Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-10-14 / 41. szám

— A mezőgszrtasági szakközépiskolába busszal menjen, mert jó négy-öt kilométerre van innen! — tájékoztat a/, első megkérdezett losonci (Luéenec) lakos a vasútállomás épületében.

A helyi járat autóbusza bizony majdnem maga mögött hagyta már a várost, amikor int a sofőr, hogy Itt kell kiszállnom. Körülnézek. Valóban a város szélén vagyunk. Atellenben új lakótelep, mellettem ez a többemeletes panelház a diákotthon, közvetlen szomszédságában pedig az Iskola épülete. Még szinte új minden. Az intézmény 1967-ig Kékkőn (Modr^ Ka- mefi) működött, majd mikor felépült az iskolaközpont Losoncon, ide költözött. 1975-ben megnyílt a magyar tagozata, helyesebben fogalmazva Ipolyságról (Sahy)' költözött ide. Gyönyörű fák, dísz- bokrok övezte sétányon érkezem a főbejárathoz, onnan pedig az igazgatóhelyettesi iroda irányába veszem lépteimet.

A feltételek jók

Az Igazgatóhelyettes Tóbik László mérnök Jól Ismeri az Iskola múltját. Jelenét:

— Tizenkét osztályos Iskola vagyunk, ebből négy osztály magyar tanítási nyelvű. Lényegében három járás, a rimaszombati (Rím. Sobota), a losonci és a nagy kürtösi (Veikéi KrtíS] adja a magyar osztályok diákságát. Igaz, távol esünk Itt a városközponttól, de diákok és tanárok számára szinte ideálisnak mondhatók a feltételek. Helyben van a korszerű diákotthon, az étterem, a tornaterem, a szakműhelyek és mintegy tíz perc járásra a tangazdaság, ahol a szakgyakorlatok folynak. Állattenyésztőket és növénytermesztőket nevelünk, magyar nyelven viszont csak az utóbbi szakon, mivel erre van igény. Az érettségi bizonyítványon kívül a végzős diákok egyben hajtási Jogosítványt is kapnak traktorra. Az új oktatási koncepció szerint viszont a mostani harmadikosok már az A és B kategóriájú jogosítványt is megkapják a negyedik év végére. Sajnos, a demográfiai hullámvölgy még a mostani első osztályok létszámán is észlelhető.

— Már említette az oktatási koncepciót, de gondolom, más változásokat is eredményezett mind az elméleti, mind a gyakorlati oktatásban — érdeklődöm tovább.

— Azt már biztosan tudja, hogy az ÚJ koncepció főleg a középiskolák mostani harmadikosait é- rintl. Számukra egy lényeges változás van, ami rögtön az órarendből is kitűnik: a közgazdaság- és szervezéstan tantárgy helyett önálló tantárgyként szerepel a köz- gazdaságtan és van a szervezés és irányítás elnevezésű tantárgy. Már tudtunkra adták azt is, hogy a mostani harmadikosok más formában fognak érettségizni. Erről egyelőre csak annyit tudunk, hogy a szaktantárgyakból egy közös vizsga lesz. Újdonság az is, hogy a mostani harmadikosok jövőre már kötelező tantárgyként fogják tanulni a számítástechnikát. Négy számítógépes munkahelyünk lesz. A gyakorlati oktatásban is lesznek változások. Főleg a tanulmányi gyakorlatra gondolok itt elsősorban, amely már az elsősöket is érinti. A termelési gyakorlat szintén több óraszámot kapott, e- gyedül a nyárt termelési gyakorlat tartama változatlan. Ami pedig az idegen nyelvek oktatás.át illeti, egyelőre a német nyelv szerepel az órarendben, de a jövőben, és ezt a számítástechnika oktatása is fontossá teszi, az angol nyelvre szeretnénk átállni.

Kezdő mezőgazdászok

Az iskola egyiS jól felszerelt szaktantermében, a növénytermesztési szaktanteremben találkozom az elsősök négytagú csoportjával. Beszélgetünk az Iskoláról. Elmondják, ki honnan és miért

jött ide, mennyire elégedettek a helyi viszonyokkal, ml az, ami egy hónap után szokatlan, esetleg nehezen meg.szokható számukra.

Cseri Antal az Ipolybalogl (Balog nad Ipfom) Alapiskolából jött: „KóvárI (Koláry) vagyok, tehát falusi gyerek, egyben az osztályban egyedüli a Nagykürtös! járásból. Kicsit csalatkoztam a barátomban, aki sokáig úgy ígérte, velem tart ebbe az iskolába, végül

pénzt adnak hetente, amiből az utazást Is fedezni kell, így á hobbimra kevés pénzem marad.“ Együd Mária Fülekről (Fllako- vo): „Én jeles tanuló voltam az alapfokon, és ha minden elképzelésem szerint fog tovább zajlani, megpróbálom a főiskolát. Családi házban lakunk, így én is foglalkozom a növényekkel, főleg a virágokkal, de apunak is kibicelek a galambászatban. Naponta IngáISKOLA

A VAROS SZÉLÉN

is a szülei a közelebbi Ipolyságra irányították. Igaz, még csak egy hónapja vagyok itt, de nagyon jól érzem magam. Az Iskola, a diákotthon és maga az iskola e- lőtti park is nagyon tetszik. Ami azt illeti, picit közelebb állnak hozzám az állatok, mint a növények, otthon például gyönyörű „komáromi bukó“ galambjaim vannak, de gondolom, az iskola elvégzése után más lesz majd a helyzet.“

Léka Zoltán a Gömörújfalul (Gemerská Vés] Alapiskolából jött: „Odahaza, Deresken (Dr2- kovce), ml tagadás, én is inkább az állatokkal foglalkoztam, A családi ház körül vannak nyulak, baromfi, galambok, gerlék, sőt tehenünk és tengeri malacunk is Van. Én viszont legalább annyit foglalkozom a növényekkel, mint az állatokkal. Otthon én vagyok a virágkertész. Az öntözésen és az átültetgetésen kívül a vegyszeres kezelés is érdekel. Az a- laplskolában közepes tanuló voltam, így csodákat itt sem várok magamtól. Nekem a város is tetszik. Szüleim hatvan korona zsebzok Fülek és Losonc között. Ez ideig az alapiskola anyagát ismételtük, és úgy érzem, jó alapokkal érkeztem ide. Tetszenek a szaktantermek. Az osztályfőnökünk is segít, úgyhogy lényegéPál Tamás: „A mezőgazdaság igazi arcát a tangazdaságban ismertük meg valójában.“

Cseri Antal: „Még csak egy hónap

telt el, de nagyon jól érzem itt Léka Zoltán- „Odahaza én vagyok magam.“ a virágknrtész.“

EgyUd Mária: „Osztályfőnökünk

segít a problémák megoldásában.“ Farkas Barnabás

ben nem is érezzük a problémá kát.“

Farkas Barnabás, aki szintén füleki: „Osztálytársaimat meghall gatva azt kell mondanom, egy kicsit kilógok a sorból. Azért is, mert én panelházban lakom, ahol nincs lehetőség az állatokkal és növényekkel behatóbban foglal kozni, másodszor pedig azért, mert engem, az igazat megvallva, főleg az irodalom és a kultúra érdekel Már az alapiskolában három évig tagja voltam az irodalmi színpadnak, pionírgyűlések kulturális programjait önállóan is készítettem. Kultűrtelelős vagyok az ősz tályban, és már készülünk a próza- és versmondók versenyére. Biztosan meglep, ha azt mondom, színművész szeretnék lenni. A színházhoz tehetségvizsga útján akarok bekerülni. Itt szakmát is tanulok, érettségizem, és ha nem színész, akkor jó mezőgazdász lesz "belőlem. Az osztálykollektíva jó. Molnár tanár elvtárs összetartja és segíti az osztályt.“

Egy negyedikes véleménye

Habár sokat hallottam már az Iskoláról, mégil úgy éreztem, akkor lesz teljes a kép, ha egy negyedikesnek is szót adok, hiszen ö az, aki huzamosabb ideje itt tanul, ő az, aki ismeri az oktatás körülményeit, az iskola felszereft- ségét, az esetleges hiányosságokat pedig a diák szemével tudja nézni. Pál Tamásról kiderült, hogy dolgozatával kétszer is részt vett a középiskolások tudományos szakköri versenyében. A járási fordulóban a harmadik helyen végzett. Dolgozatában a sportga- lambtenyésztés problémáival foglalkozott.

— Ogy érzem, hogy a szaktan- tárgyakból alapos tárgyi tudást sikerült szereznem, ezt egyébként a nyári szakgyakorlaton is tapasztaltam az újbástl (Nová Basta) szövetkezetben. Az iskola az é- letre, a mezőgazdasági munkára készít fel elsősorban. Természetesen az eltelt három év alatt a kétkezi mezőgazdasági munkát éppúgy, mint a mezőgépek kezelését megpróbáltuk. Nagyon sikeres megoldásnak tartom, hogy szinte a szomszédban van a 440 hektáros tangazdaság, ahová gyakran eljárunk. Már ebben a tanévben is két hetet töltöttünk ott, szántottunk, és a silózásba is bé- vontak. Sok mindent megtanultunk a növénytermesztési és állattenyésztési szaktantermekben, illetve a kémiai és nyelvi laboratóriumokban, a jól felszerelt műhelyekben, de a mezőgazdaság 1- gazl arcát a tangazdaságban ismertük meg valójában. Nálunk az elmélet és a gyakorlat valóban szoros kapcsolatban van egymással. Mindenesetre aki ide jön tanulni, annak számolnia kell azzal, hogy nemcsak a világos, jól fűtött tantermekben peregnek majd az órák, hanem kinn a földeken is. De szerintem ez benne a szép, a vonzó. Elsősorban azoknak ajánlom ezt az Iskolát, akik szeretik a természetet, a növényeket, az állatokat, és vonzza őket a mezőgazdaság.

Polgári László (A szerző felvételei)

SOHA!

Melírozott hafa vállra kunkorodó; csinos, a legújabb divat szerint OU tűzött, mint általában a mai fiatal lányok. Az utcán sokan megfordulnak utána, de Elvira úgy tesz, mintha észre sem venné. Persze, felvág, mert csinos, mert szépen öltözik. Ezt gondoltuk, s bizony beletelt néhány hónap, amíg ráföttünk: Elvira nem érzékeli környezetét. Zavaros gondolat- világába bezártan él. Elvira ugyanis

— a maga 17 évével — alkoholista,

Anyja, a környéken közmegbecsülésnek örvendő varrónő sokáig takargatta lánya szégyenét.

— Nem bírja a tanulást ez a gyerek, mindig későn és borzasztó fejfájással érkezik haza az iskolából —i panaszolta, amikor sok munkája mellett nagy ritkán szóba elegyedett valamelyikünkkel.

Ml úgy tettünk, mintha elhinnénk, de akkor már az egész utca tudta, hogy Elvira iskola után, sőt iskola helyett is a környék kocsmáit látogatja. Aztán kitudódott, hogy Elvira, másfél évi kínlódás után, abbahagyta az iskolát.

Nincs hozzá feje, nem erőltetem

— mentegette őt az anyja —, majd segít nekem a varrásban, kitanulja mellettem a mesterséget.

Csakhogy Elvira sok ivástól remegő kezében nem ,4Ht jól“ a tű. Szegény anyja drasztikus megoldásokhoz folyamodott. Állandóan rajta tartotta szemét a lányán, sehová sem engedte, s ha valami elintéznivalója akadt a városban, Elvirát bezárta a lakásba. Estefelé kart karba öltve kisétáltak, s ml azt hittük, minden rendbe jön, amikor az egyik este a mama egyedül, sírva tért haza, s már nem is titkolta fájdalmát, letérten mondta:

— Kitépte magát a karomból, és elrohant... Ki tudja, megint milyen állapotban jön haza, ha egyáltalán hazajön.

Elvira, igaz, hogy jó későn, de hazajött. Az utcabeliek sokáig hallották az üvöltözését:

— Ogyis elszOkök máskor is, értsd meg, nem bírom ki ital nélkül, és ha még egyszer bezársz, kiugrók az ab- lakonl

Ezután megszokott látvánnyá vált Elvira esti hazatámolygása. Mindnyájan nagyon sajnáltuk őt, de az anyját is, aki fűhöz-fához rohangált, hogy valamilyen munkahelyre beszorítsa a lányát. Elvirát a rossz híre mindenütt megelőzte, javasoltuk az anyának, hogy a legokosabb lenne Elvirát elvonókúrára küldeni, de erről hallani sem akart, még magának sem merte bevallani, nevelése csődjét. Talán valami csodában reménykedett, amikor azt hajtogatta: „Majd csak benő a lányom feje lágya, megkomolyodik, s szakít barátaival, akik a lejtőre vitték.“

Egy nap aztán a részegen hazatán- torgó Elvirát a házak előtt nagy csődület és egy mentőautó várta. Szokása szerint flegmán haladt volna az emberek mellett, de a hordágyon fekvő halálsápadt asszonyban felismerte az édesanyját. Egy pillanat alatt kijózanodott. Felzokogott, a haját tépte, fogadkozott, hogy megjavul, soha soha többé nem nyúl a pohárhoz, csak ne, ne haljon meg az édesany- jal

Édesanyja' azóta már kilábalt az infarktusból, kevesebbet jár űz emberek közé, és gyakran látogatja lányát, akit saját kérésére utáltak be az elvonókúrára. Reméljük, Elvirának lesz elég ereje ahhoz, hogy megtartsa, amit súlyosan beteg édesanyjának fogadott. De lesz-e erejűk a többieknek? Elvira baráti körének, azoknak a fiúknak, lányoknak, akik először általában csak kíváncsiságból nyúlnák a pohár, a cigaretta után. Nem gon- ‘ dóinak arra, hogy a pohár és cigaretta nem a felnőttkor jelképe, ellenkezőleg rossz szokás, amelytől minden felnőtt szívesen szabadulna, ha lenne erős akarata. Nem gondolnak arra, hogy ezzel az életmóddal nemcsak a saját, hanem családtagjaik, az őket féltő és szerető szüleik életét is tönkreteszik.

B. Kiss Mária