Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-10-07 / 40. szám

új ifjúság 2 KOMMENTÁRUNK A JÖVÖ MÜNKÁSOSZTMÉRT A Szlovák Szakszervezeti Tanács plená­ris ülésén foglaikozott a fiatal munkásnem­zedék képzésével. A szakszervezeti tanács a CSKP XVll. kongresszusának úlmutatásai- böl indult ki, hangsúlyozva, hogy az ifjú­ság nevelése az egész társadalom feladata és e felelősség súlya alól senki sem kaphat felmentést. Leszögezte azt is, hogy kinek- kinek a maga posztján tudnia kell, hogy mit tegyen az ifjúságért. A munkásokhoz és szakmnnkástanulúkhoz való viszony mindig is a szakszervezet érdeklődésének közép­pontjában volt. A Szlovák Szakszervezeti Tanács tagjai különböző szemszögből világították meg a jövő munkásnemzedékének problémáit, sőt foglalkoztak a pionírok műszaki oktatásá­nak fontosságával is. Ennek az a célja, hogy felkeltse az érdeklődést a munkásszak­mák iránt. A SZISZ szempontjából is igen fontos volt a szakszervezeti tanács IB. ple­náris ülése — és ezt Dnáan Longauer, a SZISZ SZKB alelnöke ki Is hangsúlyozta — nemcsak azért, mert ez a dolgozó ifjúság a fiatalok legszélesebb és igen lényeges ré­tege, hanem azért Is, mert ők az ország vezető erejének, a munkásosztálynak az u- tánpótlása. Életük, felfogásuk egyre inkább azonosul a munkásosztályéval, a termelő- eszközök fejlődése őket érinti a legközvet­lenebbül és azért a leghatásosabban. A munkásszakmára való felkészítés első­sorban is a szaktanintézetekben történik. Ezért helyez a szakszervezeti mozgalom is igen nagy hangsúlyt az oktatók, a tanárok társadalmi és anyagi helyzetének javításá­ra. Az idősebb szakemberek nagy társadal­mi feladata az ifjúság nevelése, felkészítése az életre és mindazokra a feladatokra, a- melyek a gyakorlati életben reá várnak. Szocialista társadalmunknak e nevelő tevé­kenység során egyik legfontosabb célja, hogy a szakmai tudás mellett a fiatalok elsajá­títják a szocialista emberre jellemző tulaj­donságokat is. Ez egyben azt is jelenti, hogy olyan felnőttekké kell válniuk, akik érdek­lődnek a társadalmi kérdések iránt, aktívan részt vesznek a közügyek intézésében. Az említett szakszervezeti tanácskozáson egy­behangzóan állították, hogy a munkásfiata­lok többsége magában hordja ezeknek a tu- ladonságoknak a csíráit. Szó volt arról is, hogy a szocializmus építésének jelenlegi időszakában a politikai tevékenység lehe­tőségei nem szűkülnek, hanem szélesednek, és olyan új területek alakulnak ki, mint a népgazdaság fejlesztésének nagy feladatai­ban való tudatos részvétel. Ezek a formák pedig tudatos politikai tevékenységgé vál­nak, és azzal, hogy igyekeznek fontos gaz­dasági kérdéseket megoldani, politikai je­lentőséget kapnak. Fontos politikai jelen­tősége van a szocialista társadalom építé­sében tanúsított tudatos áldozatvállalásnak, társadalmunk fejlődését tudatosan előrevivő cselekedetnek. Az elfogadott határozatok sürgetik a szak- tanintézeti képzés javítását, az életre való tanulást, és a folyamatos képzést. Ma a szakmunkás számára is szükséges, hogy is­mereteit egész élete folyamán a kor fejlő­dési színvonalán tartsa. A tudomány roha­mos fejlődésének és az ismeretek gyors el­avulásának korában kénytelen egész életen át tanulni. Ma már minden arra vall. hogy a munkásszakmákban is megszűnik az élet eddigi felosztása, az ismeretek szerzésének és az ismeretek