Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-05 / 6. szám
!á mozgás harmóniája Guáyejev felvétele SZISZ SZKB LAPJA XXXIII. évfolyam 1985. febr. 5. Ara 1,— Kés Tízéves korban a világ jelentősen kitágul. Úgy is mondhatnánk: egyre ritkábban hangzik el a gyerek szájából a „miért“ kérdés, tele van optimizmussal, életkedvvel. Napról napra bővül látóköre. A könyvek, az iskola, a barátok, a televízió és a mozi újabb és újabb információkkal látja el. A föld hatalmas és csodálatos lesz számára. Már tudja, mi az űrhajó, az atomjégtörő, a holdjáró. Saját álmai és reményei vannak, saját gondjai és bánatai. Feltétlenül hisz az ész erejében és a felnőttek igazságosságában. Elsősorban a felnőttektől függ tehát, hogy a gyerekek az egész világon bizalommal nézzenek a jövőbe. Fotó: V. Rujkovics EGY DIÁKLÁNY LEVELE Konsztantyin Csernyenkóhoz írt levelet egy kanadai diáklány, Laurie Piraux Calgary városból. Levelében ez áll: „Komoly megfontolások alapján szántam el' magamat arra, hogy levelet Írok önnek. Mindenekelőtt békét és sikereket kívánok az Önök országának. Tizennyolc éves kanadai diáklány vagyok. Az utóbbi években sokat hallottam a nukleáris fenyegetésről, s véleményem szerint ez a probléma ma sokkal sürgetőbb, mint bármikor azelőtt. Az utóbbi szemeszterben az' atomháború kitörésének lehetőségével foglalkoztunk. A következtetések, amelyekre jutottam, megfosztanak a jövőbe vetett hitemtől. Miért nem élhet minden nemzet és faj egyetértésben? Miért harcolnak annyit a világuralomért? Nem vagyunk képesek energiánkat sokkal ésszerűbben kihasználni? Közös igyekezettel segíteni tudnánk az embereken az egész világon, jobbá tehetnénk és biztonságosabbá ezt a világot. Ha kitörne a nukláris katasztrófa, a világ halottá válna — elpusztulnának az emberek, megszűnne minden élet. A mi világunk gyönyörű, olyannak szeretem, amilyen. Ki kívánhatná az elpUsztitását? Hiszen megteremtette az embereket, és a háború nélküli élet csak erősségévé válhat. Az én életem csupán most kezdődik, sokat szeretnék látni és tenni. Azonban félek a jövőtől. Mit gondol ön minderről? Az Önök ifjúsága is felvet hasonló kérdéseket? Nagyon örülnék, ha megmagyarázná nekem, hogy mit gondolnak fiataljaik.“ fiatal generációjának meggyőződése, hogy az emberek az egész világon képesek szembeszállni a katonai fenyegetéssel és megvédeni a békét. Moszkva lesz Idén a világifjflsági és diák- találkozó színhelye. A résztvevők között bizonyára olt lesznek az ön,polgártársai is. E rendezvény jó alkalom lesz a világ minden tájáról érkező kortársakkal való találÉS A VÁLASZ „Nagy figyelemmel és érdeklődéssel olvastam az Ön szeríózus, őszinte levelét, a- mely tele van a legfontosabb felett érzett aggodalommal — hogyan hárítsuk el az atomkatasztrófát és őrizzük meg a békét. Már az a tény, hogy tizennyolc évesen, amikor csak most kezdi az életet, elgondolkodik az emberedet fenyegető szörnyű veszélyről, sok mindenről tanúskodik.. Tudatosítottam, hogy ön nemcsak a saját jelene és a jövője miatt nyugtalankodik. Tudatosítja. hogy planétánk — amelyet ugyanilyen szépnek kell megőrizni a magunk és az utánunk következők számára — nemzetei hatalmas családjának tagja. Éppen így gondolkodik ma több tucat országban sok millió ember, a háború- és atomellenes mozgalmak tagjai. Különböző emberekről van szó, akiknek hagyományai, meggyőződésük és hitvallásuk is különböző. Az, ami összeköti őket, sokkal fontosabb minden különbségnél, mert