókon is végzik. Autónk pozícióját már ennek alapján is pontosan ismerjük, de további biztonságot nyújt, hogy járművünk elmozdulásait — haladásunkat — az elektronika pillanatról pillanatra átviszi az elektronikus térképre. Az esetleges forgalomelterelésekre, balesetekre és forgalmi dugókra vonatkozó információkat a digitális közlekedési rádióadó táplálja be a navigációs rendszer törölhető memóriájába. Ennyi — tulajdonképpen — elég is lenne az autó irányítására — feltéve, hogy kocsink egyedül van az útoni Minthogy azonban Ilyen magányra egyre kevésbé lehet számítani, szükség van a környezetben lezajló mozgásokat észlelő berendezésre is. Az észlelés eszközei: színes tévékamerák — kettő a kocsi elején, egy pedig hátul. Ezek továbbítják egy tárolóval összekapcsolt nagyteljesítményű számítógépbe a digitális jeláradattá átalakított Információkat. A számítógép a képeket folyamatosan összehasonlítja a betáplált mintákkal (például a közlekedési jelzőlámpákkal), és AUTOMATA AÜTÖK? .Embertelen“ autózás Minthogy a közlekedés leggyengébb láncszeme a bizonytalan képességekkel kormányhoz filő emher — helyettesítsük hát tévedhetetlen mikroeléktronikávall Maga a gondolat, amit informatikai szakértők vetettek fel, ésszerű és megvalósítható, mégis kérdéses, hogy sor kerttl-e valaha is erre a váltásra. fáradhatatlanul kutat: idejében felfedezi az úton álló vagy mozgó objektumokat. A kérdés, amire a számítógép másodpercenként többezerszer válaszol, így hangzik: van-o a pillanatnyi (aktuális) képen az előző képhez viszonyítva olyan változás, amelyet nem a jármű mozgása által előidézett geometriai eltolódás Idézett elő? Ha van, ez annyit jelent, hogy rajtunk kívül más is mozog az úton. A számítógép kapacitásával szemben természetesen nem mindennapi követelményeket kell támasztanunk (de csak „holnap"), hiszen 150 km/ó sebességen méterenként két képet akarunk értékelni, akkor egy másodperc alatt másfélmilliárd a- ' datot kell feldolgoznil Ilyen teljesítményre még a legtöbb mai nagyszámítógép is képtelen, és a kifejlesztendő típusok tervezése során is figyelembe kell venni, hogy az autóban uralkodó körülmények (rázkódás, hőhatások) igazán nem eszményiek egy számítógép számára. Ehhez képest a biztonsági zónáért felelős rendszer egyszerűnek mondható. A kocsit . távolságérzékelő szenzorok övezik, a- melyeknek visszhangjeleiből a megközelített objektum alakjára Is következtetni lehet, miután a számítógép összehasonlította a körvonalakat a tárolójában levő mintákkal. Ha összeütközés fenyeget, az Integrációs és ellenőrző rendszer tüstént s idejében „riadőztatja magát". Ez az autó tulajdonképpeni „vezetője", ide futnak be a különböző alrendszerekből származó információk, és innen futnak ki az utasítások az elektronikus gázpedálhoz, a blokkolás- gátlős fékhez és a számítógép-vezérlésű kormányberendezéshez. A kormányegység legott figyelembe veszi a centripetális gyorsulás mértékét is, a futómű megszabta korlátokat is. Talán említeni sem kell, hogy a rendszer összkerék-kormányzással és -hajtással Is kombinálható, sőt valamennyi képességét csakis ezekkel együtt lehet kihasználni. Utópia? Egyáltalán nemi A mai autós számára egyelőre fantasztikusnak tűnő megoldások közül jó néhány máris létezik: prototípusokon Is bemutatták ezeket, s kipróbálásuk is folyik. A Nissan CUE-X és a Mitsubishi MP-90X már műholdadás vételére alkalmas berendezéssel Is rendelkezik (az utóbbi a Föld mágneses terét és a kocsi mozgását egyaránt felhasználja az