felhasználásának korsza­kaira. Nem könnyű feladat megtalálni az emberi képesség élethossziglani szakadat­lan művelésének módját. STRASSER GYÖRGY ÓKORUNK SZÜIEMEBEN fényképpAlyAzat Országszerte örvendetesen fejlődik az if­júsági klubmozgalom. A Szocialista Ifjúsági Szövetség és a többi társadalmi szervezet vagy intézmény klubjaiban a fiatalok ér­dekes és hasznos szórakozással töltik a szabad Idejüket. Számos klubban fotószak­kör is mfiködlk, és a legtöbb helyen időről időre fényképeken örökítik meg a klubélet érdekesebb mozzanatait. Ezeknek a megörökített pillanatoknak a bemutatására hirdet a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága tényképpá- lyázatot. A pályázaton bárki részt vehet o- lyan fényképfelvétellel, amely az ifjúsági klubmozgalom érdekes eseményeit örökíti meg Egy szerző legfeljebb 5 fekete-fehér vagy színes 24X30 vagy 30X40 centiméte­res fényképpel, valamint dlapozltívval ve­het részt a pályázaton. A pályázat legjobb alkotásait a Klubalko­tás 1986 elnevezésű országos kiállításon tár­ják a nyilvánosság elé. erre Olomoucban kerül sor A győztes fényképek szerzőit e- zenktvül értékes jutalomban részesítik. A fényképeket a szerző nevével vagy nevének kezdőbetűivel és a felvétel címével fesetleg keltezésl helyével 1 kell ellátni. A bekül­dési határidő 1986. október 31. A pályamun­kákat 8 következő címre kell beküldeni: Qv SSM, odd. kultúry, Gorkého nám. C. 24., 116 47 Praha 1. (Pl) Az idén írták alá a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága és a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társa­ság (CSTMT) Szlovákiai Tanácsa közötti e- gyezményt, amely az ifjúság tudományos és műszaki alkotókészségének tömeges kibon­takozását, az ifjúság nagyobb arányú rész­vételét szolgálja a tudomány és a, technika kérdéseinek megoldásában, s nem utolsósor ban az életre, a hivatásra való nevelést is. A központi egyezmény alapján született meg az együttműködési szerződés a SZISZ Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága és a CSTMT Kerületi Tanácsa között, amelynek máris megvannak az első kézzelfogható e- redményel. A CSTMT kirendeltségeivel a kö- zelmóltban közös tanfolyamot szerveztek PieSfanyhan az ifjú elektrotechnikusok szá­mára, amelyen a legjobb középiskolásokon kívül részt vett a szovjet fiatalok egy cso­portja is. A társaság tagjai szerepet vállal­nak abban is, hogy a tanulákat felkészítsék a középiskolások szakköri tevékenységére és a ZENfT-versenyekre. Hasonlóan terebélyesedik a két szervezet együttműködése az energetika, a gépipar és az építőipar terén. A fiatalok egyre na­gyobb számban kapcsolódnak be a komplex racionalizáló brigádok munkájába, amelyek az anyag- és energiamegtakaritás kérdései­nek megoldásán, a manipulátorok és robo­tok fokozott alkalmazásán fáradoznak. A CSTMT egyes kirendeltségei ma kétezer komplex racionalizáló brigádot irányítanak. A legjobbak közé tartozik a nitrát Plastika- üzemben dolgozó brigád, amelynek nagy ér­deme van abban, hogy önerőből elkészítet­ték a PVC csövek gyártásszalagját, pilla­natnyilag pedig a műanyag tasakok tartó- sabh forrasztásának módszerét akarják meg­oldani. Trenöinben a Sloviik 01-es számú üzemének ifjúsági racionalizáló brigádja pe­dig az élesztő erjesztés! folyamatának kor­szerűsítésén fáradozik, amely a termelés lényeges növelését tenné lehetővé; és so­rolhatnánk még további ifjúsági munkacsa­patokat. amelyek napjaink legfontosabb fel­adatának megoldására, a tudomány eredmé­nyeinek gyors gyakorlati alkalmazására tö­rekednek. M. I. Az Emlékidéző útjain Az Emlékidézó útjain elnevezésű SZISZ- mozgalom lassan a Dunaszerdahelyl (Du- najská Streda) járás alapszervezeteiben Is kibontakozik. A SZISZ medve! (Medvedov) alapszervezete az elsők között csatlakozott a mozgalomhoz. Tizenkét tagú csapata véd­nökséget vállalt a község határában elesett szovjet. tengerészek emlékműve fölött. Az emlékmű azóta a falu leggondozottabb emlékhelye. A Horváth Izabella vezette csa­pat tagjai hetente kimennek hozzá, tövéből sohasem hiányzik a friss virág. Állami ün­nepnapok és történelmi évfordulók alkal­mából kékinges SZISZ-tagok állnak mellette díszőrséget. Sőt, a medve! fiatalok nem elé­gedtek meg a külsőségekkel. Szemtanúk el­beszélése és történelmi források alapján feldolgozták azokat az eseményeket, ame­lyek az emlékmű történetével függnek ösz- sze. Megismerkedtek a község felszabadítá­sának és a Dunán zajló hadműveleteknek a körülményeivel, s a feltárt adatokat írásba foglalták, hogy megőrizzék az utókor szá­mára. Szép tettük bizonyára nem marad elis­merés nélkül. A SZISZ Dunaszerdahelyl já­rási Bizottsága Az Emlékidéző útjain haladó medve! csapatot felterjesztette kitüntetésre. (pl) Október 6. — a Csehszlovák Néphadsereg napja TÚL A MÁSODIKON Minden Iskolának, legyen az közép- vagy főiskola, van egy évfolyama — többnyire az első vagy a második —, amelyet a diá­kok maguk között „rettegett évfolyamnak“ neveznek. Teljesen a véletlen műve volt, hogy csupa másodikos hallgatókkal hozott össze a .pors, amikor Kassán (Kogice) a re­pülő-főiskolán jártam. Pápay Ténos törzsőr­mester Is nagy gondban volt. Hiányzott még a legnehezebb vizsgája, a matematika. János nem tagadta, hogy ettől a vizs­gától tartott a legjobban, ezért Is halasz­totta a legvégére. Csupán annyit hozott fel mentségére, hogy sajnos kevésnek bizonyult fi tantárgyból a középlskoláből magával ho­zott alap. — Mezőgazdasági műszaki szakközépisko­lában érettségiztem — mondta —, ott a ma­tematika nem tartozott a legfontosabb tan­tárgyak közé. Annyit tudtam, hogy a fel­vételt vizsgán sikerült, de a továbbiakban mindig éreztem, hogy ez a vizsga határkő lesz az életemben. Mezőgazdasági pályára készültél, miért került sor erre a módosításra? — Amikor az alapiskolában eljött a pá­lyaválasztás Ideje, még nem érett meg ben­nem az a valami, ami segít az embernek első próbálkozásra megtalálni azt a pályát, amelyhez igazán vonzódik. Az az Igazság, hogy a szüleim hatására jelentkeztem a me­zőgazdasági szakközépiskolába, de már ott eldöntöttem, magam sem tudom minek a hatására, hogy pilóta leszek. Persze fogal­mam sem volt róla, melyik IránybóJ kezd­jem. Annyit rövidesen sikerült megállapí­tanom, hogy civil emberként aligha telje­sülhet ez a vágyam, ezért elmentem a já­rási katonai parancsnokságra, ahol ezt a főiskolát ajánlották. De felhívták a figyel­memet arra, hogy nem ártana előtte egy kicsit megismerkedni a repülés alapjaival. Amikor már tagja voltam a Trnaval Aero- klubnak, és belekóstoltam a repülés gyö­nyöreibe, biztos voltam benne, hogy csakis ez a pálya érdekel. — Mit tudtál akkor erről a főiskoláról? — Jóformán semmit. Csak amit a járási katonai parancsnokságon