Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-23 / 52. szám
új ifjúság 6 A DAC AZ IDÉNY MEGLEPETÉSE Amikor a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) AC harmadik nekirugaszkodásra végre bejutott az I. labdarúgóligába, sokan voltak, akik nem nagy jövőt Jósoltak neki. Előre kikiáltották pofozógépnek, amelyet majd sorra vernek a minden hájjal megkent legfelsőbb osztályú együttesek. Kezdetben úgy tűnt, hogy nekik lesz igazuk, de a DAC időközben alkalmazkodott a legfelsőbb osztályban folyó öldöklő pontvadászathoz, és most az őszi idény végén a 6. helyével egyszeriben a legsikeresebb szlovákiai csapat. A bajnokság egyik legkellemesebb meglepetéséről beszélgettünk a DAC mesterével, Pecze Károllyal (a képen) és Majoros Györggyel, aki ősszel alighanem az együttes legjobb és nyilvánvalóan leggólerősebb játékosa volt. szetős támadó futballt játszottuk, amit az SZNL-ben megszoktak tőlünk. Továbbra is ezt szeretnénk praktizálni. Igaz, a tavaszt idény nehéz lesz. Valamennyi prágai csapatot otthonunkban fogadunk, s bizonyára mindent megtesznek majd azért, hogy bajnoki címet vagy kupaszereplésre jogosító helyezést érjenek el, s ehhez idegenből is szükségük lesz a pontokra. De ml nem adjuk olcsón a bőrünket. Pontokat nem adunk. ■ Képes lesz erre a jelenlegi csapat? — Szerintem képes. Hasznára váltak a mehet közben megvalósított módosítások. Kristóf bevált a középpályán, a két beállós lassan összeszokott, és nagyszerű formában védett az örökifjú Cerveüan. Vesel? kapus, a- kinek éveken át óriási teher nehezedett a vállára, kissé kifáradt, a kapott gólok, amelyekről nem csupán ö tehet, megviselték az idegeit. A harmincnyolc éves Cervenan, aki két évig nem védett, megragadta az alkalmat, és minden elismerést megérdemel. A csapat legjobbja azonban Majoros volt, és lassan Tóth Laci is belelendült, bár a gólokkal még adós maradt, A gólgyáros Majoros György !R Az őszi idényben ismét egy régi Majorost láthattunk, aki tenyérnyi helyen „elkövetett“ cseleivel az őrületbe kergette az ellenfél védőit, és minden porcikájával veszélyeztette a kaput. — Ment a játék. Ami azokat a cseleket illeti, nekünk, alacsonyabb játékosoknak megvan az az előnyünk, hogy mozgékonyabbak vagyunk, mert nincs gondunk a test súlypontjának hirtelen áthelyezésével. Be kell vallanom, hogy szeretek cselezni, mert a lövések és a gólok mellett többek között ez teszi széppé a futballt. Hl Nehéz volt megszokni az első ligát? — Egy kicsit. Az első ligában már gyorsabb, keményebb, technikailag fejlet^ tebb játékosok vannak, hogy a taktikai érettségről és a fegyelemről ne Is szóljak. A preäovi Stefan például egy másodpercre sem hagyott magamra. Az az igazság, hogy nemigen kedvelem ezt a szoros emberfogást. K Milyen a csapatban a hangulat? — Jő. Az első őszi mérkőzések után egy kicsit kezdtünk elbizonytalankod. ni, de ezen már túlvagyunk. Ne felejtsük, hogy az első hat meccsből négyet kint játszottunk, és nem is akármilyen ellenfelekkel. Tavasz- szal már csak jobb lehet. Palágyi Lajos A szerző felvétele Az edző Pecze Károly H Gondolta volna a Bo- hemianstól kapott nyolc és az Oloinoucon „bevásárolt“ négy gól után, hogy a csapat ilyen előkelő helyen végez? — Kétségtelen, hogy eleinte megilletődve, szétzllál- tan és taktikai szempontbői kimondottan rosszul játszottunk. Ogy látszik, a tandíjat mindenkinek meg kell fizetni. Helyzetünket nehezítette, hogy az első mérkőzéseken kaptuk ellenfelül az egész csehszlovák élvonalat, és még mielőtt akkli- matizálődhattunk volna, kaptunk néhány pofont. Az I. liga és a Szlovák Nemzeti Liga között ugyanis 6- riásl színvonalbeli különbség van. Nemcsak a teljesítményben, hanem felfogásban, taktikai érettségben, Szokásokban is. Az SZNL- ben megszoktuk, hogy mindenki fél tőlünk, és ehhez tartottuk magunkat, eszerint játszottunk. Az első ligában fordult a kocka. Bizonyos időbe tellett, amíg „megfelelő hullámhosszra álltunk“. ■ Mikor történt ez a hűl. lámhosszváltás? — Nem mondanám meg pontosan, mert ez nem egy pillanat műve volt. Mindenesetre mi nagyon keményen készültünk a bajnokságra és tudtuk, hogy a jó munkának eiőbb-utőbb bekövetkezik az eredménye. Nem akartuk csupán a létszámot gyarapítani. A kezdett tapogatózás és a kellemetlen vereségek után a csapat teljesítménye fokozatosan javult- Elemeztük a vereségek okait, és arra a következtetésre jutottunk, hogy meg kell szigorítani a taktikai és jái ékfegyelmet. Ez már a hatodik fordulóban, a Trnava elleni mérkőzésen megmutatkozott. Aztán még volt egy rövidzárlat a másik újonc, a Ceské Budéjo- vice-i hazai mérkőzésen, a- mikor Ismét hurráfutballt játszottunk naivan, szinte le akartuk tarolni az ellenfelet, s végül mi húztuk a rö- videbbet. Ettől kezdve szerintem a csapat útja már úgyszólván töretlenül ívelt felfelé, A végén már egy kis tekintélyt Is kivívtunk magunknak, s ha az utolsó mérkőzésen legyőzzük Prágában a Duklát, egy szőt sem szólhattak volna. ■ Mit vár a tavaszi i- dériytől? — Az őszi idény közepétől már majdnem azt a tét-* ■nancmMMMM Év végi tűnődés a nők sportjának fejlődéséről, irányairól és jelenéről Bírókra, súlyzóra, lányok!? hasonló ismertetések alkalmával megszokott klisé — hogy ugyanis „már a régi görögök ideiében“ — ezúttal nem jönne be. Mert a régi görögök ugyan megteremtették az olimpiai játékokat, kiváltságos helyet teremtettek társadalmunkban a különböző sportversenyek számára, magas szintre emelték az e- gyetemes testkultúrát, ám a nők nemcsak nem versenyezhettek, de az olimpiai játékok alkalmával — mivel a jérfiversenyzők meztelenül küzdöttek — még a nézőtérre sem engedték be a hölgyeket. Amolyan „antik érveknek“ tehát nincs létjogosultságuk. Később még nehezebb korok következtek, hiszen például a sötétnek számon tartott középkor semmiféle tekintetben nem bizonyult kedvezőnek a nők egyenjogúsítása szempontjából. A viktoriánus kor hivatalos ideológiája meg egyenesen alacsonyabbrendü tersmtvény- nek mondta ki a nőt, aki sem fiziológiai sem észbeli képességek szempontjából nem is említhető egy napon a teremtés koronájával, állították. Az évszázadok során azért fokozatosan mégiscsak teret kaptak az emancipáció hívei. A múlt század húszas éveiben Heinrich Clias tornatanár hirdette, és könyveiben elméletben is bebizonyította, hogy a nők szervezete igényli a testi nevelést és képes elviselni a testedzéssel járó terheket. Jó három évtizeddel később Adolf Spiess nevű kollégája sikerre vezette is a speciálisan a nőknek szóló gyakorlati tornaprogramokat. Századunk már a különböző feminista mozgalmak térhódítását hozta, ami a társadalmi fejlődésnek ennek a szakaszában érthető is volt. Ha például a hatvanas évek Amerikájában az egyenjogúsítás elvakult hívei nyilvánosan vetették máglyára melltartóikat, ebben a mosolyt keltő aktusban valószínűleg az előző generációk szoros fűzőkbe zárt, halcsontokba préselt, sok réteges és túl- cicomázott ruházatú asszonyainak és lányainak a tiltakozása is kifejeződött. Így valahogy jutottunk el az álszeméremtől a női testet természetes mozgással és tornával formáló —> és azt szívesen be is mutató — egészséges mai szemlélethez. (Bár faluhelyen itt-ott a közvélemény még ma sem tartja ildomosnak a tornadresszben vagy fürdőruhában való mutatkozást.) Am a szélesebb fogalomtól, a testkultúrától evezzünk egy szükebb terület, a versenysport vizeire, melyek modern formája a múlt század végén, elsősorban angol hatásra kezdett kialakulni. Hadd jegyezzük meg, itt is a férfiak vitték a prímet. Az első újkori olimpiai játékokon, 1896-ban Athén* ban, a nők még csak a nézőtéren voltak jelen. De 1900-ban, Párizsban a sorrendben második játékokra már „belopőztak“. Három olyan sportágban versenyeztek, amelyek aztán hosszú időre eltűntek az olimpiai programból: a golf 1904 után örökre, az íjászatnak 1920 és 1968 között volt egy hosszú kimaradása, míg a tenisz a legközelebbi nyári olimpián, 1988-ban Szöulban kerül újra műsorra. Stockholmban 1912-ben indulhattak a nők először úszásban, majd 1924-től vívásban, 1928-tól pedig atlétikában és tornában is. Az olimpiák műsora az utóbbt időszakban rendkívüli iramban fejlődött, bővült. És figyeljünk csak: 1948 és 1988 közölt a férfiak 48, míg a nők számára nem kevesebb mint 51 új olimpiai versenyszámot iktattak be ' összesen a különböző sportágakban. E tekintetben főleg az 1981-ben Baden-Badenben tartott XI. olimpiai kongresszus hozott a gyengébb nem számára kedvező változásokat a meglévő tendenciákba. Jelenleg tizenöt olimpiai versenyágban indulhatnak egyazon versenyben a két nem képviselői. A hölgyek főleg a lovaglásban aratják a babérokat, és képesek megelőzni nem egy férjiversenyzőt, de számolni kell velük a sportlövészetben, és a vitorlázásban is. A legutóbbi, 1984. évi, Los Angeles-i XXlll. nyári olimpiai játékokon a 220 versenyszámból 61 jvagyis 28 %j volt a kimondottan női. Hadd Jegyezzük meg, hogy ez — ha élne még — aligha lenne ínyére Pierre de Coubertin bárónak, a modern olimpiák megalapítójának. Ö ugyanis, az antik hagyományokra hivatkozva, erősen ellenezte a sportbeli egyenjogúsítást. A fejlődés tempója nemcsak az új sportágak és versenyszámok, hanem a teljesítmények értékét tekintve is szédületes. Ha egykor például arról folyt ádáz vita, hogy a 800 méteres síkfutás nem túl megterhelő-e a Birkózik a család... Varga János egykori világbajnok felesége azelőtt diszkoszvelésben versenyzett, nem csoda, hogy a szőnyegen is össze meri mérni erejét riválisaival. (A VB alkalmával sérülés miatt nem versenyezhetett.) Kislányuk egyelőre még csak néző... Eszmefuttatásunkat aránylag friss képekkel illusztráljuk a budapesti szabadfogású VB alkalmából tartott női birkózóversenyről. A két magyarországi hölgyversenyző mellett csehszlovákiai szereplője is van a felvételnek: középen Karol Zelenay A kategóriás nemzetközi bíró Bratislavából éppen eredményt hirdet. női szervezet számára, majd nem is olyan régen a 3000 méteres táv felett keletkezett hasonló kérdőjel, nos, ma már a lányok és asszonyok, mint tudvalevő, tömegesen futják le a 42 195 m hosszú maratoni távot, méghozzá meglepően jó időkkel. Sokan előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ha lehetnek női űrhajósok és a Mount Everest megmászói, akkor miért ne léphetnének a sport terén is az eddig tiltott területekre. Csupán néhány példa arra, hogy hány eddig ilyen tekintetben fel sem merült sportágban történt meg vagy van kilátásban a „betörés“. A női focit szinte már nem érdemes említem, annyira közismertté vált, pedig valamikor, nem is olyan régen ... De itt van a hoki is. A Nemzetközi Jégkorong- szövetség, az LIHG hivatalos statisztikája szerint 11 országban 1232 csapat játszik máris mérkőzéseket. Szárnyát bontogatja a női vízilabda is, sőt 1986-ra már hivatalos világbajnokság is ki van írva. Hasonló a helyzet az öttusában, sőt a súlyemelésben is, ahol az IWF 1983-as moszkvai kongresszusán iktatta be és vette hivatalosan is szárnyai alá a női versenyeket. Ogy hírlik, jövőre júniusban Budapesten, a Pannónia Kupa alkalmával az ausztráliai, amerikai és indiai bemutatók után sor kerül az európai premierre is ... Apropó Budapest, apropó premier... Ez év október közepén a szabadfogású birkózó-világbajnokság alkalmával bemutató jellegű versenyen szőnyegre léptek a „gyengébb nem“ képviselői is, hazaiak és Franciaországból érkezett versenyzők. E rendkívül férfiasnak és keménynek tartott sportág nőnemű propagálói úgy nyilatkoztak, hogy ha a hasonló jellegű női cselgáncs már az olimpiai programba is bekerült (1988-ban mutatkoznak be a cselgáncsozónők), akkor miért ne lenne a rokonsportág női változatának is lét jogosultsága? I Nem is beszélve arról, tették hozzá, hogy például a kézilabdázás jelenlegi arculata is jóval keményebb, harcosabb, sőt druvább, mint maga a technikára, sérülés- mentes fogásokra alapuló birkózás. Sport, attrakció, szórakozás-e ez a sportág? A szen- zációvárás hangulata a nézőtéren nagyjából csak addig tartott, míg az első három-négy páros küzdelme a szőnyegen lezajlott, aztán az újdonság varázsa szertefoszlott, s elmúlt az újságok által élesztett túlzott várakozás is. A lányok egynémelyike csinos volt, mások kevésbé, sporttudásukban kétségkívül még van pótolnivaló. Volt, aki lelkesedett a lelátón, volt, aki udvariasan tapsolt, volt aki kiment. Végkövetkeztetés? Aki akarja, csinálja, akinek tetszik, nézze. Túlpropagálni nem érdemes, tiltani nincs értelme. zon azért eltanakodtunk néhány férfitársammal a A sajtóközpontban, vajon hogyan reagálna a gyengébb nem, ha a férfiak hasonló módon betörnének mondjuk a művészi tornába ... MAJOR LAJOS A szerző felvételei A nők — mi mást is várhattunk vnlna? — a bírái karba is „betörtek“. Nem tudni, hogy Mészáros János kollégánk enyhén szkeptikus arckifejezése interjnkészí- tés közben egyben az ügyről alkotott véleményét is kifejezi-e ... S
