Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-01-07 / 1. szám
1 A Kratochvll házaspár két héttel a várható szülés előtt olvasott az újságban arról a lehetőségről, hogy a znojmói kórház, ban az apa is jelen lehet a szülésnél. Jót derültek a cikken, és ez volt minden. Még hogy ők ilyesmire adják a fejüket... Soha! Dana Kratochvfiová, huszonnégy éves technikus: — Már bent feküdtem a szülészeten, amikor hallom, hogy további apuka Jölt el. A mind erősebb szülési fájdalmak közepette keserűen állapítottam meg, hogy de jó most valakinek. Annál nagyobb örömmel vettem aztán tudomásul, hiszen ez az én Pfemyslem. Rögtön va- tamiféle megkönnyebbülést éreztem, a- mikor megfogta a kezemet, és simogatni kezdett. Elegendő volt az a tudat, hogy mellettem van valaki, akit közel érzek magamhoz. Első gyermekünk érkezését vártuk. Bár nem volt könnyű a szülés, mert a kicsi farral jött a világra, túléltem volna egyébként is, de így legalább nem éreztem magam egyedül. Pfemysl Kratochvil, huszonöt éves szakács: — Oanka már a kórházban volt, minden percben megérkezhetett volna a kisbaba. Amikor este tízkor letelt a műszakom, nem volt maradásom, de merszem sem elmenni a szülészetre ... Édesanyám bátorított, aztán fogtam magam, és felkerekedtem. Örülök, hogy legalább egy kicsit a feleségem segítségére lehettem. Legközelebb is elmegyek. Barátaim csodálkoztak, hogy fejemet adtam erre a szokatlan dologra. Ök ugyanis fogadkoznak, hogy semmi pénzért sem mennének. Szerintem nincs abban semmi természetellenes, ha az apa jelen van gyermeke világra jövetelénél. Mennyivel értelmesebb kocsmában, pohár mellett várni az eseményt, vagy odahaza türelmetlenül lesni a telefont? Így legalább rögtön láthattam a fiamat. Leírhatatlan érzés volt. Kratochvílék egymáson túltéve elevenítik fel nem mindennapi élményeiket. Az aggodalom, a szorongás, a fájdalom a múlté, mindenből ma már csak a lényeg maradt: a megszületésekor 53 centiméteres és 3 kiló 20 dekás élő „csomagocska“, az ifjabb PFemysl Kratochvil. A kisfiú, akit érkezésekor közösen üdvözölhettek a szülei. 2 Később egy halom kérdőív között lapozunk, amelyeket olyan házastársak töltöttek ki, akik szintén az „ügy“ mellett döntöttek. Válaszaikból kitűnik, hogy elhatározásuk indítéka és érzéseik nagyon hasonlók. Különösen azok a válaszok hatottak szug- gesztíven, amelyeket gyakorló szülők adtak, mégis felemelő egyedi érzés volt számukra az újabb palánta érkezése. „Harmadik gyermekemet szültem. Az előző kettőnél egyedül voltam, most a férjem jelenlétében. A szülés utolsó szakaszában nagyobb biztonságban és nyugodtabban éreztem magam. Szeretném, ha legközelebb is mellettem lenne a férjem“ — válaszolta az egyik anya. Nagyon érdekelt , a bátor és boldog szülők őszinte véleménye, de legalább annyira kíváncsiak vagyunk arra, mit mondanak a szakemberek, az orvosok A znojmói kórház nőgyógyászati- szülészeti osztályának főorvosa, dr. Lubomir Siezák: — A másfél év alatt százhúsz szülésnél volt jelen az apa is. Ezek a szülések gyorsabban lefolytak. mint a hagyományos módszernél maradó kismamáknál. Még az először szülő anyáknál .sem tartott tovább két óránál. Ezt bizonyos mértékben az segiti elő. hogy az anya pszichikailag felszabadul, Így az anyaméh nincs kitéve a szülőszoba által kiváltott stressznek. Ennek következtében pedig sokkal kevesebb sedativumot, spasmolytikumot és e- gyéb gyógyszert kell adnunk a kismamának. Ezek a készítmények, igaz. meggyorsitják és megkönnyítik a szülést. de a magzatnak semmiképpen sem használnak. Emellett hadd említsem meg azt is, hogy kevesebb a szövődmény, s eddig még nem fordult elő fertőzés, amelyet az apák hurcoltak volna be a szülőszobába. 3 Nőm kis kíváncsisággal Indulunk, hogy megtekintsük azt a kis heiyi- séget, amelyet az apák számára rendeztek be 8 használaton kívül levő műtő előszobájában. Mint ismeretes, több kópház is latolgatja hogy az apák jelen lehetnek a szülésnél de valahogy a gondolattól eddig nem lutottak tovább, mondván. hiányzanak hozzá a feltételek. Nyitva a szülőszoba ajtaja, apukák, beléphetnek Régen, amikor az asszon3'ok otthon szültek, a jövendő apa a bábaasszony jobb keze volt. Senkinek nem «jutott eszébe kiküldeni őt. Amióta azonban a kismamák kórházban hozzák világra gyermeküket, az apák ajtón kívül rekedtek. És egyszeriben ez lett természetes. Hogy van-e keresnivalójuk a férjeknek a szülőszobában, a znojmói Csehszlovák-Szovjet Barátság Kórház és Rendelőintézet nőgyégyászati-sziilészeti osztályának kezdeményezése igennel válaszol. 8 gyengéd, érzelemgazdag egyéniség szerepét töiti be, s lényegével nyugodt, harmonikus légkört teremt, ami aztán kedvezően kihat a személyzet magatartására is — jegyzi meg dr. Stimpl. Az orvos szavait hallgatva még inkább sajnáljuk a húszéves, először szülő znojmói Vladlmíra Cérnát, aki bizonyára hosszú latolgatás után úgy döntött a férjével, hogy mennek mind a ketten. Az esemény várható napján a férj ott is volt, de a szülés elhúzódott, és az apa már másnap nem kapott munkaadójától szabadot. 4 Znojmóban az említett kis helyiség berendezése: egy ágy a kismamának, továbbá asztalka fotelokkal és van benne egy függönnyel leválasztott kis sarok, ahol üdítőt lehet készíteni. Tehát semmi -fényűzés, csak a legszükségesebbek ahhoz, hogy a jövendő szülök félrevonulva várhassák a nagy pillanatot. A szolgálatos orvos ’ elmagyarázza az apának, miben lehet feleségének leginkább segítségére, egyúttal figyelmezteti arra is, hogyha esetleg szövődmény lépne fel, azonnal el kell hagynia a szülőszobát. A látottak alapján kezdjük elhlnnl,^ hogy ezeknek a feltételeknek a megteremtéséhez elsősorban meg kell változtatni az emberek felfogását, és hátat fordítani a megszokottnak. És bátorság kérdése is lehet; akarás, valamivel többet nyújtani az anyának és gyermekének. Az így lefolytatott szülés többletmunkával jár a nővér számára, mert egy további szeméty jelenléte a szttlőfülkében afféle kontroll is, arra késztetve azi egészség- ügyi személyzetet, hogy tiszteletben tartsa az orvosi etika valamennyi kö- veteiményét. Dr. Miroslav Stimpl főorvoshelyettes: — Amit mi csinálunk fellengzősen így nevezik: módszer. Pedig csak visszatérés ahhoz, ami egyszer már bevált. Amikor az asszonyok még otthon szültek, a férj mindig olt volt a felesége mellett. Ű kapta feladatul vizet melegíteni, így volt ez ember- emlékezet óta. A szülés nem görcs, amikor az asszony legszívesebben megbújna valahol, hogy ne lássák szenvedését. Az új ember érkezése szociális esemény. Ezzel természetesen nem azt akarom, hogy az anyák szüljenek otthon. De miért ne hívhatnánk meg a férjet a szüléshez, hogy legyen feleségének segítségére vajúdása perceiben, és miért ne osztozhatnának a gyermekük világra jötte fölötti örömben rögtön?! LeheDr. Lubomir Siezák osztályos főorvos Dana Kratochvílová Pfemysl Kratochvil tűvé kell tenni a legközelebbi hozzátartozónak, és nemcsak a férjnek, esetleg a nagyszülőknek is, mert már ilyen esetünk is volt. Ha egy orvos felesége szül, a férj „elugrik“ megnézni asszonyát, úgyis mondhatnánk, protekciósán, és ezen nem akad fel senki. Emellett Cseh- ' Szlovákiában, de a többi szocialista országban is tán a znojmóiak az egye- düliek, ahol bármelyik apa jelen lehet gyermeke születésénél. Viszont vannak a világon olyan országok, ahol jó tíz éve az apák nyolcvan százaléka felesége mellett van, amikor szül. A közegészségügyi .szakemberek támogatták kezdeményezésünket.' E- gyetértenek azzal a nézetünkkel, hogy ami fiziológiai, az higéníkus is. Tudják, hogy a behurcolt fertőzés veszélye ezáltal semmivel sem nagyobb. Természetesen a szülőterembe az a- pákat csakis steril köpenyben enged jiik be, és cipőjükre is védőhuzatot kell venniük. És hát a házastársak között intim kapcsolat van, így mi- kroflórájuk is azonos — mondja a főorvos. Rendben van, de mi lesz akkor ha a férfi látva ezt a sok ,,borzalmat", kiábrándul a feleségéből, elveszíti i- ránta erotikus-szexuális vonzalmát? El tudom képzelni, hogy nem egy asszony ettől tartva, maga ellenez;né férje jelenlétét. Erre is van magyarázat. A férj a feleség fejénél ül vagy áll, a nehéz perceket bár megosztja vele, de a szülöutakra nem lát, tehát semmilyen, illúzjóromboló látványban nincs része. Egyébként sem nézőként van jelen, az ő egyedüli feladata, hogy fe-' leségének lelki támaszt nyújtson. Sőt bármikor elhagyhatja a termet. — Bennünket is meglepett, hogy a házastársak nagy többsége az egész szülés alatt együtt maradt. Az eddig csak erős férfi ebben a helyzetben t A znojmói kórház szülészetének híre előbb csak szakmai körökben röppent szét, és nemcsak Idehaza. A Znojmói járás baráti kapcsolatot tart fel a szovjetuniőbeli Voronyezsi körzet egyik járásával. Szeptemberben ide látogatott egy szovjet csoport, a- melynek felét orvosok alkották, s voltak közöttük gyerpiekgyógyászok is. A szovjet szakembereknek annyira tetszett a znojmói gyakorlat, hogy odahaza is készülnek bevezetni. Szerencsére ebben az esetben nem érvényes az a mondás, hogy senki se próféta a maga országában. A Karlovy Vary-1 járásból az Ostrov nad Ohrí-i szülészek készülnek tapasztalatokat szerezni Znojmóban. A közvélemény-kutatás eredményeiből u- gyanis kitűnt, hogy az ottani anyák fele szintén örülne, ha a férjük mellettük lehetne. A legnagyobb eddigi elismerést azonban a znojmói kórház orvosai egy Prágában tartott nemzetközi szimpóziumon kapták. Olyan szaktekintélyek, mint Svejcar professzor és Vocel docens úgy nyilatkoztak erről az osztályról, hogy az országban egyedül csak itt nyújtanak komplex gondoskodást — kezdve a terhesgondozástól az apa szülésnél való jelenlétén keresztül egészen a „rooming in“-tg, vagyis hogy az újszülöttet rögtön az anya mellett hagyják. Znojmóban a szülészorvosok és nővérek szándékosan csak a kismamáknak hozták tudomására, hogy mire készülnek. Több mint egy évig a helyi újság előtt is titkolták tervüket. Kíváncsiak voltak agyanis, hogy milyen lesz a spontán érdeklődés, ha az apukák „szabadon dönthetnek“. Eddig nem valahai hagy. A kismamák mindössze 5 százaléka szült a férjük jelenlétében. A férfiakat állítólag visszatartja az előítélet, a szemérmesség, a félelem, az elfogultság, a tájékozatlanság, a tudatlanság és nemegyszer az érdektelenség is. Amióta . az ügyről írni kezdtek az újságok, a főorvos asztalán egyre több a levél. És nemcsak a járásból, hanem Szlovákiából is. Egy bernatl- cei asszonyka azt nehezményezte, hogy amikor az előző szülései alkalmából azt kérte, engedjék ott lenni a férjét is, képtelenségnek tartották óhaját. Ezért boldog lenne, ha legalább a negyedik gyermeküket fogadhatnák közösen. Lehetséges-e, hogy más egészség- ügyi körzetből, illetve járásokból, kerületekből a znojmói Csehszlovák- Szovjet Barátság Kórház és Rendelő- intézet szülészeti osztályán hozza gyermekét világra az anya? Erre a kérdésre a kórház igazgatójától, dr. Ivó Lerchtől kértünk választ, ugyanis az ő hatáskörébe tartozik engedélyezni az egészségügyi ellátást más körzetbe tartozó pacienseknek. — Jelenleg van rá kapacitásunk, hogy más körzetekből nálunk szüljenek az asszonyok. Ez a tömör válasz örvendetes, de azért az mégiscsak nehezen valósulhatna meg, hogy egy vajúdó kismama az ország valamelyik végéből ide jöjjön szülni a férjével, jóllehet elméletben ez sem lehetetlen. A szülőszoba ajtaján már beléphetnek az apák. de nem zárják be az ajtót egy további jó ötlet előtt sem. A szülőszoba és az apák helyisége melletti műtőt két éven belül átalakítják medencévé. Erre egy szovjet tapasztalat inspirálta őket. A szovjet orvosok ugyanis felfigyeltek arra, hogy ha legalább a szülés első szakaszát, amikor a szülöutak tágulni kezdenek, meleg vízben tölti a kismama, könnyebben világra hozza gyermekét, *• Ä nnak alapján, amit ebben a kórházban tapasztaltunk, meg vagyunk győződve, hogy nem ez lesz a znojmói orvosok utolsó ötlete 'á kismamák és gyermekeik érdekében. s. M.