elmondtak róla, de az nem sok. Egyébként nem mondtam volna le a szándékomról akkor sem, ha pon­tosan tudom, hogy ilyen nehéz ez a főis­kola. Ha egyszer valakit elbűvöl a repülés, az már nemigen tud szabadulni, — Mi volt az, amit másképpen képzel­tél el? — Tudtam, hogy minden katonai főisko­lán riágy a fegyelem, de ilyen szigorra nem számítottam. Az első évfolyamban sokszor ügy éreztem, hogy ez nekem túl sok, de ma már tudom, hogy egy kicsit eltúloztam a dolgokat. Egy év után már semmilyen gondot sem jelentett ez az életmód. Sőt, meg Is tetszett. Másodikban már majdnem ugyanúgy éltünk, mint bármely más civil főiskolai hallgató. Kimenőink voltak, rend­szeresen hazalátogathattunk, és maradt 1- dőnk a kedvteléseinkre Is. Én úgy érzem, hogy a rend és a fegyelem megkövetelése mellett az oktatásunkért felelős tisztek sok­kal többet törődnek velünk, mint más Is­kolában a tanárok. Megbeszélhetjük velük nemcsak a tanulással kapcsolatos gondjain­kat, hanem a magánéletünk problémáit is. Nem tudok olyan esetről, amikor ne igye­keztek volna segíteni, ha arra szükség volt. — Milyen tagozaton tanulsz? — A hellkoptertagozatra kerültem, mert a lökhajtásos gépek tagozatán még szigo­rúbbak voltak az egészségügyi követelmé­nyek, mint itt. Tökéletesen egészségesnek érzem magam, de az ottani követelmények­nek még így sem feleltem meg. De közben megszerettem a helikoptereket, alig várom már a gyakorlati kiképzést. — Enilitetted, hogy nehézségeid voltak matematikából. A többi tantárgy nem oko­zott gondot? — Rendkívül sajátos helyzetben vagyunk ml. akik a parancsnoki-mérnöki karon ta­nulunk, mert ezen a karon négy év a ta­nulmányi idő, s ebből majdnem másfél évet elvesz a gyakorlati kiképzés. De emellett nagyon sok vizsgát kell tennünk elméleti tantárgyakból. Nehéz helyzetbe kerül az, akinek valamilyen okból kifolyólag meg kell ismételnie egyik vagy másik vizsgát. Egyszerűen nincs rá időnk, hogy pótvizs­gákra járjunk, így rendszeresen kell tanul­nunk. — Milyen lesz a beosztásod, hova ke­rülsz, ha végzői? — Eleinte bizonyára csak repülni fogok, később esetleg igényesebb feladatokkal, be­osztásokkal is számolhatok. — Ha marad, mivel töltsd a szabadidő­det? — Rengeteg lehetőségünk van a szabad­idő eltöltésére. Engem a sportolás érdekel a legjobban, mert az erőnlét megtartásához erre igen nagy szükségünk van. De kikap­csolódásul megnézem az Iskolánk kulturális csoporjálnak előadásait, és itt a városban is nagyon sok lehetőség nyílik a szórako­zásra, pihenésre. Kamocsai Imre SZAKSZERVEZETI EGYSÉGBEN A BÉKÉÉRT A közelmúltban az egész világ figyelme az NDK fővárosára, Berlinre irányult, ahol h^t napon át tanácskozott a XI. szakszerve­zeti világkongresszus több mint ezer kül­dötte. öt világrész félezernyi szervezete küldte el vezetőit, szinte az egész világ szakszervezeti mozgalma képviselve volt — minden kontinens, majd minden ország, a legkülönbözőbb szakszervezeti irányzatot, politikai felfogást, ideológiai nézetet, véle­ményt követő szervezet. Ez az érdeklődés egyértelműen bizonyít­ja, hogy a negyven évvel ezelőtt létreho zott Szakszervezeti Világszövetség bevál tóttá a hozzá fűzött reményeket. Többek kö­zött azokat a reményeket, amelyeket a kö zel háromszázmllllö dolgozó táplál Iránta Azok a szakszervezeti tagok, akiknek a ne­vében a mozgalom Időszerű kérdéseiről tár gyaltak