Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-23 / 52. szám
új ifjúság 4 0 ** Tülök a véletlennek', amiért' Nagymagyarra (Rastice) sodort. Ezt a községet már az Oj Élet (Nov^ Zivot) néven ismeri mindenki, amely megnevezés öt falut, illetve települést takar. Az öt falu közös nemzeti bizottsága Nagymagyaron székel, s a hnb elnöke Kvarda József, a filozófiai tudományok doktora. Kvarda József SZISZ-tisztségviselö- ként kezdte, majd a katonaság után szülőfalujában, Csenkén a szövetkezeti klub vezetője lett. Később beiratkozott a Komensky Egyetem Bölcsészkarára, államvizsgázott, doktorált. Mivel régebbről ismerem, szinte csodálkozva nézek rá, hogy épp itt találkoztam vele. — Ez nem véletlen — mondja csodálkozásomra utalva —-, és talán nem is olyan rossz megoldás. Sőt, majdhogynem ideális, legalábbis én úgy érzem. Annak idején a tanítóim és a szüleim is az orvos karra irányítottak. Utána dolgoztam 'az ifjúsági mozgalomban. A katonaságnál politikai feladatokat kaptam, majd amikor kinőttem az ifjúsági szervezetet és a szövetkezet tagja lettem, a helyi kulturális, később pedig a káderügyeket is intéztem. Azt hiszem, mindez jó iskola volt arra a hivatásra, amelyet jelenleg betöltők. — Jól érzed itt magad? '■— Hogy jól-e? Természetesen sok mindent ideálisan képzeltem el, gyakran kell gyorsan, de megfontoltan dönteni, mert nem mindegy, hogy milyen döntés születik, ha háromezer- hétszáz ember képviseletében hozzuk. A falu egy élő eleven szervezet. U- takra, üzletekre van szüksége, vízre, jó közérzetre. Van iskolaügye, egészségügye ... — Ez az utóbbi kérdés különösen érdekel. Te egy évig a prágai Károly Egyetem orvostanhallgatója voltál. Nem bántad meg, hogy otthagytad? — Nemi Becsületesen lehúztam az első évet, megvolt az összes szigorlatom, vizsgáim, de beláttam, hogy nem nekem való a pálya, azért írásban kértem, engedjék meg, hogy kilépjek az iskolából. Ezt engedélyezték is. Nem völt semmi gondom a tanulmányi eredményekkel, csak éppen rájöttem, hogy engem jobban vonz a közélet... Mai fejjel belátom, befejezhettem volna az orvosit, és talán be is kellett volna fejeznem becsülettel. De én őszinte és egyenes ember vagyok, már akkor is úgy próbáltam élni, hogy szembe tudjak önmagámmal nézni, még ha nehezebb is lett utána minden... — De ez már egy másik kérdés. Te az ország egyik legnehezebb, legproblémásabb községében vállaltad a batyut. Legproblémásabb, mert itt, Nagymagyaron él az ország egyik nagy cigányközössége. —, Ezt a munkát csak körültekintő, higgadt ésszel lehet végezni. Nemcsak a cigányokkal van gond, például a közelmúltban kiderült, hogy az egyik fiatal orvosnőnk pénzért hajlandó betegállományba küldeni makkegészséges embereket. Mindent megteszünk ezért a közösségért de nem hagyjuk, hogy más lerombolja, tönkretegye eredményeinket. Szigorúan, de emberségesen kezeljük a cigányok ügyét, magam behatóan foglalkozom ezzel a kérdéssel. Tanulmányozom a különböző felmérések, tudományos vizsgálatok eredményeit, a mi tapasztalatainkat, s van mire építenem! Sok mindenről beszélgetünk a munkatársaival, az iskolaigazgatókkal, a szövetkezet és a helyi üzemek vezetőivel. Ellátogatok a kulturális nevelő klubba, amely egyedülálló az országban, és csak a cigányok nevelésével foglalkozik. Vezetője, Szabó Szép szóval és szigorral Kvarda ]özsef, a nemzeti bizottság elnüko Igor á szomszéd faluból jár át, és zenére is tanítja a cigánygyerekeket. Van néhány tehetséges gyerek közöt. tűk, kár lenne, ha elvesznének. Persze, nem könnyű Itt a munka, de főleg a kezdetén volt nehéz. Már megszokták, hogy itt rendnek kell lenni, és erre ők maguk ügyelnek. Kinézik, s ha kell, kiparancsolják maguk közül a rendbontókat. A házat ki szoktuk adni lakodalmakra is. Ilyenkor sincs velük nagyobb gond... Szögi Sebestyén, a nemzeti bizottság előadója: — Harminchárom éve 'dolgozom Itt a nemzeti bizottságon, de ha akárcsak azok Is felébrednének, akik akkor hunytak el, amikor én idejöttem, nem Ismernének rá a falura. Ettől függetlenül, mint magánembernek, az eddigi tapasztalataim nem túlságosan biztatóak. Mire ugyanis sikerült valahogy megnevelnl az idősebbeket, kivezetni őket a pérőból, addigra meggyűlt a bajunk a fiatalokkal. Mintha nem élnének, hanem inkább visszaélnének az állam nyújtotta kedvezményekkel. Néhány Intézkedést szigorúan ellenőrzünk. Most, hogy jobban odafigyelünk a tanköteles gye. rekek iskolába járására, nyolcvan százalékkal jobb a helyzet. Csínján kell bánni a kedvezményekkel is, mert különben az állam erőfeszítése) nem hozzák meg a kívánt eredményt ... — Mi lett azokkal a cigány származású fiatalokkal, akik valamilyen Iskolát végeztek? Nem befolyásolják á közösséget, amelyből esetleg kiváltak? — kérdem Bohus Ferenctől, a helyt pártszervezet elnökétől, a magyar tanítási nyelvű Iskola igazgatójától. — Már több tanító, orvos, mérnök és zenész került ki soraikból, de sajnos valamennyien véglegesen elmentek. Nagyon gyakran épp a közösség miatt, amely egyszerűen nem tudja elviselni, hogy valaki közülük mást akar. Az évek folyamán például több tanító is kikerült a soraikból, akik a kezdetben megpróbáltak itt maradni, segíteni, de végül is kénytelenek voltak távozni a faluból, mert oly mértékben állandósultak köztük és a közösség között a konfliktusok, hogy már nem bírták elviselni. — És ez a legrosszabb! — egészíti ki a mondanivalót Kvarda József, —, hogy az értelmiségi kiválik, a közösség pedig egyre alacsonyabb szinten reprodukálja önmagát... Dávid Katalinnal, a nemzeti bizottság fiatal, határozott előadójával megyek a helyt háíomosztályos cigányóvodába. Kis mesevilág, ötlik fel bennem a tiszta, tágas osztályok, hálótermek láttán. Érdekes, sokszor megfordultam már óvodában, de még soha sem volt Ilyen érzésem. Talán a távolság, ahonnan ezek a gyerekek elindultak, ébreszti bennem a gondolatot. Takács Az óvodában Ilona igazgatónő fogad. A csöppségek épp vetkőznek. — Olyanok, mint a többi gyerek — mondja az igazgatónő —, éppúgy lehet és kell is őket szeretni, mint amazokat. Okosak, ügyesek, csak a beszéddel van gond. Egyik-másik még köszönni sem tud sem magyarul, sem szlovákul. Ezért ha valamire meg akarjuk őket tanítani, nagyon sokat kell velük foglalkozni. Most összesen hetvennégy gyerek jár a három osztályba, de az ideális az lenne, ha tíz gyerek jutna egy-egy tanítónőre. Mi ha verset, mondókát vagy éneket tanítunk, minden egyes szót külön-külön is meg kell tanítani a gyerekkel. — A nagyobb gyerekeknél, hallom, gond az iskolába járás. Itt Is az? — Nem mondhatnánk. Legalábbis azok a szülők, akik munkába járnak, A község egyik Jellegzetes utcája rendszeresen hozzák a gyerekeket. Esetleg ha az anya már nem jár munkába, félidőben nem akaródzik felkelnie, a gyerekét elkészítenie, vagy mondjuk kimossák a ruhákat, és nincs tiszta, akkor esetleg nem hozzák a gyereket, különben nem jellemző. — Nincs a gyerekeknek elég ru-* hájuk? — tűnődöm. — Vanni van, csak a szépből nincs elég, mert Ide minden gyerek nagyon rendesen, tiszta ruhában jár. Még a legszegényebbje is. És hát ebből a tisztából, szépből nincs annyi, hogy minden napra jutna, s ha mosás után esetleg nem szárad meg ... Mire végigjárom a tágas óvodát, a gyerekek már alszanak is. Spalek Márta óvónő az iratokat rendezi. — Sok helyen együtt hálnak a gyerekek a szülőkkel. A szűkös lakásban pedig nincs rá mód, hogy a gyerekek aludjanak, amikor a szülők még tévéznek, így aztán nekünk nem gond a délutáni alvás... — mondja. Amikor visszatérünk a nemzeti bizottságra, Dávid Katalinhoz, közben már többen is bekopogtak. Előbb egy fiatal cigányasszony jött az építkezési engedély ügyében, majd egy másik asszony az anyasági pótlékot kérelmezte, ismét más a rokkantsági nyugdíja ügyében puhatolódzott. — Otbaigazítom az ügyfeleket, dé tovább már egyedül kell intézkedniük. Ez is egy módja a nevelésnek, mert minden Ilyen érintkezés a nemzeti bizottsággal azt is föltételezi, hogy az ügyfél rendes munkaviszonyban van, és jár is munkába, ugyanakkor a gyerekekkel is törődik. Eny- nyi kikötés mellett sem könnyű a- zonban velük. Hát így fest az Oj Élet nemzeti bizottságának egy napja. Néha. munkába járással, máskor az iskolalátogatással van gondjuk. Ugyanakkor községfejlesztéssel Is foglalkozniuk kell — Milyen lesz ez a település század-, pontosabban ezredfordulón, hogy él majd a lakosság? — kérdem a fiatal elnöktől. — Ez bizony elevenbe vágó kérdés — mondja. — Nézetem szerint már most kell erre gondolni. Fontos, hogy mindenki munkába járjon, és ezt elsősorban a cigány lakosságra értem, mert a lakosságnál ez a természetes létszükséglet. A falunak sok mindenre szüksége lesz. Be kell fejeznünk a vízvezeték-hálőzat építését, a szennytisztítő-állomást. Ugyanakkor a meglévő üzlethálózat mellé további korszerű üzletközpontokat, művelődési házakat kell létesíteni. A kis és nagyobb üzemegységeket egyesíteni szeretnénk, hogy színvonalas szolgáltatásokat nyújthassunk a lakosságnak Meglehet, már én nem Irányítom a nemzeti bizottság munkáját, amikor mindez megvalósul, de itt fogok élni, segíthetek és segíteni Is akarok, amikor mindaz megvalósul, amit tegnap vagy ma elterveztünk. Annak idején amikor a párt 15. plénuma vázolta a nemzeti bizottságok teendőit, sokat gondolkoztam ezeken a kérdéseken. Elkészítettük az ezredfordulóig terjedő elképzeléseket, a- melyek lényege, hogy a lakosság 1- gazán csak akkor fogja magát jól érezni, ha megoldjuk a cigány és nem cigány lakosság kapcsolatának valamennyi kérdését, s ha korszerű, fejlett körülményeket teremtünk itt a központi és a hozzá tartozó többi településen egyaránt. Ahol kell, ott szigorral, ahol pedig lehet, jé szóval járunk el. Igyekszünk összefogni a lehetőségeket, és kihasználni minden szellemi és anyagi eszközt, hogy ezt megvalósíthassuk. Németh István A szerző felvételei A ligha volt valaha is több lehetőség, alkalom fiúk-lányok ismerkedésére, mint manapság. És mégis szerkesztőségünkbe rendszeresen érkeznek az olyan levelek, amelyek írói keveslik az ismerkedési lehetőségeket. Azzal nincsenek tisztában, hogy a megismerést magát hogyan kell és illik lebonyolítani. Beszéljünk hát most erről. Minden társadalomban kialakul az emberek közötti érintkezés, a viselkedés szabályrendszere. A társadalmi erkölcs sok részletkérdésben szabályozza az emberek életét. Ebbe a körbe tartozik a szerelmi élet legtöbb megnyilatkozása. Sok társadalom jogrendszere nem foglalkozik a csapodársággal, a hűtlenséggel, a megcsalás sok kérdésével, de egy kisebb közösség, egy falu lakossága írásba foglalt jogszabályok nélkül is sok esetben alkalmazza a Hogyan ismerkedjek? maga kiközösítő, megszégyenítő, lényegében büntető eljárásait. Az erkölcsnél Is szélesebb viselkedéskörre terjed ki az Illem, amely még az öltözködésbe, az étkezés stílusába Is beleszól. Alapja a kialakult társadalmi szokás, amely időben és térben nagyon különböző viselkedéseket kívánhat meg, de a maga helyén tudja érvényesíteni befolyását. Világos, hogy az ismerkedés, a megszólítás, a kapcsolat kezdeményezése az illem, a szokás követelményei alapján alakul ki. Lehet, hogy egy faluban: még rosszallást von maga után ugyanaz a viselkedés, amely nagyvárosban már széltében-hosszában elterjedt. Van, ahol már éppen olyan természetes a lányokkal kiinduló kapcsolatteremtés, mint a fiúk által kezdeményezett. Láthatóan a mi társadalmi fejlődésünk afelé halad, hogy a társas Illem általában nem tesz majd különbséget fiúk és lányok között az engedélyezett kezdeményezés terén. De az Is bizonyos, hogy helyenként mindig célszerű a nyílt és rejtett illem- és szokásrend- szer tiszteletben tartása, s annak követelményeiből kiindulva kell megtenni a következő lépéseket. Azt hiszem, hogy bizonyos általános, finom játékszabályok megtartása megkönnyítené a lányok kezdeményező „jogának“ a társadalmi elismertetését. A legegyszerűbb módszer nyilvánvalóan a szemkontaktus, a szembeszéd. Régen is megvolt ez. Mi mindent el lehet mondani egy tekintettel! Mennyi szót, mennyi nyers testi érintkezést helyettesíthet. Csak fejleszteni kell ennek a szó nélküli, finom beszélgetésnek a „művészetét“. A szembeszéddel megfogalmazott „megállapodást“ azután már nyugodtan, a leégés veszélye nélkül követheti a szóbeli megszólítás, ezt pedig a tartalmas, igazi szóbeli közlések sorozata. S ez a leglényegesebb: a tartalom igazsága, mélysége, amit aztán követnie kell a kialakult kapcsolat felelősségének. Csak az Ilyen érzelmi e- gyüttes szentesítheti az illem síkján is a bármelyik oldalról kiinduló aktív kapcsolatkeresést.
