Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-05-20 / 20. szám
új ifjúság 5 ütőn — oda! Az utazás oka: újsagfró tanácskozás Canberrában. Ez állt a vízumkérőn. Az már más lapra tartozik, hogy az említett eszmecsere egybeesett az Atlétikai Világ Kupa versenyeivel. Persze Ausztrália fővárosába először el is kellett jutni. Ami még manapság sem csekély időtöltés. Néhány mondatban a „röpdösésről“! Rómáig semmi különös, és a hatórás fiu- mlclnói várakozás sem hagyott mély nyomot idegrendszeremen. Bár ha arra gondolok, hogy jő órán át kortyolgattam annál a bárpultnál kellemesen hűs kon- zervsört, amely bárt aztán a terroristák december végén annyira széttrancsíroztak géppisztolyaikkal, bizony a „hüs“ végigfut a hátamon! Aztán nekiindult az Alitalia Jumbója. Ment, ment a légben 10 és fél órán keresztül. Bangkokig. Ott trópusi meleg. Meg 50 perc technikai pihenő helyett csaknem öt órányi álldogálás. Később kiderült: az utasok tudta nélkül kétszer Is átkutatták a gépet, mert India fölött azt jelezték a kapitánynak, hogy pokolgép van a fedélzeten. Most már tudom — é- lek! ■— vaklárma volt. Thaiföld fővárosától „szöcskeugrás“ Szingapúrba. Jó két óra. Tovább: hét és fél óra Melbour- ne-lg. Onnan Sydney már csak 60 perc, de még nincs vége. A Syd- neytől 300 kilométernyire lévő fővárosba is még majdnem fél óráig tart az út az egyik belföldi légitársaság gépén. Összegzésül: az út 38 óra, ebből kb. 24 — tessék elgondolni — a levegőben. Az ötödik földrész fővárosában Canberra — az őslakosság nyelvén Kamberra — azt jelenti: találkozóhely. Persze elég kevesen adhattak itt korábban egymásnak randevút. Hogy miért? Századunk elején alig ötezren laktak e vidéken. Ma kétszázötvenezren. A nagy gyarapodás okozója egy 1911-es törvény, amely az Ausztrál Állam- szövetség fővárosává nyilvánította az addig teljesen jelentéktelen települést. Azóta töretlen a fejlődése, de korlátok között tartják. Első látásra szembetűnő, hogy aprólékos, körültekintő tervezés ttííoszlányok Ansztráliából Terra incognita. Ismeretlen főid. Valamikor az időszámításunk szerinti második században e névvel illette Ausztráliát Ptolemaiosz saját készítésű térképén. Az elnevezés fölöttébb találó napjainkban is, hiszen ha jól meggondoljuk, bolygónk jelenlegi lélekszámának (vegyük 4 és fél milliárd- nak) mindössze egyharmad százaléka (0,33 '/•) él ebben a kontinensországban, amelynek területe akkora, mint (leszámítva Alaszkát) az Egyesült Államoké. No de a méretekről, összehasonlításokról később még bővebben. után alakult ki a város arculata, amely egyben tükre is a hagyományokhoz ragaszkodó, de az újra is fogékony ausztrálok életstílusának. Ez utóbbi megjegyzés különben nem tőlem, hanem — van-e, aki e nevet nem ismeri — Ipper Páltól származik. Korábbi kollégánk immár, két éve Magyar- ország vezető diplomatája Ausztráliában és vendégszeretetét élvezve, sokat megtudtunk arról, milyen is az élet „ott lenn“. (Ez utóbbi kifejezés az angol „Down Under“, nyers fordítása). Az angolszász országban így is aposztrofálják Ausztráliát, amelynek furcsaságairól, érdekességeiről most néhány adalék. Toborzó reklám a tévében Esti beszélgetés Ippernél. Ott van Gyulai István is. (Ezúttal nem a Telesport munkatársaként, hanem a Nemzetközi Atlétikai Szövetség Tanácsának tagjaként van jelen a Világ Kupán.) A téma; milyenek az ausztrálok? — Ilyenek isi — mutat rá hirtelen a képernyőre a házigazda, Gyulaival odaszegezzük tekintetünket. A jellegzetesen ausztrál képsorok alatt nyugodt bariton elmondja (nekünk Is), hogy országuk több mint hét és fél millió négyzetméternyi területű, tele megszámlálhatatlan természeti kinccsel. Kötelességünk megvédeni! — így a bariton. Képváltás. Tengerpart luxusszállókkal, vad sziklákkal, tarajos hullámokkal, A szöveg: 37 ezer kilométernyi partvonal szegélyezi Ausztráliát! Hazafias kötelességünk oltalmazni! — mondja ismét ugyanaz a hang. Később, immár láthatóan leszáll egy helikopterből a legmodernebb fegyverek közé és hívja az ifjúságot a különböző fegyvernemek kötelékébe. Ahogy befordul elénk, ismerősnek tűnik az arcai >— Ez nem leheti — mondom. — De ő az! — mondja Ipper Pali. Igen, akit láttunk és beszélt nem más, mint az Igen Tiszteletreméltó Robert Hawke Or — ez a hivatalos megszólítása —, aki jelenlegi posztját tekintve Ausztrália kormányfője. Egy 45 másodperces fizetett reklámban! Az építészeti stílusok ugyancsak vegyesek A legnépszerűbb A színhely Sydney. Ausztrália legnagyobb városa három és fél millió lakosával. (Egyébként a földrész ország lakóinak 85 százaléka városokban él, sőt a tizenötből kilencmillió a szövetségi államok, illetve területek fővárosaiban.) Szinte valamennyi náció szülötte megtalálható ebben a metropolisban, amelyet a belváros felhőkarcolói között könnyű lenne összetéveszteni New Yorkkal, ha nem lenne bal oldali a közlekedés. Sydneyt tekintik — joggal — a dél-óceáni térség kereskedelmi, gazdasági, közlekedési és kulturális központjának. Itt székelnek a valóban sokarcú, soknyelvű ausztrál közvéleményt informálni és befolyásolni kívánó tévéállomások is. Közülük az e- gyik — az SBS — a Különleges Adások Hálózata nevet viseli. Műsoraik tényleg különleges szerepet töltenek be, mivel a meglehetősen nagy lélekszámú etnikai csoportok (olasz, görög, lengyel, német, magyar stb.) igényét kielégítendő, olyan filmeket — és mást is — tűznek programra, a- melyeket a fent már említett közösségek nyelvén, angol feliratozással sugároznak. E produkciókat egyébként az „anyaországok“ televízióitól vásárolják. Az SBS a- dásai közül talán a sportösszefoglalók a legnézettebbek. Ebben nem kis szerepe van a rendkívüli népszerűségnek örvendő műsorvezetőnek, Les Murraynek. ö, az ausztrálok többségével ellentétben érthető, kellemes Intonációval beszéli az angolt. És választékosán a magyart. Persze, könnyű neki! Merthogy Ürge Lászlóként látta meg a napvilágot. Nyakkendőben, mezítláb Az ausztrálok — már korábban volt róla szó — minden további nélkül tudomásul veszik az újat, a szokványostól eltérőt, még akkor is, ha az, meghökkentő, furcsa eset — mondjuk egy — európai normákon nevelkedett ember számára. Egy példa. Sétálok Sydney belvárosénak közepén, hétköznap, dél tájban. Az autóforgalom viszonylag csekély, az itt egymást érő bankokból, cégközpontokból viszont tódulnak az emberek az utcára. Sietnek éttermekbe elfogyasztani szerény (általában hamburger,' hot-dog) e- bédjüket. Az egyik gyalogátkelőnél földbe gyökerezik a lábam. A zöld lámpafényre várván ugyanis végigmértem a mellettem álló u- rat. Magas (kb. 190 cm), jó képű, 30 év körüli fickó Dús, szőke haj a legújabb divat szerint vágva. Ezüstkeretes napszemüveg, elégedett arc. Fehér selyeming, gallérja gyönggyel tűzve. Téglavörös nyakkendő. Sötétkék, kétsoros zakó, galambszürke pantalló, jobb kezében hanyagul lóbál egy fekete diplomatatáskát... És hogy el ne felejtsem: mezítláb. Ez utóbbi tényen senki nem lepődött meg. Rajtam kívül. (Még az is meglehet, hogy öt perccel korábban súlyos milliókról tárgyalt egy bankigazgatóval — mondták később ottani Ismerősök.) A nyolcadik csoda Még elindulásom előtt mondta egy kollégám: ha eljutsz Sydneybe, feltétlenül nézd meg az Operát. Joggal lehetnek rá''büszkék, mert túlzás nélkül korunk nyolcadik építészeti csodája. Ha van hét! Eme ajánlás után óriási volt bennem a várakozás és nem csalatkoztam. Valóban pazar, lenyűgöző látvány közelről, távolról, kívülről, belülről, nappal és éjszaka is. Néhány félreértést is eloszlatandó tények, számok, adatok az Operáról, ami egyébként a helyiek szerint helytelen, hibás elnevezés, ám a köztudatban így honosodott meg. Ami az igazság: a „Kortárs Művészetek Központ“-jában (ez a hivatalosan elfogadott) öt nagyobb terem épült, s az Operáé csak a második a sorban. Mert van (zárójelben a nézőtéri helyek száma): Koncertterem (2690), O- pera (1547), Drámai Színház (544), Játékszín (kb. 400), Kamaraterem (350). Az első előadást 1973. szeptember 28-án tartották az Operában. Prokofjev „Háború és béke“ című művét mutatták be Az egész komplexumot pedig 3 héttel később II. Erzsébet királynő avatta fel. Az első ásónyomtól kezdve persze majdnem két évtized telt el az átadásig. Akkori árakon ösz- szesen 102 millió dollárba került. Tervezője egy bizonyos Jorn Utzon. Áz akkor még fiatalabb é- velben járó, azóta hírnevessé lett dán építésznek ez a munka jelentette a szakmai kiugrást. Különben később ő kapott megbízást a franciaországi Disneyland építészeti tervezésére. Sydneyben úgy emlékeznek rá mint rámenős, célratörő, minden akadályt letaroló egyéniségre. Biztos, hogy így lehetett, mert 1966 februárjában már állt az épületegyüttes. Vagyis amit külsőleg megálmodott, azt már napról napra láthatta — és figyelemmel is kísérte — egész Ausztrália. Aztán robbant a bomba. A belső munkálatok Irányítását kivették a kezéből, mások szerint összeveszett megbízóival. Ami tény, még hét évet kellett várni a megnyitásra. Ezek után arról, hogy ml mindent használtak fel. A kilenc, kagylóhéjra emlékeztető tetőszerkezetet összesen — házgyárak figyelem! — 2194 beton- panelből készítették. Volt olyan, amelyik több mint 15 tonnát nyomott. Ezeket az elemeket több mint 350 kilométernyi feszített kábel tartja össze. A képeslapokról Is Ismert világos árnyalatú burkolólapokat Svédországban gyártották. Fele-fele arányban fehéret és krémszínűt, összesen 1 056 000 darabot építettek be. Bár kevéssé hihető, de idegenvezetőnk szerint ezekből a rendkívül érdekes keramitlapocskákbóí mindössze 5000-et törtek össze munkájuk során az Opera burkoló mesterei. Egy teljes hajórakomány, több mint 6000 négyzetméternyi üveget szállítottak Francia- országból a kikötőre néző homlokzat díszítésére. A felsoroltakat mind a tervező eredeti elképzelései alapján! Végezetül még annyit, hogy az ausztrálok most Is egy — szerintük világraszóló — építkezés kellős közepén állnak. Canberrában gőzerővel folynak a munkák az új parlament építésén. A régi törvényhozás a húszas évek végén lett az ötödik földrész honatyáinak munkahelye, de mostanára kissé kinőtték. Az impozáns „palota“ biztos, hogy kész lesz határidőre, 1988 januárjára. Akkor ünnepük ugyanis Ausztrália államiságának 200. évfordulóját... És az utazási irodák prospektusaiban már programként szerepel az új parlament megtekintése! Káplár F. József A híres operaház Sydneyben
