Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-05-06 / 18. szám

új ifjúság 8 Sikeres bemutatkozás Fiatal festőművész, Balázs Ist­ván bemutatkozó kiállítását lát­hattuk Rimaszombatban (Rím. So- bota). A gömöri származású festő a bratislavai Képzőművészeti Fő­iskola elvégzése után Rimaszom­batban telepedett le, így, beval­lása szerint, külön öröm volt szá­mára, hogy először szűkebb pát­riájában állíthatta ki képeit. A hu­szonnyolc éves festőművész a tár­lat anyagát, a huszonnégy képet főleg az utolsó két év terméséből válogatta. Ezekre az alkotásokra jellemző a figurális ábrázolás, de a gömöri táj is gyakran megjelenik. Egy- egy alkotáson lemérhető a mű­vész szemlélete, a téma sajátos megközelítése és az alkalmazott technika is. A figurális ábrázolást a főiskolán kedvelte meg, a dip­lomamunkáját is ebből készítette. Érdekes, hogy nemósak a Tanács­kozás, a Nők vagy a Di,szn6ölés című munkáin, tehát nemcsak az embereket ábrázoló képein, ha­nem a Téli tájon is a kék szín ár­nyalatainak a gazdagságára fi­gyelhettünk fel. Különös varázsa, hangulata van az Olvadás című képnek, amelyen az ébredező ter­mészet, a rügyfakasztó tavasz é- lénk színei keverednek. Talán en­nek fordítottja az Első hó, ame­lyen a természet álomba merü­lését látjuk sajátos ábrázolásban. A csendélet kevésbé gyakori ná­la, de amelyeket felvonultat, a műterem sajátos világát keltik é- letre, annak hangulatát idézik. A festményeken kívül tanulmá­nyok, skiccek, modellekről ké­szült rajzok, képtervek, fantázia­rajzok válogatott darabjait is ki­állította a festő, ezzel is demon­strálva a festészet összetettségét, sokrétűségét. A kiállítást, amely három héten keresztül várta az érdeklődőket, sokan megtekintet­ték, sőt alap- és középiskolás diá­kok is eljöttek, és nemcsak a já­rási székhelyről, hanem az egész járásból. —polgári— Nena nyomdokaiban A Supernova hazai együttessel néhány éve egy ostravai születé­sű, jó mozgású tehetséges énekes­nő szerepel, s amint az rövid időn belül kiderült, nem volt hiába­való a fáradságos munka. Az é- nekesnő a legutóbbi Intertalent fesztiválon ugyanis az első he­lyen végzett. Ne is cslgázzuk to­vább at olvasók kíváncsiságát, á- ruljuk tíí, hogy az említett tehet­ség nem más, mint Heidi Jankü. — Heldl, hogy érzed magad a Supernova együttesben? — Remekül! De hát ki ne érez- né magát jól egy olyan társaság­ban, mely szívvel-lélekkel egy cé­lért harcol? Már elég régen eb­ben a felállásban szerepelünk, így tudjuk, kitől mit várhatunk. — Kérlek, mutasd be a Super­nova tagjaiti — Fiatal, szimpatikus fiú vala­mennyi. Basszusgitáron Jan Krom- polc játszik, aki több dalt szer­zett már nekem is. Gitárosunk Pavel Zrafila és a dobos, Rado­mir Stárek szintén belekezdtek a komponálásba. És Itt van Ivó Pav­lik, igazi ezermester, billentyűs, szerző, pedagógus és a csapat művészi vezetője is egyben. — Te sohasem próbálkoztál meg dalt írni? — Hazudnék, ha nemet monda­nék, de nemcsak a környezetemet .szemlélem kritikus szemmel, ha­nem magamat Is Ezért a dalkom- ponálá.st inkább az arra termett szerzőkre hagyom. — Hogyan jellemeznéd koncert­műsorodat? — Azt hiszem, koncertjeink • hangulata mindig jó. Sokszor ö­römmel veszem tudomásul, meny­nyire sikerült lekötnünk a nézők figyelmét. Ez meg újabb, minő­ségileg jobb munkára ösztönöz bennünket. — A repertoárodat önállóan ál­lítod össze? — Mindig csak azt éneklem, ami tetszik nekem és amiben hi­szek is, hiszen sokszor megtörté­nik, hogy egyedül nem tudok dön­teni. — Kislemezeid már kaphatók a boltokban. Mi van a készülő nagy­lemezeddel. — Lesz az is. Máris elkészült a hanganyag, sőt hamarosan meg is jelenik az album, amelynek egyszerűen ez lesz a címe: Heldl. — Sokat dolgoztatok ezen a le­mezen? — Igyekeztünk, hogy ne kelljen szégyenkeznünk. — Hazai előadóink közül néhá- nyan utánozzák a külföldi „slá­gerlistás“ dalokat. Erről mi a vé­leményed? — Nem értek egyet ezekkel az előadókkal. Miért akarnak idegen toliakkal ékeskedni? — Szerinted ml a jobb: egy zsá- nerre specializálódni, vagy inkább váltogatni a zenei stílusokat? — Szeretem, ha egy repertoár színes Véleményem szerint jó, ha az énekes több oldaláról is bemu­tatkozik. Igenis, váltogassa a stí­lusokat! — Merrefelé jártál legutóbb? — Tavaly mintegy kétszáz kon­certet adtunk, azóta Spanyolor­szágban vendégszerepeltünk sike­resen. Rr Tizenegymillió példányban Május 5-én lesz hetvennégy éve, hogy az orosz munkások először ve- hetták a kezükbe a Pravdát, a bolse­vikok újságját. Az esemény tisztele­tére e napon ünnepük a szovjet sajtó napját. A Pravdát Vlagyimir Iljics Le­nin alapította, aki mindig nagy je­lentőséget tulajdonított a sajtónak. Már politikai tevékenységének kezde­tén arra a következtetésre jutott, hogy a marxista párt megteremtésé­ben a legfontosabb szerepet egy or­szágos politikai lapnak kell betölte­nie. A Pravda kezdettől fogva a szó szoros értelmében munkásűjság volt. Nemcsak azért, mert a munkások a- dományaiból, keservesen összekupor- gatott kopejkáiból született, hanem első sorától az utolsóig a munkásosz­tály helyzetének kérdéseivel foglal­kozott. Rengeteg munkáslevelezője volt. Ezenkívül munkások százai ke­resték fel a szerkesztőséget, amely a párt szervező munkájának központ­jává váll. Itt találkoztak a helyi párt­sejtek képviselői, ide érkeztek a hí­rek a gyárak és üzemek pártmunká­járól, innen adták tovább a párt pé- tervárl bizottságának és központi bi­zottságának utasításait. A cári kormány két és fél év alatt nyolcszor tiltotta be a lapot, az első világháború kitörése előtt véglegesen. A bolsevik párt központi bizottságá­nak határozata alapján 1917. március 5-én jelen meg újra az OSZDMP köz­ponti sajtószerveként. Szerkesztésé­nek irányítását hamarosan átvette a külföldről hazatért Lenin. A Pravda fontos szerepet játszott a proletár- forradalom előkészítésében. Többek között itt látott napvilágot Leninnek „A proletariátus feladatai a jelenlegi forradalomban“ című beszámolója, a- mely Áprilist Tézisek néven vált is­mertté, s‘ amelyben kitűzte a polgári forradalomból a szocialista forrada­lomra való áttérés Irányvonalát és taktikáját. Lenin annak Idején hatvanezres példányszámról álmodozott. A Prav­da, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának lapja ma ti­zenegymillió példányszámban jelenik meg naponta 6 nagy oldalon. Moszk­ván kívül még 37 váro.sban nyomják a repülőgéppel oda eljuttatott matri­cák, illetve 12 helyen az egyik leg­korszerűbb eljárás, az oldalak le­fényképezése és fototelegráf útján való közvetítés segítségével. Jelentősége a szovjet társadalom­ban óriási. Hírei, cikkei, állásfoglalá­sai, a hivatalos nyilatkozatok és köz­lemények naponta tájékoztatják a szovjet embereket a kommunista or­szágépítés és a nemzetközi helyzet időszerű eseményeiről. Ma is a párt fő segítőtársaként Igyekszik megva­lósítani, a világ első proletárállamá­nak gazdasági és társadalmi céljait. Nemzetközi szerepe ts kiemelkedő. Cikkeit, közleményeit, kommentárlait világszerte figyelemmel kísérik, és nemegyszer hivatalos minőséget tu­lajdonítanak nekik. A Pravda igen nagy szerepet tölJ be a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, va­lamint a szocialista országok marxis­ta-leninista alapokon nyugvó egysé­gének erősítésében. Meghatározó szerepet tölt be a szovjet sajtóban, amelyet ma több mint nyolcezer újság, számtalan fo­lyóirat és időszakos kiadvány kép­visel. P. J. Kombi A napokban ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a lengyel Kombi együttes. A négytagú csapat (Szlawomír Loszowszkl — billentyűk, Waldemar Tka- czyk — basszusgitár, Grzegorz Szkawín- szki — ének, gitár és Andrzej Plotrow- szki — ütőhangszerek) karrierjük kez­detét attól a naptól számítva, amikor első dalukat a rádió sugározta. Kezdetben a diszkó és rock keverékét játszották, ma már inkább a szórakoz­tató zene a zsánerűk. Vallomásuk sze­rint mint emberek a tíz év alatt szinte semmit sem változtak, csupán az elő­adásmódjuk lett más. — Ki venné meg negyedik nagyleme­züket, ha az elsőtől semmiben sem kü- lünbOzne? — kérdezték humorosan, majd munkájukról beszéltek: — Ha az együttes olyan emberekből tevődik össze, akik felelősséget éreznek munkájukért, van egv meghatározott, jól kidolgozott Irányvonala, sok minden megvalósítható, sok minden elérhető. A Kombi együttes zenéjét jelenleg az elektronika. Illetve az új elektromos hangszerek hangzása jellemzi, ami ter­mészetesen annyi mint korszerűség: új­szerűség, Jelenleg legújabb nagylemezü­kön dolgoznak, s remélhetőleg, az előző albumukhoz hasonlóan, ez Is nagy vissz­hangot vált majd ki a fiatalok körében. rr— Bemutatók a Magyar Területi Színházban Májusban két bemutatót tervez a Magyar Területi Színház: a Thália Színpad együttese Kassán (KoSice) az olasz Aldo Nicolai: Hárman a pádon című szellemes kamarakomédiáját, a komáromi (Komárno) társulat pedig Móricz Zsigmond: Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül című zenés vígjátékát állítja színpadra. A kortárs olasz szerző műve há­rom idős ember életéről szól, akik egy „öregotthonban“ kerestek — de ott se találtak — megértést, békes­séget. 0] emberi kapcsolatokra vágy­nak, mert boldogok szeretnének még lenni életük alkonyán. És ez az Irői Indítás jő lehetőség arra, hogy a szí­nészek és a rendező saját mondani­valóját Is közölhesse a közönséggel. Ehhez persze fontos, hogy az alakí­tások művészi színvonalú emberi val­lomások legyenek. Gombos Ilona, Lengyel Ferenc és Gyurkovics Mihály sokszor bebizonyította már, hogy mű­vészi eszközeik révén, amelyekkel sze­repeik mondanivalóját kifejezhetik, kiváló társszerzői lehetnek szerző­nek, rendezőnek egyaránt, és az elő­adás sikerét is szavatolhatják. A bemutatót 1986. május 15-én tartják a Thália Színpadon. A dara­bot Miro Procházka (m. v.j rendezi. A díszlet és a jelmezek is az 6 ter­vei szerint készültek. A darabot for­dította: Nagy Magda. Móricz Zsigmond zenés vígjátéké­nak már a címe is vonzó, a darab­nak tehát van olyan vonzereje, hogy mindenütt telt házra számíthatnak. Cselekménye ígéretes: tele van jő szerepekkel, ml több, rossz nincs is benne. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz-darab már ön­magában Is elegendő, hogy nézőcsá­bító legyen. S ha hozzátesszük, hogy a neves író drámái és dramatizált művei mindig Is nagy figyelmet kel­tenek, aligha kell bővebb magyará­zat. A darab mondanivalója nem fal- rengetö: nyugodtnak tűnő családi idill. Móricz Zsigmond itt-ott harsán nyabban szól a levitézlett dzsentri- világról, kisebb-nagyobb, kölnivíz szagú kalandokat fogalmazva meg tartalmas párbeszédeiben és tetszetős színpadi helyzeteiben. Senki se vár­jon bizsergető pikantériát. Ebben á játékban egy család lélektani kereszt- metszetét látjuk, ezen van a hang-< súly. Társadalomkrltíka ez, melynek során pontos miliőrajzot kapunk: a fény és az árnyék keverését és a „móriczl naturalizmusnak“ azon eré­nyei is előtűnnek, amelyekre az író az egyre erőteljesebben kibontakozó realizmusát építhette. A bemutatót 1986. május 30-án tartják Komáromban a Szakszerveze­tek Házában. Rendező: Konrád József érdemes művész. Díszlet- és ]elmez-< tervek; dr. Platzner Tibor. Zenei mun­katárs: Zsákovics László. Koreográ­fus: Katona István. A nagyobb sze­repekben Cs. Tóth Erzsébetet, Feren- czy Annát, Lörlncz Margitét, Petrécs Annit, Kucman Etát, Holocsy Istvánt, Turner Zslgmondot és Pőthe Istvánt láthatjuk. (suchy) NEMCSAK EGY SZÓ KÖT ÖSSZE BENNÜNKET Akik fővárosunkban, 1986. áp­rilis 25-én este velünk együtt ott lehettek a Beloiannisz utcai diák­otthon klubtermében, és tapsol­hattak az azerbajdzsán! szovjet diákok estjén, azokban is bizto­san felmerült a kérdés: Mi vajon képesek lennénk-e hasonló szín­vonalú műsort bemutatni, ha a sors úgy hozná, hogy egy hazánk­tól több ezer kilométernyi távol­ságra levő országban készülnénk leendő hivatásunkra? Vajon len­ne-e bennünk annyi kitartás, szor­galom és lelkesedés, hogy meg­birkózva a nyelvi akadályokkal heteken át a tanulás mellett gya­koroljunk, szervezzünk s a meg­hívóktól a frissítőig mindenre gon­dunk legyen? Sőt, tán még az is kérdéses, felmerülne-e bennünk az igény, hogy nemzeti kultúrán­kat, dalainkat, táncainkat meg­ismertessük az ottaniakkal. Azerbajdzsáni barátaink azon­ban nem hagyták, hogy túlságo­san elmerüljünk az efféle önmar­cangoló gondolatokban. A pergő, kitűnően összeállított műsor be­vezetőjéből megtudtuk, hogy ez az áprilist nap nagy ünnep az a- zerbajdzsániak számára, mert hat­vanhat évvel ezelőtt győzött ha­zájukban a szocialista forrada­lom. Az ünnepi megemlékezés után színes ismeretterjesztő film követ­kezett, melyben ízelítőt adtak az Azerbajdzsáni SZSZK természeti szépségeiből, építészeti emlékei­ből, kézművesmesteréinek reme­keiből, a főváros, Baku történel­mi és idegenforgalmi nevezetessé­geiből. A filmet tánc követte: há­zigazdáink népviselete, tánc- és énektudása mindenkit méltán le­nyűgözött. Hamarosan kiderült a- zonban, hogy nemcsak táncolni, énekelni tudnak amatőröktől szo­katlan magas színvonalon, hanem mókázni, kacagtatni is: tréfás je­lenettel, táncparódiával és egy kedves népi játékkal folytatódott a műsor. Ez utóbbiból megtudtuk, hogy közös szavunk Is van: a já­tékban elrejtett almát ők is al­mának mondják. A tombola sem hiányzott, nyerhettünk illatos a- zerbajdzsán teát, emléktárgya­kat, sőt egy kis szerencsével egy üveg eredeti azerbajdzsán konya­kot is. Az ünnepi összejövetel fer­geteges diszkóval ért véget. S hogy kik azok, akiknek ezt a szép estét köszönhetjük? Vala­mennyien a Szlovák Műszaki Fő­iskola Építészeti Karának hallga­tói, mindössze öt hazánkban ta­nuló lelkes azerbajdzsáni fiatal. Földes Piroska

Next

/
Oldalképek
Tartalom