aktuális tartókodási hely meghatározására). Az a- merikai GPS műholdas navigációs rendszer a hírek szerint már 1987-ben üzembe lép, tehát a számítógép mindig nagy pontossággal „tudja" majd, hol tartózkodik éppen a koctá — sőt azt Is, hogy az út jobb vagy bal oldalán van-e. Ami az elektronikus térképet Illeti, ez Is valóság már, Amerika és Japán egyes vidékeire használható részletességgel. Persze ezeknek a térképeknek az a céljuk, hogy elősegítsék a vezető tájékozódását, nem pedig az, hogy teljesen automatizált jármű Irányítására szolgáljanak, de ez csak részletkérdés. Követésl-távolság-ellenőrzö radarral mér régóta kísérleteznek, de ilyen készülék mindeddig nem jelent meg a sorozatgyártásban. A késés oka érthető: e- gyenes haladás közben mindig van létjogosultsága a figyelmeztető jelzés adásénak. co id -a N *d « (ö o o .2 ’S « S yo 5 — s S ^ 2 c 2 'S = Ä « '<8 U ^ s X '»US a :s 'U ^ :s N M ä «5 .S SS-' s ... «0 E M ' JÄ Ä ^ aő'5 ■ u X <8 ’S X <8 öC — «3 *« I B N U M s « s — ’S »0 *• li« o 00*« ■.S’. 00 “Í'B - .5 s £ :S 00 .5 'S S «2 S- u ^ O ^u .S M yo b M '» a g Ä »3 XI M U u o m '==S-tS s 5 ® I ? S a a .is de kanyargós úton a rendszer csak akkor működhet, ha alakfelismerésre is képes: meg tudja különböztetni a külső Íven álló fát az előttünk haladó autótól. (&s akkor még mindig nyitott a kérdés: miről ismerhetők fel az út szélén parkoló kocsik?) Persze ma még a beláthatatlan fejlődésnek csak a kezdetén vagyunk; könnyen lehet, hogy a következő nemzedékhez tartozó berendezések csakugyan akkor adnak majd lassítási utasítást, amikor kell, de ilyenkor mindig. A visszapillantó tükröt helyettesítő tévékamera pedig egyáltalán nem számit újdonságnak: már évekkel ezelőtt megjelent egy kísérleti Volvo-teherautón, s nemrég a Mitsubishi újította fel ezt az ötletet. Igaz, drága megoldás, de holt tér nélküli jó képet ad, és — ellentétben a kocsi két oldalán kiálló tükrökkel — nincs légellen, állása. Képzeljük el, hogy a teljesen automatizált jármű máris megvalósult. Milyen lenne vele egy utazás? Beülünk, a billentyűzeten beütjük az úticélt, a város és az utca nevével, valamint a házszámmal. Esetleg még annyit hozzáteszünk, hogy a lehetséges határokon belül gyorsan akarunk odajutni, s minél többet autópályán. Ezután nyugodtan újságunkba temetkezhetünk. Forog a motor, kapcsol az Irányjelzö, és amint a forgalom megengedi, autónk útnak Indul. Szépen halad a kiválasztott út jobb oldalán, megtartja a táblák és jelzőlámpák u- tasításait, kerül vagy fékez, esetleg éppen gyorsít (másik autó, kerékpáros, kutyát sétáltató gyalogos felbukkanásakor). A kocsi mindig jól veszi a kanyarokat, sebességcsökkentéssel reagál a vizes vagy havas útfelületre, és véletlenül sem lépi túl a megengedett sebességet. És egyszer csak megáll. Indexel, betolat egy parkolóhelyre — megérkeztünk! Baleset természetesen nem történt, sőt nem Is történhetett, hiszen a számítógép „figyelme" egyetlen pillanatra sem lankad, tehát nem követ el hibát. Kidolgozója szerint a terv nem más, mint „hezzájárulás a közlekedés humanizálásához a legkorszerűbb információs technika révén". Ha abból Indulunk ki, hogy a bal- esetek kiküszöbölésénél kevés humánusabb cselekedet képzelhető el, akkor kétségkívül Igaza van. Nagy kérdés azonban, hogy a hibát hibára halmozó ember kirekesztése a vezetésből, meghozhatja-e a kívánt ered- ménytl A legjobb számítógép is csak any- nyit „tud", amennyit programozói beletápláltak: csak azokat a formákat és helyzeteket képes felismerni, amelyek megvannak a memóriájában. A közlekedésre viszont éppen az jellemző, hogy bármikor a legváratlanabb helyzetek állhatnak elő benne, s ilyen fejlemények nagymértékben Igénybe veszik rögtönző képességünket, intelligenciánkat, életünk során felhalmozott tapasztalatainkat. Ilyenkor még egy fáradt, szétszórt figyelmű átlagautós Is többre képes, mint a legnagyobb ráfordítással megépített szuperszámítógép. A teljesen automatizált autó tehát — az ülésekre rakott krumplis- zsákká degradálva az autóst — tulajdonképpen nem humanizálja, hanem éppen „el- embertelenftl" a közlekedést. Vessük hát el az egész gondolatot? Ez sem lenne helyes, mert a legújabb és a még csak ezután kidolgozandó elektronikus rendszerek valóban sokat segíthetnek a közlekedés javításában — nem mint az ember helyettesitől, hanem mint segítőtársai. Kariovitz Kristóf n 42 50 51 5J 56 4X. 5 s T X 3 9 10 X :i __: P li ■ 4r ■ 1 ■ ■ “I r L ■ i 22 23 ■ 3 29 ■ z. 33 34 ■ 37 ■ 39 to 41 43 i4 15 46 48 19 V 52 >3 54 53 60 61 52 0 SZ S . s OKTÓBERI MEZŐK Rejtvényfinkben Dénes György fenti című verséből idézünk: VÍZSZINTES: 1. A versidézet első része. 11. Makacs ellenszegülés, de hazai sportklub neve is röviden. 12. Ilu betűi keverve. 13. Fatime szerelmese volt. 14. Régi súlymérték (kb. 1,75 dkg). 15. A Szenegáli Köztársaság fővárosa. 16. Nemzetközi műnyelv. 17. Klasszikus kötő szó. 18. Kossuth Lajos szülővárosa. 20. Névelő. 21. Vég tag. 22. Szeszes ital. 24. Kettős mássalhangzó. 26. Gyűl ladás. 28. Magyar porcelánmárka. 30. Fejtelen túszt 32 Cipő része. 34. Egy kis cicabeszéd. 35. Az oszmán bi rodalomban: tartomány közigazgatási és katonai vezetője. 36. Amit a levélborltékra írunk. 37. Janáőek, cseh zeneszerző személyneve (1854—1928). 38. Boa betűi keverve. 39. Jó barátok, pajtások. 41. Kubala egynemű betűi. 42. Európai főváros. 44. Dutyiban ül. 46. Egyformák. 47. VIzelzáró szerkezet. 49. A megkockáztatott összeg. 50. Keresztül. 52. A mondás szerint rossz tanácsadó. 54. Máltai és spanyol gépkocsijelzés. 55. Fordítva: nyári házikó. 57. Táborozási kellék. 58. Talál. 59. Hacsaturjan szovjet zeneszerző személyneve. 61. Üres rakást 62. ötven százaléka. FÜGGŐLEGES: 2. Bizonyítékul felhasználható tény. 3. Igeképző. 4. Az aktínium vegyjele. 5. Trópusi kúszónövény. 6. Alaszka legnagyobb folyója. 7. Forma. 8. Nehézkesen ír. 9. Nagymama becézve. 10. Gépkocsimárka. 14. A versidézet második része. 15. A zenekar egyik tagja. 18. Állat has alatti prémje. 19. Időszak. 22. Bajnokcsapatok Európa Kupája. 23. Csehszlovák űrhajós. 25. Női blúznak a mellrészre varrt fodros dísze. 27. Angol materialista filozófus, a természettudományos gondolkodás egyik megalapítója (Francis 1561—1626). 28. Ízletes húsú, tlzlábú tengeri rák. 29. A régi görög mitológiában a gyermekeit sirató anya. 31. Lágyan zümmög, 33. A verssor végén cseng, ha cseng. 39. Tyúk- anyó hangja. 40. Független emirátus a Perzsa-öbölben, fővárosa Doha. 43. Dib ikerszava. 45. Török főhivatalnok, főtiszt volt. 48. A ló lábára vagy csizma sarkára verik. 51. Göngyölegsúly. 52. Fafajta. 53. Másoknak ártani szerető, hitvány ember. 54. Osztrák város a Duna partján. 56. Ojság. 58. Farmermárka. 60. Római számok, az első a másodiknak kétszerese. 62. Francia és luxemburgi gépkocsijelzés. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 14. számú sorok megfejtése. A 39. szám rejtvényének helyes megfejtése: A titok felfedése mindig annak a hibája, aki rábízza valakire. Könyvet nyert Kovácsik Gertrúd, Dun. Streda.
