Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-04-29 / 17. szám

új ifjúság 2 Kommentárunk Választólí és képviselők közös elliatározásai Népképviseleti szerveinkbe válasz­tunk május 23—24-én. Maga a válasz­tási aktus csak kicsúcsosodása annak a több héten át tartó politikai aktivi­tásnak, melynek keretében a választók megismerkednek a képviselőjelöltekkel és nem utolsósorban a választási prog­rammal, vagyis azokkal a feladatokkal, amelyeket mindannyiunk érdekében a következő megbízatási Időszakban el kell végezni. Ezek a programok azok­nak a céloknak a megvalósítására össz­pontosítanak, amelyeket pártunk XVII. kongresszusa hagyott jóvá. A válasz­tási programot a nemzeti bizottságok a Nemzeti Front szerveivel és szerve­zeteivel szorosan együttműködve állít­ják össze, kidolgozásukban aktívan részt vesz az egész lakosság. E prog­ram átfogóan tükrözi a helyi kívánal­makat és lehetőségeket. A választási program megvalósítása során az elkövetkező években új isko­lák. lakóházak, kulturális létesítmények épülnek, javul majd a dolgozó anyák­ról, a nyugdíjasokról és az ifjúságról való gondoskodás, és sok helyütt meg­mutatkozik a környezet szépítésében is. A választási program megvalósítása során üzemeket, vállalatokat adnak át rendeltetésüknek, korszerűsítik a régi gyártási egységeket, ami által hatéko­nyabbá válhat a termelés. Minden e- gyes választási program tehát része an­nak a nagy egésznek, amelynek meg­valósítása a 8. ötéves tervidőszakban reánk vár. A választások, a leadott szavazatok tehát nemcsak a képviselők, hanem egyben a CSKP politikája és célkitűzé­sei iránti bizalmat jelentik. Azzal, hogy megválasztjuk képvise­lőinket. nem ruházzuk át a felelősséget is a választási program megvalósításá­ért órájuk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy egy-egy képviselő csak akkor tud eredményesen dolgozni, ha nemcsak a választásokkor, hanem azután, a kon­krét gyakorlati szervező munkával is érzi a választók bizalmíít és nem utol­sósorban aktív segítségét. A választási program megvalósítása — amely min­den állampolgár ügye — csakis a kép­viselők és a választók szoros együtt­működése és kölcsönös kapcsolata alap­ján lehetséges. A bizalom abban nyil­vánul meg, hogy amikor a képviselő a választókhoz fordul környezetszépítés érdekében, a választók ott lesznek, a- hol szükség van a munkájukra. A kép­viselő és a választó közötti bizalom légköre akkor lesz Jő, ha egyre ritkáb­ban fordul elő, hogy egy-egy akción mindig ugyanazokkal az emberekkel ta­lálkozzunk, a többiek pedig félreállva bírálják mások munkáját. Tudatosítani kell, hogy nagy dolgok csak akkor születnek, ha egy megha­tározott célért mindannyian összefo­gunk, s ehhez mindenki ereje és tudá­sa szerint hozzájárul. Nem elég tehát bizalmat szavazni a képviselőknek, nem elég egyetérteni a választási program­mal; más szóval! e területen is meg kell teremteni a szavak és tettek össz­hangját. Szükséges, hogy támogassuk képvise­lőinket akkor is, ha a feladatok végre­hajtásakor problémák, nehézségek me­rülnek fel. Ne csak a képviselőktől várjuk el, hogy érdeklődést tanúsítanak a választók ügyes-bajos dolgai iránt, hanem a választókat is érdekeljék a képviselők gondjai. Szükséges többször is hozzájuk fordulni, mert csak a közös munkával és együttműködéssel valósít­ható meg mindaz, amit a szocialista társadalom építésében a következő megbízatási Időszakra célul tűztünk. Strasser György A kilencesek törekvései A stúrovői Cellulóz- és Papírgyár nem csak a termelés eredményeivel tartozik az Érsekűjvári (Nővé Zámky) járás legjelen­tősebb vállalatai közé. ifjúsági szervezete — eddigi munkája révén — több követendő példát szolgáltatott a hasonló feltételek mellett dolgozó ifjúsági alapszervezetek számára. Hosszú lenne valamennyit felso­rolni, de az mindenképpen kiemelendő, hogy a vállalat kilenc alapszervezete soha sem feledkezett meg az egyik legfontosabb küldetéséről: segíteni a vállalatot a ter­melési és gazdasági feladatainak teljesíté­sében. Amikor a vállalatban a szükség úgy hoz­ta, hogy egy gépipari üzemet is létesítse­nek, rövidesen eggyel növekedett az ifjú­sági alapszervezetek száma: megalakultak a „kilencesek“. Az újoncok, a kezdők ál­talában kedvező helyzetben vannak, mert a tapasztalatok hiányára hivatkozva egy ideig indokolgatni lehet a sikertelenséget, viszont a Kilenceseknél ilyesmi szóba sem került. Ez az alapszervezet lemondott a kezdőket megillető szerénységről, s az első perctől fogva nyíltan hirdetik, hogy az élen­járó alapszervezetek között érzik magukat, de ami még ennél is fontosabb, elhatáro­zásukat tettekkel támasztják alá. — A munkánk megszervezésekor abból Indultunk ki — mondta Csömör Gábor mér­nök, az alapszervezet elnöke —, hogy a ml üzemünk eléggé sajátos helyzetben van a vállalatban. A szinte spontán születő megrendelések alapján kell elkészítenünk azokat a gépi alkatrészeket, amelyek a vál­lalat technológiai berendezéseinek, gépso­rainak javításához, illetve felújításához szükségesek. Tehát hosszú távú terveket eb­ben az üzemben nehéz létrehozni, bár nem tartom egészen lehetetlennek. De minden­képpen az a fontos, hogy rugalmasak le­gyünk, alkalmazkodni tudjunk a vállalat érdekeinek alakulásához. Ez nehéz feladat elé állítja a vezetőinket, de minket is, akik­től Időnként az átlagosnál jobb hozzáállást, kisebb-nagyobb lemondásokat is megköve­tel az egyik-másik megrendelés teljesítése. — Gábor, te az ifjúsági alapszervezet munkája mellett még egy igen fontos mun­kacsoport munkáját is irányítod. — Igen, a villanyszerelők csoportjainak vagyok a művezetője. Ez a csoport talán még sajátosabb helyzetben van, mint az egész üzem. ötven gépsor folyamatos üze­melését kell biztosítania, ami olyan fel­adat, hogy szinte elképzelhetetlen, lehetsé­ges-e ezt a napi nyolcórás munkaidő alatt megoldani. Csoportunk tagjainak gyakran kell túlórázniuk, hogy más üzemekben vagy részlegeken folyamatos legyen a munka. — Mit jelent az számotokra, hogy ezen a részlegen dolgozik a vállalat legfiatalabb ifjúsági alapszervezete? — Szerintem nem az a lényeges, hogy a mi alapszervezetünk alakult meg legutoljá­ra, hanem hogy a tagság csupa lelkes, ten- nlakaró fiatal. Különben az egész üzemünk­re jellemző ez, hiszen az átlagkor alig ha­ladja meg a huszonöt évet. Jó a munkalég­kör az üzemünkben, a fiatalok megértik, ha többletmunkát kérünk tőlük, ugyanak­kor ml is igyekszünk eleget tenni az ő ké­réseiknek. — Feltételezem, hogy ilyen sajátos hely­zetben lévő ifjúsági alapszervezet munká­ját, életét nem lehet könnyű megszervezni és irányítani, főleg ha a legjobbak között akar maradni. — Ez is ugyanolyan rugalmasságot és lelkesedést igényel, mint a napi munkánk elvégzése. Persze, vannak olyan gondjaink, amelyeket még így sem könnyű orvosolni, ugyanis a tagság nem egy műszakban dol­gozik. így előfordul, hogy az egész szer­vezetet érintő rendezvényeket nehéz úgy nyélbe ütni, hogy mindenki ott lehessen. Megértőnk vagyunk a tagsággal szemben, az objektív okokat elfogadjuk a távolma­radás megindokolására, de ha valaki ké­nyelemből nem jön el, erre nincs magyará­zat. Ezen kívül a vezetőség arra törekszik, hogy olyan programot állítson össze, amely vonzza a tagság többségét. Én úgy érzem, hogy éppen ennek köszönhetően kerültünk aránylag rövid idő alatt a legjobb ifjúsági alapszervezeteink közé. — Miben értétek el eddig a legjobb ered­ményeket? — A szabadidő szervezésében, továbbá az alapszervezetünk élen jár a másodlagos nyersanyagok gyűjtésében is. Erre kimon­dottan jó feltételeink vannak, mert mint köztudott, a gépipari üzemek aránylag sok fémhulladékot „termelnek“. Igen fossz gaz­dái lennénk az üzemünknek, ha veszendő­ben hagynánk ezt az értékes nyersanyagot. Ugyanakkor megkárosítanánk saját magun­kat is, mert elesnénk attól a bevételtől, a- mely a másodlagos nyersanyagok gyűjtésé­ből és értékesítéséből származik. Márpedig ez az összeg, ha jól beosztjuk, fedezi szinte valamennyi kiadásunkat, sőt még a legjob­bak megjutalmazására is futja belőle. Kamocsai Imra 100 éve Chicagóban HKASV m iCPm MAIliS Száz esztendővel ezelőtt az ipari forra­dalom lázában élő Egyesült Államokban a „normális“ munkaidő hajnaltól késő dél­utánig, átlagban tíz-tizenegy órát tartott, de a világ más részén még ennél Is na­gyobb méretű volt a munkások kizsákmá­nyolása. Becslések szerint a tengerentúl a hét-nyolcmillió bérmunkás között félmillió­nál Is több tíz-tizennégy éves fiú és leány­ka is robotolt látástól vakolásig. Munkáskörökben megkezdődött a szervez­kedés a jobb munka- és életkörülmények kivívásáért. E szervezkedés élére állt a Munka Lovagjai (Knights of Labor) nevű szervezet, amelyet nemigen nevezhetünk szakszervezetnek, de mindenesetre sikerült elérnie, hogy hat amerikai állam elvben elfogadta a nyolcórás munkanapra vonat­kozó követelését. A gyakorlatban ehhez még a munkaadók hozzájárulására lett vol­na szükség, csakhogy ez késett. Emiatt fe­szültség keletkezett. Különösen nagy feszültség uralkodott Chicagóban, a ma is világhírű McCormick mezőgazdasági gépgyár munkásai között, akik még 1886 februárjában sztrájkba lép­tek. Napirenden voltak a chicagói utcákon a verekedések a sztrájktörőkkel, a hatóság embereivel. A Munka Lovagjai nevű szer­vezet 1886. május elsejére országos munka- beszüntetést hirdetett. Aznap tehát 340 ezer amerikai munkás nem jelent meg a munkahelyén. Ugyanak­kor Amerika-szerte összecsapások törtek ki a sztrájkoló munkások és az Európából ér­kező olcsó sztrájktörő munkavállalók kö­zött. Chicagóban május 3-án a Haymarket Square-on, a „szénapiacon“ gyülekeztek a munkások, majd miután meghallgatták a munkás-, többnyire anarchista vezetők be­szédeit, valóban összecsaptak az „ígéret földjére“ érkezett szerencsétlen európaiak­kal. Hat proletár maradt holtan a macska­köveken. Este angol és német nyelvű röpiratok terjedtek el a városban ilyen jelszavakkal: „Munkások, fegyverbei“ és „Munkások! Hol­nap jöjjetek a Haymarket Square-rel“ Más­nap, május 4-én valóban vagy háromezren gyűltek össze a szénapiacon, és egész estig zavartalanul hallgatták a szónokok beszé­deit, akik a nyolcórás munkaidőért tüzel­tek. Ekkor azonban egy rendőrosztag ron­tott a tömegre, amikor annak a háta mögül egy sötét, gömb alakú tárgy repült a térre. Mint utólag kiderült, bomba volt, amely felrobbant, és egy rendőrt halálra sebzett, hatvanhét egyenruhást súlyosan megsebe­sített. Pillanatokon belül verekedés és re­volverpárbaj tört ki a munkások és a ha­tóság emberei között. Eredménye: hét rend­őr és legalább húsz munkás kapott halálos sebet. A merénylő személyazonosságára sohasem derült fény. Minden jel arra vall, hogy a merénylet provokatőr müve volt, csak ürü­gyet akart szolgáltatni a rendőri beavatko­zásra. Ezt látszanak bizonyítani azok a ki­jelentések, amelyeket három évvel később a rendőrség egyik tisztje tett: „Az én el­vem az volt, hogy mihamarabb álljon hely­re a nyugalom. Schaack-kapitány (az osz­tag parancsnoka — a szerk. meg].) viszont szerette volna, ha tovább forrnak az ese­mények. A merénylet után bombák után kutatott mindenütt. Miután az anarchista egyleteket betiltottuk, Schaack kereken ki­mondta: fizetett besúgók révén ml, rend­őrök hozzunk létre új egyleteket, csakhogy a dolgok forrponton maradjanak. Merthogy akkor az ő személyére irányul a figyelem. Miután Ilyesmiket hallottam tőle, egyre gyakrabban megfordult a fejemben, hogy az anarchistáknak talán nem is volt olyan fontos szerepe az egész ügyben, mint álta­lában gondolják.“ Mindenesetre anarchista és munkásveze- tök egész sorát tartóztatták le és gyaláza­tos bűnperben többségben halálra ítélték őket. 1889-ben a II. Internacionálé — a chicagói május elsejére, valamint a május 3-i és 4-1 véres események áldozataira em­lékeztetve — május elsejét nyilvánította a munkásosztály nemzetközi ünnepévé. K. M. Pártunk és ifjúsági mozgalmunk hagyományaiból AIDBBSEG A KOMINISIA PÄRlRT XIII. 1921 április végére lassan befejeződött a párton belüli vita ar- A ról, hogy a csehszlo­A vák szociáldemokrácia balszárnya csatlakoz- jBíA zon-e a Kommunista Internaclonáléhoz. Az egyes kerületekből ér­kező jelentések egyér­telműen azt Igazolták, hogy a túlnyomó többség helyesli a Kommunista Internacionálé 21 feltéte­lének elfogadását, és a kommunista párt alapító kongresszusát a tervnek megfelelően május 14—16-án meg lehet tartani. A burzsoázia azonban még egy utolsó elkeseredett kísérletre szánta el ma­gát, hogy megakadályozza a munkás- osztály élcsapatának egységbe tömörü­lését. Hosszas előkészületek után már­cius utolsó napjaiban Kladnóban meg­kezdődött az ún. „felségárulás! per“, a- mely során a decemberi sztrájk fő szer­vezőit állították bíróság elé. Ezzel egy­Időben az ország más részében, például Vrútkyban, Hodonínban is kisebb fel­ségárulás! pereket készítettek elő a munkásmozgalom vezetőivel. A hatóságoknak az volt a szándéka, hogy megfossza legjobb vezetőitől a pártot, s ezzel elodázza a kommunista párt létrehozását. Ugyanakkor ország és világ előtt azt a látszatot akarta kel­teni, hogy a felségárulással vádolt elv­társak a köztársaság puszta létére tör­tek, és a kommunisták veszélyeztetik az ország önállóságát. A perek azonban egészen másképpen sültek el, mint ahogy a burzsoázia re­mélte. Nem sikerült félrevezetni a nyil­vánosságot. Prágában Antonín Zápotoc- k^ beszélt a vádlottak nevében, és a vádlottból vádló lett. Rámutatott, hogy a hatóságok provokálták ki a munká­sok haragját azzal, hogy minden indok nélkül megszállták a Népházat. A fel­ségárulás vádját a bíróságok kénytele­nek voltak mindenütt elejteni. Ennek ellenére a fő vádlottakra magas bör­tönbüntetéseket szabtak ki. A munkás- osztály azonb"u erkölcsi győztesként került ki a perekből. Ezt látszott Iga­zolni május elsejének ünnepe. Május elsején országszerte hatalmas tömegtüntetések folytak, amelyek a munkásosztály elhatározását tükrözték, hogy a hónapokig tartó hatósági meg- hurcolás ellenére újult erővel és el­szántsággal folytatja harcát a jogaiért. A legtöbb helyen a jogtalanul bebörtön­zött munkásvezetők feleségei és hozzá­tartozói haladtak a menet élén. Kladnóban tízezer bányász és kohász vonult az utcára. Mária Zápotocká, az elítélt Antonín Zápotock^ felesége szólt az egybegyűltekhez. A tömeggyűlés vé­gén esküt tettek, amelynek az utolsó mondata így hangzott: „Az akadályok és átkok ellenére töretlenül megyünk előre az orosz proletárforradalom fé­nyes útmutatása nyomán, a III. Kom­munista Internacionálé szeplőtelen vö­rös zászlaja után, erre esküszünk ma, nők és férfiak!“ Valóságos forradalmi helyzet alakult ki. Ezt követően a kommunista párt a- lapító kongresszusának előkészületei végső szakaszához értek, és május elsejei megmozdulások megerősítették, hogy a tömegek támogatják a munkás- osztály élcsapatának létrehozását. K. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom