Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-01-07 / 1. szám
REMÉNNYEL ÉS DEROlATASSAL TEKINTÜNK A KÖVETKEZŐ NAPOK ELÉ. HISZÜNK ERŐNKBEN, A PÄRT ÉS A NÉP EGYSÉGÉBEN, ÉS SZOROS KAPCSOLATBAN SZÖVETSÉGESEINKKEL, VALAMINT barátainkkal, ÁLDOZATOSAN FOGUNK MUNKÁLKODNI SZOCIALISTA HAZANK FELVIRAGOZTATASAN. GUSTAV HÜSÄK ÚJÉVI BESZÉDÉBŐL t Miért nincs barátod? Hallgátom a rádióban az újévi kívánságokat, a 14—15 évesek, a tinédzserek többsége azt kívánja: hozzon az új esztendő egy jó barátot, akivel mindent őszintén meg lehet beszélni. Hallgatom a kívánságokat és megdöbbenek. Hová lettek a jő barátok? A mai fiatalok életéből hiányzik a jó barát? Ml történt velünk? Mivé lesz az ifjúság ha nem ismer! — illetve Ismeri, de nem élvezi — az igaz, őszinte barátságot? Megdöbbentő és elszomorító, ha ide jutottunk. Vigasztalom magamat: nem minden közösség. nem minden kollektíva egyforma. Talán az a csoport, amelyet a rádióriporter meglátogatott, megkérdezett, az véletlenül egy rossz közösség, olyan, amelyben nem szövődnek igaz barátságok. Hogy igazoljam feltevésemet megkérdeztem Itt is, ott is; ha.sonló korú fiatalokat: van igaz barátod, akivel őszintén megbeszélhetsz mindent, aki, ha a szükség úgy kívánná, tűzbe, vízbe menne érted? „Nincs“, „olyan nincs“ — hangzott sok helyütt a válasz. Jó érzéssel gondolok vissza a saját Ifjúságomra. Hárman voltunk jó barátok. Olyan jó barátok, hogy el sem tudtuk az életet képzelni egymás nélkül. Ha egy nap nem találkoztunk, nem beszélgethettük ki magunkat, olyan hiányérzetünk volt,, mintha nem ettünk volna ebédet vagy vacsorát. Baráti szövetségünk íratlan törvényei életre. halálra összekötöttek bennünket. Együtt kóboroltunk esténként, együtt ■ követtük, el a csínytevéseket; És inkább meghaltunk volna, mint hogy eláruljuk egymást. Tudtuk, ismertük egymás rejtett szerelmeit, szép vagy bűnös kalandjait. Ném volt egymás előtt semmi titkolnlvalónk. Jobban bíztunk egymásban, mint a szüléinkben vagy testvéreinkben. Barátságunk szent volt és sérthetetlen! Az emlékek közt kutatva egymás után jutnak szembe, az illegális , kommunista mozgalomban kötött barátságok, amelyekről oly sokat hallottam, olvastam. Voltak, akiket megvertek, megkínoztak, halálra gyötörtek a fasiszta hatalom rendőrei, de inkább vállalták a halált, mint a barátok elárulását. És most • a szocialista közösségekben „hiánycikk“ a barátság? Jó barátot kívánnak maguknak az új esztendőre a fiatalok. Jó barátot, kérnek az új évtől, mert nincs, eddig nem volt nekik jó barátjuk. Ha így van. akkor valamit nem jól csinálunk. Valami nincs rendben az iskolai. ifjúsági közösségekben és talán a családi nevelésben sem. A nehezebb sor, a szegénység, a fasizmus elleni harc szükségszerűen összekötötte az embereket. Most talán a jobblét taszít? Talán a hafc hiánya, a létért való küzdelem hiánya az, ami' nem kényszeríti szövetség- ' re az embereket? Vagy ma már senki nincs a másikra rászorulva? Nem tudom. Nem értem. És valami ellentmondást is érzek abban, hogy amikor kissé közömbösebbek lettek egymás iránt az emberek a munkahelyeken és a lakótelepeken, ugyanakkor az ország szíve egyszerre dobban, ha valahol valakinek ismeretlenül segíteni kell. Mindennapos dolog az önzetlen életmentés. Milliók adnak vért évente önzetlenül. Ha híre megy, hogy valaki segítségre szorul, önkéntesek százai jelentkeznek segíteni, brigádok és egyes emberek ezrei küldik el az ajándékaikat — egyetlen kérő szóra — a rászorulóknak. De kevés a jó barát — nem mindenkinek jut belőle. — „Egy Igaz barát többet ér 1000 aranynál“ — írja Shakespeare. Arisztotelész a világ minden kincsénél többre becsüli a barátságot. Miért nincs hát nálunk e nagy emberi kincsből elegendő? Miért hiányzik a jó barát a fiatalok nagy többs'égének — abban, a bizonyos Iskolában, amelyben a rádió jó kívánságok után érdeklődött új év előtt? És miért hiányzik az igaz barát mostanában sok ember életéből? , A világ nagy kérdéseihez viszonyítva nem nagy kérdés az enyém. Talán az ország gondjai közt is elenyésző az, hogy nem mindenkinek van igaz jó barátja. Én mégis jobban aggódom e lelki „hiánycikk“ miatt, mint az üzletből néha hiányzó nyugati parfümök és körömlakkok miatt. Mert a barátságot még a Mercédesnél és a Volvónál is többre tartom és a jó barátomat nem cserélném el semmivel. Aranybányáink, gyémántbányáink nincsenek, de jó barátokat nevelhetünk. Gazdagságot, boldogságot, jó egészséget sajnos nem adhatunk mindenkinek, de a barátságok kialakulását elősegíthetjük, a barátság fontosságának tudatát, a baráti érzést beolthatjuk minden gyermek szívébe. Ha 1- gyekszünk megszüntetni a közösségekben mindazt a rosszat, ami az embereket egymástól eltaszítja, ha segítjük, gyarapítjuk a közösségekben azt a jót, ami összeköt, akkor több lesz a jó barát és talán egy kicsit — legalább lélekben — gazdagabbak is leszünk. Ü. I.
