Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-09-02 / 35. szám

új ifjúság 1

O

tt ts fénylBtt valami. A mohán átszfl- rödö halvány tény.'

Végül Is Kulhul szólalt meg. Olyan mély volt a hangja, mint a föld alatti vfzér bugyborékolása.

— Szóval, azt mondod, hogy semmiképpen sem tudod megölni.

— Nem értem — mormolta Ká. — Én nem értem az egészet.

Az öreg Kuikul szemközt Olt a félhomályban, Ká mégis jól látta, hogy ingerülten mocorog. Mögötte áthatolhatatlan, sűrű sötétség. A sziklafal sem látszott, mindent elnyelt a vakfekete sötét.

— Te beteg vagy — hallátszott a feketeségen át Kuikul mély hangja.

— ... Meglehet — mormolta Ká.

— Magad sem tudod, hogy mit teszel.

— Igaz — mormolta Ká. de aztán felágaskodott benne valami: — De miért nem lehet? (

— Nem lehet — mondta Kuikul rendkívül halk, de ellenmondást nem tűrő hangon. — Ez már Így van.

— így van... — mormolta Ká, és a fejét csóválta. — Én ezt nem értem. Igazán nem értem.

— Már régóta így van. Senki sem másíthatja meg.

— És ha én megtenném?

— Nem lehet. Ha olyasmi volna, amit te megmásíthatsz, már rég megtette volna más. De eddig még senki sem változtatta meg.

— Én ezt gyűlölöm.

— Gyűlölheted — szólt a mély, hűvös hang, — Ha olyasmi volna, ami megingatható, már magától megingott volna.

— Én a hagyományokat nem akarom megváltoztatni. Csak szeretnék még együtt ■ élni vele.

— Miért?

— Ha ö nincs velem, fabatkát sem érek.

— BolondI — mondta klmérten a monoton hang. — Csak úgy érzed. Üres képzelgést

— Értem — eresztette lejjebb a hangját Ká, aztán mintha magának mondaná, hozzátette: — De én mégsem ölöm meg.

Egy darabig csend volt. Szemközt vibrált a sötétség, érezni lehetett, hogy az öreg csápjai remegnek.

— Ha nem teszed meg — mondta végül komor hangon —, meg fognak, vetni érte. És ezzel v^ég nincs vége. Szerencsétlenséget hozol mindenkire.

— Miért? Mért kell tekintettel lennem mindenkire?

— Mert amit te csinálsz, az becstelenség. Senki sem tett még Ilyet. Zűrzavart okozol, és züllést hozol ránk.

— Én ezt nem értem.

— Pedig nem nehéz megérteni — mondta Kuikul feddöleg, de enyhébb hangon. — Na jó. Te férfi vagy. Haladsz. Otthagyod 8 föld alatti sziklákat, a sötétséget. A nők mások. Ok hamar meghalnak. Rögtön vlsz- szatérnek a nagy földbe, a sötétségbe. A férfi nem arra termett, hogy örökké egyazon nővel éljen házasságban. Aki csak gondol az Ilyesmire, az Is erkölcstelenséget követ el. Ha te Igazán szerelnéd azt a nőt, már régen megölted volna, ahogyan mindenki régtől fogva teszi.

— Ha te Igazán szeretnéd azt a nőt...

— Ismételte értetlenül a társa szavát Ká. — Hát valóban ez a szerelem?

— Nem kell gondolkozni rajta. A férfi dolga, hogy a nőnek gyereke szülessen, hogy hárman legyenek. Ezzel véget ér a szerelem. Ha örökre ugyanaz a nő volna a feleségünk, lassanként elpusztulnánk.

— Én szeretnék elpusztulni.

— Te megbolondultál! — A méltatlankodó hang bántotta Ká fülét. — ö ts erre vágyik. Ö nem szeretne a hagyományok szerint meghalni? Neked kötelességed van. Sok sok nőt kelt a feleségeddé tenned, hogy mindegyiknek gyereke szülessen tőled. Talán ki akarsz bú|nl a kötelességed alól, és ráadásul még az ö reményeit is halomra döntenéd?

— Én ezt nem értem — monda Ká lehajtott fejjel, és 8 csápjait az oldalához dörzsölte.

— Nincs mit nem érteni rajta. Most odamész hozzá, és rögtön megölöd Gondolkodás nélkül végzet vele. Ha gondolkodás nélkül megteszed, visszatalálsz a helyes útra Na eredjl

Ká. nem mozdult. Összetörtén eresztette le 8 csápláll, kimerültén ült a sötét sziklán Az üreg egyik zugából halk vízcsepe- gés hallatszott.

— Na, ne gondolkozz, menjl — sürgette a sötétben megbúvó társa — Én megvárlak. Addig senkivel se beszélj.

— Már megyek — mormolta Ká. és lekászálódott a szikláról. De amikor leért, hirtelen rátörtek az érzelmek, és reszketve fordult vissza.

— Megyek a feleségemhez. De nem fogom megölnil Soha nem leszek képes rál — kiabálta.

Ká borzongva mászott. A föld alatti járatban sötétség uralkodott. A zuzmón Ütött halvány, foszforeszkáló fény szűrődött át, és megvilágította az ott összegyülekezett hajadonokat.

Meglapultak vagy mászkáltak, nyüzsögtek a kövek mélyedésében. „Megint mennyi no!“ Ká már a látványuktől Is émelygett. Egyetlen férfival sem találkozott. Ha férfit akarna látni, sokáig kellene bolyonganla a sötét, föld alatti járatokban.

„Milyen is a sors — gondolta Ká. — Talán azért kell tűrnöm ezt a szenvedést, mert kevés a férfi, nő meg ilyen sok van. Igaz, hogy a nők hamar meghalnak. Gyerekük meg csak e^y születik. De többnyire az is lány. Ha ml, férfiak, felborítanánk a hagyományokat, biztosan elsorvadna a fajtánk. De akkor is, hogy tudnám én megölni öt, a feleségemet? Vajon tudok-e tovább élni, ha őt elvesztem?“ — Ká hirtelen újra megborzongott. Megmagyarázhatatlan fájdalom járta át a testét, nagyot sóhajtott a sötétségben. Még azt a nőt is ö-nek va.gy a feleségemnek hívta. A nőknek ugyanis nincs nevük. Ha megölik, öt is kidobják a föld felszínére. Aztán kiszárad, összezsugorodik,

Kita Morio:

— Jól van, nem szólítalak a neveden. De mondd, miért ne?

— Csak — ennyit mondott, és összehúzta magát. — Mert nem lehet.

— Ogy! — Ká mélyet sóhajtott. — Mert' ennek így kell lennie. Értem.

— Ká, szeretlek!

Törékeny, vékony csápjaikat egymásba fonva mind a ketten hallgattak egy darabig. Végül az asszony szólalt meg:

— Neked köszönhetem, hogy boldog voltam. Veled éltem, élveztem a szerelmedet, Ká, és megszültem a gyerekünket. Csak ...

— Csak?

— Ká, én félek. — Az asszony hirtelen erősen Ká köré fonta a csápjait. — Azért, mert te nem akarsz engem megölni.

— Miket beszélsz! — mondta Ká. — Hát figyelj rám. Te előbb halsz meg. mint én, ez ellen nem tehetünk semmit. De Itt maradsz a karjaim közt, míg meg nem halsz. Most még élsz, én pedig meg kell, hogy öljelek...

— De ez a törvény, és én belenyugszom a törvénybe.

— Én nem nyugszom bele — mondta Ká határozottan. — Mit számítanak a hagyományok vagy bármi más. ha ml szeretjük egymást? Mert ez csak a kettőnk dolga. Igazán szeretsz engem?

— Igen — mondta az asszony szomorúan.

Erköicstelenség

I

és végül talán homokká válik. Elnyel! az örökkévalóság. Nem marad semmi, egyáltalán semmi sem marad belőle.

És ha nevet adna neki? Ha néven nevezné, az megkülönböztetné a többi sok-sok nőtől, valakivé válna. Ha meghal, akkor is néven lehet nevezni. Ha neve lenne, változatlan alakban jelenhetne meg az emlékezetében. „Ez az, nevet adok nekii“

Mikor ez a szertelen ötlet felmerült benne, némileg visszatért az életereje, és egyszersmind újabb nyugtalanság fogta el. „Mindenesetre jó, hogy nem szóltam rő4a Kul- kuinak. Legyen az én titkom és az övé. ÉN a nevén nevezem, és addig lesz a feleségem, míg természetes halállal meg nem hal. Ugyan hogy ölhetném meg, még ha szült is gyereket?“

Ká észre sem vette, hogy már megérkezett a maga üregéhez. Kizárólag férfiaknak engedélyezett magánlakás. Csak az a nő élhetett benne, aki az üreg tulajdonosának a felesége.

A zuzmón Itt Is átderengett néhol a halvány fény.

— Te vagy az? — hallatszott egy vékony hang. A várakozástól kimerült, nőies hang volt.

— Én — mondta Ká.

— Te vagy az? — Ismételte meg a nő. Ká az asszony mellé mászott, és tüzetesen megnézte a félhomályban fekvő, jól Ismert alakot.

Az asszony csápjai gyengéden elörenyúl- tak, és hozzáértek az övéihez. Ez a rövid érintés, bár egészen gyenge volt, megbl- zsergette a bőrét, és megdobbant a szíve. Csodálatos békesség elegyedett most Ká lelkében az előbbi gyötrelemmel.

Csendesen végigstmltotta a testét annak, aki megosztatta vele rövid életét. Ez a jóleső, meleg, dédelgető érzés természetesen eltűnik, mint a harmatcsepp, de vajon le- hetséges-o hogy a saját kezével lökje öt az enyészet sötétjébe?

A két test összeölelkezett a sötétségben, gyengéden cirógatták egymást.

— SzeretlekI — szakadt ki az asszonyból a sóhajtáshoz hasonló suttogás.

— Én Is téged — felete Ká. Én Is, Hlbl.

— Azt montad, Hlbl?

— Ez a te neved, Hibi. Szeretlek téged. Ká érezte, hogy az asszony hirtelen félreh^zódlk.

— Az én nevelj Nevem, énnekem? — kérdezte a nő remSfeő hangon. — KI engedte meg? KI mondta, hogy nevet adhatsz nekem? Ezt nem szabad!

— Ehhez senkinek semmi köze. Hlbl és te egy és ugyanazon személy. Ezután mindig Hlbinek szeretnélek hívni.

— De hiszen ez tllosi

— Szó sincs róla. Szeretnélek néven szólítani. Érted, Hibi?

— Hagyd ahbal — mondta az asszony majdnem kiabálva. — Féleki

— Ugyan mitől félsz. Hibi?

— Kérlek, hagyd abbal Kérlek!

Ká megütközve és zavartan nézett a feleségére. aki összehúzta magát a sötétben. Sehogy sem értette a dolgot. Lassan kinyújtotta a csápjait, és lágyan, gyengéden csltltgatla a remegő asszonyt. Amikor végre megszűnt a nő reszketése, Ká ezt mondta:

— Én meg téged szeretlek. Legalábbis addig együtt akarok lenni veled, míg élsz. Azt akarom, hogy maradj a feleségem az életed végéig.

— Nem lehet! Mert én már szültem gyereket.

— Nem a gyerek, te vagy a fontos.

— Ká! — kiáltotta panaszosan az asz- szony. — Én szeretlek. Anyámnál vagy a sötétségnél is jobban, mindennél jobban. De ha te igazán szeretsz engem, akkor hallgasd meg a kérésemet!

— Azt akarod, hogy öljelek meg?

— Nem tudlak megölni. — Ká már szinte nyöszörgőit. — Ilyen szörnyű neked, hogy ezután is velem kell lenned?

— Boldog vagyok veled, de félek. Nem lehet, tilos.

— Ki tiltotta meg? Persze mindenki tiltja. De ha a kettőnk szerelme elég erős, megváltoztathatjuk a tilalmakat is.

— Nem szabad megváltoztatni!

— Miért nem? Az Istenért, hát miért nem? A hagyományok miatt?

— Nem, a hagyomány csak formaság. Valami más is van. Nem tudom megmondani. Te ezt nem tudod. De valami oka van.

— És te nem félsz a haláltól?

— Nem. Ez a törvény: te szerettél engem, te is ölsz meg.

— ... Én nem tudlak megölni.

Elfordultak egymástól. A zuzmó halványan fénylett, hátulról halk vízcsepegés hallatszott.

Ká nem értette. Bosszankodott. Mégis Igaz, hogy a nők egészen mások, mint a férfiak. Miért, miért ellenkezik így? Ha Kuikui vagy bárki más, ha ők ellenkeznének így vele, azt föl se venné. De azt a tudatot, hogy éppen ő, Hibi különbözzék így tőle, elviselhetetlennek érezte.

Jeges szomorúság telepedett Kára. nyöszörögve átölelte a feleségét.

Amikor a feje végre kitisztult, megmarkolta a nő torkát. A hagyományok szerint, három csápját elrendezve, megszorította. Az asszony egy ideig még vonaglott. kínlódott, aztán mozdulatlanul elnyúlt. Ká révetegen nézte a felesége élettelen testét. Gyengéden megérintve bőrét, megpróbálta kitapogatni a csápjait. Az asszony bőre hűvös volt. a csápjai tehetetlenül kbnyultak le. Ogy van, meghalt, ö ölte meg.

Ká sokáig kuporgott a holttest mellett, meg sem moccant. Aztán csendesen sírva fakadt. De mire megy most már a nyöszörgéssel vagy a sírással. Hátulról megint vfz- csepegés hallatszott.

Ká felállt. KI kell dobnia a feleségét.

Átkarolta a nő testét, és a hátára vette. A test meglepően könnyű volt, Ká a bőrén érezte, hogy még meleg. Ahogy kimászott vele. a nő hosszú csápjai himbálództak a levegőben.

Az üreg nyílását elhagyva. Ká a sötét föld alatti járatban mászott. A .szertenyüzs- gő nők itt Is. ott is visszahúzódtak az üregekbe, és onnan nézték a feleségét cipelő Két. Néhol tökéletes sötétség honolt, és Ká a csápjait kinyújtva, tapogatódzva mászott előre. Ahol világító moha nőtt, hirtelen felragyogott a félhomály, és fény esett a nedves sziklafalra, megvilágítva az üregekben rejtőző sok-sok nő alakját. Ká helyreigazította a hátán felesége könnyű testét, és nem nézve se jobbra, se balra, ment tovább. Felesége mozdulatlan -testének csápjai lekonyullak, és akadályozták a haladásban. Már egészen kihűltek a csápok is,-hiába emelte tel őket, újra lehajlottak. ,

A föld felszínijéhez egyre közelebb eső járatokban haladt. Errefelé egyre langyosabb vdlt a talaj és egyre porhanvósabb, innen tudta, hogy közeledik a felszínhez.

Hátulról váratlanul megszólította valaki.

Megfordult, és Kuikui alakját fedezte fel; a sötétségnél is feketébb árnyékként kuporgott.

— Ká. végre megölted — mondta neki Kuikui mély. nyugodt hangon.

Ká nem szólt semmit, nem is mozdult.

— jó. hogy megölted — folytatla Kuikui rekedten. — Nehéz lejietett,

Ká továbbra is szótlanul, hat csápjával szorosan átfogta a felesége könnyű holttestét.

— Pedig nagyon felbosszantottál. Ká. Meglátod, egykettőre elfelbjted. Ezután sokkal könnyebben tudsz majd ölni.

— Elég — mondta Ká —. hagyd abbal

— Menj csak — válaszolta Kuikui. — Fönt éppen este van. Dobd ki a feleségedet. Jó, hogy megölted, K. Ha nem tetted volna, nekem kelleti volna megölnöm téged.

Kuikui lassan elfordult. A feketeség megmozdult, és a távolodó öreg férfi alakját elnyelte a sötétség.

Ká megigazította a hátán a felesége testét. Aztán ment tovább a felszínre vezető, hosszú, .kanyargós föld alatti úton. Fásultságából valamennyire felrézta, hogy pár szót beszélt Kuikuival, és amint lassan mászott tovább, kicsordultak a könnyet.

A felszínen este volt. ahogyan Kuikul mondta. De a föld alatti sötétséghez szokott szemét még így is vakították az égen ragyogó csillagok. Ha most nem este volna, hanem olyankor ér a felszínre, amikor az a tüzes csillag izzik odafönn, ki sem tudná nyitni a szemét.

Messze, a sűrű sötétségben egy meredek, sziklás hegy emelkedett, a föld alatti járat környékén sivatag húzódott. Száraz homokbuckák terültek el a csillagok fényében, moha sem akadt sehol.

Ká a homokra fektette a felesége tetemét. Azután a csájainál fogva elvonszolta. Mielőtt otthagyta volna, be kellett temetnie homokkal,

Néha kerek homokhalmokba botlott, női tetemek feküdtek alattuk. Itt Is, ott is eltemetett hajdani feleségek, kiszáradva, homokkal fedve. Végül a homokviharok fújták élőkét valahová.

Oldalt egy sötét árny mozgott, Ogy' tűnt, mintha egy férfi volna, aki egy másik já- ratből érkezett, hogy kidobja a feleségét. Kivonszolta a holttestet,, egyszerűen ledobta“" aztán gyorsan eltűnt a föld alatt.

Ká azonban hosszú Ideig cipelte a felesége holttestét, csájai már hidegek voltak, mintha nem is az övéi volnának.

Hátranézve látta, ht^y az asszony testét mér teljesen belepte a homok, kedves alakja föllsmerhetétlenné torzult. Ká mégis csak ment, ment tovább. Lassan mászott, és közben peregtek a könnyei.

Végül egy homokhegy árnyékába fektette a felesége testét. Homoklepte, szánalmas testét. Aztán gödröt ásott a homokban. A homok száraz volt, és minduntalan zizegve beomlott, az ásás kemény munka volt. Kának egyre huHott a könnye.

A felesége homoklepte testét a gödörbe fektette, ráhalmozta a gödör környékéről a homokot, semmi sem maradt belőle. Semmi. Odahordott a környékről néhány kődarabot, és körberakta a homokdomb tetejét. Ilye.smit senki nem csinált, jobb Is, hogy nem látja senki. De mi marad belőle, még így is? Elég egy homokvihar, és nyoma vész.

Ká sokáig kuporgott a körberakott kövek mellett.

— Hibi, én Hibim — Ismételgette halkan.

Akárhányszor szólongathatta Itt, nem volt senki, aki a szemére vesse. „Hibi a homokban fekszik. De amikor hívom, akkor az én hangomban van“ — gondolta.

Aztán kifáradt a hívogatásban. és lefeküdt a homokra. Mi lesz vele, ha ttt belemerül a bánatba? Talán már vissza kellett volna térnie a zöld alá, hogy új nőt vegyen feleségül.

De Ká nem akart visszatérni.

Szemében a széles, lázas homoksivatag tükröződött, és csillagokkal teleszórt, fenn- séges éjjelt égbolt. A csillagok hunyorogtak, úgy vibráltak, mintha mesélnének. Az egyik hold halványan fénylett, a másik már lebukott a horizont mögé. Ká egy darabig figyelte a csillagok állását, fényük erejét. „Azt tartja a hagyomány, hogy a halott nők arra a csillagra mennek." Egy ragyogó, fehér csillagon állt meg a tekintete, Ká ismerte azt a csillagot Biztosan a tüzes csillag harmadik gyereke, és ott. ahogyan a vénemberek magyarázták. Kához'és Kuikui- hoz hasonló lények élnek. Olvan lénvek, akik szabadon kicserélik a gondolataikat, és bonyolult dolgokon gondolkodnak.

„Vajon annak a csillagnak az élőlényei sem egyetlen nőt szeretnek egy életen át? — villant fel Ká agyában. — Éz talán rain- denün tilos?“

Aztán visszanézett a földre. A száraz homokon nem volt semmi más, csak a kis kövek sorakoztak körben egymás mellett.

Varrók Ilona fordítása