a küldöttek. Nehéz lenne még csak felsorolni Is azo kát a kérdéseket, amelyeket a berlini kong resszuson megvitattak. Egy kérdés azonban a tanácskozás minden napján, valamennyi munkabizottságnak programján végigvonult: a béke és leszerelés kérdése. Minden más eltörpül az emberiség eme létkérdése mel lett, Illetve számos sürgetően fontos, meg oldásra várő szakszervezeti kérdés a foko­zott fegyverkezési hajsza következménye. Ezt hangsúlyozta a világszövetség vezető­ségének kongresszusi beszámolójában Ibra­him Zakarija, az SZVSZ főtitkára is, amikor- elmondta, hogy a X. szakszervezeti világ- kongresszus óta eltelt időszakban mélyre­ható változások történtek a világban. Az egész emberiséget érintette a fegyverkezési verseny erősödése. A fegyverkezés hatalmas anyagi eszközöket emészt fel, s ez gátolja, hogy többet fordítsunk a súlyos szociális kérdések megoldására. Cselekvésre szólított fel. Hangsúlyozta, hogy az öt évvel ezelőtti helyzettel ellen tétben ma gyakorlatilag minden szakszer­vezet, legyen az bármilyen politikai irány zatú, tartozzék bármelyik nemzetközi szö­vetséghez, s működjék bármilyen társadal­mi rendszerben, a Ijékéért és a leszerelé­sért folytatott harcot feladatának tartja. Munkára és nem bombákra, kenyérre és nem éhezésre van szükségünk — mondotta az SZVSZ főtitkára. Nagyra becsülte a szovjet kormány elha­tározását, hogy egyoldalúan szünetelteti az atomkfsérleteket. Ugyancsak nagyra becsül te a szovjet békejavaslatokat és sajnálatát fejezte ki, hogy az Egyesült Államok el­zárkózik a józan megfontolású javaslatok elfogadása elöl. Felelősség, összefogás. Ezek voltak azok a fogalmak, amelyek talán a legtöbbször elhangzottak a felszólalásokban, a baráti találkozókon, munkabizottsági vitákon. Fe­lelősség a szakszervezetek képviselte dől- gőzök sorsáért, és a sző tágabb értelmében az emberiség jövőjéért. A nemzetközi szak- szervezeti életet befolyásoló számtalan té­nyező a mozgalmat mindenütt, minden tár­sadalmi rendszerben új problémákkal állí­totta szembe. A szocialista országokbart a fejlődés új szakasza, eredményeivel s a gon­dokkal együtt, a kapitalista országok gaz­dasági válsága, a szakszervezetek szerepé­nek, jogainak minimálisra való csökkenté­sének tőkés szándéka, a fejlődő országok függetlenségi harcának minőségileg új kér­dései — megannyi új jelenség, amely a szakszervezeti mozgalmat Is meghatározza. S ha meg akarja őrizni eredeti funkció­ját, a dolgozók érdekelnek védelmét, meg akarja tartani tagsága bizalmát, kivívott e- redményelt és helyét, meg kell keresni az új jelenségekkel, a változó világ folyama­taivá!, körülményeivel szembeni szakszerve­zeti munka eszközeit. Ennek legfontosabb előfeltétele az egység. Összefogás munka­helyi, üzemi, országnyt, földrésznyi, s — amikor ez lehetséges — világméretekben a közösen elhatározottak megvalósítására. Ha ez a szellem érvényesül — márpedig a kongresszuson, ahol a világ szakszervezett mozgalma végzett közös, eredményes mun­kát, ez érvényesülhet —, ha a mozgalom él azzal az Iránymutatással, orientációval, ami a kongresszus vitájából, a szakszerve­zeti vezetők egymás közti megbeszéléseiből kibontakozott, akkor képes lesz a szakszer­vezetekkel szemben támasztott követelmé­nyeknek megfelelni, a dolgozók reményeit valóra váltani. K. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom