Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-19 / 8. szám

I

I új ifjúság 9

Az orvos tanácsol

rÁ gyógyszertárakban számos gyógyszer megvásárolható recept nélkül. Ez még rendjén lenne. -A baj ott kezdődik, amikor fejetlenül szedjük az orvosságokat. Szedhető-e V-penicillin tabletta náthára? Használ-e gyomorfájdalmakra a Tetracyklin tabletta? teszi fel a kérdést levelében két olvasónk.

Nem tudom, hogyan jutottak az említett gyógyszerekhez, ugyanis mind a kettő, mivelhogy antibiotikumok, csakis receptre válthatók ki a gyógyszer- tárban, és csakis az orvos tudtával szedhetők, aki egyúttal meghatározza a beteg korának, testsúlyának és betegsége fokának megfelelő adagot is. Ilyenkor kötelező a teljes adag beszedése, de gyakorlatból tudjuk, hogy sajnos sok beteg, miután egy kicsit javul az állapota, abbahagyja az antiboitikum szedését, és ha mondjuk a következő évben ismét „elkapja“ egy szerinte hasonló tünetekkel járó betegség, akkor orvosa tudta nélkül „gyógyítja“ magát a maradék penicillin alapanyagú gyógyszerrel, ami nagyon helytelen.

Bárcsak másutt lennénk ilyen takarékosaki Különösen az idős emberek hajlamosak arra, hogy a maradék — üvegben vagy másképpen csomagolt — orvosságot nem dobják ki, hanem elteszik, hogy ha ismét kell, hát legyen. Fájdalomcsillapítókat, nyugtatőkat tarthatunk a házipatikában, de rendszeresen ellenőrizzük szavatossági fexpirá- ciós) idejüket. Másféle gyógyszereket felesleges tárolni, mert árthatunk e- gészségünknek, ha orvos tudta nélkül, csak úgy találomra szedni kezdjük ezt vagy azt az orvosságot, mondván majd csak valamelyik segít. Igyekezzünk minél többet megtudni a gyógyszerekről, mert ezek az ismeretek ma már éppúgy az általános műveltséghez tartoznak, mint az, hogy tudjuk, ki volt Mengye- lejev vagy Agatha Christie.

„Huszonegy éves vagyok. Komolyan járok egy fiúval, akt jelenleg katona. Karácsonykor otthon volt, szép napokat töltöttünk együtt. Miután elment, a combomon piros folt keletkezett, jelenleg már több folt is található a végtagjaimon. Lehet valamilyen összefüggés a fiúm látogatása és a kiütések között? Ugyanis a barátnőm nagyon megijesztett, hogy ez valamilyen nemi betegség jele ts lehet."

N. Anna, Rozftava

A barátnője megijesztette, de úgy látszik, mégsem eléggé, mert ahelyett, hogy méglátogatta volna a legközelebbi bőrgyógyászati rendelőt, ahová körzeti orvosa ajánlása nélkül is elmehet, inkább lapunknak írt, türelmesen kivárva havi rovatunk megjelenését. A levelében leírt jelenséggel kapcsolatban nem tudok biztosat mondani, valószínűleg nem nemi betegség következménye, de nincs kizárva ennek lehetősége sémi A baj önmagától nem múlik el, és bármi legyen is az oka, kezelése szakorvosra tartozik. Abban reménykedem, hogy időközben elment bőrgyógyászhoz még akkor is, ha mint levelében írja, a kiütések nem fájdalmasak.

„Hivatásos teherautósoför vagyok, gyakran járok szolgálati kiküldetésben külföldre is. Valamennyiünket háromhónaponként az üzemi orvos rendszeresen kivizsgál. Egészségi állapotommal eddig nem is volt semmi baj, de tavaly az orvos három hónapra eltiltott a külföldi utaktól, valamilyen szívműködési zavart észlelt. Mivel makkegészségesnek éreztem magam, elmentem a körzeti orvoshoz, hogy vizsgáljon ki. Ö teljesen egészségesnek tartott. Feleségem azt tanácsolta, ne szóljak az üzemi orvosnak, és én így is tettem. Az eset az idén megismétlődött. Mit tegyek?"

R. Róbert, Bratislava

Problémája inkább etikai, mint orvosi jellegű. Megértem önt, hiszen vállalati orvosának a véleménye mérvadó a munkahelyén, ön viszont azáltal elesik a külföldi utaktól, s így számos, anyagilag kedvező munkalehetőségtől is. E- zért is küzd az egészségéért. Szakmai kérdésekben ne vitatkozzék a vállalati orvossal, de arra bátran rákérdezhet, sőt kötelessége is rákérdezni, hogy mennyire komoly a betegsége, ajánlja-e az orvos a rendszeres kezelést, várható-e javulás, és mikor. A hivatásos gép- járművezetők egészségügyi alkalmasságának elbírálására egyedül az üzemorvos jogosult, ne is próbálkozzék a körzeti orvos szakvéleményének elfogadtatásával.

„Tizenhat éves diáklány vagyok, ötéves korom óta szemüveget viselek, de már nagyon utálom. Látásom állítólag nem javul, a szemorvos decemberben azt mondta, esetleg kérhetek kontakt- lencsét. Nem válaszoltam azt sem, hogy igen, azt sem, hogy nem, mert pontosan nem tudom, ml a kontaktlencse. Kérem, néhány mondatban magyarázza meg."

G. Mónika, Nővé Zámky

A kontaktlencse tulajdonképpen u- gyanolyan célt szolgál, mint a szemüveg, azzal a különbséggel, hogy míg a szemüveg feltűnő az arcon, a kontaktlencsét még a szakember sem fedezi fel. A kontaktlencsét közvetlenül a szem fehér színű részébe, a sclerába, óraüvegszerűen illeszkedő szaruhártyára, corneára teszik. Nem fedi be teljesen a szaruhártyát, „úszik rajta“, ezért úszólencsének is hívják. Rendkívül finom megmunkálást kívánó látásjavító eszköz. A kontaktlencsének nemcsak előnyei, hátrányai is vannak. Többek között az, hogy idegen test a szemen, meg kell szokni. Bár több órán át is eltűrhető, hordási ideje mégis korlátozva van,

Dr. TAKÁCS ARANKA

A jogász válaszol

„Bevonulásom előtt asztalosként dolgoztam egy szövetkezetben. Leszerelésem után azonban nem akarok visszamenni első munkahelyemre. Szeretném tudni, hogy számomra kedvezőbb-e most, a katonai szolgálat alatt benyújtani a felmondást, vagy akkor, miután leszereltem?“

K. László, C. Budéjovlce

Nem ír az indokokról, amelyek a felmondásra kényszerítik (lakhelyváltoztatás, családi körülmények, egészségi okok stb.j. Alapvető szabály, hogy a leszerelést követő 1 napon belül köteles a bevonulás előtti munkahelyén jelentkezni. Természetesen annak semmi akadálya, hogy felmondja munkaviszonyát és máshová menjen dolgozni. Ha a leszerelés után munkába áll és úgy adja be felmondását, akkor a szövetkezet ragaszkodhat ahhoz, hogy a felmondási időt teljes egészében ledolgozza, és csak utána mehet új munkahelyére. Arra is van lehetőség, hogy még a leszerelés előtt felmondjon, és mire leszerel a felmondási idő leteljen. Akármelyik megoldást választja, elesik sok olyan kedvezménytől, amelyek a lesze- relőket illetik meg, ha visszatérnek e- redeti munkahelyükre dolgozni. Ilyen például a fizetésemelés és a különféle szociális kedvezmények, amelyek vállalatonként eltérőek.

„Édesapám tizenegy éves koromban meghalt, anyám újra férjhez ment. Nevelőapám örökbe fogadott, átvettem a

nevét is. Sajnos tavaly ősszel méghalt. Öröklődési kérdéssel fordulok a szerkesztőséghez. Apámnak szülei révén egy házrész öröksége volt, amely kisajátításra került. Apám a ráeső részt testvéreitől megkapta és a pénzt betette a takarékba. Mivel csak örökbe fogadott gyerek vagyok, sem anyám, sem én nem vagyunk biztosak benne, hogy van-e jogunk ehhez a pénzhez.“

B. Szilvia, Ciöov

Az örökbefogadással kapcsolatos a- lapvető szabály, hogy az örökbe fogadott gyermek a vérszerinti gyermek jogállásába lép. Tehát úgy kell tekinteni, mint — ahogyan azt mondani szokták — az édesgyermeket. Az örökléssel kapcsolatban polgári törvénykönyvünk kimondja, hogy az örökbefogadott — az örökbefogadás fennállása alatt — az örökbe fogadó vér szerinti leszármazójaként örököl. Az adott esetben tehát olvasónk örökbe fogadó apjának törvényes örököse és az utána maradt pénzvagyont a feleségével, tehát levélírónk anyjával együtt örökölte. Itt jegyezzük meg, hogy az örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési jogát vér szerinti rokonai u- tán. Az adott esetben ez azt jelenti, hogy olvasónk a törvényes öröklési rend szerint vér szerinti rokonai után is örökölhet. Egyébként, ha az örökbefogadás az örökbefogadott életében nem szűnt meg, az örökbefogadott után az örökbefogadó, illetve rokonai örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint.

Dr.' SV4

Pályaválasztási

tanácsadó

Szerkesztőségünk az utóbbi napokban számos olyan levelet kapott, amelyekben olvasóink a kötelező 10 éves alapiskolai oktatás iránt érdeklődnek, hogyan is kell ezt a meghosszabbodott tankötelezettséget értelmezniük. Az alábbiakban a levelekben felvetett kérdésekre válaszolunk.

Tavaly márciusban lépett hatályba a 29/1984. oktatási törvény, forradalmi változást hozva iskolarendszerünkbe, a- mellyel nem egy szülő és diák mindmáig nincs tisztában. A 29. számú törvénnyel kötelezővé vált a 10 éves a- lapiskolai oktatás, e kötelezettségüknek pedig a tanulók vagy az alapiskolában, vagy a középiskolák három típusának valamelyikében, gimnáziumban, középfokú szaktanintézetben, illetve szak- középiskolában tesznek eleget.

A jövőben az alapiskolából kikerülve a tanulóknak nem kell felvételi vizsgát tenniük. Egyelőre azonban ez a terv nem valósítható meg, mert nem sikerült összhangba hozni a tanulóknak az egyes középiskolák és szakmák iránti érdeklődését a társadalmi igényekkel. Ezt bizonyítják a tavalyi felvételi vizsgák, amikor először kellett dönteni a tanulók elhelyezéséről a tízéves tankötelezettség keretében.

Sokszor felvetődött már a kérdés, melyik tanulók folytatják kötelező tanulmányaikat az alapiskolában. Például azok, akik nem kerültek be a kiválasztott középiskolába? Azok a fiatalok igen, akik egészségi vagy más nyomós okból nem végezték el az alapiskola 8. évfolyamát, de minden feltétel megvan náluk, hogy valamelyik középiskolában eredményesen folytathatják tanulmányaikat; a többi tanulóknál, ha nem állnak fenn az említett okok, és nem fejezték be az alapiskola mind a 8 évfolyamát, valamelyik szaktanintézetben egyedi tanrend szerint tanulnak szakmát. Azzal ugyanis, hogy továbbra is az alapiskola padjaiban maradnak, nem oldódnak meg a problémák, inkább csak elmélyülnek.

Még mindig nincs meg az összhang a népgazdaság érdekei és a fiatalok érdeklődése között, amit nemcsak az iskolaügyi szakemberek igyekszenek megoldani, hanem a pszichológusok és szociológusok is. Egy nyolcadikos gyerek még nem okvetlenül tud határozottan dönteni jövendő hivatásáról, ezért az alapiskolákban a nevelési tanácsadással

megbízott egyének, járási és kerületi szinten pedig a pedagógiai-pszichológiai tanácsadó központok igyekszenek segítségére lenni.

Legfontosabb szerepet e téren azonban a szülők töltik be, akik a döntéskor leginkább hatni tudnak gyermekükre, s nem közömbös, hogy milyen ez a hatás. Az egyik leghatékonyabb segítséget mégis az ún. esélyfelismerő rendszertől várhatjuk. Mint a neve is sejteti, e rendszer lényege az, hogy előre- Jelzi a kiválasztott iskolába jutás esélyeit, mégpedig az egyes iskolákba előirányzott és a valóságban jelentkező tanulók száma és más adatai szerint. Három csoportba osztja a jelentkezőket: az elsőbe a nagy esélyekkel indulók kerülnek, a másodikban már nem annyira biztatóak a kilátások, a harmadik csoportba tartoznak azok, akik legkevésbé reménykedhetnek. E rendszernek már mostanáig is sikerült mérsékelnie a népszerű iskolák ostromát — ahová eddig öt-hatszoros volt a túljelentkezés —, és egyenletesebben elhelyezni más, nem annyira attraktív pályára a fiatalokat. Csakhogy olykor hiába a fellebbezést tárgyilagosan felülvizsgáló bizottság véleménye, a szülők makacsul kitartanak álláspontjuk mellett. S hogy ez nem mindig fizetődik ki, azok a megmondhatói, akik ezt tavaly a saját bőrükön tapasztalhatták. Ha ugyanis a nyolcadik osztály eredményes befejezése után a tanulót nem vették fel a kiválasztott középiskolába, s nem fogadta el a nemzeti bizottság által felajánlott szabad helyek egyikét sem, a kötelező tízéves alapiskola további évfolyamait abban a középiskolában kell elvégeznie, amelyet az illetékes nemzeti bizottság kijelölt számára. Talán szigorúnak tűnik ez az eljárás, de a törvény egyaránt vonatkozik minden tanköteles fiatalra.

Elhelyezni valamennyi alapiskolás tanulót nem kis feladat. Hogy senkiről se feledkezzenek meg az illetékesek, minden járásban munkabizottság alakult a tanulók pontos nyilvántartására és útbaigazítására, amelyeknek a felvételi vizsgák idején volt a legtöbb munkájuk. Elmondhatjuk róluk, hogy feladataikkal megbirkóztak, s ha a szülők jobban e- gyüttműködnének velük, adnának tanácsukra, sokkal jobb eredményeket mutathatnának fel, aminek mind a társadalom, mind a pályaválasztó diák hasznát látná.

Az utóbbi időben lankadt az érdeklődés a gimnáziumok iránt, különösen fiúk jelentkeznek kevesebben. A népszerűségi listán továbbra is vezetnek a szakközépiskolák. Növekvő tendenciát mutat a középfokú szaktanintézetekbe jelentkezők száma, csak az a hiba, hogy nem arányos az érdeklődés minden pálya iránt. Vannak ugyanis divatos szakmák.

A tízéves tankötelezettség bevezetése igen fontos lépés iskolarendszerünkben. A középiskolák mindhárom típusa egyenrangú lett, így az eddiginél több fiatalnak nyílt lehetősége középiskolai végzettségre szert tenni. De hogy a fiatalok teljesen éljenek a kínálkozó lehetőségekkel, több megértés kéne a tanulók, a szülők és a pedagógusok részéről is.

4