Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-02-25 / 8. szám

a

AHOI A MlIMARllÄK KÍSZClMR

OTEVES terv REKtAMÄCIÖ NÉLKÜL

— Maholnap tizennégy éve annak, hogy az Itteni kis tlóküzem utoljőra melltartókat gyártott. A számunkra nem kifizetődő termelés aztán Gottwaldovba költözött, ahol 6gy ÚJ gyárórlás előnyösebben, olcsóbban el tudta végezni, nekünk, illetve elődeinknek pedig ú| termékfajta után kellett nézni. Az államközi szerződésben foglaltak és a felsőbb szervek döntése értelmében esett a választás 1972-ben a mi kis üzemünkre, hogy az NDK-ba Irányuló munkaruhaexport Jelentős részét ml fogjuk előállítani. Szám szerint több mint 30 ezret évente. A „kis“ jelzőt nyugodtan lehet a szó szoros értelmében venni, hiszen akkor még sokkal mostohább körülmények között és kevesebb munkaerővel termeltünk, mint napjainkban. Két éve a külföldi megrendelők érdeklődése és a növekvő megrendelés azt bizonyítja, fejlesztési erőfeszítéseinket siker koronázta. Egy ÚJ varrodai és szabászat! részleggel bővültünk, kórSzérűsítettük géppar- ■'jjTikat, az új részleget pedig a fegmoder- nebb. Importból származó gépekkel szereltük fel, a dolgozók számát Is emeltük. így eljutottunk oda, hogy a tervfeladatok meny- nyiségi és minőségi mutatóival Is megbirkóztunk — mondja bevezetőjében elégedetten és csipetnyi büszkeséggel Fejes János, az üzemrászleg vezetője.

— Az alapanyagellátás és a zökkenőmentes termelés biztosítása, a szállítási ütemtervek, a minőségi normák megtartása egy Ilyen exportvállalkozásnál a kívülálló számára bonyolult feladatnak tűnik. Hogyan fest ez a valóságban, mondjuk az elmúlt ötéves tervidőszakot véve alapul?

— Elmondani és leírni sokkal egyszerűbb, mint ahogy az a valóságban történik. Az alapanyagot, vagyis a textíliát az NDK-ból kapjuk. Szinte évente visszatérő jelenség, hogy Ilyenkor, év elején a szállításokat ké. sőn kezdi a német partner, ezért mindjárt csúszásban vagyunk. Időnként üzemzavarok is beleszólnak munkánkba, de talán e téren vannak a legkisebb fennakadások. A termelésben 107 varrónő dolgozik. Foglalkoztatásuk szintén nem problémamentes — betegségek, gyes —, habár igyekszünk a kismamák helyzetét, lehetőségeit a gyár követelményeivel ős érdekeivel összhangba hozni. A kész termékeket Itt rakjuk bé a vasútállomáson a vagonokba, melyek egyenesen a gyárakba, a ruhák viselőihez, esetleg a központi raktárakba, de jobbára az NDK üzleteihez, áruházaihoz vannak címezve. Csak akkor tudunk végleg megnyugodni, ha a felettes ellenőrző szervtől, az In- terkontroltól nem jön kifogás. Most már örömmel nyugtázhatom, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakban nem volt egyetlen reklamációnk sem, és az évi terveket éppúgy, mint az ötéves tervet, maradéktalanul teljesítettük.

A kismamák Érdekében

Fényárban úszik a varroda, ahová Kupec Piroska mesternő elkísér. A fiatal lányok, asszonyok nem hagyják magukat zavartatni, hiszen teljesítménybérben dolgoznak. Aki ügyes, többet keres, akinek gyengébben megy vagy többet „lazsál“, annak a zsebe bánja — ez a letagadhatatlan valóság. Erről mindjárt meg Is győződöm, mikor Pajta! Angélával néhány szót váltok:

— Nyolc óra alatt 240 nadrágot varrók meg, A norma 227 darab, Így ezt rendszeresen túlszárnyalva elég jól keresek. Átlagban kétezer korona körül mozog a fizetésem.

— És a gép nem bosszant néha?

— Ezzel aZ Otcérnás lapén varrógéppel nagyon jó dolgozni, és üzembiztos. Az ered. ményeket teljesftmfinvnket tehát a gépnek Is kö-.'7’'ehelem, éppen ezért nagyon vigyázok rá.

Egy másik gépnél Fejes Edit a blúzokra gomblyukakat varr.

— Igényes ez a munka? — szólítom meg.

— Eléggé, de nagy türelmet és kézügyességet Igényel. Sajnos, eléggé fárasztó is.

— Hol tanultad ezt a munkát, vagyis a szakmádat?

— Az Itt dolgozók zömével a Safárlkovól vagy a rozsnyói textilipari szakmunkásképzőből kerültek ki, én kivétel vagyok. Én Itt tanultam be, miután nem vettek fel főiskolára. Szeretnék továbbtanulni, így csak átmenetileg vagyok Itt, bár a munka Is és a kollektíva is a szívemhez nőtt.

Nézelődöm a csarnokban. Itt-ott a kék köpenyek harmóniáját megzavarja a piros munkaruha. Benyomásomat szóvá Is teszem kísérőmnek.

— Ez nem véletlenül van így, s csak az Idegennek tűnik fel. Főnöki utasításra és természetesén a ml javaslatunkra történt a különböző színű köpenyek bevezetése. Két műhely van, és két műszakban dolgozunk. A kék köpenyesek az egyes számú műhely dolgozói, akik hozzám tartoznak, a drapp köpenyesek, a kettes számú műhelybe Rá- kay Marikához, a piros köpenyesek csak délelőtti műszakra járnak, úgy is mondhatnám, ők a kismamák. Számukra olyan megoldást találtunk, hogy a nyolc és fél órát reggel hattól este tízig bármikor ledolgozhatják, esetleg megszakításokkal is, így akinek halaszthatatlan munkája akad otthon, az közben hazamehet. Ok főleg az előkészítő részleg utólagos munkaműveleteit végzik, így emiatt nincs termeléskiesés. A mesternő tehát első pillantásra látja, adott Időpontban ki hol dolgozik.

MINT EGY CSALÄD

Egy másik részleg, a szabászat felé tartva csatlakozik hozzánk Flander Agnes, a SZISZ-alapszervezet elnöke.

— Gondolom, itt egyáltalán nem egyszerű megszervezni a SZlSZ-munkát, hiszen már a munka megszervezésére is különböző módosításokat kellett eszközölni.

— Valóban így igaz. Egyrészt a két műszakos termelés, másrészt hogy jobbára nők alkotják a tagságot, több szempontból Is hat munkánkra. A férfi ritka nálunk, mint a fehér holló, Így a 18 tagú alapszervezetünkben Is csak egy fiú van, Lörincz György. 0 egyébként éppen a szabászaton dolgozik. Azt pozitívumként kell említenem, hogy összetartó SZISZ-kollektíva vagyunk, és a főnök Is megértő, segítőkész, tőle valóban minden támogatást megkapunk munkánkhoz. Az üzem sorsát természetesen mi is a szivünkön viseljük, és akár túlórákkal is készségesen segítünk, ha ezt a tervteljesítés megkívánja. Ügy mondhatnám, egy családként élünk itt. Ha valaki kerek évfordulót ünnepel, vagy nyugdíjba vonul, műsorral, kis jelenetekkel, énekszámokkal köszöntjük. A nőnapon a SZISZ-tagok vidám jelenetekkel tarkított műsorral kedveskednek munkatársaiknak. Van egy színésznőnk is, legalábbis mi így hívjuk Schütz Margitét a szabászatról. És a járásban jól Ismerik kilenctagú női tfizoltócsoportunkat. Az utolsó két évben öt versenyen vettünk részt, és három első. Illetve két második helyet szereztünk. Többek között elnyertük a járási nemzeti bizottság elnökének vándorserlegét.

GITA, A SZÍNÉSZNŐ

Megérkeztünk a szabászatra, ahol hárman dolgoznak. Leemelnek egy tekercset, ügyesen legöngyölítik a hosszú asztalon, elnyújtják az anyagot, majd elhelyezik a szabásmintákat. Valamivel hűvösebb és sötéV

alahol Halléban, Lipcsében vagy az NDK más nagy és kisvárosában számtalan munkahelyen az emberek szinte természelesnek veszik, hogy olyan munkaruhát öltenek, amely védi őket munkavégzés közben, de Ízléses külsőt is kölcsönöz számukra. Vajon eszükbe jut-e, hol készülnek ezek az öltözékek, kiket illet elismerés, dicséret a divatos szabásért, a strapabíró varrásért és a kiváló minőségért? Eláruljuk, a Rozsnyói (Roznava) Járás déli csücskében fekvő kis mezőváros, Peisőc (Pleéivec) egyik kis üzemében készülnek ezek a munkaruhák már jó néhány éve. A kizárólag exportra termelő kisüzem a Járási Ipari Vállalat köielékeibe tartozik, gyártásprofilját, anyagbeszerzési és termékértékesítési rendszerét tekintve viszont önálló üzemegység.

tebb van itt, mint a fenti varrodában. Az „üzem színésznője“, a talán mindig mosolygó Schütz Margit azonban derűsen mondja:

— Nem akarunk mi dicsekedni, de azért Igaz, ami igaz, a mi munkánk Igen fontos, hiszen innen indul ki az anyag. Nekünk mindig teljesíteni kell a napi normát.

Ellenkező esetben a varrodában sem lenne mivel dolgozni. Meg aztán erő is kell a tekercsek emelgetéséhez, húzogatásához, ezért dolgozik Itt Gyuri is — mutat az asztalra hasaló Lőrincz György felé. — A szabászat fortélyait Is ismerni kell, hiszen harminchárom méretet szabunk, a tekercsek különböző hosszúságúak, néha előfordul hiba is az anyagban, és szigorú előírások határozzák meg, mennyi anyagot szabad egy-egy munkaruhához felhasználni.

— Tudom, hogy példás dolgozó vagy, ezüstérmes szocialista munkabrigád tagja, látom, hogy értesz a szakmádhoz, de úgy hallottam, hogy mint színésznőnek is híred ment már a gyárban. Melyik alakításod volt számodra a legemlékezetesebb? — fordulok Schütz Margithoz.

— Gyurival tavaly nőnapkor jót produkáltunk. De ml tagadás nemcsak dolgozni, szórakozni is szeretünk, persze sosem feledkezünk még a fontossági sorrendről.

Polgári László

A szerző felvé elel

Fejes János: „Az elmúlt ötéves tervidőszakban nem volt egyetlen reklamációnk

it

Flander Agnes: „Ügy élünk itt, mint egy család.“

A VÄNDORZÄSZIÖ tJ GAZDÁI

A SZISZ évzáró taggyűlései, konferenciái lassan befejeződnek mindenhol. A beszámolók arra engednek következtetni, hogy tavaly a hetedik ötéves tervidőszak utolsó évében a legtöbb alapszervezetben a megszokottnál lényegesen jobb eredményeket értek el. Ez a megállapítás főleg a termelésben működő ifjúsági szervezetekre érvényes. Mindenképpen közéjük kell sorolni a bratislaval Nemzetközi Nőnap Művek Nov? 2lvot-l üzemrészlegének Ifjúsági alapszervezetét. Elnökükkel, Farkas Gabriellával az évzáró után beszélgettem.

— Kérlek, jellemezd röviden a szervezetet, amely a Dunaszerdahelyi (Dun. Stre- da) Járásban nem a tipikus alapszervezetek közé tartozik.

— Ha arra gondolsz, hogy nem mezőgazdasági üzem égisze alatt működünk, akkor mindenképpen így igaz. De talán abból is ered helyzetünk sajátossága, hogy a harminchat tagból csupán ketten nem tartoznak a „gyengébb“ nemhez.

— A nyolcvanötög évben végzett munkátokért megkaptátok a SZISZ Járási bizottságának vándorzászlaját.

— Nagyon megörültünk, mikor eljutott hozzánk a híre. Igyekeztünk jól dolgozni, de azért nem számítottunk arra, hogy idén birtokunkba kerül a vándorzászló, ugyanis szervezetünk mindössze kőt és fél éve dolgozik. Ilyen gyors sikerre nem számítottunk.

— Mit tartasz legnagyobb eredményeteknek?

— Azt, hogy ez alatt a rövid idő alatt megkétszereztük a taglétszámot. Nyolcvanhárom derekán mindössze tizennyolc taggal kezdtük meg a tevékenységünket.

— Ilyen arányban növekedett az elvégzett munka értéke is?

— Talán még ennél is gyorsabb volt a fejlődés. Szervezetünk megalapításának é- vében még csak száz órányi társadalmi munkára mertünk vállalkozni, tavaly viszont ez a szám már meghaladta a hétszázat. Különben a múlt év volt a legsikeresebb a taglétszám növelése szempontjából is. Az volt a célunk, hogy elsősorban a munkásfiatalokat nyerjük meg, ami, azt hiszem, sikerült Is, mert a SZISZ-tagok kétharmada a termelésben dolgozik. De meg kell említenem azt, hogy a taglétszám növelését elősegítette az Is, hogy a duna- szerduhelyi szakmunkásképző intézetben végzett fonólányok többsége hozzánk került, és azonnal bekapcsolódtak a szervezeti életbe.

— Egyik legfontosabb feladatotok közé az tartozott, hogy segítsétek az üzemrészlegek termelését.

— Amint említettem a tagság többsége a termelésben dolgozik. Tudatosították, hogy a SZISZ-tagnak elsőrendű kötelessége a becsületes munka. Lányaink munkája nem könnyű, hiszen pontosságot és odafigyelést igényel a különböző gépselymek gyártása. Tavaly a mi Ozemrészlegünk nyerte el a vállalati igazgató vándorzászlaját. Ügy érzem, ebben a sikerben benne van a ml vállalásaink teljesítése is.

— Mi az, ami nem sikerült?

— Természetesen hiányosságokról is beszámoltunk társainknak. Úgy érezzük, és ezt Turányi Mária, üzemrészlegünk párt- szervezetének elnöke is elmondta a vitában, hogy a politika! oktatás terén vannak még tartalékaink és az Ifjúsági Fényszórónk sem működött úgy, ahogy azt szerettük volna. Ezeken idén feltétlenül javítanunk kell.

— És a további feladatok?

— Tavaly vállaltuk, hogy a XVII. párt- kongresszus tiszteletére száz órát ledolgozunk társadalmi munkában. Ezt a vállalásunkat további kétszáz órával tetéztük. Becsületbeli kötelességünknek tartjuk, hogy álljuk is a szavunkat. De idén egy további nagy célt Is tűztünk magunk elé: stabilizálni akarjuk az üzemünkben dolgozó fiatalokat, hogy csökkenjen a munkaerő vándorlás. Ezt pedig többek között azzal szeretnénk elérni, hogy érdekesebbé tesszük a szervezeti munkát.

Kamocsai Imra