Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-19 / 8. szám

* KOMMENTÁRUNK A megbízatások rendszere A Rudé právoban olvastam Ivan Lipovsky- nak, a SZISZ KB titkárának cikkét a SZISZ most folyó évzáró taggyűléseiről. A pozitív tapasztalatok ismertetése mellett a kritikai hangvételű cikk többek között megállapít­ja, hogy akadnak még olyan alapszerveze­tek is, ahol a vezetőség nem ismeri a tag­ság gondjait-bajait. A szervezeti élet pang és hogyha az elégtelen eszmei-nevelő és tömegpolitikai munkával párosul, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy ilyen helyeken az ellenséges ideológiák is hatnak a fiata­lokra. Az évzárók, továbbá az előttünk álló, és az ifjóság munkáját befolyásoló egyéb je­lentős események — mint amilyen a XII. VIT — szükségessé teszik a közösségi szel­lem elmélyítését a SZISZ alapszervezetei­ben. Ez marxista világnézetet, a párt politi­kájának támogatását, szocialista hazafiassá­got és proletár internacionalizmust jelent. Az eszmeiség meghatározott tevékenységet követel. A legfontosabb: a szocializmus é- pítésében való tényleges részvétel, ami ter­mészetesen az életkornak megfelelően más­ként valósul meg az iskolákban és máskép­pen a termelő üzemek SZISZ-szervezetei- ben. Az eszmeiségre nevelésnél nem téveszt­hetjük szem elől, hogy a meggyőződéshez csak a tényleges tapasztalatokon és e ta­pasztalatok tudatosításán keresztül vezet az út. Az ifjúsági mozgalom elsőrendű felada­ta ebben az időszakban is a fiatalok pártos aktivitásra, a feladatok elvégzésére és ez­úton önmaga nevelésére való serkentése. Az öntevékenység kibontakoztatását nem­csak globálisan, egy-egy szervezeti egység­re vonatkoztatva értsük, hanem annak min­den tagjára ki kell terjednie. Sokszor hang­súlyoztuk már, hogy a szervezetekben biz­tosítani kell a tagok önálló munkáját, érvé­nyesülését. Száműzni kell azokat a formá­lis munkákat, amelyekben a SZISZ-tag csu­pán egy a „szemlélő tömeg“-ből és nem ak­tív résztvevője valaminek. Ezért fontos, hogy minden tag a mun­ka tudatos résztvevője legyen, akinek egyé­nisége fejlődhet, érvényesülhet a megbíza­tás által, más szóval, a SZISZ-tag a neve­lésnek ne csak tárgya, hanem alanya is le­gyen. A szervezetekben az emberi értékek harmóniájára és összhangjára kell töreked­ni. E harmóniát ismereteink, készségeink szintje, érzelmi életünk gazdagsága hatá­rozza meg. Nevelő munkánk uralkodó elve az egyén tisztelete, de mind nagyobb köve­telményeket kell támasztani vele szemben. Ebből következik, hogy a felelősségre vo­nás és a dicséret értékelő ereje mérce az egyén és közössége előtt, ugyanakkor a kö­zös célt is tudatosítjuk általa. A feladatok meghatározásánál a meggyőzés módszerével érvényesíteni kell azt az elvet, hogy olyan feladatokat adjunk, amelyeket erőfeszítéssel bár, de meg tud oldani a tag. Nagyon lé­nyeges ugyanakkor, hogy az egyéneknek kiadott feladatokat ismerje meg és fogadja el az egész szervezet, mert egymás értéke­lésének, méltányolásának kiindulópontja csakis a mozgalmi tevékenység lehet. Ezzel az alapszervezetekben lehetővé tesszük, hogy a tagok megtanuljanak demokratiku­san gondolkodni és cselekedni. A SZISZ-ben a megbízatások rendszeré­nek kialakításával az alapszervezet vezető­sége ésszerű munkamegosztást valósíthat meg, a közös cél érdekében lehetőséget te­remthet a kollektív munkára. STRASSER GYÖRGY JAVÍTJÁK AZ ESZMEI NEVELÉST A Prefa nemzeti vállalat dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) üzeme SZISZ-alapszerve- zetének évzáró taggyűlésén az elnök, Dvo- rák Gabriella az elmúlt év munkáját érté­kelve mindenekelőtt azt emelte ki, hogy si­került gyarapítani a tagállományt. Általá­ban bekapcsolódtak a társadalmi munkába is, egész évben nagy figyelmet szenteltek a hulladék nyersanyag gyűjtésének. Részt vettek a járási bizottság által szervezett kulturális és sporteseményeken is. Külön említést érdemel, hogy kirándul­tak a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékezetes helyeire. Az alapszervezet tekintélyét bizo­nyítja, hogy két munkásfiatalt javasoltak párttagjelöltnek. Viszont az elnöknő nem hallgatta el azt sem, hogy a politikai okta­tás nem folyt kellő színvonalon. A jövőben tehát elsődleges feladatuknak tekintik az eszmei nevelés javítását. A munkahelyen elsősorban a minőségi munkára, a munkafegyelem megtartására, az újítómozgalom bővítésére törekednek ezentúl. Az üzemben jók a feltételek a teljes értékű SZISZ-munkára. A pártalapszervezet- től, az üzem vezetőségétől és a szakszerve­zettől sok támogatást kapnak, csupán a ta­gokon múlik, hogy a jövőben még jobban kihasználják a lehetőségeket. Horváth Márta MEGTARTOTTÁK A SZISZ KB 11. ÜLÉSÉT A FESZTIVÁL JEGYÉBEN A TÁRSADALOM JAVÁRA Kladnóban megtartották a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség Központi Bi­zottságénak 11. ülését, amelyen meg­vitatták a XII. Világifjúsági és Diák- találkozóra folyó előkészületek kér­déseit. A beszámolóban J a n Brun­ner, a SZISZ KB Elnökségének tag­ja, a KB titkára foglalkozott az elő­készületek helyzetével és a szövet­ség munkájának időszerű kérdéseivel. A beszámoló bevezető részében elmondta, hogy a XII. VIT csehszlovák előkészítő bi­zottsága az év elején megtartotta második ülését. Megállapította, hogy a fesztivál nem­csak nálunk, hanem az egész világ haladó ifjúsági mozgalmában az év legfontosabb eseménye. A seregszemle jelentőségét növeli, hogy huszonnyolc év után ismét a világ első szo­cialista államában kerül sorra. Az előkészí­tő bizottság az ülés elé terjesztette, hogy még jobban el kell mélyíteni a fesztiváli kampányt. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy gazdag tartalommal töltsük meg ezt az időszakot. Olyan munkával, amely von­zó és élvezetes formáival megnyeri a fia­talok érdeklődését. A fesztivál előkészületei — hangsúlyozta a KB titkára — a nemzetközi kapcsolatok kiéleződésének idején folynak. A világimpe­rializmus legreakciősabb erői soha nem lá­tott méretű fegyverkezési hajszát indítottak el, ezenkívül lélektani hadviseléssel is igye­keznek fékezni a világ haladását. Ezért mindennél fontosabb, hogy a most folyó nemzetközi ifjúsági évben tovább szilárdít­suk a világ ifjúságának egységét a békéért és a haladásért folyó harcban. A XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó elő­készületeibe eddig több mint száz nemzeti előkészítő bizottság kapcsolódott be. Felté­telezhető, hogy a moszkvai fesztiválon legalább 150 ország küldöttsége vesz részt. Moszkvában már teljes ütemben dolgozik a nemzetközi előkészítő bizottság, mely foko­zatosan kidolgozza a VIT rendezvényeinek egész műsorát. Az előzetes hírekből ítélve a fesztivál műsora színes, változatos és min­den tekintetben hasznos lesz. Nagy feladat vár a SZISZ Ifjúsági Utazási Irodájára (CKM), hogy minél több hazai turistának tegye lehetővé a fesztiválon való részvé­telt. A Központi Bizottság titkára a VIT hazai vonatkozásáról szólva elmondta, hogy a fesztivál előkészületeit a társadalom javá­ra folyó munkaverseny elmélyítésére kell kihasználni. Különösen fontos ez most, ami­kor tetőfokára hág az ötéves terv felada­tainak teljesítéséért folyó igyekezet. A SZISZ-alapszervezetekben és pionírcsapa­tokban ezekben a napokban értékeljük a Fesztiválvirágért folyó verseny első szaka­szát. Nagyra értékeljük a termelési felada­tok teljesítésére és a Nemzeti Front Vá­lasztási programjainak teljesítésére kifej­tett igyekezetei. Ugyanakkor elemezni kell a verseny eddigi lefolyását, s tovább kell lépnünk a jó tapasztalatok kihasználása ré­vén. Helyénvaló, hogy a fiatalok különműsza- kot vállalnak. Ezzel nemcsak a termelési feladatok teljesítéséhez járulnak hozzá, ha­nem nem egy esetben az érte járó jutalmat a SZISZ szolidaritási alapjába ajánlják fel. Jó példa a kladnői acélmű SZISZ-szerveze- te, amelynek tagjai ilyen módon százezer koronát adományoztak e célra. AZ SZSZK KORMÁNYA ELNÖKSÉGÉNEK ÉS A SZISZ KB TITKÁRSÁGÁNAK EGYÜTTES ÜLÉSE SOKRÉTŰ GONDOSKODÁS AZ IFJŰ NEMZEDÉKRŐL A múlt héten együttes ülést tartott a Szlovák Szocialista Köztársaság Kormá­nyának Elnöksége és a Szocialista Ifjú­sági Szövetség Szlovákiai Központi Bi­zottságának Titkársága. Az SZSZK Kor­mányának elnöke, Peter Colotka és a kormány többi tagjai, valamint a SZISZ SZKB elnöke, jozeí Surica és a Tit­kárság tagjai az ülésen értékelték azok­nak az intézkedéseknek a teljesítését, amelyeket az 1983. február 28-i együttes ülésen fogadtak el. Megállapították, hogy a kormány megér­tésével és támogatásával az utóbbi időben ismét előbbre léptünk a SZISZ III. kong­resszusa határozatainak teljesítésében. Az egyes reszortok és a SZISZ-szervek közös fellépése lehetővé tette, hogy a fiatalok tel­jes mértékben bekapcsolódhatnak a terme­lő munkába és az egyes munkahelyeken fo­lyó szocialista munkaversenybe. A sokrétű és messzemenő gondoskodás eredménye, hogy az ifjú nemzedék érvényesülésének út­jában semmilyen zavaró tényező sem áll. A nemzeti bizottságok fokozott gondosko­dása lehetővé teszi, hogy az ifjúsági szer­vezetek tovább gyarapítsák a szakköri mun­kát és a szabad idejüket hasznosan töltsék el. Fokozatosan megvalósulnak az oktató és nevelő folyamat javítására hozott intézke­dések. A diákotthonok felszerelése egyre inkább lehetővé teszi, hogy lakói a tanulás után tartalmas szórakozással töltsék az ide­jüket. Tovább bővültek a sportlétesítmények is. Az ülés résztvevői leszögezték, hogy tö­kéletesíteni kell a diákönkormányzati szer­vek munkáját. Bővíteni kell — főleg Bratis- lavában — az ifjúsági klubok hálózatát. Az eddiginél jobban fel kell szerelni őket és anyagilag is szavatolni