Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-09-02 / 35. szám

I új ifjúság 41

öten Ulfink a gyorsvonat egyik fülkéjében. Szőke anyuka ide-oda kapaszkodó kislfinyával, szemben középkorú házaspár: szemüveges hölgy, jóságos tekintetű férj. Hosszú az út, egész napra egymáshoz kényszerít bennünket. Beszélgetünk. Az anyukától megtudom kislányának legkedvesebb szokásait, a feleség elmondja férje kórházi ápolásának történetét. Sok minden szóba kerül — közeledünk egymáshoz. Három nap múlva újra látom a házaspárt: úgy érzem, egy kicsit összetartozunk__Val

ahogy így születik a szeretet is? És a barátság? A középiskola négy éve legtöbbször elég arra, hogy a diákok megtalálják a közöst, és tiszteljék a másságot egymásban. Ezután már az sem közömbös, hogy mi történik osztálytársainkkal az érettségi után.

Pista: Nyltrára (Nitra) Jelentkeztem, a mezőgazdasági főiskolára. Az osztályunkból hárman felvételiztünk oda, mind a hármunkat felvettek. Egy éve tanultam ott, és már kezdtem megszokni a főiskoláséletet, amikor abba kellett hagynom, mert nem tettem le a dékáni vizsgámat. Ez eléggé megviselt, sajnáltam, hogy el kell mennem. A lányok, a volt csoporttársaim el akarták intézni, hogy kapjak még egy lehetőséget, de közben elment a kedvem az e- gésztöl. Kilátástalannak láttam a jövőt, és nemigen tudtam, mihez kezdjek. Beletörődtem abba, hogy vége a főiskoláséletemnek... Végül adódott egy lehetőség, felvettek Rozsnyóra {Ro2iíavaj a bányászati szaktanlntézetbe szerelőtanulónak. Az első két évfolyamból különbözeti vizsgát tettem, s rögtön harmadikban kezdhettem. Az osztálytársaim még így Is 3—4 évvel fiatalabbak voltak nálam, úgy néztek rám, mintha én Is a tanáruk lennék, hiszen elég ritkaság, hogy valaki főiskoláról kerül szaktanlntézetbe tanulónak. Másfél év alatt kitanultam a szakmát, és az Ag- rozet rozsnyól üzemében kaptam állást. Március 15-én megnősültem, április 3-án meg elvittek két évre katonának. Az idén tavasszal szereltem le. Lakást kaptam az üzemtől, ennek fejében aláírtam, hogy tíz évig náluk maradok. Katonaságom alatt gyermekünk született, most Rozsnyón lakunk a családommal háromszobás szövetkezeti lakásban. A munkámat bár csinálom, de nem érzem a magaménak. Valami hiányzik. Már régóta zenélek, most komolyan szeretnék foglalkozni vele. így talán megnyugszom majd:

Sanyi: Én Is Nyitrán kezdtem. Pistával már régóta jó barátok vagyunk, és szerettem volna egy csoportba kerülni vele a főiskolán. Sajnos, nem így történt. Ez elkeserített, de egyébképt Is úgy éreztem már az első napokban Is, hogy ez az Iskola nem nekem való. Nem rajongtam a mezőgazdaságért, és nyelvi nehézségeim Is voltak. Míg Pista nagyon jól beilleszkedett, nekem ez annál kevésbé sikerült. A beszámítókat megszereztem, de az első vizsgára már nem mentem be. így visszagondolva, hajlamos vagyok marhaságnak elkönyvelni ezt a lépésemet, de nem teljes meggyőződéssel.

Régi vágyam volt, hogy elmegyek tengerésznek. Felutaztam Prágába a felvételire. Bejött egy szakállas pasas, s rögtön azt kérdezte, kinek milyen a végzettsége, ök Inkább szakmunkásokat kerestek, nekem meg gimnáziumi érettségim volt. Feltételként szabták azt Is, hogy a jelentkező katonaviselt legyen. Nem vettek fel.

