Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-03-04 / 9. szám
új ifjúság 2 Kommentárunk A gazdaság és szociálpolitika egysége A CSKP nemrég közzétette a gazdasági és társadalmi fejlődés fü irányait tartalmazó dokumentumot, amely az országos vita és a XVII. kongresszus Jóváhagyása után az ezredfordulóig programunkká válik. A programtervezetből kitűnik, hogy a párt politikájának jelentős alkotóeleme a szociális politika. A CSKP 65 éves léte alatt a munkásosztály és a többi dolgozó szociális problémáinak megoldásán .fáradozott, s a nép Igazságos szociális ellátásáért, létbiztonsága megerősítéséért küzd. A szocializmus építésének időszakában a nép életének jelentős vonásává, életszínvo- nalának részévé vált a társadalom által nyújtott és garantált sokoldalú szociális ellátás. Országunk polgára, ha becsületesen dolgozik, léte akkor is biztosítva lesz, ha munkaképtelenné válik. Ez a dolgozó jelentős szociális vívmánya rendszerünkben. A szociális politika feltételeit a CSKP gazdaságpolitikája teremti meg, amely a gazdasági fejlődésre és a hatékonyságra irányul. E politika értelme az emberek életének javítása, növekvő anyagi és szellemi igényeinek kielégítése, sokoldalú fejlődése feltételeinek megteremtése. A CSKP szociálpolitikájának egyik alapvető vonása, hogy messzemenően gondoskodik a családról. Szociális biztonságot nyújt az anyáknak és a gyermekes családoknak, hogy pótolni tudják a gyerekekről való gondoskodás növekvő terheivel járó költséget. Segítséget nyújt a fiatal családoknak az otthon alapításánál. A gyermekes családok költségvetésében érezhető hozzájárulás a családi pótlék, az adókedvezmény és egyéb-engedmények. A felsoroltak magától érthetődőnek tűnnek azok számára, akik a szocializmusban nőttek fel. Kevésbé gondolkodnak el azon, hogy a gyermekes családok társadalmi támogatása igen nagy összegeket von el az állami költségvetésből, és ezek az összegek évről évre növekednek. A hetvenes évek elején e költségvetési kiadási tétel húszmilliárd koronát tett ki évente, de tavaly már megközelítette a negyvenmilliárd koronát, tehát 15 év alatt e kiadások száz százalékkal növekedtek. Az igénybe vett eszközök nagyobb részt a családok közvet-, len pénzügyi támogatására, társadalombiztosítási szolgálatokra lettek felhasználva. Az új, 1985. január 1-töl érvényes intézkedések hatására tovább növekedett a családi pótlék és gyermeknevelési járadékkiegészí- tések összege. Jelentősen javult az új házasokról való gondoskodás azzal is, hogy az intézkedés hatására már az első gyermekre Is megszületése után egy évig folyósítsák a gyermekgondozási segélyt. Érthetően növekedett a kedvezményt igénybe vevők száma. Az intézkedések hatására az állami költségvetés kiadásai évente 1,5 milliárd koronával növekednek. A szociális gondoskodás színvonalának további alakulása szorosan összefügg a szocialista gazdaság fejlődésével, különösen annak intenzívebbé tételével. Minél nagyobb arányú és hatékonyabb a gazdaság fejlődése, annál nagyobb összeget fordíthatunk az előteremtett javakból a szociális célokra. Ezért mindenki — beleértve a fiatalokat Is — érdeke, hogy következetesen megvalósítsa a CSKP kongresszusának feladatait. Strasser György ZENIT-verseny A nagykürtösi (VeT- kjl Krtlá) Dolina Bánya konszernvállalatánál már hagyománya van a ZENIT- mozgalomnak. A ZISZ üzemi csúcsbizottsága most Is jól előkészítette a bá- nyászműszerész-verseny alapfordulóját. Három fejtőrészlegröl, a gépi és a központi karbantartási részlegről neveztek be a versenybe fiatal műszerészek, hogy gyakorlati és elméleti tudásukról számot adjanak. A gyakorlati feladatok megoldásában az I. fejtőrészleg Lojka — Bnrtos-kettőse bizonyult a legeredményesebbnek. A szakmai ismereteken kívül a SZISZ életéből is kaptak kérdéseket a versenyzők. Legtöbb pontot a Tomaskin— Marcinek-kettős ért el. A versenyben első helyen a Tomaskin Marcinek, másodikon a Lojka — Bartos, harmadikon pedig a Kamenskí — Melích- páros végzett, ök fogják képviselni a Dolina Bányát a bányakonszernek fordulójában, amelynek házigazdája a novákyl bánya lesz. Bodzsár Gyula Ülésezett a SZISZ Pionírszervezetének Szlovákiai Központi Tanácsa HA R I - H0i[D[[[10l A legifjabb nemzedék hazafias és honvédelmi neveléséről tárgyalt a napokban a Szocialista Ifjúsági Szövetség Pionírszervezetének Szlovákiai Központi Tanácsa. A tanácskozás jelentőségére vall, hogy részt vett rajta az SZLKP KB osztályvezetője, Ladislav Sádovsky, Stefan Lazar szlovák belügyminiszter és Jozet Űurica, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke. A pionírtanács elnöke, a SZISZ SZKB titkára, Augustin Císár beszámolójában hangsúlyozta, hogy a hazafias és honvédelmi nevelésnek a pionírszervezetben szilárd helye van. Megelégedéssel állapította meg, hogy különösen az utóbbi öt év alatt megélénkült a pionírcsapatok és rajok honvédelmi munkája. A honvédelmi rajok száma ez alatt 226-ról 1003-ra nőtt, a bennük tevékenykedő pioníroké pedig 5841-ről 22 097-re. Még nagyobb népszerűségnek örvendenek a különféle honvédelmi szakkörök, amelyeknek a száma 2140-ről 3183-ra növekedett és jelenleg több mint ötvennégyezer pionír dolgozik bennük. Az örvendetes számbeli növekedés részben annak tulajdonítható, hogy javult a körök műszaki ellátottsága. A legnagyobb sikernek azonban az könyvelhető el, hogy a honvédelmi köröket általában szakavatott személyek, katonák, rendőrök és tűzoltók vezetik. Az előző iskolaévben már a fegyveres erők több mint ezer tagja dolgozott rajvezetőként. Természetesen az lenne a legjobb, ha minden körnek hozzáértő vezetője lenne. Bizonyára a SZISZ-tagok között is vannak, akik a katonai szolgálat ideje alatt megfelelő minősítést szereztek, és vezethetnék a pionírokat. Tovább kell népszerűsítem a honvédelmi versenyeket, elsősorban a „Mindig kész“ többfordulós, illetve a „Partizán géppisztolyért“ folyó versenyt. A pionírtanács elnöke külön hangsúlyozta, hogy a Topoíőanyi, a Senicai, a Cad- cai, a Martini, a Spisská Nová Ves-i és a Poprádi járásban a pionírok egytől- egyig bekapcsolódtak a honvédelmi versenyekbe. A tanácskozáson felszólalt Ladislav Sádovskjl, az SZLKP KB osztályeveztője, aki hangsúlyozta, hogy a pionírok hazafias és honvédelmi nevelésében mindennél fontosabb figyelemmel lenni a nemzedék korára és lélektani sajátosságaira. Olyan versenyeket és foglalkozásokat kell szervezni számukra, a- melyek lenyűgőzőek és mélyen az emlékezetükbe vésődnek. Stefan Lazar, az SZSZK belügyminisztere hozzászólásában hangsúlyozta, hogy nem minden tömegszervezet és intézmény Ismeri fel az ifjúsági nemzedék hazafias és honvédelmi nevelésének jelentőségét, és ezen a felfogáson haladéktalanul változtatni kell. (pj) ACSKP xra. KOKCR£SSZtSA Ifjú tettek A CSKP közelgő XVII. kongresszusa ifjúságunk körében is nagyszabású munka- mozgalmat váltott ki. Napról-napra gyarapodik azoknak a száma, akik csatlakoznak az „Ifjú tettek a CSKP XVII.. kongresszusának“ elnevezésű mozgalomhoz. Köztük van többek között Peter Mikäa ifjúság! munkabrigádja a novákyi szénbánya ötös számú fejtőkörzetéből. A liatal bányászok azzal járultak hozzá a mozgalom sikeréhez, hogy a múlt év végén 31 nap alatt 552 méter hosszú bányafolyosót hajtottak, s ezzel két méterrel felülmúlták felajánlásukat, 80 méterrel pedig a terv. feladatot. Az eredmény egyúttal bányakörzeti rekord. Jól rajtoltak az új évben is. Jóval nehezebb körülmények között januárban 192 méter hosszúságú bányafolyosót é- pítettek. A trenCínl Merina SZISZ-tagjai 1778 órát dolgoztak le a termelésben túlórában úgy, hogy lemondtak a bérpótlékról. Ezzel jelentős mértékben hozzájárultak a tervfeladatok teljesítéséhez. Ezenkívül összegyűjtöttek 6 tonna papírt és 60 tonna ócskavasat. A trenőíni szerszámgépgyárban 36 tonna ócskavasat és 800 kiló papírt gyűjtöttek össze a fiatalok. Sokat segítettek még a gyermekjátszótér építésén. A Stará Turá-i Chiranában a három SZISZ alapszervezet tagjai több mint 5600 órát doigpztak le a termelésben kötelezettségükön kívül. Ez alatt elkészítették egy CHÓ 4 típusjelzésű sebészműtötermi légelszívó berendezést, és egy transzformátorállomást. Benyújtottak továbbá 27 újítási javaslatot és huszonegyen térítésmentesen ajándékoz- *tak vért. (zl) Rend a lelke mindennek — Lehet hogy közhelyként hangzik, de nekem ez a hitvallásom — mondotta Brunzvik Lajos, a Dunaszer- dahelyl (Dun. Stre- da) járás fiatal se- gédrendöre. — Különben ezt a munkát el sem tudtam volna vállalni. — Huszonkilenc éves vagy. Harmadik éve tevékenykedsz a körzet segédrendőreinek csoportjában. Hogyan kerültél közéjük? — Az egykori osztálytársaim közül néhányon a nemzetbiztonsági testület iskolájába jelentkeztek, vagyis rendőrök lettek. Amikor befejezték az ískoiát és visszakerültek a városunkba, gyakran találkoztunk, s gyakran szóba került a munkájuk is. Érdekesnek találtam, de azt is megértettem, hogy egymaguk nemigen boldogulnának. Szükségük van az önkéntesek segítségére is. Azt hiszem, ez a felismerés és a rendszeretetem vitt közéjük. — Gondolom, nem ment ez ilyen egyszerűen. Mi kellett ahhoz, hogy a segítőtársuk lehess? — Valóban nem csak annyiból áll a dolog, hogy valaki meggondolja magát és jelentkezik. A jelentkezés és a felvétel között általában legalább fél év szokott eltelni. Ezalatt különböző tanfolyamokon, képzésen vesz részt a jelölt. Minden segédrend- őrnek meg kell tanulnia, mi tartozik a jogkörébe, mit tehet és mit nem. A tanfolyam végén, ha kielégítő eredményeket ér el az ember, megkapja a segédrendöri igazolványt és bekapcsolódhat a munkába. — Emlékszel még árra, amikor először vettél részt ellenőrzésen? — Nagyon izgatott voltam. Szerencsére ismerős rendőrök mellé osztottak be, akik igyekeztek minél előbb beavatni a munka rejtelmeibe. Ennek ellenére úgy éreztem, ■. hogy sohasem ér véget az éjszaka, ugyanis éjszakai őrjáratra osztottak be. Kicsit örültem is, hogy semmi rendkívüli nem történt azon az éjszakán. Sajnos, a többiről már nemigen mondhatom ezt el. — Amikor a munkahelyeden a társaid megtudták, hogy segédrendőr lettél, mit szóltak? — Volt, aki biztatott, de akadtak olyanok is, akik azt kérdezték, hogy nincs mit csinálnom, mint éjszakánként a várost és a környéket járni. — Sok szabadidőt igényel ez a munka? — Elég sokat, mert minden héten legalább egyszer szolgálatba járunk és ezen kívül havonta egyszer, de van, amikor kétszer is. tanfoiyamokat szerveznek számunkra, amelyek általában politikai és szakmai oktatásból állnak. — Munkád során gyakran kerülsz a fiatalokkal kapcsolatba. Magad is fiatal vagy, milyennek látod őket? — A legtöbb gondot a tizenévesek okozzák. Megiep, hogy néha milyen meggondolatlanok. Egyszerű virtusból, csak azérti hogy megmutassák, milyen „legények“, o- lyakat követnek el, hogy aztán a bíróságon kötnek ki. Sokszor azon is csodálkozom, hogy nem akad senki, aki figyelmeztetné őket. Nagyon sok bajt meg lehetne előzni, ha az emberek nem lennének annyira közömbösek, ha nem várnának arra, hogy ■majd jön a rendőrség. Mi nem lehetünk mindenütt jelen, a közrend közügy, mindenkinek kell valamit ■ tennie érte, ha a helyzet megkívánja. — Szerinted mi az oka annak, hogy főleg az idősebbek vállalják csak a segédrendőri munkát, és kevés köztetek a fiatal? — Ügy gondolom, hogy erre a munkára meg kell érnie az embernek. Különben a katonai szolgálat letöltése előtt nem is jelentkezhet segédrendőrnek. Viszont jó lenne, ha a katonaság után nem tétováznának annyit, mert ez a szolgálat életerős fiatalokat kíván, hogy eleget tehessünk napjaink követelményeinek. — Nem szóltál még arról, mi a foglalkozásod és mivel töltőd maradék szabadidődet? — Karbantartó lakatos vagyok a cukorgyárban. A kampány alatt jóformán semmi szabadidőm nincs. Ha mégis, akkor olvasok vagy a családom körében töltöm el. Kamocsai Imre Pártunk és ifjúsági mozgalmunk hagyományaiból Munkát, kenyeret V. Az egész világot sújtó nagy gazdasági válság, amely a húszas és harmincas é- vek fordulóján — ha megkésve is — elérte Csehszlovákiát, szetefoszlatta a kapitalizmus stabilitásáról, a jóléti államról hangoztatott burzsoá és opportunista nézeteket. Az eddig soha nem tapasztalt gazdasági pangás elsősorban a dolgozó népet, a munkásosztályt sújtotta, mert a burzsoázia a dolgozók rovására igyekezett megoldani a válságot. Többszázezer családnak a szó szoros értelmében nem volt mit ennie. Ebben a helyzetben csak a kommunisták mutatták meg a válságból kivezető utat, s kimondták, ha a tömegek szabadulni akarnak a gazdasági válság következményeitől, akkor elsősorban annak okait kell felszámolniuk, amelyek a tőkés termelési módban rejlenek. Ilyen körülmények között tartották meg 55 évvel ezelőtt, 1931. március 7—11-én Csehszlovákia Kommunista Pártja VI. kongresszusát. A párt az opportunizmussal vívott harcban, az V. kongresszuson végbement bolsevista fordulat után számbelileg ugyan megfogyatkozott, de annál jobban megnövekedett eszmei egysége és akciókészsége. Növekvő tekintélyére vall, hogy a párttagok száma az V. kongresszus utáni 25 ezerről a VI. kongresszus idején negyvenezerre nőtt. A kongresszus kitűzte a gazdasági válság feltételei között megvalósítandó pártfeladatokat, amit az alábbi jelszóban juttatott kifejezésre: „Munkát, kenyeret, földet és szabadságot! Proletár kiutat a válságbóll“ Ennek az irányelvnek a szellemében a párt politikája a részleges gazdasági követeimé/ nyékért folytatott harcra irányult. Ezzel megnyerte a dolgozók tömegeit az egész társadalom átalakításáért folytatott harcnak. A VI. kongresszus egyik legnagyobb történelmi jelentősége abban van, hogy elvégezte a csehszlovákiai agrárkérdés első tüzetes marxista elemzését, és kidolgozta a forradalmi munkás és paraszt szövetség a- lapelveit. Az agrárkérdés megoldására kitűzte a nagybirtokosok, az egyházak és a községek földjeinek kárpótlás nélküli kisajátítását, ami a maga idejében merész forradalmi tett volt. Foglalkozott továbbá a nemzetiségi kérdéssel. Hangsúlyozta, hogy a köztársaságban élő nemzetek és nemzetiségek csakis egységben és megalkuvás nélküli osztályharcban érhetik el jogos szociális és nemzeti követeléseik kielégítését. Bár a határozatokban még sok volt a fogyatékosság, a kongresszus megalapozta az antikapitalista harc további kibontakozását. A kongresszus foglalkozott a dolgozó ifjúság körében végzett munka kérdéseivel és a Csehszlovák Komszomol helyzetével Is. A gazdasági válság és a munkanélküliség a fiatalokat sújtotta leginkább. A fiatal munkanélküliek száma már 1931 elején meghaladta a negyedmilliót. A helyzetet súlyosbította, hogy a fiatalok 70 százaléka nem részesült semmiféle munkanélkülisegélyben. A törvény szerint a segélyeket csak a szakszervezetek fizethették, a fiatalok túlnyomó része azonban nem volt szakszervezeti tag. A Komszomol lapjában, a Mladá garda 7. számában például ezt olvashattuk: „Egy ifjú munkásnak a smíchovi Ringhoffer gyárból küldött jelentése szerint az elmúlt hét folyamán több mint 200 fiatalt bocsátottak el ebből az üzemből. Ezzel a 200 ■ fiatal munkással ismét nagyobb lesz a prágai munkanélküliek serege. A fiatalok legnagyobb része nem szakszervezeti tag, semmiféle segélyben sem részesülhetnek, mert az ún. genti rendszer ezt lehetetlenné teszi.“ A kongresszus rámutatott, hogy a Komszomol működésének egyik legnagyobb fogyatékossága, hogy elhanyagolta a szak- szervezeti munkát, az ifjúsági szakszervezeti csoportok alakítását. Ezeknek az lett volna a feladatuk, hogy irányítsák és szervezzék az ifjúság követeléseiért vívott küzdelmet, tömörítsék a gyárak Ifjúságának túlnyomó részét, és neveljék a fiatalokat a Komszomolban, majd a pártban végzendő rendszeres munkára. A pártkongresszus a következő időszakra a Komszomol legfontosabb feladatává tette a gyárak és nagyüzemek ifjúságának megnyerését. A párt útmutatásai nyomán megszilárdult az ifjúsági szervezeti egysége, és tanúi lehettünk nem egy bátor, harcos kiállásnak. K. M.
