Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-02-25 / 8. szám

új ifjúság 9 A rendező, a színész és a A Bratislava! Színművészeti Főiskolán négyévenként nyílik díszlettervezői szak, és minden alkalomkbr négy diákot vesznek fel. Tehát az öt évig tárté tanulmányi idő alatt mindössze nyolcán vannak jövendő díszlettervezők. Amikor a nyolc diák egyi­kével, Ale5 Votavával beszélgettem, első­sorban az érdekelt, miért éppen ezt a sza­kot választotta. — Tulajdonképpen nem is tudatos vá­lasztás volt, inkább a véletlenek szerencsés összejátszása. Már mint alapiskolás készí­tettem jelmezeket, díszleteket a bábszín­házhoz. Aztán bekerültem az Iparművészeti középiskolába. A négy év alatt betekintést nyertünk a festészet, a grafika, a szobrá­szat, a díszlet- és jelmeztervezés világába. Ogy érzem, ez az iskola ideális alap volt a főiskolára. 1981-ben, amikor érettségiz­tem, nyílt díszlettervezői szak a főiskolán, jelentkeztem, és mondanom sem kell. mek­kora öröm volt számomra, amikor megtud­tam, hogy sikerűit a felvételim. Lehetsé­ges, ha abban az évben nem nyílik ez a szak, megcélzóm a képzőművészeti főisko­lát. Megközelítőleg már az alapiskolában körvonalazódott bennem, hogy a képzőmű­vészettel vagy ehhez nagyon közeli szak­területtel szeretnék foglalkozni. 0 Tudom, hogy már az alsóbb évfolya­mokban több színházi előadáshoz terveztél díszletet. Legutóbb Andre) Lettrich érdemes művész Erzsébet-udvar című hatrészes film­sorozatához terveztél jelmezeket. E munkák során mit tudtál használni a főiskolán ta­nultakból? — Eddig azt tapasztaltam, hogy néhány tantárgyból az ismeretek egyszerűen elen­gedhetetlenek a gyakorlatban. Például mi egy éven keresztül tanultuk, milyen szerepe Van a megvilágításnak a díszleteknél, aztán volt bűtortörténetOnk, s megtanultok, me­lyik korban milyen bútorokat használtak. A harmadik évfolyamban foglalkoztunk a ruházkodás történetével. Ezeket az ismlere- teimet fiz Erzsébet-udvar című filmsorozat­ban tudtam kamatoztatni. A sorozat cselek­ménye az 1812-töl egészen 1944-ig felölő időszakban játszódik. A kosztümök nagy részét Táfta Kovaíeviöová tervezte, én már csak az utolsó részeknél kapcsolódtam a munkába. Nekem kellett megállapítani azt, hogy az egyes egyenruhákon milyen jelvé­nyek voltak, milyen cipőt hordtak, milyen anyagokból készültek az akkori divatos ru­hák. Érdekes munka volt és nagyon tanul­ságos. Főleg gyakorlati szempontból. Most már tudora, hogy hol lehet beszerezni az anyagukat. Az említett filmhez a ruhák egy részét Budapesten és Prágában varrták, a cipőket szintén Prágában, de más helyén, és néhány ruhát Bratisiavában készítettek. • Ha a díszlettervezésről van szó. ne­kem mindig egy régebbi színházlátogatás jut az eszembe. Remek előadást, kitűnő szí­nészi teljesítményeket láttam. Az előadás végén, amikor a színészek már harmadszor hajoltak meg, és a közönség egy része In­dult volna hazafelé, a mellettem ülő néni felszisszent: „Nahát, egy múlt századi da­rabban mai tűsarkú cipő?l Hol volt még ez a cipödivat akkor?!“ Igaz, a hosszú szok­nya eltakarta a divatos körömpcipöt, né- hányan mégis vegyes bényömásokkal távoz­tunk a színházból. Jól emlékszem erre az esetre, mert az emberek általában érzéke­nyebbek a rendezői vagy a színészi hibák­ra, a díszleteknek, jelmezeknek nem tulaj­donítanak megfelelő jelentőséget. — Igen, azt hiszem, így van. Pedig a film, a színházi előadás kollektív munka. Egy tökéletes alkotás tökéletes díszleteket, jelmezeket kíván. A közelmúltban jana Se- mljanovával készítettünk jelmezeket a Hó­fehérke és a hét törpe című mesejátékhoz, melyet a Bratislava! Szakszervezetek Házá­ban mutattak be. Ez az előadás a közismert mese alapján készült, de remekül szórako­zott valamennyi korosztály. Éppen ennél a darabnál vettem észre, hogy a felnőttek megtapsolták az előadást, mert mondjuk megnyerte a tetszésüket a darab érdekes feldolgozása. Egyedül a gyerekek figyeltek fel egy-egy érdekesebb, ötletesebb jelmez­re. Néhányan közülük odajöttek, és arról kérdezgettek, hogyan készülnek a jelmezek. Ogy tapasztaltam, a gyerekek hamarabb észreveszik, ha egy jelmez kicsit rosszabbul sikerült. 0 Ml jelenti a ■ sikerélményt egy fiatal díszlettervező-jelölt számára? — A trnavai Gyermek, és Ifjúsági Szín­ház rendezője hívott a múltkor, hogy Du­sán Milana, Vége a játéknak című művé­hez tervezzek díszleteket és jelmezeket. A forgatókönyv egész érdekes, sok váratlan fordulattal, remélem, az előadás is jól fog sikerülni. Visszatérve a sikerélményhez, sze­rintem már az is siker, hogy egyáltalán felkérnek, alkalmat adnak arra, hogy dol­gozhassam. Kamoncza Márta A Beatles árnyékában A Beatles-együttes annak idején korsza­kot teremtett a könnyűzenében és megha­tározta a közízlést. Sokan állítják — s nem is alaptalanul —, hogy nem volt, és egy­hamar nem is lesz még egy együttes, amely akkora szerepet játszik a könnyűzene fej­lődésében, mint a Beatles. Távozásuk után hányszor felmerült az ábránd, hogy a négy liverpooli fiú újra összeáll és a közönség elé lép. Ma már ez lehetetlen, mert egyikük, John Lennon öt éve halott, egy értelmetlen merénylet ál­dozata. Azóta elsősorban az egykori Beatles örököseinek a sorsa foglalkoztatja a saj­tót és a popzene kedvelőit. Ml is foglalkoztunk már a tragikusan el­hunyt John Lennon fiával, Julián Lennon- nal, aki külsőre és tehetségével kísértetie­sen hasonlít az apjára. Nagylemezével ki­törő sikert aratott, bár időnként nehezmé­nyezik, hogy apja nimbuszából él. — Ha valakinek olyan apja van, mint nekem volt, miért ne akarna hasonlítani rá? — utasította vissza legutóbb a vádas­kodást, az, ifjabb Lennon. — A hangom ha­sonlít az övére, na és? Attól még az enyém. Tulajdonképpen van ezekben a áskálódá- sokban némi rosszmájúság. A kritikusok szerint akkor sem maradna el a siker, ha nem a Leiinon vezetéknév tolná a szekerét. A fiú valóban ért a zenéhez, nagylemeze, a Valotte másfél millió példányban kelt el eddig. Hogy hangszíne egyezik áz apjáé­val? Ugyan kire üthetett volna, ha nem az apjára? — Inkább azt mondanám, hogy régebben úgy éreztem magam, mint aranyhal a tó­ban — véli a fiú — Ném voltam más, mint Lennon fia. Ma viszont már kidugom a fe­jem és kinézek a tóból. Aki kifogásolja, hogy énekesi pályára léptem, irigységből beszél. Ogy érzem, kötelességem magasra tartani a Lennonok zászlaját. Egyébként sajnálja, hogy elveszítette ap­ját, mert mint mondja: „Éppen kezdtünk Jóban lenni.“ Ugyancsak gyakori téma volt a múltban a Julián Lennon és mostohaanyja, Yoko Ono, John Lennon második felesége közöj;ti kapcsolat. Julian mok azzal igazította hely­re a mendemondákat, hogy tulajdonképpen csak féltestvére. Sean miatt veszekedtek. — Olyan, mint egy kis felnőtt. Tízéves, du nem lehet a testőröktől a közelébe jut­ni. Hiába mondom Yokőnak, hogy minél több körülöttünk a testőr, annál jobban fel­tűnik. John halála óta azonban valósággal üldözési mániában szenved.’ Egyébként az özvegynek is új nagylemeze jelent meg a múlt év végén. Az Ameriká­ban kiadott Yoko Ono-album címe: Star- peace. A zenekart Sly Dunbar, Robbie Sha­kespeare, Nona Hendrix és ... Sean Len­non, a legkisebb Lennon alkotja. Úgy lát­szik, a Lennon név még sokáig fennmarad. Hír érkezett egy másik Beatles-lvadékról is. Roger Daltrey, a WHO együttes valami­kori énekese Under a Raging Moon cím­mel szólólemezt adott ki. A zeneszámok szerzői Pete Towshend és Bryan Adams. A zenekart pedig az Utopia, a Pretenders, a Big Country, valamint a Hall és Oates- duó zenészei alkotják, A címadó felvétel külön érdekessége, hogy hét világhírű do­bos Is közreműködik benne: Cozy Powell, Carl Palmer, Stewart Copeland (Police), Roger Taylor (Qeen), Martin Chambers (Pretenders], Mark Brezickl (Big Country) és Ringó Starr fia. Zak Starkey. (fv) ÜA m. AKKOR [IIMKUIB Csehszlovákiában kétszáz filmklub található. Közülük a 111. Komáromban (KomárnoJ működik. Idén Januártól hi­vatalosan a városi művelődési központ égisze alatt dolgozik, és a Tatra mozi épületében tartja a vetítéseket. A filmklub elnökét. Mártás! Jánost a kezdetekről és az eddigi munkájukról kérdeztem. — Három éve kezdtünk. Azelőtt a Szakszervezetek Háza agitációs köz­pontjában működött öt évig a filmklub. — Mennyivel kapnak többet a film­klub tagjai más mozilótogatöknál? — Mi nemcsak filmeket vetítünk, ha­nem filmművészettel kapcsolatos ren­dezvényekre is sort kerítünk. Például ellátogatunk a kolibaí, a barrandovl és a budapesti filmstúdiókba. Ezekre az érdekes kirándulásokra mindenki a sa­ját költségén utazik, ml a műsorról gondoskodunk. Megismerkedünk a film­gyártás kulisszatitkaival, mozijainkban eddig még nem vetített filmeket nézhe­tünk meg. A Kolibán a rajz- é^ báb­filmek készítését láttuk. Budapesten a trükkstúdiót találtuk a legérdekesebb­nek. E kirándulások szerves része a városnézés. A filmklub elnöke ezután sajnálkozva mondta el, hogy mégsem élhetnek Igazi klubéletet, mert erre nem megfelelő a mozi, amely a harmincas években é- pült. Az utolsó felújítástól már több mint két és fél évtized telt el. Nincs külön helyiség, ahol a látott filmeket megbeszélhetnék. Mi teszi mégis klubbá a filmklu­bot? Hogyan telik el itt egy-egy hétfő este? — A vetítést, amely este hat és nyolc órakor kezdődik, szakelőadás vezeti be. Ez a bevezető nem tart tovább öt-hat percnél. A rendezőről, annak munkás­ságáról szól, és kitér a filmet készítő stáb rövid értékelésére is. Ezután le­vetítjük a filmet. A filmklub elnökétől megtudtam, hogy félévenként programösszeállítás- ra gyűlnek össze a filmklubok vezetői.' Ezt mindig más város flimklubja ren­dezi. Már előtte megkapják a választ­ható filmek jegyzékét. A választás a dramaturgiai terv alapján történik, de igyekeznek figyelembe venni a nézők igényeit. A filmklubban négytagú tes­tület szavaz a filmekre, az ő tanácsaik alapján kerül egy-egy film a nézők elé. — Nemrég rendezői sorozatot látha­tott a filmklub közönsége. — A filmek körforgása miatt nehe­zen sikerül rendezői sorozatot szervez­nünk. Nálunk eddig kettő volt: Berg­man és Fellini munkásságát próbáltuk bemutatni. — Milyen fontosabb feladatai voltak még a filmklubnak? — Filmklubunk társszervezője volt a Bratisiavában és Komáromban rendezett magyar filmnapoknak. Baráti kapcsola­tot tartunk fenn a blanskói és a ma­gyarországi komáromi filmklubbal. Tag­jaink félévenként értékelik a munká­jukat. Ilyenkor egy műsoron kívüli fil­met vetítünk, rövid értékelést tartunk. Máriást János majd következik a tánc, a szórakozás, tehát igazi klubnap zajlik ilyenkor. — A közönségtől milyen a visszajel­zés? i — Ezt a tömeg mutatja meg. Fél év­re előre kész a műsortervünk, s a ta­gok külön is kapnak programot. Ogy érzem, ide Igényesebb nézők járnak. Az előző évek programjával elégedettek va­gyunk, s a többi klub műsorával ösz- szehasonlítva Is jónak mondható a miénk. Mikor a közönség összetételéről ér­deklődtem, előkerült a statisztika. Az elmúlt évadban a klubnak 590 tagja volt, és 45 előadást tartottak közel 5000 néző előtt. Baukó László, a filmklub titkára ál­lítja össze a programot. Ö így nyilat­kozott: — Bratislavába járok kiválasztani a filmeket, és ettől a választástól függ, hogy milyen filmeket vetít majd abban a hónapban a mozi. — Milyen filmeket kedvelsz? — Mindenfélét, de a vígjátékok áll­nak hozzám közelebb. — A filmklubba a mozikban már lá­tott filmek kerülnek? — Nem. Ide külön keretből váloga­tunk. Rákérdeztem a fiatalság részvételére is a filmklubban, s Baukó Lászlótól megtudtam még azt. is, hogy a klub­tagok 85 százaléka fiatal, 45 százalé­kuk gimnazista. — Mire lenne szüksége a filmklub­nak? Máriás! János szerint: — Általánosan Jobban összehangolt klubélet kellene. Oj formákat kell keresni. — Nincs hely, ahol beszélgetni, vi­tázni lehetne — mondta Baukó László. Reméljük, ha felépül a városi műve­lődési központ, ezek a gondjaik is meg­oldódnak. Bárány János Fotó: Mária Zelefianská LEVELEKBŐL TÖBB SZÖRAKOZÄSI LEHETŐSÉG Néhány hónapja új művelődési ház nyílt Gabőíkovóban. Az érdekes külse­jű, belülről modernül berendezett épü­let átadásával több szórakozási lehető­ségük lett a falu lakosainak. Már a megnyitókor érdekes kiállítás várta a látogatókat. A legnagyobb változásnak azonban azt kell tekinteni, hogy most már le­hetőség van színdarabok bemutatására. Eddig ugyanis hiányzott ez a falu kul­turális életéből, mert nem voltak meg hozzá a kellő fetételek. januárban a Magyar Területi Színház művészei mu­tatták be Kertész Ákos: Névnap című darabját, és a Thália is tartott már itt előadást. Februárban a MATESZ kaba­réjának és az Ifjú Szívek énekkarának tapsolt a közönség. A fiataloknak is több alkalmuk adó­dik szabadidejük hasznos eltöltésére. Az egyik legsikeresebb rendezvényük a tánctanfolyam volt. A nagy érdeklődés és a teltház előtt zajló előadások magukért beszélnek. DIÄKBÄL Január a diákok életében az egyik legnehezebb hónap, így m félévi hajrá után jólesik nekik egy kis kikapcsoló­dás, szórakozás. Erre jó alkalom a bra- tislavai Duna utcai gimnáziumban a hagyományosnak számító diákbál. Ezt a bált minden évben január vé­gén a harmadikosok rendezik a Slov- naft éttermében. Az idén sem lehet pa­naszuk a szervezőkre, kitettek magu­kért. A látványos nyitótánc után egy kis zene, tánc, majd a vacsora követ­kezett. Ezután bemutatkozott a harma­dik évfolyamosok zenekara. Fellépésü­ket nagy siker kísérte, s dicsőségüket még csak tetézte, hogy dalaik szövegét az iskola egyik volt diákja írta. Ezt követte az est fénypontja, a tombola. Az érdekes díjak hamar gazdára talál­tak. Csóka Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom