Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-03-04 / 9. szám

új ifjúság 8 A XI. találkozó Megkaptam a pályakezdő iro­dalmárok nagy találkozójára, a XI. Iródiára a meghívót, s mert ez alkalommal tíz találkozó után Immár a második „tízesbe“ lép­tek, s rendkívül érdekes és izgal­mas témát tűztek műsorukra, még­pedig a konkrét és vizuális köl­tészet kérdéseit, nem akartuk el­szalasztani az alkalmat, körülnéz­ni a fiatalok között, belehallgat­ni az előadásokba, megismerni a- zokat az írásokat, amelyek a leg­fiatalabb nemzedék legtehetsége­sebbjeinek tollából származnak. A fiatal tehetséges magyarországi költő, Petőcz András mellett Cse- lényi László előadását, beszélge­tését is ígérte a meghívó. így mondanom sem kell, hogy érdek­lődve és várakozással indultam a találkozóra, És hadd mondjam el mindjárt az elején: nem csalód­tam. Különösen Petőcz András tü­relmet, megértést, az irányzatok közti „békés egymá.smellett élést“ hirdető gondolatai tűntek érde­kesnek, eredetinek. Nagyon is igaza van akkor, a- mlkor kimondja, hogy a hagyo­mányos irányzatok fejlődését, lé­tét nem gátolja az, ha mások, más irányzatok képviselői kipróbálják a kép, a hang és egyéb eszközök bordere] ét, hatását a lírában. E­lőadása, rögtönzöttsége ellenére is, átgondolt és hasznos volt, kü­lönösen a fiataloknak, akik a leg­frissebb líratörténeti események­be kaptak általa betekintést. A találkozó és az egész mozga­lom, mint ahogy ezt Cselényi László is hangsúlyozta az elem­zésre szánt Hizsnyal Zoltán-ver- sek kapcsán, hogy immár meg­hozzák lassan az eredményeket, s nemcsak azért, mert készül az antológia a csoport írásaiból, ha­nem azért Is, mert egyre több és egyre erősebb, érettebb írásokat tesznek le az asztalra. Szokatlan, s honi gyakorlatban eddig nincs rá példa, hogy az i- rodalomban ilyen tömeges és i- lyen izmos csoport kopogtatna az ajtón. Mindez vidéken és ugyan­akkor úgy, hogy mindenki előtt nyitva ez az ajtó. Irlgylésreméltó tisztaságuk és demokratizmusuk. Kitárulkozva tekintenek a világba és önmagukba. Vizsgálják a lehe­tőségeiket, és közben tágítják a látóhatárt. Ezért csak dicsérni le­het, hogy a Csemadok, a Szlovák Írószövetség és a Madách Könyv­kiadó is mellettük áll. Az ered­ményeik gazdagon kárpótolnak majd bennünket. íni) A stúdió színre lépése Bemutató a bemutatók között — így jellemezhetnénk azt a premiert, amellyel a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulata lé­pett közönsége elé február 14-én. A különlegességet az adta, hogy hosz- szabb vajúdás után bemutatkozott a stúdiószínpad E hasznos ötlet meg­valósítása már régóta foglalkoztatta a színház művészi gárdáját. Hiszen egy stúdió megannyi lehetőséget nyújt a társulat számára: megtoldani egy két bemutatóval a „hivatalos“ dramaturgiai tervet. így bővítve a színház kínálatát; színesebbé tenni repertoárját. De lehetőséget kínál, hogy a szfnészgárda adottságaihoz szabott darabokat választhassanak, és a szó jó értelmében vett színházmű­vészeti kísérletezésre is alkalom nyí­lik. Mindez csak a potencionálls le­hetőség, és az Irányítóktól függ majd, mennyit tudnak belőle kamatoztatni. Az Indulás mindenesetre biztató. A kortárs olasz drámaíró, Ugo Betti Bűntény a Kecskeszigeten című da­rabjával a „stúdió“ jól választott, és a kivitelezés Is lel tudott nőni a ki­váló dráma magaslatára. Persze ha valaki a cím alapján krimit várva Indul az előadásra, kicsit csalatkoz­ni fog Betti nem a szokványos kri­misablon (bűntény — Ismeretlen tet­tes — felderítés — bflnhődésj lánco­latát állítja színpadra, hanem a bűn­tény keletkezésének „anatómiáját“ tárja fel A helyzetek, kényszerhely­zetek, elfojtott és újra kitörő ösztö­nök, be nem teljesült és kielégített vágyak a néző szeme előtt érlelődnek bűnténnyé, és Itt vége Is a darab­nak. A szerző a felderítést és az ítél­kezést a nézőre bízza. A bűntény fi­zikai elkövetői bár Ismertek, az Iga­zi „tettes“ a háttérben húzódik meg. Erősen pszichologizáló drámájában Betti az elszigetelődéstől, a közösség- böl-társadalomból való klszakadott- ság okozta jellembeli torzulásokat mutatja be mesteri fokon. Az öttagú szfnészgárda (Németh Ica, Cs. Tóth Erzsébet, V. Mák Ildikó, Ropog Jó­zsef és Vörös Lajos f, valamint a ren­dező (Holocsy István] a szerző mél­tó partnerévé tudtak válni, és szín­vonalas, az elejétől a végéig érdek- feszítő, üresjáratoktól mentes elő­adás részesei lehettünk. Külön pikantériája az előadásnak, hogy elkészítésében több, nem ki­mondottan „szakmabeli“ vett részt. Hiszen a rendezőt, Holocsy Istvánt eddig csak színészként ismerhettük. A jelmezeket Bugár Béla, szintén szí­nész, a díszleteket Kiss Péntek József, a Magyar Területi Színház szervező titkára tervezte — jól és hangulat­keltőén. Ez a tény Is nyilván hozzá­járult, hogy egy új, a bemutatók meg­szokott hangulatától eltérő előadás­sal gyarapodott a színház repertoár­ja, ami bizonyára visszhangra talál a közönségnél Is. Érdeklődéssel várjuk a „stúdió“ munkájának folytatását. —hr— Könyvhónapi elmélkedés Röptető könyvszárnyak Mintha a madárfészekbe nyúlna az ember, mikor a könyvespolc leié moccan a keze. Odanyúl egy-egy könyvhöz, kiveszt, megsimogatja, szét- nyiíja, s meglebbennek a könyv ol­dalai, a finom fehér papírszárnyak. A kéz megáll a levegőben, tartja a könyvet, és az ember máris másik időbe kerül át, más tájakon utazik, érdekes arcokat lát. Sorsok bomla­nak ki, szerelmek, tragédiák, s ahogy ujjaink alatt rebbennek a papírlapok, a könyvoldalak, megéled az egydi­menziós világ. Ami ott a papír fehérjén fekete betűkbe sűrítve élettelen anyag, va­lójában csak tetszhalott, hiszen amint hozzáértünk ujjunkkal a lapokhoz, a a tekintetünkkel végigsimogattuk a szavakat, mondatokat: föléled a könyvbe zárt világ. Megtörténik az olvasás csodája, mert a képzeletünk­nek kell megrajzolni a tájat, a táj­ban az épületeket, az épületekben a tárgyakat, és mindenekelőtt az em­bert. Azt az embert, akiről semmit sem tudunk, akit talán az író is jó­részt maga teremtett, a maga örömé­re, példaképpen vagy tanulságképpen, most a mi örömünket szolgálja. Mert, mi olvasók lehelünk lelket a véne­ién fehér oldalakra, az ott rejtőzködő figurákba, mi éljük át életüket, velük örülünk vagy bánkódunk, és nem­egyszer velük halunk. Ez a fajta varázslat csakis a köny­vék olvasásakor nyilvánul meg, hi­szen olyankor az olvasó maga is újjá teremti önmagában, amit az író le­írt. S miközben a hősökkel küzd, örül vagy szomorkodik, a saját sorsára, a saját életére is gondol. Mert az em­beri sorsokban sok eltérő lehetséges, de a lényegét tekintve azonosak. S amikor megélednek általunk a sze­replők, s bár ülhetünk csöndes szobá­ban, az olvasás élménye nyomán szél fúj, hó esik, vagy éppen jég veri a tájat, ekkor röptéinek át a könyv­szárnyak pillanatok alatt akár év­századokon vagy más földrészekre. Egyszerre több sorsot élünk át, gaz­dagodik a lélek, és szabadságra nyit ajtót a képzelet. Mindegy, hogy hány évesek vagyunk, a könyv hatására válhatunk gyermekké, önfeledtté vagy éppen ősz hajú, bölcs öreggé. Igen, mintha madárfészekbe nyúl­na az ember, amikor a könyvespolc felé mozdul a keze, mert a hűvös la­pokon az élet sajátos melegsége rej­tőzködik, sorsok bújnak meg, és csak ránk várnak, hogy megéledjenek. Nem tudom, hogy milyen szórakoztató technikát hoz a jövő század, a jövő évezred. Az azonban bizonyos, hogy a könyvnek és olvasásnak ezt a sem­mi máshoz nem hasonlítható csodá­ját aligha tudja pótolni. Kaphatunk nagy színes képeket, háttérzajokat, háromdimenziós látványt, azt a bel­ső látomást, amelyet a csoda révén magunkban megteremtünk, nem pó­tolhatja semmi. Remélem, a jövőben is úgy nyúlok a könyvespolcokhoz, mint gyerekko­romban a madárfészkek felé, no nem azért, hogy kiraboljam őket, hanem hogy megérintsem a szárnyalás élet­melegét. Remélem, még sokáig röp­téinek olvasók millióival ezek a szép, finom könyv szárnyak. Nemcsak most. a könyvhónap alatt, nemcsak ünne­peken, hanem a köznapokon is fényt villant körém halk rebbenésük. Így legyen! Kiss Dezső A nm NAPLŰ ES VliSGA Szívesen fogtam a kezembe Zs. Nagy Lajos második prózafüzetét, a Rendetlen naplót. Vonzott már maga a borító, az Illusztrációk, s az első prózakötet, az Emberke, küzdj emlé­ke is csigázta az érdeklődésemet. Rá­adásul már a címben is hangsúlyozza a szerző, hogy nem elbeszéléseket, novellát, regényt ír, hanem naplót. Vajon hogyan ét, milyenek a gond­jai, ml az, ami velem, veled, minden­kivel közös az életben? — tűnődtem mindjárt a rövidke, naplójegyzeteket olvasva. A napló azután észrevétlenül átsiklik a rövid humoros írások so­rába. Olvasom az apró bosszúságok­ról szóló történeteket, följegyzéseket, és elszorul a szívem. Zs. Nagy Lajos túl az ötvenen, több kötetnyi verssel, prózával, újságírói munkássággal ma­ga mögött a világ legkiszolgáltatot­tabb embere. A villany-, a vízvezeték- szerelő átejti, semmibe veszi, újság­író kollégái Is olykor bolonddá te­szik, vállon veregetik, végül még a házától Is meg kell válnia, az új mennyországnak tűnő lakásról pedig kiderül, hogy nem Is mennyek or­szága, hanem szemfényvesztők, csa­lók tákolmánya, hiszen a piros csap­ból hideg, a kék csapból meleg víz folyik, az ajtók, ablakok kancsalok, a zárak szétesnek, a szél befú nem­csak a lakásba, a lélekbe Is. De: örüljünk további — mondja Zs. Nagy Lajos, hogy hangsúlyozza az építők és mindenki felelősségét, és megmu­tassa a felemás világ létét. Mire az ember végigolvassa a köny­vet, úgy érzi, hogy tényleg a feje tetejére állt a világ. És semmi két­ség, hogy ez így is van: Zs. Nagy Lajos bizonyítékai elvitathatatlanok. Az értékek, a munka, a szakma és a szavak becsülete, hitele hiányzik az életünkből. Zs. Nagy Lajos moso­lyogva meséli megaláztatásainak tör­téneteit, görbetükre pontos látlelet, de bár egyetlen szó kifogásolniva­lóm sincs az írások minősége, meg- formáltsága ellen, mégsem vagyok teljesen elégedett, jól emlékszem u- gy'anis az Emebrke, küzdj című köny­vének az írásaira, és úgy érzem, mint­ha az író léte ezt a feje tetejére álltságot mutatná Az előző kötetben volt néhány összetettebb, s ennélfog­va súlyosabb írás, így azt vártuk volna, hogy a költö-prózaírő a már meghódított, jól működő műfajok mel­lett ezek sorát is gyarapítja, mélyíti a mondaiilvalóját, és nem a könnyebb, engedékenyebb irányba táblából csak. Nem így történt. Sem szűkebb, sem tágabb környezete nem kényszerítet- té nagyobb erőfeszítésre, de ő sem tett meg mindent, hogy többet, mást adjon. Megmaradt az apró bosszúsá­gok, ötletek, fityiszek mellett, ahe­lyett, hogy a Mit ugrálsz, Jónás vagy a Vigília című gazdagabb szövetű In- fernónak a feltárását kísérelte volna meg. Ráadásul, mint ahogy az egyet­len hosszabb írása, a Hóasszony, mu­tatja, nemcsak a humor a kenyere. Van és lenne mit mondania a próza egyéb műfajaiban is, éppen csak más. fajta erőfeszítés kéne hozzá. Ki kel­lene törnie abból a rekeszből, ahova a kezdetben besétált. Ráakasztottuk a lírikus-humorista címkét, elfogad­juk, hogy él mint él, s nemcsak nem kényszerítjük kibújni, hanem talán nem is engedjük neki nagyon, hogy ezt megtegye. Különben az írói termékenységével is baj van. Tíz év alatt egy kötetnyi az, amit a műfajban betakarított. Mi­ért csak ennyit? A sokat és rendszeresen robotoló író is gyanús egyesek szemében, de számomra még kellemetlenebb, ha va­laki hiányzik, nincs jelen, ritkán je­lentkezik. Tíz év alatt egy könyv ... Nem sok — azt hiszem, nagyon Is kevés... Platzner Tibor rajzai, rajzos ötletet nagyszerűek, s örülök, hogy ők ilyen szerencsésen találkoztak. Jó lenne, ha ézek a , találkozók gyako- riabbak lennének.­Németh István Átveszik a stafétát Február 22—23-án, á Csemadok Központi Bizottságának székházában tartották meg a kulturális szövetség történelmi-honismereti aktivistáinak szemináriumát. A CSKP megalakulá­sának 65. évfordulója alkalmából ren­dezett kétnapos eszmecserén részt vett Viliam Plevza akadémikus, az SZLKP KB Marxlzmus-leninizmus In­tézetének igazgatója, dr. Kiss József, az intézet osztályvezetője, dr. Fónod Zoltán, a KomenskJ Egyetem adjunk­tusa, Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke, Fábry István, a kommunista párt veterán harcosa. A tapasztalt aktivisták mel­lett a jelenlévők majd ötven százaléka fiatal volt. Hogy csak né­hányat említsek: Pék László Galántá- ról (Galanta), Kádasi Erika Deákiról (Dlakovce), Varga Edit Safárikovó- ból, Barta Ildikó Szináról (Sefta), Ju­hász Ilona Rozsnyóról (Roíöava], to-J vábbá Rédl Margit, Hadas Katalin, Hóra Mária és mások. Jelenlétükkel nemcsak bizonyították, hogy folyama­tos a Csemadok művelődéspolitikai tevékenysége, hanem azt is, hogy a fiatalság kötődik a forradalmi hagyo­mányokhoz, hogy érdeklődést tanúsít a kommunista párt politikája iránt. A vitában elhangzott vélemények sze­rint a CSKP megalakulásának 65. év­fordulója alkalmából fel kellene újí­tani a párt érdemes tagjaival, a ve­teránokkal való beszélgetéseket, hogy a szemtanúk vallomása a történelmi múlt tiszteletére, a kommunisták i- ránti megbecsülésre és tiszteletre ne­velje a fiatalokat. A fiatal aktivisták pozitív szerepét méltatta dr. Lukács Tibor, a Csema­dok KB vezető titkára is, aki a két­napos eszmecserét a következőkép­pen summázta: A történelmi aktivisták évente sor­ra kerülő országos szemináriuma min. dig valamilyen időszerű társadalom- politikai eseményhez fűződik. Az idén ez a CSKP megalakulásának 65. év-^ fordulója. Az országos szemináriumon részt vett szakemberek tudományos elemzései és ismereteik révén a Je­lenlevők méltatták a CSKP megala­kulásának történelmi jelentőségét, nemzetiségi politikájának eredménye, it, a forradalmi munkásmozgalom és a haladó magyar irodalom dél-szlová­kiai hagyományait. Egyúttal megvi­tatták, hogyan lehetne gyiimölcsöz- tetni a Csemadok művelődéspolitikai tevékenységében Csehszlovákia Kom­munista Pártja 65 éves forradalmi múltjának hagyományait. Kun Béla születésének századik évfordulója al­kalmából e neves magyar kommu­nista és internacionalista harcos é- letútjának és tevékenységének mél­tatására is sor került ezen az orszá­gos összejövetelen. A fiatalok részvétele a szemináriu­mon tanúsítja, hogy a generációvál­tás sem okoz problémát a Csemadok. ban. Itt vannak a fiatalok, akik a történelmi-honismereti tevékenység­ben is átveszik a stafétát. Az országos szeminárium hozzájá­rult ahhoz, hogy a CSKP megalaku­lásának 65. évfordulója és XVII. párt- kongresszusa alkalmából rendezett összejöveteleken felkészülten és meg­győző érvekkel léphessenek fel a Cse­madok aktivistái. Major Ágoston

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom