Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-03-18 / 11. szám
li] ifjőság 6 A Nemzetközi labdarúgó Szövetség, á FIFA 1986- os esztendőt a játékvezetők évének minősítette. Mindenekelőtt azért, mert a szabályok értelmében a bírók megkülönböztetett helyzetben vannak a labdarúgópályán, szinte korlátlan hatalom összpontosul a kezükben. A nemzetközi szövetség tehát tőlük — tőlük Is — várja, hogy megvédik a labdarúgás becsületét a pályákon és a lelátókon elburjánzott brutalitással szemben, visszahozzák a csodálatos játék régi dicsőségét. Az idénykezdés ürügyén szenteljünk nekik némi figyelmet. Ha hihetnénk annak a feltételezésnek, hogy minden játék, így a labdarúgás őstörténete is a mitikus harcászati szokásokig nyúlik vissza, akkor a játékvezetők szerepköre világosan kirajzolödik: a bírónak kell megállapítania, hogy ki a győztes, és ki a legyőzött. Igaz, az emberiség Őstörténetében még nem volt szükség ilyen bíráskodásra. Annak Idején a harctéren maradt halottak száma döntötte el a kérdést. Ezt a megfellebbezhetetlen ítéletet a sportjátékokban különféle Jelképekkel pótolták. így például a labdarúgásban a labdának be kell jutnia a kapuba. A közelmúltban elhunyt világhírű bírónk, Michal Jursa mondta egyszer, hogy a játékvezető úgyszólván mindent megtehet a pályán, csak egyet nem: nem viheti be a labdát a kapuba. Később szabályokat állítottak fel és mindkét fél megegyezett abban, hogy a küzdelmeket ezeknek a szabályoknak a szellemében vívják. Megegyeztek abban is, hogy e szabályok megtartásán a bíró őrködik. Az elvetemült szurkolók szerint ez volt a labdarúgás történetében a legnagyobb tévedés. Ettől függetlenül a bíró kizárólagosan értelmezi a szabályokat, és gondoskodik azok megtartásáról. Az ide- oda hullámzó Játék közben ő állapítja meg a szabályba ütköző cselekedeteket, fegyelmez és megszabja, hogy mikor kell a játékot megszakítani, Illetve folytatni. A futballmérkőzések karmestereinek ítéletei ősidők óta nagy visszhangot váltanak ki. Akár helyesen ítélnek, akár tévesen. A játékvezető olyan helyzetben van, mint a színész, akinek a játékát örökös kritikák érik. Ha helyesen ítél, az egyik fél hívei akkor is szidhatják. A bírónak rögtön a játék hevében kell cselekednie. Az ítélet hosszas fontolgatása lehetetlen. A helyzet a- zonnall tisztázására van szükség, hiszen a döntés nyomán máris folytatni kell a játékot. Tehát a mérkőzés folyamatosságát a szabályok szellemében segítő, nem pedig a játékot akadályozó, felaprózó bírói működés a fontos. Amióta a tévé is közvetíti a mérkőzéseket, a btró feladata még nehezebb. Millió szempár lesi árgusán a játékot, nemegyszer premier plánban, lassítva és kirögzítve a jeleneteket, ö nem nézheti végig a megismételt, lassított felvételt, kinagyítva a jelenetet, nem gondolhatja át még egyszer ítéletét, és nem tanácskozhat vagy vitatkozhat másokkal. A döntés — ha nem ütközik a szabályokba —, megtámadhatatlan, megmásítani nem lehet., A bírótól mindenki azt várja, hogy gyorsan, de Igazságosan döntsön, hogy helyesen értelmezze a tényeket, pártatlanul, a játék szellemével összhangban alkalmazza a szabályokat. A résztvevők — tehát a játékosok éppúgy, mint a nézők — természetesen a maguk szája Ize szerint értelmezik ezt az „igazságosságot“. A játék u- tolsó percében megítélt tizenegyes az egyik fél szerint megérdemelt és Igazságos, a másik szerint viszont tűrhetetlen elfogultság. Amit az egyik fél tiszta eszközökkel vívott szabályos küzdeleinnek minősít, azt a másik veszélyes játéknak fogja fel. Éppen ezért a bírói döntések „Igazságosságát* nem lehet tárgyilagosan megállapítani. Mindaddig, amíg a bíró a játék képét nem hamisítja meg nyilvánvaló módon, ennek nincs Is nagy jelentősége. Akkor válik komolyabbá a dolog, ha gólokat „ajándékoz" egy csapatnék, vagy más együttesektől gólokat „rabol el“. Ha ez 1986 a játékvezetők éve Mondd még egyszer, hova menjek? tétmeccsen történik, természetesen nagyobb a visszhangja, A játékvezető egye len fegyvere a síp, amellyel huszonkét ember küzdelmét igyekszik irányítani a szabályok adta kereteken belül. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy a játékvezető minden mérkőzésre legjobb tudásával készül fel, és működésével igyekszik kivívni a két csapat játékosainak, szakvezetőinek, a közönségnek és a sajtó képviselőinek az elismerését. Törekvése pedig nem mindig jár sikerrel. A bíró is hús-vér ember, aki követhet el hibákat. Gondoljunk csak arra, hogy a 90 perc során a játék legkritikusabb periódusaiban a másodpercek töredéke alatt kell döntenie. Súlyos hibákat követhetnek el a játékosok is, biztos gólhelyzetet, tizenegyest hagyhatnak ki, de ezért még talán egy játékost sem vertek meg. Bírót már igen, ha történetesen nem ítélt meg egy jogosnak vélt büntetőt. Furcsa szerzet a szurkoló. Ha kedvenc csapata győz, a bíró kritizálása elmarad, még ha égbekiáltó hibákat is vétett. Ha viszont veszít, a játékvezetőt kiáltja ki első számú bűnbaknak.'Előfordul nemegyszer, hogy egy- egy állítólagos tévedés, esetleg a mérkőzés sorsát eldöntő ítélet nyomán egész sajtókampány kerekedik a játékvezető körül, ilyenkor a becsületébe vágó sértések özönét kell kiállnia. Nyomasztó, ml mindent kell a lelkére vennie a játékvezetőnek. Raimundo da Cunha Róla világhírű brazil játékvezető jegyezte fel emlékirataiban ezt a bűbájos történetet: „Ifjúsági mérkőzést vezettem fiaim Igazgatójának felkérésére. Ezt ugyebár nem lehet visszautasítani. Nem árt, ha a szülő szívességet tehet az Iskolának. Különösen, ha a két fia jobban szeret futballozni, mint tanulni. A pályán megjelent mindkét Iskola a szülőkkel együtt. Ragyogó tavaszi napfény simogatta a huszonkét csillogó szemű gyereket, közöttük az én két fiamat is. Olyan büszkén feszítettek, s olyan áhítattal néztek rám. hogy egyszerre lámpalázat éreztem. Jaj, csak ne tévedjek. A gyerekek nagy lendülettel játszottak, s a küzdelembe elég gyakran közbe kellett avatkoznom. Bárhogy igyekeztek azonban, a labdát nem sikerült hálóba juttatniuk. Már csak két perc volt hátra, amikor a nagyobbik fiam támadásba lendült, és amikor lövésre lendült a lába, fellökték. Százszázalékos tizenegyes volt. De mit szól majd a másik Iskola, ha megítélem? A fiamnak ítéljek egy tizenegyest? Hogy, az ő iskolája nyerjen? Nem ítéltem meg, s gól nélküli döntetlennel ért véget a mérkőzés. A két Igazgató és a gyerekek sorra megköszönték kdzreműködésemet — csak a fiaim nem fogtak velem kezet.. Ebből is látható, hogy a játékvezető nem várhat hálát. Sajnos, még a szakvezetők és az edzők is hajlanak arra. hogy egy-egy vesztett mérkőzés után ne a játékosok gyengébb teljesítményében, hanem a számukra egyszerűbb módon, a játékvezető következetesen őket sújtó döntéseivel magyarázzák a vereség okait. Jó lenne, ha először talán egy kis önvizsgálatot tartanának. Mert minden más vélemény ellenére — egy-két kivételtől eltekintve — a játékvezetők általában legjobb akaratuk szerint, tisztességgel igyekeznek vezetni a mérkőzéseket. Előfordul természetesen — a szándékosságról ne beszéljünk —, hogy a legjobb szándék mellett is hiba csúszik a bíráskodásba. Vajon milyen érzése lehet a játékvezetőnek, amikor a videofelvétel elébe tárja tévedéseit? Egész biztos rossz. Még kínosabb lehet, amikor már a mérkőzés folyamán, az esetet követő másodpercekben ébred rá a hibájára. Hányszor venni észre a bírón, hogy bántja a fordított ítélet, és kedvezni kezd a tévedéssel sújtott csapatnak, megpróbálja jóvátenni a hibáját. Énnél szerencsétlenebbül már nem is bíráskodhat. Kissé furcsán hangzik, de legjobb, ha egy téves döntés után a Játékvezető nem hallgat a lelkiismerétére, hanem egyszerűen elfelejti az esetet. Mert ha az Járt az eszében, ha ellensúlyozni kívánja a rossz döntést, újabb hibákat követ el, megzavarja a csapatokat, a nézőket, felborzolja a kedélyeket, ellene fordul mindenki. A játékosok megérzik a bíró bizonytalanságát és kihasználják azt. Elszabadulhat a pokol. Nincs bíró, aki klsebb-nagyobb hibát ne követne el a mérkőzésen. Nem szabad, hogy elárulja magát; tévedtem, de helyrehozom. Ha nem képes a hibát azonnal elfelejteni, kicsúszhat a kezéből a mérkőzés. A bírónak a játék közben teljes tekintélyt kell élveznie. Bármilyen felülbírálás vagy fellebbezés menthetetlenül szétrombolná a tekintélyét. A bírói tekintély csorbítása pedig meghamisítaná a játék szellemét. A rossz bírók ellen tulajdonképpen csak egyetlen módon lehet védekezni. Ez pedig az alapos iskolázás, a személyiség csiszolása, a gondos kiválasztás, a tárgyilagos ellenőrzés, a kellő továbbképzés, szükség esetén a szigorú, de' Igazságos felelösségrevonás. Reméljük, hogy aki ennek aláveti magát, a legjobb belátása és lelkiismerete szerint bíráskodik. Persze az lenne az ideális, ha csupa nagy tudású, széles látókörű, a helyzet magaslatán álló játékvezető bíráskodna a hazai bajnokságban és a nemzetközi porondon. Egyelőre azonban világszerte kevés a kivételes tudású bíró, sőt, egyáltalán kevés a bíró. Az alacsonyabb osztályú bajnokságok szervezői a megmondhatói,^ hogy időnként nincs kit küldeni a bajnoki mérkőzésekre. Ezért ne riasszuk el még azokat Is ízetlen, nyomda- festéket nem tűrő közbekiáltásokkal, alaptalan vádaskodással, fenyegetésekkel, akik vállalják ezt a hálátlan szerepet. Inkább visszhangozzék a lelátókról: Éljen a bírói (mész)-.tf 1 .J.'.-l.tlszteltetés, hogy Egy év múlva nálunk lesz a téli sportokban a világ legjobb egyetemista és főiskolás sportolóinak seregszemléje. A XIII. téli Universiade színhelye a Magas-, Illetve az Alacsony-Tátra. Az előkészületekről beszélgettünk a szervező bizottság tagjával, M a j or Lajossal. ^ Minek köszönhető a raeg- hazánk rendezheti az Universiadét? — Annak, hogy hazánk nagyon erőteljesen dolgozik a FISU-ban, a Főiskolás Sportok Nemzetközi Szövetségében. Ezt egyébként a FISU elnöke — aki mellesleg a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke is —, Primo Nebiolo Is megerősítette tavaly decemberben, a FISU végrehajtó bizottságának bratlslaval ülésén. Szó szerint azt mondta, hogy örül Csehszlovákia jelölésének, mert mindig korrekt módon dolgozott a nemzetközi szövetségben. Végigjárva a helyszíneket, megállapította, hogy a versenyeket akár már most is megrendezhetnék, mert jóformán minden készen áll a világ legjobb diáksportolóinak fogadására, s meggyőződése, hogy szép és színvonalas versenyeknek lehetünk tanúi. Dicsérte állami . és társadalmi szerveink gondoskodását. ^ Az Universiade egy kissé az olimpiai Játékok és a többi nagy viiágverseny árnyékában vajúdik. Universiade kV L íí IIP k TÍMBi — Bratlslavában többek között arról is szó volt, hogy az Universiadét az őt megillető helyre emeljük, hiszen a világ élsportolóinak zöme egyetemista vagy főiskolás, és találkozóik magas színvonalú összecsapásokat hozhatnak. A FISU-nak egyébként több mint 80 tagállama van. Most arra törekszik, hogy a két évenként sorra kerülő Universiade külsőségeiben is felvegye a versenyt az olimpiai játékokkal. A legutóbbi nyári Unlversladén, a japán Kobeban például már szabályos olimpiai faluban laktak a résztvevők. A FISU most is ragaszkodik az olimpiai faluhoz abból a megfontolásból, hogy a résztvevők együtt legyenek, közösségi életet éljenek. Az elképzelés jó és helyes, mert elősegíti a különböző népek fial közötti barátság és kölcsömös megértés elmélyítését. Ezért a résztvevőket nálunk is egy helyen, a Csorba-tón helyezzük el, és számos kisérőműsort szervezünk a számukra. ^ Hol, mikor és milyen számokban lesznek versenyek az Universiadén?. — A XIII. téli Universiade 1987. február 21—28-a kö- zött lesiz. A klasszikus számokat a Csorba-tón rendezzük, az alpesi sfzők az Alacsony-Tátrában, Jasnán versenyeznek. A résztvevőket mindennap autóbusszal szállítjuk majd a verseny színhelyére. A műkorcsolyázók a poprádl téli stadionban, a jégkorongozók Poprádon, Lip- tovsky Mikulásban és SpiSská Nová Vesben mérik össze tudásukat. Jóformán a teljes olimpiai programot megrendezzük, sílövészet azonban nem lesz. A FISU viszont nagyon szeretné, ha a gyorskorcsolyát is felvennénk a versenynaptárba. Ennek egyetlen akadálya, hogy sehol a környéken nincs korcsolyapálya. Lehetséges, hogy a stadion jegén rendezzük majd a futamokat, mint a legutóbbi Universiadén, az olaszországi Bellunóban. Egyébként a napokban jártak a helyszíneken a FISU technikai bizottságának tagjai, és végtelenül elégedettek voltak az előkészületek helyzetével és a létesítmények állapotával. ^ Mekkora részvételre számítunk? . — A nevezési határidő csak augusztusban jár le, ezért korai lenne még végleges adatokkal szolgálni. Ügy számítjuk, hogy harminc országból több mint ezer versenyző érkezik, és az Universiade szocialista testnevelésünk sikereinek újabb állomása lesz mind az eredmények, mind a rendezés szempontjából. Egyébként némi tapasztalatunk már van a téren — 1978-ban Spindle- rűv Miyn volt a téli Universiade színhelye. Palágyi Lajoa
