Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-04-22 / 16. szám
új ifjúság HAT PLUSZ EGY Hét kisszínpad jött el március végén Keszegfalura (Kameniöná), ahol a komáromi (Komárno) járási fesztivált rendezték. Volt, aki lélektani drámát hozott, más oratórlkus isszeállítást, s külön öröm, hogy a nézők smét láthattak diákjátékot. A fesztivál a járási irodalmi és kulturális napok zárórendezvénye volt. Elsőként a hetényl (Chotín) Csokonai Kisszínpad mutatta be Szalai Miklós: Zách Klára című lélektani drámáját. A fiatal rendező évek óta maga készíti az összeállításokat az együttesnek. Üj darabjában a szerző Zách Klára vívódását mutatja be. Klára tudni szeretné, miért kell meghalnia. A válaszért megidézi atyját, Kázmért, a királyt. Megismerjük jellemüket, s fokozatosan elénk rajzolódik a rendező által elképzelt kép arról, milyen tényezők játszhattak közre Zách Klára tragédiájában. Az egyszerű színpadkép jól sikerült. A zenével, a fényekkel is tudatosan bántak. Zách Klára szerepében Nagy Cecíliát láttuk. A Gadócl (Hadovcej Mezőgazdasági Szak- középiskola Kisszínpada Vissza a földhöz címmel József Attila-összeállítással jelentkezett. Varga Róbert rendezőnek egyszerű, tiszta eszközökkel sikerült visszaadnia a költő gondolatait. A díszlet — hatvan szál égő gyertya — sajátos hangulatot teremtett. Emlékezetes marad Gál Emese versmondása — Emese a járási szavalóversenyt is megnyerte —, valamint Szabó Erika és Czékus Péter énekkel. Illetve tánccal kifejezett vallomása. A komáromi Szakszervezetek Művelődési Házának Petőfi Kisszínpada Békességet mindenkinek címmel Ady-összeállítást mutatott be. A szereplők valamennyien kiváló szava- lók, szépen beszélnek a színpadon. Az „Őrzők, vigyázzatok a strázsán, üzenetét maradéktalanul éreztette a rendező, Kiss Mihály, akinek külön érdeme, hogy kevés külső eszköz bevonásával élvezetes összeállítást rendezett. A díszlet függönyökből és egy szónoki emelvényből áll. A Szakszervezetek Művelődési Házának égisze alatt működő szlovák nyelvű kisszínpad új összeállításának címe: „Kritizu- jeme“, melyet Holubek László rendezett. Az összeállítás a fiatalok kritikája a mai világról. A témák: Inni vagy nem inni?; a türelem rózsát terem; az emberek közötti jó kapcsolatok ápolása, ötletes, humoros összeállítást mutattak be, egyszerű díszletekkel, fiataloknak tetsző modern zenével. A nézők az egyes részeket külön megtapsolták. Az izsai (I2a) Jókai Kisszínpad felújította Balázs Béla A kékszakállú herceg vára című darabját. Tóth Kurucz Mária rendező elmondta, hogy amikor a darabot először bemutatták járási versenyen, megbetegedtek a technikusok, ezért vették újra elő. Előjátékot komponáltak hozzá, hogy életszerűbbé tegyék. A cselekmény egy táncpróbán játszódik, ahol két fiatal a kékszakállú herceg váráról kezd beszélgetni, majd megelevenedik a dráma. A díszlet Izsák Elvira munkája. Zene: Tóth Kurucz János mérnök és Tóth Tihamér. A Kékszakállút Csókás Ferenc alakította, Juditot Kurucz Gabriella. A Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Kisszínpada Iliéi János 1789-ben írt diákjátékát, a Tornyos Pétert mutatta be Gáspár Tibor rendezésében. A rendező munkatársa Hevér Zoltán. Az együttes idén ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját. A Tornyos Péter című játék remek lehetőségeket ad a komédiázásra, s ezt a lehetőséget a szereplők maradéktalanul kihasználták: hibátlanul játszottak a jól megkomponált színpadi térben. A díszlet Libor Katalin és Szabó Hajnalka munkája. A címszerepet Németh Gyula alakította, Katát Dráfi Emese, Sára asszonyt Weszelowszky Judit, Ventifaxot Keszeg Tímea, a fogadós- nét Bahorecz Ágota játszotta kitűnően. A sikerhez hozzájárultak a nép alakítói, a táncosok, a zenészek az énekesek Is. A közönség nagy tapssal fogadta a diákjátékot. Utolsóként állt a közönség elé a marcel- házi (Marcelová) Jókai Kisszínpad Soóky László Konspiráció avagy Tündér llony s az Argyilusát című kisszínpad! játékával. Az Árgyilus históriát mutatták be a tőlük megszokott újszerű, humoros eszközökkel. A szerző-rendező mindenütt élt a humor kínálta lehetőségekkel. A darabban két alakítás különösen tetszett: Tündér llony szerepében Viderman Ilonáé, és a Boszorkányé, akit Zsídek Éva alakított. A csoport valamennyi tagja mindent megtett, hogy sikerüljön a darab. A zsűrinek az idén sem volt könnyű dolga; az eredmény pedig: harmadik helyen a marcelházl (Marcelováj Jókai Kisszínpad végzett, másodikon a Gadóci (Hadovcej Mezőgazdasági Szakközépiskola Kisszínpada, és első lett a komáromi Szakszervezetek Művelődési Házának Petőfi Kisszínpada. A Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Kisszínpada a zsűri döntése alapján a kerületi versenyen már mint színjátszó e- gyüttes vesz részt. A komáromi Szakszervezetek Művelődési Házának szlovák nyelvű kisszínpadát oklevéllel tüntették ki. Bárány János AVTOGRAF Ez a moszkvai együttes már évek óta á legnépszerűbb szovjet csapatok közé tartozik. Ismerik az NDK-ban, s többször vendégszerepeit már Bulgáriában is. Nyolc éve létezik a csoport, s megalakulásukkor A- lekszandr Szitkoveckij elsősorban főiskolai végzettségű tagokat verbuvált. így alakult ki végleg a stabil gárda. Az együttes vezetője: Alekszandr Szitkoveckij (billentyűs), Leonyid Makarevlcs (dob), Viktor Mihalin (ének), Artur Mihejev, valamint a basszus- gitáros Leonyid Gutkin. Az együttes elsősorban dallamos zenére törekszik, mert nézetük szerint ezzel lehet legjobban hatni a közönségre. Vonzódnak a klasszikus zenéhez, ezért a harmónia és a melódia a zenéjük alapja. A zenekedvelőket nem akarják sokkolni, ügyelnek a lartalmas szövegre, állandó kapcsolatot tartanak fenn a kortárs szovjet költőkkel, pl. Borisz Barkasszal és Margarita Puskinová- val. Az Avtografot nem fenyegeti szakmai konkurencia, mert nincs még egy olyan csapat az országban, amelyik ezt a zsánert művelné. Egyes zenekrltikusok véleménye szerint ők az angol Genesis és a YES e- gyüttesek zenéjének továbbfejlesztői. Megalakulásuk után elsősorban lírai hangvételű dalokat írtak, ezzel is szerették volna „megkönnyíteni“ koncertprogramjukat. Ma már inkább a fiatalok érzésvilágát ..vizsgálják“, dalaikban nyíltan rámutatnak a hiányosságokra, problémákra. 1980-ban John Lennon emlékére megírták a Requiem című szerzeményt. Nemrég több dalt komponáltak, melyekben békeőhajukat fejezik ki. Rr IRODALMI VERSENY Március közepén, a könyv hónapja tiszteletére a Safárikovói Mezőgazdasági Szakközépiskolában vers- és prózamondó versenyt szerveztek. A verseny ünnepélyes keretek között zajlott le, hiszen jelen volt Jóba Mihály, az Iskola igazgatóhelyettese. Kovács Magda Írónő, Szászi Zoltán írói, Danis Katalin tanárnő, valamint Kasza Miklós tanár. A zsűribe két tanulót is besoroltak: Ko- már Magdát és Mészáros Adriamiát. Az Iskola legjobb szavaló! és prózamondói alaposan felkészültek. A negyedik kategóriában, versmondásban Jankovlcs Mónika és Mede Veronika bizonyult a legjobbnak, második helyen Szőllős Csilla, harmadikon pedig Kacsik Erika végzett. Az ötödik kategória első helyén Ur- bancok Klára és Puss Péter végzett, második lett Tóth János, a harmadik díjat nem osztotta ki a zsűri. A prózamondásban a legjobbnak Péter Ildikó, Fükö Éva és Várad! Ivett bizonyult. A verseny után Kovács Magda írónő értékelte a tanulók teljesítményét. Jó szándékú bírálatával jobb teljesítményre buzdította a versenyzőket. A rendezvény vége meglepetésszámba ment: az iskola igazgatóhelyettese is elmondott egy szép költeményt. -kollertatmemm Bácskái: Pihenő Van a persei temetőben egy kis fejfa (lehet, azóta már elkészült a kőből való is), és rajta ez a név: Bácskái Béla. Ez a név most váratlanul megjelent a főváros egyik legforgalmasabb sétálóutcájában, pontosabban a Laco Novomesky-kiállítóterem előterében, és nemcsak azokat hökkentette meg, akik soha sem hallották a nevét — egy kicsit bennünket is. A Nógrádi Galéria hozta el egyik legszebb és legjobb gyűjteményének töredékét, hogy megmutassa a festőművész meg nem ért ötvenedik születésnapja alkalmából, ki is fekszik abban a sírban. Bácskái Béla festőművész ugyanis nagyon fiatalon, alig negyvenöt évesen halt