a munkájukat. A kormány elismeréssel nyugtázta, hogy a SZISZ-tagok javaslattal álltak elő a műem­lékek és a történelmi nevezetességű épüle­tek megmentésének támogatására. Az ülésen megvitatták továbbá annak a lehetőségét, hogyan lehetne még jobban be­vonni az ifjúságot a tudományos és műsza­ki fejlesztésbe. Ezzel kapcsolatban megálla­pították, hogy tovább kell gyarapítani az ifjúság kezdeményezésének számlája elne­vezésű mozgalmat. Ugyancsak támogatást kell nyújtani a diákok tudományos szak­köri munkájának elmélyítéséhez, és szoro­sabbá kell fűzni a gyakorlattal való kapcso­latát. (fi) ALKATRÉSZGYÁRTÁS CSEHSZLOVÁKIÁBAN Korábban nem fordítottak nálunk kellő figyelmet az úgynevezett alkatrészgyártó ágazatok fejlesztésére. Ennek következté­ben aránytalanságok keletkeztek az alkat­rész- és végtermékgyártás között. Gondot okozott az alkatrészek gyenge műszaki szín­vonala és a nemzetközi munkamegosztás fejletlensége. Ezért javaslatot dolgoztak ki tíz alkat­részgyártó ágazat fejlesztésére. Kiemelt tá­mogatásban részesítették a belföldi terme­lőfogyasztást szolgáló alkatrészgyártás és -értékesítés fejlesztését. E célnak rendelték alá a nemzetközi munkamegosztással kap­csolatos szándékokat is, amelyeknek kere­tében mindenekelőtt újabb értékesítési le­hetőségeket kerestek a csehszlovák gépipar számára — megfelelő termék- és választék­összetétel mellett. Továbbra is érvényes az a fő cél, hogy a nyolcadik és a kilencedik ötéves tervidő­szakban gondoskodni kell a gépipari és az elektrotechnikai termelés ágazati szerkeze­tének arányos fejlődéséről. Emellett azon­ban mérlegelni kell, hogy lehetséges és cél- szerfi-e néhány alkatrészgyártó iparág ex­porttermelésének fejlesztése, valamint azt is, hogy mennyiben célszerű jelentősebb al­katrész- és részegység-szakosítási és koo­perációs programot megvalósítani a nem­zetközi munkamegosztás keretében, különö­sen a KGST-országokkal. A nehézipari alkatrészgyártásban 1980- ban a megrendelők ki nem elégített szük­séglete értékben mintegy 2,4 milliárd ko­ronára rúgott. 1985-ig az alkatrészgyártó ágazatok progresszív fejlesztése és a nép- gazdasági szükségletek lassúbb növekedése (a beruházások mértékének korlátozása és a beruházási javak kivitelének lassúbb nö­vekedése) révén körülbelül 1,5 milliárd ko­ronára csökkennek a ki nem elégített meg­rendelések. A legnagyobb mennyiségi arány­talanságok a szivattyúk, az ipari armatúrák, a kompresszorok és a kapcsolók területén vannak. A nyolcadik és a kilencedik ötéves tervidőszakra kidolgozott javaslat szerint a nehézipar évi átlagos növekedési ütemének mintegy 7,5 százalékot kell elérnie. A fejlesztési javaslatban számítanak az Innovációból és a nemzetközi munkameg­osztásból származó előnyök hasznosítására is. A szakosítás és a kooperáció további előrehaladását fékezi a szabványosítás na­gyon alacsony színvonala mind a belföldi, mind a nemzetközi gyártásban. A szabvá­nyosítás, a tipizálás és az egységesítés e- gyeztetése gyakran még a végtermékek ese­tében sem valósul meg, még kevésbé a ré­szegységek és az alkatrészek körében. A nemzetközi munkamegosztás lassú fejlődé­sének további okai az adminisztratív korlá­tok és az árakkal kapcsolatos problémák. 40 ÉVE TÖRTÉNT AZ ELLENÁLLÁS MÁRTÍRJAI 1945 februárjában a szovjet hadsereg és az oldalán harcoló I. csehszlovák hadtest már Szlovákia jelentős részét felszabadítot­ta. A fasiszta szlovák állam területén azon­ban még javában dűlt a terror. A végóráit járó fenevad utolsó elkeseredett dühében a legalávalóbb gaztettektől sem riadt visz- sza. A Gestapo azokban a napokban azzal a kéréssel fordult a szlovák hatóságokhoz, hogy adják át neki a legfontosabb politi­kai foglyokat, kommunistákat, partizánokat, az ellenállás tagjait. A ludák rendszer becs­telenségére vall, hogy állami méltóságát félretéve saját állampolgárait szolgáltatta ki a hírhedt náci rendőrségnek, amelynek a kezei közül nem sokan kerültek ki élve. Február 19-én a bratislavai börtönből öt német teherautó gördült ki, platóján mint­egy 200 elvtárssal és a transzportot biztosí­tó állig felfegyverzett SS-katonákkal, hogy Petr2alkán, Bécsen és Melken át a mauthau- seni gyűjtőtáborba vigyék őket. Melknél fé­nyes nappal, a nyílt úton érte a haláltransz­portot az angol és amerikai légierő táma­dása. Az angol és amerikai repülőgépek náci gépkocsioszlopnak hihették, mert fedélzeti fegyvereikből tüzet nyitottak rá. A váratlan légitámadás eredménye borzalmas volt. Az egyik megmenekült rab így emlékezik rá vissza: „A repülőgépek zúgása egyre kö­zeledett. Azt hiszem, mindannyian egyre gondoltunk: a támadó gépek katonai transz­portnak nézhetnek minket, annál is inkább, mert az SS-katonák a gép korlátái mentén ültek, fentről jól láthatók voltak, bennünket kocsiponyva takart... A gépek zuhanórepü­lésben egyenesen felénk tartottak. Megszó­laltak a fedélzeti géppuskák. Az SS-kato­nák leugráltak a gépkocsikról, a fák alatt és az árokban kerestek menedéket. A gép­kocsioszlop megállt, mi is le akartunk ug­rálni. Az SS-parancsnok azonban ránk or­dított: „Aki le merészel ugrani, lelőjük!“ A katonák ránk szegezték géppisztolyaikat, fentről pedig megismétlődött a géppuska­tűz... Az első gépkocsi kigyulladt, aztán a második, harmadik, negyedik. Mindenhon­nan a megsérült elvtársak fájdalomkiál­tásai hallatszottak. Leugrottunk a gépko­csikról, mert úgy véltük, nekünk már mind­egy. Borzalmas kép tárult elénk. Minden gépkocsiról patakokban folyt a vér. A ha­lott és sebesült elvtársak egymás hegyén- -hátán feküdtek...“ A fasiszta keretlegények azt sem enged­ték meg, hogy a környékbeli lakosok vagy az osztrák vöröskereszt képviselői elhan- tolják a sebesülteket. Hatvan ember halt meg azonnal vagy később a sérüléseibe. Köztük Ján Osoha, Szlovákia Kommunista Pártja első három illegális központi veze­tőségének tagja, és további kiváló kommu­nisták: Szabó István, Alexander Markuä, Ka­rol íernock?, Ladislav Lecko, a szabad szlo­vák rádióadó bemondója, Ladislav Sára és mások. Sokan a gyűjtőtáborban haltak meg, s csak kevesen tértek közülük haza. A melki tragédia elsősorban a pártnak okozott nagy veszteséget; legjobb fiait ve­szítette el, és bizonyos időbe tellett, amíg Gustáv Husák vezetésével újra a szervezett ellenállás élére állt, amely a Szlovák Nem­zeti Felkelésben és hazánk felszabadításá­ban csúcsosodott ki. B. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom