Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-07-08 / 27. szám

új ifjúság 4 Az ünnepre készülőben látogat­tam el a szlovák nemzeti felkelés nevet viselő határőrkötelék pa­rancsnokságára és egységeihez. A köteléjj katonái Dél-Morvaország- tól a Lévai (Levice) járásig 360 kilométer hosszúságban őrzik az országhatárt. Ogy is mondhat­nánk, hogy két világ határán áll­nak őrt, mivel a csehszlovák — osztrák határ két társadalmi rend­szert választ el egymástól. Ugyan­akkor ide tartoznak azok a határ­őrök, akik a határátkelőhelyeken az útlevélvizsgálatot végzik, és az úgynevezett tengerészek, a Dunán és a Morava ^plyón szolgálatot teljesítő kék matrózruhás folya­mi határőrök is. Rostislav Hradil ezredes, a kö­telék politikai csoportfőnöke el­mondhatja, hogy rangidős a fegy­vernemnél. 1951. július 23-án, vagyis tizenegy nappal a határ­őrség megalakulása után rukkolt be a bratislaval határőrséghez. Gyakorlatilag tehát a kezdet kez­detétől szolgál az országhatáron. Örák hosszat beszélhetne élmé­nyeiről, kalandjairól, a határsér- tökről, csempészekről, életveszé­lyes akciókról. — Óriási a különbség az akkori és a mostani szolgálat között — mondja emlékeiben kutatva. — Akkoriban a lakossággal volt a legtöbb bajunk, gondunk. Nem is tagadhatom, hogy nyílt ellenszenv­vel fogadtak bennünket. Ne cso­dálkozzon rajta,. mert a háború utáni zavaros években a csempé­szés sokaknak nagyon jól jöve­delmező forrást jelentett, és ml rövid úton véget vetettünk e til­tott űzelmeknek. Ezenkívül a ha­lászok és a vadászok sem ked­veltek minket különösebben, mert az országhatár megerősítése érde­kében kénytelenek voltunk egyes halász- és vadászterületeket til­tott területté nyilvánítani. Ma, fő­leg a Záhorle környéki falvakban kimondottan kedvelik a katona­fiúkat. Előfordul, hogy még szol­gálatban is megvendégelik, étel­lel, Itallal kínálják őket, és ml néha kénytelenek vagyunk fe­gyelmezni, pedig a poigárok is bizonyára csak jót akarnak ne­kik. Ebben a szemléletváltozásban közrejátszott az is, hogy katoná­ink mindenütt sokat segítenek a községfejlesztésben, a kulturális munkában. Együttműködnek az if­júsági szervezetekkel, népművé­szeti csoportokban szerepelnek, esetenként a helyi futballcsapato­kat erősítik. Igyekszünk magun­kat megkedveltetni, és nem is kis eredménnyel. Nagyon jól ki is jövünk a civil lakossággal. Sokan vannak, akik önkéntes segédhatárörök. Ezek­nek a munkáját különösen nagy­ra becsüljük, mert jobban ismerik a közvetlen környezetüket, mint a határőrök, és minden gyanús mozgást, alakot és határsértőt a- zonnal észlelnek. Megfigyelésem szerint minden negyedik vagy ö- tödik határsértőt a lakosság se­gítségével fogjuk el. S elértünk a határsértőkhöz, di- verzánsokhoz, ügynökökhöz, dek- lasszált elemekhez, akikkel a köz­hiedelem leginkább összefüggésbe hozza a határőrök szolgálatát. Az újságíró sem tud szabadulni ifjú­kori olvasói és filmélményeitől, a- melyekben a derék határőrök ádáz tűzpárbajban teszik ártal­matlanná a mindenre elszánt ügy­nököt vagy csempészt. Hradil ezredes még emlékszik azokra az időkre, amikor napi­renden voltak a fegyveres össze­tűzések a határon illegálisan át­hatoló személyekkel. Ilyen ka- landfihnbe illő esetek ma már rit­kábban fordulnak elő, de időn­ként még most is fegyvert kell használni. A határ ma sem ro­mantikus sétány. — Szolgálatom kezdeti idősza­kában még napirenden voltak az erőszakos behatolások. A hideg­háború idején a nyugati kémszer­vezetek sorozatosan küldözgették A 719-es számű járőrhajő legénysége szolgálatra felsorakozik ■ B HATAROROK Harmincöt évvel ezelőtt, 1351. július 11-én a Nemzetgyűlés jóvá­hagyása után életbe lépett az országhatár védelméről szóló 69/ 1951 számú törvény, amely létrehozta a belügyminisztérium határ­őrségét. Azóta e napon ünnepeljük a határőrség napját. hozzánk a legagyafúrtabb módon kiképzett ügynököket, felforgató­kat, terroristákat. Tőlünk is igye­keztek távozni azok az elemek, amelyeknek nem volt ínyére a szocialista rendszer, háborús vagy egyéb bűnök terhelték a lelkűket. Féltek a felelősségrevonástól, és nemigen válogattak a módszerek­ben, hogy mentsék a bőrüket. Sze­rencsére ma már ritkábban talál­kozunk ilyen elvetemült gonosz­tevőkkel. A mai határsértők túl­nyomó része könnyelmű vagy fél­revezetett fiatal. Legtöbbjük ka­landvágyból szánja magát a meg­fontolatlan lépésre, és amikor egy kis ijedség és felelősségrevonás árán visszakerül a szülői környe­zetbe, örül, hogy ennyivel meg­úszta. Egy másik csoportot alkot­nak a felbérelt provokátorok, akik a túloldalról igyekeznek riadal­mat kelteni, s próbára tenni éber­ségünket. Az újságokban is benne volt annak a tizennyolc osztrák diáknak az esete, akik nyilvánva­ló provokatív szándékkal hatoltak be hazánk területére, hogy rend­szerünket sértegessék. A lehető legfinomabb eszközökkel feltar­tóztattuk őket, és alig négy órán belül átadtuk az osztrák hatósá­Peter 2ilav^ őrnagy, a dunai ha­tárőrség folyami szakaszának pa­rancsnoka goknak, amelyek hivatalosan is köszönetüket fejezték ki az elő­zékeny eljárásért. Egyébként a két ország között egyezmény szü­letett a határsértők kölcsönös ki­Tisztelgés a csehszlovák zászló előtt, mielőtt járőrbe indul a legénység adatásáról, ha csak nem része­sülnek politikai menedékjogban. Általában az osztrák hatóságok sincsenek elragadtatva attól, hogy időről időre bűnözök úgy akar­nak menekülni a felelösségrevo- nás alól, hogy átszöknek a hatá­ron. Sok esetben odaát is folytat­ják bűnöző életmódjukat, és e- zektől az elemektől ott is igye­keznek megszabadulni. Egyébként csehszlovák-osztrák vegyes bizott­ság foglalkozik a határon felme­rülő kérdésekkel. Évente rendsze­rint kétszer ül össze, szükség e- setén többször is, de elmondha­tom, hogy kapcsolataink jók és korrektek. Tavaly az egész közvéleményt felháborította az az eset, amikor két bűnöző Bratislavában hatal­mába kerítette az egyik központi hivatal személyautóját utasaival együtt. Fegyverrel a kezükben ar­ra kényszerítették a személyautó vezetőjét, túszül tartva az utaso­kat, hogy vigye őket a bergl cseh­szlovák-osztrák határátkelőhelyre, illetve Ausztriába. A két terroris­tát a határátkelőhelyen némi e- gyezkedés után különösebb baj nélkül sikerült ártalmatlanná ten­ni és letartóztatni. Az egész ak­ciót Viktor Gallo mérnökezredes, a kötelék parancsnoka irányítot­ta. — A gyakorlatomban még nem találkoztam hasonló esettel — mondja a tapasztalt, idős katona. — A két, mindenre elszánt terro­rista fel volt fegyverkezve, és fél­nünk kellett, hogy valóra váltják ígéretüket, s a túszokat kivégzlk, ha nem teljesítjük a követelései­ket. Szerencsére sikerült kijátsza­ni az éberségüket, és ártalmat­lanná tettük őket. A forgalmas határátkelőhelyen senkinek sem esett bántódása. Másnap még a bécsi bulvárlapok is azt írták, hogy egyedül a csehszlovákok ké­pesek erőszak nélkül ártalmatlan­ná tenni a terroristákat. Ez szá­munkra dicséret, de egyúttal fi­gyelmeztetés mindenkinek, aki til­tott határátlépésre szánná magát. Katonáink harci felkészültsége és szolgálati szelleme valóban kivá­ló. A derék helytállásért kötelé­künk egységei és a katonák már egész sor kitüntetést kaptak. Már az elején írtam, hogy a kötelék katonái nemcsak az „első vonalban“, a vélt és valós határ­vonalon teljesítenek szolgálatot, hanem a határátkelőhelyeken is, ahol a parancsnokok szerint nem kisebb a felelősség. Az útlevelet vizsgáló kiskatona tulajdonképpen a csehszlovák államot képviseli és nemegyszer pillanatok alatt kell döntenie a csehszlovák állam ne­vében, hogy mit kezdjen a turis­tával, ha nincsenek rendben az okmányai. A külföldi állampolgár sok esetben éppen a kiskatona viselkedése alapján alkot véle­ményt hazánkról, vendégszeretet­ről és másról. És a statisztika sze­rint e határszakaszon bonyolódik le hazánk idegenforgalmának egy- harmada, ami évi 18 millió utast jelent. Ezeknek az ellátása is épp elég vesződséggel jár. Persze az igazi szolgálat azon­ban mégis csak a határon, földön és vízen van. Ott, ahol katonáink hóban, fagyban, esőben, sárban, rekkenő napsütésben őrzik nyu­galmunkat. Akkor is, ha ez egy kicsit talán fellengzősnek is tű­nik. Palágyi Lajos Á szerző felvételei A BIZALOM FONTOS, DE NEM ElEG Másfél hónappal ezelőtt válasz­tottuk meg képviselőinket. A he­lyi nemzeti bizottságokba, de a legmagasabb képviseleti szervek­be is. Örvendetes, hogy köztük nagyon sok a fiatal, országos mé­retben több mint 2ü ezer. Nagyon megfiatalodott a Szlovák Nemzeti Tanács, képviselői közül sokan el­ső ízben töltenek be ilyen magas tisztséget. Mindezt már többször hangoz­tattuk, arról azonban már keve­sebb szó esett, hogy nekünk, vá­lasztó polgároknak nem elég csu­pán a bizalmunkról biztosítani fő­leg a fiatal képviselőket. A pol­gárok puszta bizalmából még nem épült fel egyetlen Ifjúsági klub sem, nem szépült meg egy falu sem. Fontos a jó kapcsolat a vá­lasztók és képviselők között, mert ott kezdődik az eredményes mun­ka. Ebben a három mondatban fog­lalható össze néhány fiatal kép­viselő egészen friss tapasztalata. A találkozón, amelyre a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Viliam Salgoviű hívta meg hazánk fiatal képviselőaktíváinak legjobbjait, ezekről a tapasztalatokról beszél­tek társaiknak. Ezen a találkozón részt vett jozef Üurica, a SZISZ SZKB elnöke is. A fiatal képviselő munkája a kezdeményező hozzáállásnál kez­dődik. Ez az a többlet, amelyet a SZISZ elvár a fiatal képviselők­től. Fontos a kitartás, türelem és a jó szervezőkészség. Példaképe­ket találhatunk a rozsnyói (Ro2- nava), terebesl (TreblSov] járás­ban, de itt van például a bratisla­val városi SZISZ-szervezet is. Tag­jai nagy részt vállaltak a Nemzeti Front választási programjából, a- mikor ifjúsági építkezéssé nyilvá­nították a város legfiatalabb la­kónegyedében, Petríalkán a kör­nyezet rendezését. Vállalásuk ér­téke több mint 17 millió korona, de ezt csaknem hárommillió ko­ronával túlteljesítették. Elsősor­ban betonjárdák építése és kör- nyezetszépítési munka áll a szá­mok mögött, és a lakónegyed fia­tal képviselőinek- szervező mun­kája — mondta elismeréssel be­vezetőjében Jozef Duric.a. A találkozót az építő szellemű kritika jellemezte. Az elmúlt vá­lasztási Időszakban elért eredmé­nyek ellenére a fiatal képviselők úgy érzik, hogy többre képesek. Vitafelszólalásaikból kicsengett, hogy nem elégednek meg azzal a munkával, amelyekkel a nemzeti bizottságok mint képviselőket megbízzák. Kezdeményozően vi­szonyulnak tisztségükhöz, foglal­koznak településfejlesztési, kör­nyezetvédelmi, beruházási sőt köz­rendészeti kérdésekkel is, és min­den olyan problémával, amely vá­lasztóik életét érinti. Ma csak így lehet tartalmas a képviselő — vá- la.sztó kapcsolat. Nagyra értékel­ték a fiatal képviselők azt a se­gítséget, amelyet a pártszervektől, a nemzeti bizottsá.gok dolgozóitól és nem utolsósorban a SZISZ-től kapnak, viszont amiből soha sincs elég, az a választók segítsége. Konkrét támogatásukra mindig szükségük van a képviselőknek, arra, hogy menjünk, ha társadal­mi munkára hívnak, vagy ha a véleményünket kérik ki vala­milyen ügyben. Számos választási körzetben már most érezhető a megfiatalodás, a választási gyűlé­seken felmerült gondok, problé­mák megoldásához már hozzálát­tak. Remélhetőleg a kezdeti neki­futás heve jellemző a választási időszak öt évére. —z—■

Next

/
Oldalképek
Tartalom