meg, s mi is, akik megfordultunk nála az egyházbástái (Stará Baäta), a guszonal (Hu- siná) és a persei (Prsa) házban, s láttuk, milyen lendülettel dolgozik, csak sejtettük akkor, hogy kit is veszítettünk el benne. Ezek a képek ugyanis olyan egységes, olyan csodálatos gyűjteményt képeznek, a- mely egyetlenegy darabjának egyetlen vonását sem lehetne elvitatni. Kérdezték a nem szakavatott járókelők is, akiket a szerencsés önpropagáló kiállítóterem nagy ablakai becsaltak a terembe, hogy ki is volt ez a művész, s szomjasan itták magukba a képek hangulatát, mondanivalóját, tökéletes megjelenési formáját. Ki is volt hát Bácskái Béla festőművész, aki ha élne, még csak most lenne ötvenéves? Vannak, akik Anteusnak nevezik, mert ragaszkodott a földhöz, amelyből vétetett, amelybe beleszületett. Az volt? Az is! Szabó Gyula példája Is erre ösztönözte, de nem ilyen egyszerű a képlet. Bácskái Béla nem csupán szülőföldjéhez — nemcsak ahhoz — ragaszkodott, hiszen mint élettörténetéből is látható, Gömörben éppúgy otthon volt, mint Nógrádban. Igaz, egyik a másikból vétetett, egyik a másikba kulcsolódik. A lényeg tehát valahol máshol rejtőzködik... Talán a sorsban és a korban, amely osztályrészül jutott neki, s a- melyben élt a művész. A nógrádi Persén született; A fülekl (Fl- lakovo) zománcgyárban tanult, dolgozott, akárcsak édesapja, akit hirtelen gyorsasággal ragadt el az élők sorából a halál. Tüdőgyulladás döntötte a sírba, mint annyi mást ŐRIZZÜK SZEMÜNK TÜKRÉBEN abban a korban, amikor ha volt Is orvos, megfizethetetlen és tehetetlen volt még az ilyen — ma már egyszerű — betegséggel szemben is, mint amilyen öt sújtotta. A mélypontok fullasztók és megalázóak is egyszerre. Mihez is kezdhetett a megözvegyült és nincstelenségre ítélt édesanyja két gyermekével? Megpróbálta átvállalni a család minden terhét, és a két fiút maga mellé állítani, elkötelezni. És sikerült is neki: mind a kettőt taníttatta. Bácskái Béla visz- szament nem is annyira a szülőföldjére, mint inkább a sajátjai közé, és élete végéig együtt maradt velük. De ez volt a logikus nemcsak azért, mert a kis, csonka családnak össze kellett tartania, hanem mert egy munkásból lett művész nem lehet önmutogató, magabiztos bohóc. És ez a szerencsés pillanata, élete biztos szilárd pontja: dolgozik és csak önmagára figyel. Nagyobb előtanulmányok, műveltségalapozó középiskola nélkül veszik fel a képzőművészeti főiskolára. Az Iskola befejezése után visszavonul és fest. Azaz, nem Is vonul vissza, hanem csak hazamegy, és dolgozik. Dolgozik annyit, mint kevesen a kortársai közül. Nincs, ami elvonja a munkától, és ez az, ami annyira különössé, egyedivé teszi életművét. Azon kevesek Itözé kerül, akik a nap minden pillanatában hivatásos festőművésszé lehetnek. A táj és ő összeforrnak. Vele él, lélegzik, ezért tudja olyan nagyszerűen kifejezni, megragadni, érezni a lélegzetvételét. Márciusi hóesés, Az életet adó nap. Lila táj. Hullámzó táj, Nyári napnyugta. Téli napnyugta. Virradat, Kökénybokor, Gömörl hullámzás. Nyugtalan este — mondja a képek címeivel, s a kép és a megnevezés ez esetben eggyé vált. Akárcsak a mozaikképet, a természettel együtt összerakhatjuk belőle az élő ember óráit, napjait, hónapjait, éveit, életét. Minden élt és lélegzett körülötte, sugároztak a fák, születtek és meghaltak nemcsak az emberek, a fák is, és ő a felkelő vagy lenyugvó nap fényében látta az eseményeket, és ezeket örökítette meg a képein. Minden ilyen egyszerű és természetes volt körülötte. Sajnos, végül a halála Is! Különösen korán és különösen váratlanul távozott az élők sorából, s mi, akik most végignéztük ezt a lényegében csak életműtöredéket, az utolsó két-három év termésének egy részét bemutató kiállítást, tudatosíthattuk, hogy ki Is volt Bácskái Béla, s micsoda csúcsról zuhant le. Mindent, amit festett, rajzolt, maga a csoda, az élet csodája, a gazdag belső élet öröme, de bánata Is, szépség, feszültség, kiegyensúlyozottság lüktet és sugárzik a képeiből, őrizzük hát szemünk tükrében ezt a gyönyörűséget. Németh István Bácskái; Gömöii hullámzás
