Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-03-04 / 9. szám
új ifjúság 4 Patus János 1983 szeptemberétől 1985 decemberéig volt a JAIK elnöke. — Miért és hogyan lettél a klub vezetője? — '1981-ben jöttem Bratislavába, a bölcsészkarra. Rendszeresen jártam a klubba, s bár az elején még jó előadásokat hallhattunk, mind jobban érlelődött bennem a felismerés: a helyzet tarthatatlan. A JAIK hullámvölgybe került, sürgősen tenni kell valamit. Szerencsére nemcsak én láttam így. Barátaim biztattak, segítségükről biztosítottak. De akkor magam is hullámvölgyben voltam. Ügy éreztem, nem vagyok elég tevékeny, nem teszem meg azt, ami erőmből, tehetségemből telne. — Volt-e valamilyen határozott koncepciód, amikor átvetted a vezetést? — Nem. Azt hiszem, nem. Tapasztalatok, megfelelő Ismeretségi hálózat híján koncepció kidolgozására nem nagyon gondolhattam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elképzelések, tervek nélkül kezdtem. Tudtam, hogy legfontosabb feladatom: erős klubot Teremteni. Ezt elsősorban a rendszerességgel akartam elérni, pontossággal az előadások szervezésében és megtartásában. Természetesen olyan műsorokat kellett előkészítenünk, amelyekre el is jönnek az emberek. Ez nem volt köny- nyű, egyedül nem boldogultam volna. Sokat köszönhetek barátaimnak, a JAIK akkori vezetőségének. Elsősorban Korpás Péter segített, de ott volt Mészáros Kati, meg mások, akiknek nagy szerepük volt egy-egy előadás megszervezésében. A Csemadok pedig amellett, hogy helyet ad nekünk, más módon is támogat. Hálásak vagyunk Hornyák Istvánnak, Habán Ottónak, Juhász Máriának ... — Hogy tervezted, mi lesz azután, ha megbízható bázisként létrejön az erős klub? — Arra aztán lehet építeni. A JAIK- nak az lenne a szerepe, hogy összetartsa a Bratislavában tanuló, dolgozó magyar fiatalokat. Időközben rájöttem, hogy erre egyedül a ml klubunk kevés, ahhoz túl sokan vagyunk. Kellene egy másik klub is, amely inkább a közép- iskolás és munkásfiatalokra figyelne. Az sem érdektelen, hogy a JAIK központi klub. A legtöbb magyar diák Bratislavában tanul, a legtöbb magyar értelmiségi innen indul, innen rajzik ki az ország minden részébe. Ügy éreztem, klubunk elsőrendű feladata, hogy ezeket az embereket nevelje, viselkedésmintát adjon nekik. Legfontosabb a nemzetiségi tudat formálása. Ezenkívül azt akartam, hogy legyünk példa a vidéki klubok számára is. Terveztem egy JAIK Híradó kiadását, amely amellett, hogy életünkről tudósít, helyet adhatott volna vidéki klubosok írásainak. — Mi valósult meg elképzeléseidből? — Sikerült rendszeresen jó előadásokat szervezni, néhány száz embert becsalogatni a klubba. Kapcsolatokat alakítottunk ki hazai és magyarországi klubokkal: a nitraiakkal, a prágaiak-, kai, a brnóiakkal és a stúrovóiakkal. Első magyarországi kapcsolatunkat a Sárospataki Comenius Tanárképző Főiskolával teremtettük. Újabban két budapesti klubbal vagyunk barátságban. — És a közösség? Kialakult a JAIK- ban valamiféle közösség? ^ 1^11^ ^01« József Attila Ifjúsági Klub Hely: Bratislava, Május 1. tér, a Csemadok KB székháza Látogatják: egyetemisták, főiskolások, középiskolások, munkásfiatalok Nyitvatartás: kedden és szerdán este héttől — Túl merész elképzelés volt ez. I- dőközben rájöttem, hogy lehetetlen. A klubban rengeteg ember megfordul. Tagsági igazolványt is száznál többen vettek, de a JAIK-ba járók száma ennél jóval nagyobb. Én úgy becsülöm, hogy évente 300—400-an is megfordulnak nálunk. Nem ritkaság, hogy a következő heti előadásokra már egészen mások jönnek. Természetesen mindenkit szívesen látunk. Ezt föltétlenül írd meg, hogy azok Is olvashassák, akik még nincsenek itt a fővárosban. Négyszáz emberből nem alakulhat ki közösség, ezt tudom, de meggyőződésem, hogy új Ismeretségek, baráti társaságok igen. És ez nagyon nagy dolog. Igyekeztünk mi is elősegíteni ezt: a tudományos e- lőadások mellett játékosvetélkedőket szerveztünk, diszkókat, bálokat rendeztünk. Mi volt szrinted az elmúlt két és lél év legnagyobb sikere? — Látványos sikerekről nem számolhatok be. Az a fontos, hogy összeszedte magát a klub. — Melyek voltak a legsikeresebb előadások? — Püspöki Nagy Péter mindig telt ház előtt tartotta előadásait. Nyolcvan- egynéhány éves korára még mindig fiatalosan lelkes Domokos Pál Péter, a csángók kiváló kutatója, s nem hagyhatom ki Dinnyés Józsefet, aki szinte rnár klubtagnak számít. — Mi volt elnökséged legnagyobb csalódása? — Csalódtam az emberekben. Úgy é- reztem, túl kényelmesek, nem érdeklődnek eléggé a közélet iránt. Sokan jártak a klubba, de megmaradtak passzív szemlélőkként. Lehet, hogy 'én tettem túl magasra a mércét... — Lemondtál a vezetésről vagy leváltottak? — Véleményem szerint az elnöknek és a vezetőségnek ez a mostani váltása nagyon- egészséges volt. Az új emberek természetesen választódtak ki, úgy, hogy tenni akartak valamit. Ez a tettrekészség megmaradt bennük. Amikor annak idején elvállaltam, azt mondtam magamnak» addig itt leszek, míg nem sikerül ütőképes vezetőséget létrehoznom. Azután a szervezést átengedtem nekik, s én hozzákezdek valami újhoz, alkotáshoz ... Most elérkezett ez az idő. Meg bele is fáradtam már a futkosásba ... — Tehát nem hagyod itt a JAIK-ot? — Nem. De most mást szeretnék csinálni. Rudas Dóra másodéves magyar—történelem szakos bölcsészhallgató. Februártól ő vezeti a klubot. Vele és az új vezetőség további tagjával. Kovács Dezsővel beszélgetek. — Dóra, mondj valamit magadról! — Egy Királyhelmec (Král. ChlmecJ melletti kis faluból, Szinyéről (Svlni- ce) származom. A Kassai (KosiceJ Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban é- rettséglztem, onnan kerültem a bölcsészkarra. — Most a JAIK elnöke lettél. Van-e már valamilyen gyakorlatod a szervezésben, vagy „zöldfülűként“ kezded itt a munkái? — Azt mondhatom, hogy teljesen új vagyok a ,,szakmában“. A középiskolában, mint nagyon sokan, én is segítettem az osztálymegmozdulások szervezésében, s az utóbbi időben a JAlK-ban is segítettem ebben-abban, de ilyen i- gényes feladat előtt először állok életemben. Valójában csak azért mertem elvállalni, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül. Ügyes, tettrekész emberek vesznek körül, s ez, bízom benne, nagyon megkönnyíti majd a munkámat. Afféle kollektív vezetést képzelek el, amelyben én alig vagyok több másoknál. — Kik az új vezetőség tagjai? — Balogh Gábor, Bolemant Éva, Farkas Tibor, Kosár Dezső, Kossár Lajos, Kovács Dezső, Szádoczky Gyula, PuIen Csilla. — Ügy tudom, ezek az emberek nem egyik napról a másikra tűntek fel, hanem fokozatosan kristályosodott ki a gárda. Szerveztetek már valamit az első félévben is? — Még nem volt olyan műsor, amelyet teljes egészében mi csináltunk volna, de azért sok mindenben benne volt a kezünk. A nyári szemeszter programját viszont már az új vezetőség állítja össze és szervezi. — Sorolj fel kedvcsinálónak néhányat az érdekesebb műsorok közül! — Lesznek irodalmi előadások franciaországi és skandináviai útlbeszámo- ló, előadás a népi gyógyászatról, a görög filozófiáról. Az utóbbi érdeklődés esetén sorozattá is kerekedhet. Fellép nálunk Kátay Zoltán magyarországi előadóművész. Rendezünk bált, diszkót, majálist. Arra törekszünk majd, hogy minél több hazai magyar előadó jöjjön el a klubba. Rendszeres, jó műsorokkal szeretnénk vonzóvá’ tenni a JAIK-ot. — A felsoroltakból az derül ki, hogy munkátokban elsősorban meghívott előadókra számítotok. Nem próbáltok meg esetleg valami mást, mondjuk önképzőköröket, kisebb közösségeket kialakítani a klubban, belső erőkre támaszkodó műsoros esteket rendezni, egy JAIK- színpadot vagy valami hasonlót létrehozni? Kovács Dezső: — Én nem nagyon bízom az ilyen törekvésekben. Tudom, hogy korábban történtek kezdeményezések, s szinte kivétel nélkül kudarcba fulladtak. Az emberek nehezen mozdulnak. Talán ellentmond ennek az a tiny, hogy sokan jáínak a klunba, de __ íme, egy példa: a tavalyi év utolsó rendezvénye egy baráti est volt. Ml, szervezők mindent megtettünk, hogy jól sikerüljön. A zsíros kenyértől a Télapóig volt minden. Azt szerettük volna, hogy a „hivatalos“ műsor után még maradnak az emberek: szórakozni, ismerkedni. Kiábrándított, hogy miután mindenki megkapta ajándékát, megitta teáját, vette a kabátját, és... Rudas Dóra: — Éz valóban igaz, én mégsem látom ennyire sötéten a helyzetet. Nemrég alakult egy csoportunk, amely gyermekműsorokat állít Össze. December közepén tartottak is egy Télapó-estet a Csemadok gyermekklubjában. Irodalmi színpadunk is születőben vah. Mindkettő Pulen Csilla kezdeményezése, a műsorok összeállítását és szervezését is vállalta. Kovács Dezső: — Igen, kell egy erős személyiség, aki tudja, mit akar csinálni. — Mi az, mi tetszett nektek elődeitek munkájában, és mi nem? Rudas Dóra: — Bírálni mindig köny- nyebb: úgy éreztem, hogy Patus Jancsi, talán kor.ábhi csalódásai hatására, nemigen bíz f dalokat másokra, pedig ml segíteni akartunk. Kovács Dezrő: — Tény, hogy Jancsinak rengeteg ideje ráment a klubra. Egy másik észrevétel: nem nekünk, inkább a tagságnak nem tetszett, hogy túl sok volt a humán orientációjú, elmélyült odafigyelést igénylő előadás. Sokan fárasztónak találták. Rudas Dóra: — Pedig szükség van rájuk nagy tudatformáló erejük miatt. Olyan természettudományi, műszaki tárgyú előadásokat nem is tarthatnánk, amelyek a reál érdeklődésű tagoknak többet adnának az egyetemi óráknál. Nem mélyedhetünk bele speciális tudományos kérdésekbe. Ellenben én is azt gondolom, hogy nem lehet sűrítve nehéz előadásokat tartani a JAIK-ban. Klubunk eszköz arra is, hogy az itt élő magyar diákok jobban megismerjék egymást, baráti körök alakuljanak. Az ismerkedést inkább elősegítik a köny- nyebb fajsúlyú blubestek. Mindamellett nem feledkezhetünk meg a tartalmasabb programokról sem. — Én is azt gondolom, hogy az utóbbiakat nem szabad elhanyagolni. Talán párhuzamosan futhatnának a könnyebb és a nehezebb fajsúlyú rendezvények. Most még egy utolsó kérdés: Bíztok a jövőben? Rudas Dóra: — Kezdők vagyunk, de szeretnénk bizonyítani. Klinko Róbert Patus Jáuos és Domokos Pál Péter a klubban. mmm/m Évente 300—400 ember is eljön a JAIK-ba,
