Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-07-08 / 27. szám

új ifjúság 4

Az ünnepre készülőben látogattam el a szlovák nemzeti felkelés nevet viselő határőrkötelék parancsnokságára és egységeihez. A köteléjj katonái Dél-Morvaország- tól a Lévai (Levice) járásig 360 kilométer hosszúságban őrzik az országhatárt. Ogy is mondhatnánk, hogy két világ határán állnak őrt, mivel a csehszlovák — osztrák határ két társadalmi rendszert választ el egymástól. Ugyanakkor ide tartoznak azok a határőrök, akik a határátkelőhelyeken az útlevélvizsgálatot végzik, és az úgynevezett tengerészek, a Dunán és a Morava ^plyón szolgálatot teljesítő kék matrózruhás folyami határőrök is.

Rostislav Hradil ezredes, a kötelék politikai csoportfőnöke elmondhatja, hogy rangidős a fegyvernemnél. 1951. július 23-án, vagyis tizenegy nappal a határőrség megalakulása után rukkolt be a bratislaval határőrséghez. Gyakorlatilag tehát a kezdet kezdetétől szolgál az országhatáron. Örák hosszat beszélhetne élményeiről, kalandjairól, a határsér- tökről, csempészekről, életveszélyes akciókról.

— Óriási a különbség az akkori és a mostani szolgálat között — mondja emlékeiben kutatva. — Akkoriban a lakossággal volt a legtöbb bajunk, gondunk. Nem is tagadhatom, hogy nyílt ellenszenvvel fogadtak bennünket. Ne csodálkozzon rajta,. mert a háború utáni zavaros években a csempészés sokaknak nagyon jól jövedelmező forrást jelentett, és ml rövid úton véget vetettünk e tiltott űzelmeknek. Ezenkívül a halászok és a vadászok sem kedveltek minket különösebben, mert az országhatár megerősítése érdekében kénytelenek voltunk egyes halász- és vadászterületeket tiltott területté nyilvánítani. Ma, főleg a Záhorle környéki falvakban kimondottan kedvelik a katonafiúkat. Előfordul, hogy még szolgálatban is megvendégelik, étellel, Itallal kínálják őket, és ml néha kénytelenek vagyunk fegyelmezni, pedig a poigárok is bizonyára csak jót akarnak nekik. Ebben a szemléletváltozásban közrejátszott az is, hogy katonáink mindenütt sokat segítenek a községfejlesztésben, a kulturális munkában. Együttműködnek az ifjúsági szervezetekkel, népművészeti csoportokban szerepelnek, esetenként a helyi futballcsapatokat erősítik. Igyekszünk magunkat megkedveltetni, és nem is kis eredménnyel.

Nagyon jól ki is jövünk a civil lakossággal. Sokan vannak, akik önkéntes segédhatárörök. Ezeknek a munkáját különösen nagyra becsüljük, mert jobban ismerik a közvetlen környezetüket, mint a határőrök, és minden gyanús mozgást, alakot és határsértőt a- zonnal észlelnek. Megfigyelésem szerint minden negyedik vagy ö- tödik határsértőt a lakosság segítségével fogjuk el.

S elértünk a határsértőkhöz, di- verzánsokhoz, ügynökökhöz, dek- lasszált elemekhez, akikkel a közhiedelem leginkább összefüggésbe hozza a határőrök szolgálatát. Az újságíró sem tud szabadulni ifjúkori olvasói és filmélményeitől, a- melyekben a derék határőrök ádáz tűzpárbajban teszik ártalmatlanná a mindenre elszánt ügynököt vagy csempészt.

Hradil ezredes még emlékszik azokra az időkre, amikor napirenden voltak a fegyveres összetűzések a határon illegálisan áthatoló személyekkel. Ilyen ka- landfihnbe illő esetek ma már ritkábban fordulnak elő, de időnként még most is fegyvert kell használni. A határ ma sem romantikus sétány.

— Szolgálatom kezdeti időszakában még napirenden voltak az erőszakos behatolások. A hidegháború idején a nyugati kémszervezetek sorozatosan küldözgették

A 719-es számű járőrhajő legénysége szolgálatra felsorakozik

■ B

HATAROROK

Harmincöt évvel ezelőtt, 1351. július 11-én a Nemzetgyűlés jóváhagyása után életbe lépett az országhatár védelméről szóló 69/ 1951 számú törvény, amely létrehozta a belügyminisztérium határőrségét. Azóta e napon ünnepeljük a határőrség napját.

hozzánk a legagyafúrtabb módon kiképzett ügynököket, felforgatókat, terroristákat. Tőlünk is igyekeztek távozni azok az elemek, amelyeknek nem volt ínyére a szocialista rendszer, háborús vagy egyéb bűnök terhelték a lelkűket. Féltek a felelősségrevonástól, és nemigen válogattak a módszerekben, hogy mentsék a bőrüket. Szerencsére ma már ritkábban találkozunk ilyen elvetemült gonosztevőkkel. A mai határsértők túlnyomó része könnyelmű vagy félrevezetett fiatal. Legtöbbjük kalandvágyból szánja magát a megfontolatlan lépésre, és amikor egy kis ijedség és felelősségrevonás árán visszakerül a szülői környezetbe, örül, hogy ennyivel megúszta. Egy másik csoportot alkotnak a felbérelt provokátorok, akik a túloldalról igyekeznek riadalmat kelteni, s próbára tenni éberségünket. Az újságokban is benne volt annak a tizennyolc osztrák diáknak az esete, akik nyilvánvaló provokatív szándékkal hatoltak be hazánk területére, hogy rendszerünket sértegessék. A lehető legfinomabb eszközökkel feltartóztattuk őket, és alig négy órán belül átadtuk az osztrák hatósáPeter 2ilav^ őrnagy, a dunai határőrség folyami szakaszának parancsnoka

goknak, amelyek hivatalosan is köszönetüket fejezték ki az előzékeny eljárásért. Egyébként a két ország között egyezmény született a határsértők kölcsönös kiTisztelgés a csehszlovák zászló előtt, mielőtt járőrbe indul a legénység

adatásáról, ha csak nem részesülnek politikai menedékjogban. Általában az osztrák hatóságok sincsenek elragadtatva attól, hogy időről időre bűnözök úgy akarnak menekülni a felelösségrevo- nás alól, hogy átszöknek a határon. Sok esetben odaát is folytatják bűnöző életmódjukat, és e- zektől az elemektől ott is igyekeznek megszabadulni. Egyébként csehszlovák-osztrák vegyes bizottság foglalkozik a határon felmerülő kérdésekkel. Évente rendszerint kétszer ül össze, szükség e- setén többször is, de elmondhatom, hogy kapcsolataink jók és korrektek.

Tavaly az egész közvéleményt felháborította az az eset, amikor két bűnöző Bratislavában hatalmába kerítette az egyik központi hivatal személyautóját utasaival együtt. Fegyverrel a kezükben arra kényszerítették a személyautó vezetőjét, túszül tartva az utasokat, hogy vigye őket a bergl csehszlovák-osztrák határátkelőhelyre, illetve Ausztriába. A két terroristát a határátkelőhelyen némi e- gyezkedés után különösebb baj nélkül sikerült ártalmatlanná tenni és letartóztatni. Az egész akciót Viktor Gallo mérnökezredes, a kötelék parancsnoka irányította.

— A gyakorlatomban még nem találkoztam hasonló esettel — mondja a tapasztalt, idős katona. — A két, mindenre elszánt terrorista fel volt fegyverkezve, és félnünk kellett, hogy valóra váltják ígéretüket, s a túszokat kivégzlk, ha nem teljesítjük a követeléseiket. Szerencsére sikerült kijátszani az éberségüket, és ártalmatlanná tettük őket. A forgalmas határátkelőhelyen senkinek sem esett bántódása. Másnap még a bécsi bulvárlapok is azt írták, hogy egyedül a csehszlovákok képesek erőszak nélkül ártalmatlanná tenni a terroristákat. Ez számunkra dicséret, de egyúttal figyelmeztetés mindenkinek, aki tiltott határátlépésre szánná magát. Katonáink harci felkészültsége és szolgálati szelleme valóban kiváló. A derék helytállásért kötelékünk egységei és a katonák már egész sor kitüntetést kaptak.

Már az elején írtam, hogy a kötelék katonái nemcsak az „első vonalban“, a vélt és valós határvonalon teljesítenek szolgálatot, hanem a határátkelőhelyeken is, ahol a parancsnokok szerint nem kisebb a felelősség. Az útlevelet vizsgáló kiskatona tulajdonképpen a csehszlovák államot képviseli és nemegyszer pillanatok alatt kell döntenie a csehszlovák állam nevében, hogy mit kezdjen a turistával, ha nincsenek rendben az okmányai. A külföldi állampolgár sok esetben éppen a kiskatona viselkedése alapján alkot véleményt hazánkról, vendégszeretetről és másról. És a statisztika szerint e határszakaszon bonyolódik le hazánk idegenforgalmának egy- harmada, ami évi 18 millió utast jelent. Ezeknek az ellátása is épp elég vesződséggel jár.

Persze az igazi szolgálat azonban mégis csak a határon, földön és vízen van. Ott, ahol katonáink hóban, fagyban, esőben, sárban, rekkenő napsütésben őrzik nyugalmunkat. Akkor is, ha ez egy kicsit talán fellengzősnek is tűnik.

Palágyi Lajos

Á szerző felvételei

A BIZALOM FONTOS, DE NEM ElEG

Másfél hónappal ezelőtt választottuk meg képviselőinket. A helyi nemzeti bizottságokba, de a legmagasabb képviseleti szervekbe is. Örvendetes, hogy köztük nagyon sok a fiatal, országos méretben több mint 2ü ezer. Nagyon megfiatalodott a Szlovák Nemzeti Tanács, képviselői közül sokan első ízben töltenek be ilyen magas tisztséget.

Mindezt már többször hangoztattuk, arról azonban már kevesebb szó esett, hogy nekünk, választó polgároknak nem elég csupán a bizalmunkról biztosítani főleg a fiatal képviselőket. A polgárok puszta bizalmából még nem épült fel egyetlen Ifjúsági klub sem, nem szépült meg egy falu sem. Fontos a jó kapcsolat a választók és képviselők között, mert ott kezdődik az eredményes munka.

Ebben a három mondatban foglalható össze néhány fiatal képviselő egészen friss tapasztalata. A találkozón, amelyre a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Viliam Salgoviű hívta meg hazánk fiatal képviselőaktíváinak legjobbjait, ezekről a tapasztalatokról beszéltek társaiknak. Ezen a találkozón részt vett jozef Üurica, a SZISZ SZKB elnöke is.

A fiatal képviselő munkája a kezdeményező hozzáállásnál kezdődik. Ez az a többlet, amelyet a SZISZ elvár a fiatal képviselőktől. Fontos a kitartás, türelem és a jó szervezőkészség. Példaképeket találhatunk a rozsnyói (Ro2- nava), terebesl (TreblSov] járásban, de itt van például a bratislaval városi SZISZ-szervezet is. Tagjai nagy részt vállaltak a Nemzeti Front választási programjából, a- mikor ifjúsági építkezéssé nyilvánították a város legfiatalabb lakónegyedében, Petríalkán a környezet rendezését. Vállalásuk értéke több mint 17 millió korona, de ezt csaknem hárommillió koronával túlteljesítették. Elsősorban betonjárdák építése és kör- nyezetszépítési munka áll a számok mögött, és a lakónegyed fiatal képviselőinek- szervező munkája — mondta elismeréssel bevezetőjében Jozef Duric.a.

A találkozót az építő szellemű kritika jellemezte. Az elmúlt választási Időszakban elért eredmények ellenére a fiatal képviselők úgy érzik, hogy többre képesek. Vitafelszólalásaikból kicsengett, hogy nem elégednek meg azzal a munkával, amelyekkel a nemzeti bizottságok mint képviselőket megbízzák. Kezdeményozően viszonyulnak tisztségükhöz, foglalkoznak településfejlesztési, környezetvédelmi, beruházási sőt közrendészeti kérdésekkel is, és minden olyan problémával, amely választóik életét érinti. Ma csak így lehet tartalmas a képviselő — vá- la.sztó kapcsolat. Nagyra értékelték a fiatal képviselők azt a segítséget, amelyet a pártszervektől, a nemzeti bizottsá.gok dolgozóitól és nem utolsósorban a SZISZ-től kapnak, viszont amiből soha sincs elég, az a választók segítsége. Konkrét támogatásukra mindig szükségük van a képviselőknek, arra, hogy menjünk, ha társadalmi munkára hívnak, vagy ha a véleményünket kérik ki valamilyen ügyben. Számos választási körzetben már most érezhető a megfiatalodás, a választási gyűléseken felmerült gondok, problémák megoldásához már hozzáláttak. Remélhetőleg a kezdeti nekifutás heve jellemző a választási időszak öt évére.

—z—■