Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-03-11 / 10. szám

A mnn LAPIA XXXrV. évfolvam 1988. márcins 11. Ara 1.— KC» n® Marika mozgalmas napjai Ädamecky Mária, a Bratisla- A vai Koüatex bőrdíszművese so­basem panaszkodhatott, hogy egyhangúan telik az élete. Az • idén azonban különösen moz- galmasan telnek a napjai. Alig múlt el a városkerületi párt­konferencia, máris készülhe­tett Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusára, a- melyen szintén küldöttként "íesz részt. Amikor felkerestem a kis bőrdíszműves mű­helyében, egy kulcsot szorongatott a kezében. — Éppen most kaptam meg az új lakás kul­csát, holnap beköltözöm — mondta. — Bár soha nem felejtem el a szüleimnek, hogy mennyire se­gítettek, vigyáztak a kislányomra, de mégis örü­lök, hogy végre a saját lakásomban élhetek, a- mely csakis az enyém, illetve a miénk, az ötéves kislányommal. Tizenöt éve dolgozik a Kolíatex kisipari szö­vetkezetben. Tizenöt éve mindig a legjobb dol­gozók közó tartozik. — Gyermekkorában mindenféléről ábrándozik az ember, hogy ez lesz, az lesz, ha nagy lesz. Érdekes, hogy én mindig bőrdíszműves akartam lenni, hogy divatos táskákat, retlkülöket készít­sek. Az lettem. ­De nemcsak az. Marikáról nemcsak az egész műhely, hanem az egész kisipari szövetkezet tud­ja, hogy társadalmi és politikai életben is sokat vállal magára. Azt mondják, hogy Marika min­denre ráér. Annyi, tisztséget visel, hogy szinte hihetetlen. Szülőfalujában, Fozsonypüspökin (Po- dunajské Biskupfce) a helyi nemzeti bizottság képviselője, munkahelyén a SZISZ-csoport veze­tője, lakhelyén a nőszövetség alapszervezetének vezetőségi tagja, s nem utolsósorban a városke­rületi pártbizottság tagja. Vajon elláthat-e valaki ennyi kötelességet? — El sem tudnám képzelni, hogy a munka után otthon üldögéljek, pedig tudom, sokan vannak, akik azt várják, hogy mindent mások oldjanak meg helyettük. Engem a szüleim arra neveltek, hogy amennyire az erőmből telik, igyekezzek má­sokon segíteni. Valahogy így értelmezem a tiszt­ségeimet is. A nemzeti bizottságon például a gyermekekről és anyákról történő gondoskodás albizottságának vagyok a tagja. Nálunk köztudo­másúan sok cigány él, akikkel épp' elég a baj, és nekem mindig jólesik, ha egy veszélyeztetett gyermek vagy család kérdését megoldhatjuk. A városkerületi pártbizottságon a gazdasági albi­zottságban dolgozom, ahol már nagyobb hordere­jű kérdéseket oldunk meg. A nőszövetségben nő­társaim lakóhelyi életét igyekszünk elfogadhatób- bá tenni. Olyan dolgok ezek, amelyekben örömöm telik. A munkahelyen van egyébként — és ezt majdnem el is felejtettem — egy ezüstfokozatú szocialista munkabrigádunk, amely idén az arany­érem várományosa. Köztünk is vannak, akiket nem nagyon érdekel a munka, s csak azért dol­goznak, mert más megélhetési lehetőség egyelő­re nincs. Igyekszünk őket befolyásolni, hogy va­lóban kedvvel és felelősségtudattal dolgozzanak. Egyébként sokat köszönhetek a' brigád tagjainak, személy szerint Jana Mankóvá mesternőnek, aki segít, hogy a tisztségek ellátása ne menjen a munka rovására. Igaz viszont, soha nem vártam el, hogy mások dolgozzanak helyettem. Ha a kö­telesség máshová szólít, a munkámat túlórában akkor is elvégzem. Hívtak már máshová, tanítani a szaktanlntézetbe, de úgy gondoltam, hogy ak­kor először nekem is tanulnom kell. Ezért je­lentkeztem szakosító Iskolába. Marika munkahelyén, a Kolíatex műhelyében díszes pénztárcákat készítenek. Beszélgetésünk Végén eggyel meg is ajándékozlak. — Ha rajtam múlna, minden egyes pénztárcá­ba tennék egy cédulát azzal a szöveggel: ha azt akarjuk, hogy a pénztárcánk mindig tele legyen, akkor becsületesen kell dolgoznunk. Ha mind­annyian nekigyürközünk, az ország nagy kép­zeletbeli pénztárcája mindig tele lesz. Ezért is örülök, hogy ott lehetek a szlovákiai pártkong­resszuson, mert ott hiszen arrói lesz szó, miként tölthetjük meg mindannyiunk pénztárcáját. Kép és szöveg: Palágyi Lajoa , A SZISZ SZKB plénumának szünetében a SZISZ titkára, Jozet Üurica, beszélget a résztvevőkkel. Alkotó teltekkel köszöntjük a kongresszust A SZISZ KB tagjai figyelmesen hallgatják az elnökség beszámolóját Az elmúlt héten ülést tar­tott Bratislavában a SZISZ SZKB. Az elnökség beszámoló­ját Jozef Öurlca, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke terjesztette elő. A bevezetőben hangsúlyozta, Szlovákia ifjúsá­gának az Emlékidéző mozga­lomban való részvételét. Ifjú­ságunk szervei és szervezetei a XVII. pártkongresszus, vala­mint Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusának tiszte­letére olyan felajánlásokat tet­tek, amelyek meghatározó sze­repet játszanak előrehaladá­sunkban. A fiatalok dolgos ke­zét, eszét és szívét is dicséri országunk gyarapodása. A kongresszus tiszteletére sok értékes kezdeményezés, fel­ajánlás született. Ifjúságunk részt kér és részt vállal a társadalom előtt állő feladatok megoldásából. A felajánlások a helyi teen­dőket állították előtérbe. Kor­parancs, és ez a fiatalokra is vonatkozik, hogy ésszerűen kell takarékoskodni mindennel — a- nyaggal, energiával, munka­erővel. A fiatalok tudják, hogy milyen nagy jelentősége van az energiatakarékosságnak. Ez pedig ott kezdődik, ha nem ég fölöslegesen a villany, nem jár üresen a gép, nem forog hiá­ba a motor, nem kell újjáépí­teni egy házat, vagy átadás után egy kórházat a hanyag munka miatt. És ott végződik, hogy nem hagyjuk veszendőbe menni a termelésben újra hasz­nosítható anyagokat. A fiatalok kongresszusi felajánlásai a melléktermékek, a másodlagos nyersanyagok feltárására, ösz- szegyűjtésére, a hasznosításu­kat biztosító technológiák ki­dolgozására irányultak. A felszólalók közül, a nyltral járásból Lőrincz Márta hang­súlyozta, hogy fiataljaink már a XII. Ifjúsági és Diáktalálko­zót is konkrét felajánlásokkal köszöntötték. Az elmúlt hóna­pokban és hetekben az _ Ifjú tettek számláján gyűltek és gyarapodtak a konkrét ered­mények. A járásban 145 alap­szervezet kapcsolódott be a pártkongresszus előtti verseny­be. A XVII. kongresszus előtti hetet a munkaaktivitás heté­nek hirdették meg, mely egy­ben az Ifjú tettek kicsúcsoso- dását is jelenti. Dvorsky Jozef, az Ifjúsági szövetség titkára szólt azokról a feladatokról, melyek fiatal­jainkra várnak nemcsak az el­következő években, hanem e- gészen az ezredfordulóig. Azok, akik a mát építik, a holnapot teszik szebbé. Szólt a fiatalok feladatairól, akik már a har­madik évezred bonyolult mun­kagépeit irányítják majd. Több felszólaló hangspjyt^ ta, hogy a SZISZ Központi Bi­zottsága abban az Időben ülé­sezik, amikor a szovjet kom­munisták azokról a feladatok­ról / tárgyalnak, amelyek a Komszomol tagjaira Is várnak. A nálunk elért nagyon pozitív eredmények értékelésénél Is figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy vannak még tar­talékaink, melyeknek feltárá­sával a SZISZ tevékenység ja­vítását szolgálhatjuk. Az elkö­vetkező esztendőkben csupán a konkrét tettek lesznek fokmé­rői az ifjúsági szervezetelí munkájának. —i—<

Next

/
Oldalképek
Tartalom