Édesapám asztalos, vonzott engem ez a szakma Is, ezért esti iskolába jelentkeztem, bútorasztalosnak akartam kitanulni. Két és fél év alatt sikerült is, közben mintaasztalosként dolgoztam Kuntapolcán (Kunová Teplica). Nem azért mondom, de kevesebbet kerestem, mint egy takarítónő. Otthagytam, ezután egy évig anyagbeszerző voltam ugyanannál a vállalatnál. Egyre jobban szorított a katonaság. Tizenkilenc hónapra tolatómunkásnak szerződtem a pelsőcl (PleSivec) pályaudvarra, ennek fejében csak öt hónapra visznek majd katonának. Az egész ottani munkámban csak egy valami volt jő: hogy naponta hazajárhattam. Veszélyes, nehéz, és ehhez képest rosszul fizetett munkahely volt, ráadásul elég sok olyan munkatárssal dolgoztam, akik már többször összeütközésbe kerültek a törvénnyel. Idén április végén telt le a szerződésben vállalt Idő, május elsején visszaálltam régi helyemre, ahol azóta mesterként dolgozom az anyagelosztó részlegen. Mostani munkámmal nem vagyok teljesen kibékülve, inkább asztalos lennék, de

AIV. D érettségi találkozóján

egyelőre nincs rá lehetőségem. Csupán otthon, magamnak faricskálgatok.

Van egy hathónapos kisfiam, el se lehet mondani azt az érzést, amikor az ölembe ül és megclbálja a bajuszomat.

Azt szeretném, ha októberben elvlnnének katonának, mert tavasszal el a- karom kezdeni a családi házam építését.

Betti: A gimnázium után Kassán (Ko- älce) akartam folytatni tanulmányaimat, a bányászati főiskolán környezet- védelmet szerettem volna tanulni. Fel Is vettek, de rögtön az elején kórházba kerültem, és olyan soká maradtam ott, hogy meg kellett szakítanom tanulmányaimat. A következő szeptemberben újra indultam, de környezetvédelmi szak nem nyílt, felszíni bányászatot tanultam, amely nemigen tetszett. A kényszerpihenő alatt elment a kedvem a tanulástól, ezért egy szemeszter után otthagytam a főiskolát. Bratlslavába jelentkeztem, egyéves szakosító iskolába, könyvtáros szakra. Azt elvégezve a rozsnyól könyvesboltban kaptam állást. Már második éve vagyok itt. Jó munka, de nem vagyok igazán elégedett. Szívesebben lennék inkább népművelő. A falumban Csemadok-elnök vagyok, valamilyen hasonló munkát végeznék főállásban is.

Laci: Pótfelvételivei bejutottam a kassal egyetem természettudományi karára. A második évfolyamot ismételnem kellett, és nem sikerült, mert a magánéletemben ért csapások miatt nem tudtam a tanulásra figyelni, játszottam egy zenekarban. Épp amikor az évet ismételtem, autószerencsétlenség következtében meghalt az orgonistánk — jó barátom volt. A nyári vizsgaidőszakban, amikor még többet kellett volna tanulnom, meghalt az édesapám. Teljesen megromlott az Idegállapotom. A vizsgáról kidobtak, így búcsút mondhattam az egyetemnek. Elmentem nevelőnek egy

középiskolai kollégiumba. Tanárnak készültem mindig, ezért újra megpályáztam a főiskolát, most már az eperjesi (PresovJ pedagógiai kart. Fölvettek, most másodikos vagyok.

Böbi: Egy éve szereztem vegyészmérnöki diplomát, biokémikus vagyok, az élelmiszeriparra szakosodtam. A főiskola után rögtön férjhez mentem, most Rozsnyón lakunk a férjemmel. A tejüzemben kaptam állást meg lakást Is. A termékek vegyi elemzését végzem. Tetszik a munkám, de mégsem szeretnék itt megöregedni. Valami önállóbb, kreatívabb munkára vágyom, csak azt nem tudom még, hol találom meg.

Éva: Érettségi után pszichológiát kezdtem tanulni Kassán. Mindig túl i- gényes voltam magamhoz, az egyetemen is. Mindent meg akartam tanulni, és ez nem ment. Nem is mehetett. Ennek tudatában teljesen elkeseredtem, ettől még nehezebben ment a tanulás. Szinte az őrületig feszült a helyzet, végül nem bírtam tovább: két hónap után otthagytam. Tanulnom mégis kellett valamit, ezért Rimaszombatba {Rim. So- bota) mentem a közgazdasági szakosító Iskolába. Inkább az egészségügyben dolgoztam volna, de október végén, a- mikor otthagytam az egyetemet, a közgazdaságin kívül sehová sem vettek már fel. Azt mondtam magamnak; kiválasztok egy semleges munkát, és megpróbálom megszokni. Úgy is lett. Az Iskola befejezése után egy alapiskolában kaptam helyet, titkárnő lettem. Egy év múlva jobb lehetőség adódott, a fiatal technikusok házába kerültem gazdasági előadónak. Itt egy kicsit könyvtáros, könyvelő, raktáros vagyok egy személyben. Már két és fél éve dolgozom ezen a munkahelyemen, közben újra próbálkoztam a főiskolával, most már a köz- gazdaságival, de hiányzott belőlem a meggyőződés.

Nem úgy alakult az életem, ahogy szerettem volna, de azt hiszem, mégis szükségszerűek voltak a változások. A válságos időszakokban úgy éreztem, ha nem változtatok valamit, megbolondulok. Végül a mostani munkahelyeman kötöttem ki, de ennél is csak azért maradok, mert úgy hiszem, nincs más lehetőségem. Nemrég férjhez mentem, s remélem, hogy a családi boldogság kárpótol majd mindenért.

Néhány idekívánkozó kérdés:

Hol keressük a hibát néhány fiatal túlságosan is bonyolult útkereséséért? Hiányzik belőlük a kitartás, a kellő elszántság, esetleg a tehetség? A körülményekre hivatkozni nem lenne ildomos, mert nem egy jó példát is találunk, nagyon sok embernek válnak valóra álmai, tervei. Talán a középiskolai tanárok is többet tehetnének, ha meglátnák azt a tehetséget, amely tanítványaikban lakozik, és aszerint próbálnák egy kicsit irányítani az életüket. Kitartásra, tudásra és munkaszeretetre nevelni iskolának, családnak egyaránt küldetése.

Klinko Róbert Illusztrációs kép.ek

Jura] Reptfk, a számfrós- technikai klub vezetője

Fiatalok, számítógép és a jövő az Agrokomplexen

Az Agrokom- plex mezőgazdasági kiállítás P pavilonja már hagyományosan az ifjáságl szervezeté. A fiatalok itt mutatják be, mit is jelentenek ők ma a mezőgazdaságban — nyugta lanságot —, hiszen ők érzik leginkább a kor rohanó fejlődését.

A személyi számítógépek körül nagy a tömörülés, majdhogynem összekapnak fölöttük. Ugyanez a helyzet a kisgépek, a különböző kerti szerszámok körül is. A kiállftás bejáratánál nagyon sok embert vonz az újdonságként bemutatott klstraktor. Az ifjúsági szervezet és az Elektrón folyóirat versenye mozgósított egy nagy vállalatot, és végre — kicsit versenyen kívül, kicsit a versenyzők feje fölött — megalkotta ö is a piacon annyira hiányolt ktstraktort.

A P pavilont járva tudatosítom az Ifjúság Igazi feladatait, küldetését a műszaki fejlődésben. Ez a küldetés egyrészt elsajátítani az ÚJ technika használatát, másrészt megalkotni azokat az új gépeket, szerszámokat, technológiákat, amelyekre szüksége van a ma mezőgazdászainak.

Ehhez pedig többek között számítógépekre, meglehetősen nagy szaktudásra van szükség.

Igen ám, de hol vegyenek a fiatalok például személyi számítógépet?! Hol jussanak hozzá, ha még az iskolákba Is alig-allg jut belőlük? Nos, épp Itt sietett a kormány támogatásával az Ifjúsági szervezet, a fiatalok segítségére, amikor a meglévő Ifjúsági klubok hálózatának a bővítésével, ellátásával megpróbálja számítógépekhez, vldoófelszere- lésekhez és egyéb elektrotechnikai eszközökhöz juttatni a fiatalokat.

Nem könnyű feladat ez, hiszen nemegyszer hiába van pénz, hiába vannak a gépek, ha nincs megfelelő helyiség. De ami késik, nem múlik. Ahol vannak szakképzett pedagógusok, s az akarat sem hiányzik, ott ezek az akadályok Is elhárulnak. Ennek voltunk tanúi Nltrában, a SZISZ Nyugat-szlo- vákial bizottságának klubjában. A klub tagjai Juraj Reptík klubvezető Irányításával egy számítógépre kifejlesztett rögzítöberen- dezéssel jöttek a kiállításra, és mint ahogy a bevezetőben már jeleztem, a fiatalok között akkora a sikerük, hogy olykor már nem is a gép bemutatására, használatára kell összpontosítaniuk, hanem arra, hogy a fiatalok hajba ne kapjanak fölötte.

— Mi a tapasztalatuk? — kérdem a klubvezetőt.

— Sok az olyan érdeklődő, jő tudású fiatal — mondja —akik dolgozni, alkotni akarnak. Sajnos, egyelőre még nincs kellő felszerelésük, de dolgozni akarnak.

— Fiatalok. Milyen korosztályt érthetünk ezen a kifejezésen a klubról beszélve?

— A nyolc-tfz évesektől egészen a huszonöt évesekig mindenki érdeklődik a szá- mitögépek iránt.

— Nem túl fiatalok a nyolc tlz évesek a számítőgépre?

— Egyáltalán nem. Sőt, talán már korábban is lehetne kezdeni. £n fiatal házas vagyok, van egy négyéves kisfiam, aki természetesen még nem ismeri a betűket és a számokat, következésképp a számitógép programját sem sajátíthatná el, de azért már ö Is megjegyzi három-négy gombnak a használatát, s ha csak egyszerű műveletet Is, de már képes Ilyesmit megtanulni. Legnagyobb csodálkozásomra egy alkalommal további művelet elvégzésének a mikéntje Iránt érdeklődött. Magam sem értem, de talán abban rejlik a titok, hogy őt még semmi más előírás, szabály nem köti, és ezért képes a legbonyolultabbat is megérteni.

— A többiek hogyan barátkoznak a számítógéppel?

— Mindenki a Játékkal kezdi, de aztán egyszer csak nem elégíti ki a játék, elkezd olvasni, ismerkedni a programokkal, tanulmányozni a lehetőségeket, s azon veszi észre magát, hogy minden másról megfeledkezik, csak ez érdekli, ennek él. A kiállításon is tapasztalom, hogy érdekli a fiatalokat az új technika, egyenesen a megszállottjai. Mi a klubban, bár még nem olyan régen dolgozunk, érdektelenségre nem panaszkodhatunk. Sőt, Inkább az ellenkezője Igaz. Van néhány jó vezetőnk, és a fiatalok csodákra képesek. Ezért úgy gondoljuk, hogy nem elég beszélni a mikroelektronikáról, cselekedni is kell, és gyorsan. Kétezerre, amikor a mai fiatalok munkába állnak, s amikorra a mokroprocesszoros robotok uralni fogják a termelést, nem állíthatunk melléjük olyan embereket, akik csak akkor Ismerkednek a számítógéppel, hiszen akkor mér nemcsak a számítógépek, hanem a biotechnológiák is általánosan elfogadott eljárások lesznek, és ezeket csak olyan ember lesz képes kihasználni, aki ét tudja tekinteni az egész termelési folyamatot.

Németh István