az a fő gondolat vezérli őket, hogy nem szabad megengedni a nukleáris romlást. A szovjet lányok és fiúk a kanadai ifjú nemzedékhez hasonlóan békében nőttek fel. Ifjúságunknak minden lehetősége megvan a tanulásban és a munkában való érvényesüléshez, hogy folytassa az idősebb nemzedékek művét és más országokból származó kortársakkal barátkozzék. A Szovjetunió kozásra, arra, hogy megértsük Ókét és tudatosítsuk, az általános biztonságért vívott harcban milyen nagy ereje van a szolidaritásnak. Gondolom, hogy levelében a következő gondolatokat tartja a legfontosabbnak: Miért nem élhet minden nemzet és faj egyetértésben? Miért harcolnak annyit a világuralomért? A leghatározottabban azt tudom felelni, hogy a világuralmat senki sem szerzi meg, és az ilyen őrült tervek megvalósulására irányuló kísérletek nagyon sokba kerülhetnek az emberiségnek. Hamarosan jelentős évfordulóról, a második világháborúban a fasizmus fölött aratott győzelem 40. évfordulójáról emlékezünk meg, s ebben a harcban a Szovjetunió és Kanada szövetségesek voltak. Akkor meghiúsultak a fasiszták törekvései a világuralom elérésére, és a szovjet állam ellen indított „keresztes hadjárat“ vereséggel végződött. Ebben a háborúban a Szovjetunió húszmillió embert veszített, csaknem any- nyit, amennyi lakosa most Kanadának van. A háború résztvevői, az idősebb nemzedék átadja a szovjet ifjúságnak a hagyatékot: szilárdítani a békét és gyűlölni a háborút. Gondolom, az ön levelének lényege abban áll, mit lehet és mit szükséges tenni azért, hogy az emberek nyugalomban és békében éljenek, hogy ne fenyegessen a háború réme. A válasz egyszerű: meg kell tartant az államok és nemzetek közötti kapcsolatok alapelveit, fejleszteni kell a kölcsönös kapcsolatokat, mégpedig az egyenlőség és az ' egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvének alapján. Meg kell állítani a lázás fegyverkezést. A nagy Lenin a leszerelést a szocializmus ideáljának tartotta. A Szovjetunió márkáéban javasolta, hogy mindörökre tiltsák meg az atomfegyverek gyártását és alkalmazását, : s hogy a meglévő készleteket számolják fel.- El tudja képzelni, hogyan festene a világ, ma, ha javaslatunkat elfogadták volna? Mennyivel könnyebben lélegeznénk, ha más országok is követték volna a mt példánkat, | s kötelezettséget vállaltak volna: nem alkalmazzák elsőként a nukleáris fegyvert? A Szovjetunió síkraszáll a nukleáris arzená- I lók befagyasztásáért; a nukleáris fegyver- kísérletek teljes betiltásáért, valamint a más ! tömegpusztító fegyverfajták fejlesztésének és alkalmazásának megtiltásáért. Országunk arra törekszik, hogy a világűr mindig bé- i kés célokat szolgáljon. Kezdeményezéseink végső ■ célja mindenütt felszámolni minden atomfegyvert. Meggyőződésünk, hogy egyedül a békéért végzett konkrét tettekkel lehett megszabadulni a jövőtől vgló félelemtől és biztosítani a, holnapba vetett hitet. Természetesen ehhez jobban és kölcsönösen kell Ismernünk egymást. Ez leküzdi az elfogultságot és hozzásegít a kölcsönös megértéshez és bizalomhoz. Erős fegyver ez a békeharcban. Az ön országáról, gazdasági sikereiről és kultúrájáról a Szovjetunióban az emberek nem keveset tudnak. A szovjet emberek Kanada és népe iránt tisztelettel és szimpátiával viseltetnek. Azt akarják, hogy a szovjet — kanadai kapcsolatok a két nép javára fejlődjenek. Kívánok Önnek és polgártársainak az új évben békét, a jövőbe vetett hitet, amelyért tartósan kell küzdeni.“
