Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-17 / 51. szám

w

új ifjúság 8

A FELEJTHETETLEN TANÍTÓNŐ

November 10-én volt harminc esztendeje, hogy a Magyar Területi Színház bemutatta Brődy Sándor: „A tanítónő“ című drámáját, s tegyük hozzá sikerrel. A címszerepet Lőrincz Margit, a MATESZ művészegyüttesének tagja játszotta. Ez volt az első, Igazán nagy szerepe.

Lőrincz Margit útja egyidős a Magyar Területi Színházzal, tehát harminchárom éve van a pályán, és ez alatt az idő alatt több mint száz szerepet alakított. Láthattuk őt klasszikus drámában, vígjátékban, mai témájú komédiában, zenés darabban, bűnügyi játékban, szatírában, mesejátékban ... Mindig alaposan felkészül szerepére, és van humorérzéke. Szívesen szerepel a Csehszlovák Rádió magyar adásának műsoraiban. Erénye: a művészet iránti tisztelet.

— Voltak e kedves szerepei pályája során?

— Ezt nagyon nehéz megmondani, kiválasztani. Amelyik szerepet a színész végigszenvedte, amelyik alakítással megbirkózott, arra mindig szívesen emlékezik vissza. Erre talán a legjobb példa nálam Fejes Endre: „Rozsdatemető“ című darabjában Csele Juli alakja, amely nagyon távol állt tőlem. El voltam keseredve, sokat kínlódtam vele, de végül is nagy sikert aratott, és igen megszerettem ezt a hőst. Legkedvesebb a- zonban számomra „A tanítónő“ Tóth Flórája. Nagyon fiatalon kaptam meg ezt a szerepet, ami arra kötelezett, hogy további alakításaimban is tartsam ezt a színvonalat. Emlékezetes szerepeim közé tartozik többek között Zápolská: „Finom úriház“ című darabjában Hesa, Seribe: „Egy pohár víz“-ében a királynő, Beaumarchais: „Figaro házasságáéban Zsuzsi, Shakespeare: „Makrancos hölgy“ című vígjátékában Kata, Móricz Zsigmondi „Űri muri“-jában Rhédey Eszter alakja.

— Mit jelent ön számára a színház, a siker?

— A siker nagyon összetett dolog. Nyilvánvaló, hogy a legszebb és legnagyobb siker a közönség elismerése és tapsa. Ez élteti a színészt. A sikernek azonban más összetevői is vannak. Nagy sikernek tartom azt, amikor egy színészkolléga őszintén gratulál. Nagy sikernek tartom azt, habár ez kevésbé olyan látványos, mint a közönség tapsa, amikor a rendező is és én is tudatában voltunk annak, hogy a lehető legtöbbet adtuk a közös munkába. Gondolok itt konkrétan Bertolt Brecht: „Carrar asz- szony puskái“ című darabjára, amelyet Takáts Ernőd rendezett. Ez a figura is távol állt tőlem. A rendező bízott bennem, s éppen ez ösztönzött arra, hogy a tőlem telhető legjobban oldjam meg a szerepet.

— S végül, de nem utolsósorban nagy sikernek tartom azt, ha a közönség húsz-harminc év után is élénken emlékszik egy-egy szép alakításra, szívesen és lelkesen nyilatkozik erről vagy arról az előadásról.

— Gyakran elmarasztalnak azért, amiért többször a régi sikereimet idézem. Igaz, hogy helyesebb, ha a színész a jövő, a következő feladata elé néz, azonban ha valaki már harminc- három éve van a pályán, nyilvánvaló: visszaemlékezik a régi sikereire, utóvégre keményen megdolgozott a- zokért az alakításokért, sikerekért.

— A színházban a színész akaratán kívül is gyakran kerül hullámvölgybe. Ez az állapot tarthat évekig, hónapokig, de ha a színész kap egy jó szerepet, amelyet kedvvel és szívesen kelt életre, abban a pillanatban képes elfelejteni a hullámvölgyet, s csak a jelenben él, csak erre a hálás szerepre koncentrál.

— A színházban az is jó, hogy csapatmunka: kimondhatatlanul, jó érzés az, amikor egy színész a színpadon olyan kollégával játszik, akinek a szeméből látni, hogy a darabbal, a szereppel él. Nem véletlen, hogy „drukk“ csak az első pillanatokban van a színpadon, amíg nem találkozik a színész a kollégával. Ha meglátják egymást a színpadon, feloldják egymás feszültségét.

— Van szerepálma?

— Van, volt és lesz is. Van olyan szerep, amely már „elment“ mellettem. Van olyan szerepálmom, amelyet még most eljátszhatnék és van olyan is, amelyet még tíz esztendő múlva is játszhatnék. Hogy milyen mértékben sikerül megvalósítani, eljátszani mindezt, az még a jövő kérdése. Egy színész nem árulja el szerepálmát, mert tart tőle, hogy akkor nem válik valóra. Bár sok színész van, aki nem árulta el, mégsem kapta meg soha azt a szerepet, amelyre vágyott.

— Véleménye szerint mi határozza meg egy színész értékét?

— Mindenekelőtt az, hogy alakításaiból mit tud „kihozni“. Ha a színész kap szerepet, akkor van alakítása is, ebből pedig le lehet mérni értékét. Nekem az a véleményem, hogy az a művész minősíthető értékes színésznek, aki tud játszani időst, fiatalt, egyszóval mindenkit a lehető legjobban meg tud formálni, drámában és vígjátékban egyaránt. Tehát minden műfajban, és bármilyen szerepben becsületesen helytáll.

TARICS PÉTER

„Szeretek divatosan öltözködni“

Benes Ildikóval egy lakótelepi ház tizedik emeleti lakásában beszélgetünk. Mindig ilyen lakásra vágytál?

— Kiskoromtól kezdve azt szoktam meg, hogy nagy lakásban éljek. Vág- királyfán (Králová nad Váhom) van egy házunk, négyszobás. Nyáron rendszerint ott vagyunk. Évközben édesanyám lakja. Ide hetvenhétben költöztünk. Amíg férjem katona volt, színészlakásban laktam.

— Milyen ez a lakás?

— Kétszobás, elég tágas. Sikerült, elképzelésem szerint berendeznem, Most készülünk szőnyeget vásárolni... Hallgasd csak ezt a számot! A „Millió rózsaszál“ az egyik kedvenc számom. Néha a lemezzel e- gyütt éneklem.

— Több vázát is látok a szobában, s mindegyik tele van virággal. Látszik, hogy szereted a virágot.

— Mindennap kell, hogy a vázámban friss virág legyen, mert a virág hangulatot teremt. Kedvencem a margaréta, mert mezei virág, tavasszal nyílik, a tavasz pedig a jó időt jelenti, amelytől jó kedvre derülök.

— Férjeddel hogyan találkoztatok?

— Egyszer Bartos Mari barátnőmmel, a színház súgójával szórakozni voltunk egy szabad esténkén Magyar- országon, s ott ismerkedtünk meg. Férjem pincér a Matróz étteremben.

— Lányod, Anna másodikos kisdiák. Mit jelent ő az életedben?

— Egyetlen szóval tudok válaszolni: mindent. Nagyon szereti a matekot, a rajzot és a tornát. Ha beszélni kezd, be nem áll a szája, de ez nem baj. Ha ketten vagyunk itthon, nagyon jól elszórakozunk. Szeret korcsolyázni, biciklizni, gyakori vendég a színháznál.

— Mikor is kerültél a színházhoz?

— Hetvenegyben érettségiztem a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban. Utána jelentkeztem a MATESZ tehetségvizsgáján, és felvettek. Nekem nincs főiskolám.

— Milyen szerepeket kedvelsz?

— Hetvenötben a Cigányban volt egy kedves szerepem, Klaudia. A Lusta királyságból nagyon hozzám nőtt Bomba Inci alakja, mert imádok gyerekeknek játszani. A Legyezőt is szeretem, ott a főhőst, Kandidát alakítom. Ez utóbbi két darab mostanában kerül felújításra. Általában a kis szerepeket kedvelem, de olyanokat, amelyekből sok munkával, de sikerül kihoznom „valamit“.

— Ezért vállaltad el legutóbb Kertész Ákos Névnap című darabjában a Szomszédasszony szerepét? A kritika azonban nem volt túl biztató az alakításodról...

— A rendező segítségével megpróbáltam kihozni belőle, amit tudtam. Beismerem, hogy nem telitalálat az alakításom, de hát ezt is kell játszania valakinek. A bemutató óta kezdem megszeretni.

— Ki a példaképed?

— Esztergályos Cecília. Talán, mert hasonló típus vagyok, mint ő. Szinte minden darabot, amelyben szerepelt, megnéztem. Rendkívül ügyesen mozog filmen és színpadon.

— Szerepálmod?

— A Pinocchió. „Mozgós“-, zenéstáncos szerep. Ez az én stílusom!

— Hogyan telnek hétköznapjaid?

— Fél hétkor kelek. Elkészítem Anna reggelijét. Hét előtt öt perccel felkeltem Annát, fél nyolckor indul iskolába. Azután rendet rakok a lakásban. Fél tíztől délután kettőig van próba a színházban, ötkor indulunk a tájoló előadásra. Éjfélkor érkezem haza. Ekkor még vasalok. A nagytakarítást hétfőn, a színházi szünnapon végzem.

— Néha azért akad egy-két szabad perced is...?

— Olyankor olvasok. Annával zenét szoktunk hallgatni, kedvencünk a Neoton Família. Nagyon szeretek a legújabb divat szerint öltözködni.

— Mikor voltál utoljára moziban?

— Hirtelenében nem tudom megmondani, de a filmek helyett kárpótolnak a könyvek, a színház, a közönség.

— A MATESZ SZISZ-alapszerveze- tében milyen munkában vettél részt?

— Az alapszervezetben tizenöten vagyunk. Mostanában a MATESZ é- pülő székháza körül dolgozunk, a belső teret szépítettük. Elnökünk, Mák Ildikó ügyesen szervezi ezeket a társadalmi munkákat; például télapóünnepéllyel kedveskedik a kicsiknek, és még sorolhatnám a többi rendezvényeket. Vele közösen mutattunk be még az 1985-ös év elején egy gyermekslágerekböl összeállított műsort, s nagy sikert arattunk vele a gyerekek körében.

— Vannak barátaid?

— Barátaim alig akadnak. Olyan rohanásban élek, hogy nincs időnk a barátkozásra, hogy összeüljünk valahol, vagy eljárjunk egymáshoz.

— Kolléganőid közül kikkel értitek meg legjobban egymást?

— Mák Ildikóval, Varsányi Marival és Petrécs Annival. Tőlük lesek el sok esetben ötleteket saját alakításaimhoz. Emberségüket is tisztelem. Egyébként mindenkit kedvelek a színháznál, igyekszem közvetlen lenni, de ehhez a három kolléga- nőmhöz baráti szálak fűznek.

Bárány János Fotó: Mária Zelenanská

BELECSÖPPENTEM A SZÍNHÁZI ÉLETBE

Komlős János ma hatvanhárom éves lenne, ha ...

A néhány éve tragikus hirtelenséggel elhunyt művész, Komlós János a budapesti Mikroszkóp Színpad alapítója, igazgatója és pótolhatatlan kon- feransziéja. Gesztusai, mozdulatai még ma is emlékezetesek. A Mikroszkóp Színpad jelenlegi Igazgatója, Sas József.

— Mikor született meg önben az a gondolat, hogy színész, humorista lesz?

— Az igazság az, hogy belecsöppentem, beleszülettem a színházi é- letbe. Már a hatvanas évek elején eldöntöttem: színész leszek. Már akkor, és azóta mindig színész akartam lenni. Rózsahegyi Kálmán színi iskolájából, ahol a mesterséget tanultam, nem volt könnyű a pályára kerülni. Engemet a szerencse segített. A győri Kisfaludy Színház kartáncost keresett. Jelentkeztem. Szóló- táncos ugyan nem lettem, de elkezdtem a színészek viszontagságos útját járni. Nagyon szerettem táncolni, később azonban rájöttem, hogy számomra az igazi pálya a színészi pálya. Kecskeméten segédszínészked- tem, amikor a Rádió-kabaré nem budapesti színészek közreműködését kérte következő adásához. Magánszámmal jelentkeztem. Ismert sláger dallamára magam írta aktuális politikai szöveget énekeltem. Ettől kezdve nem volt megállás. A kabaré állandó tagja lettem. Magánszám, konferansz szerepelt műsorlistámon. Nem váratott sokáig magára a pesti szerződés sem. Komlős János hívott a Mikroszkóp Színházhoz tagnak. Azóta sok év telt el. Hogy hogyan kerültem a Mikroszkóp Színpad élére? A helyzet az volt, hogy Komlós János rendkívül hirtelen és váratlanul elhunyt, Marton Frigyes pedig nyugállományba vonult, így rám maradt a vezetés.

— Kérem beszéljen a társulatról.

— Azt, hogy Halász László egyike a legjobb poentírozó magyar színészeknek, nem kell bizonygatnunk. Gyönge a vicc? Majd a Halász behozza ... Közepes a vicc? Akkor is taps lesz, ha a „kis“ Halász is úgy akarja. Állandó jelzője, a „kis“, csak a termetére utal.

— Egy „Angyalnak“ is lehetnek gyönge pillanatai. A Hogyan? Tovább! című kabaréban Angyal János az első magyar gyártmányú űrhajó parancsnokát játszotta. Aki ismeri a Mikroszkóp Színpadot, az tudhatja, hogy a helyiség nagysága nem vetekszik a Bajkonuréval, így szegény Angyal jelenésére várva a színpad oldalán, egy két méter magasságban vágott nyíláskában kuporgott. Kuporgott? Inkább billegett. Verebes István, a konferanszié pedig föltette esténként a szokásos kérdést: „Haló, Magasles, jelentkezz! Hogy látsz onnan fentről minket?“ Angyal pedig válaszolt. Szövegét behunyt szemmel is tudta. Ez viszont érthető, mert nem is merte kinyitni a szemét. Tériszonya volt.

— Markos György és Nádas György a Rádió Humorfesztiválján „robbantak“ be a magyar kabaré színpadára. Győztes számuk, a „Józsi bácsi“ ma is állandóan műsoron van. A Mikroszkóp Színpadra közvetlenül a Humorfesztivál után szerződtek le, és egyéniségükkel, egyedülálló humorukkal azóta is meghatározzák a kabarét.

— A Defekt-duő tagjai, Markos Zoltán (eredetileg grafikus) és Rácz Mihály (előéletében fényképész) három éve akadtak össze, és ismert dallamokra írtak aktuális szöveget. Az elmúlt szezonban kétéves szerződést ajánlottam nekik. Örömmel aláírták.

— Mik a további elképzelései, tervei? Kik vendégszerepeinek a Mikroszkóp Színpadon?

— Célom mindenekelőtt az, hogy Komlós János hagyományaihoz híven napjaink eszközeivel továbbfejlesz- szük a kabarét. E cél elérését megkönnyíti számomra az, hogy nagyon jó, összekovácsolt, összeszokott társulatot vettem át. Jelszavunk: „A hibák kimutatásával nem ellened, hanem érted!“ Színházunk alapítójának emléke előtt tisztelgünk azzal, hogy előadjuk az 1967-ben, első műsorunkban elhangzott egyik konfe- ranszát.

Első bemutatónk címe: Valami változik ... Ravasz cím, ugyanis utólag semmit uem lehet számonkérni tőlünk, hiszen mi csak azt ígértük, „valami...“, és ígéretünket megtartjuk.

Bemutatjuk a „Macskák“ után szabadon a „Kutyák“ című kabaré-musicalt. Játszunk majd mai kabarét a mai sajtóról, kabarét a kabaréról, szólunk a mai fiataloknak a tegnapi fiatalokról, a tegnapi fiataloknak a mai fiatalokról.

— Láthatják nálunk a Mikroszkópban Ruttkai Évát, Árkus Józsefet, Pálffy Józsefet. Itt lép színpadra új műsorával Sándor György humoralis- ta. Koltai Róbert Nagy Bandó Andrással közös estet ad, amelyben Far- kasházy Tivadar is közreműködik. Egy maga rendezte különműsorral fellép Körmendy János. Szerzői estjét nálunk mutatja be Lukács Sándor, és itt láthatja a közönség Men- sáros László önálló estjét. -tp-