Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-03 / 49. szám
szín Felvitelünkön Zelinka Zsuzsa. A galftntai gimnáziumról szóló riportunk a lap 3. oldalán. Palágyi Lajos felvétele AZ OKIÁS HATÍKONYSÁGAÉRT Konferenciát tartott a Nyit- rai (Nitra) Pedagógiai Főiskola pártszervezete. Értékelte a kommunisták részvételét a csehszlovák oktatási-nevelési rendszer tovább fejlesztésében. A tanácskozáson részt vett Eudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára. A főiskolán jelenleg két 1- rányban folyik pedagógusképzés: négyéves az alapiskolák alsó tagozatára és ötéves az egyes tantárgyak oktatására. Ezenkívül pedagógiai és pszichológiai továbbképzést tervez szakmai oktatók és nevelők számára. Fontos szerepe van a tudományos világnézetre nevelésnek. Lehetőség szerint aktualizálni kell az oktatott anyagot. a hallgatók szakképzését egybe kell kapcsolni a fejlett szocialista társadalomban való életre történő felkészítéssel. A főiskolának egyedülálló alkalma nyílik a pedagógus személyiségének formálására, tudásszintjének emelésére, hazafisá- gának és internacionalizmusának, a munkához való szocialista viszonyának és a gyermekek iránti szeretetének kialakítására. Éppen ezért az előterjesztett beszámoló és a vita hangsúlyozta, hogy, keresni kell az optimális oktatási módszereket, és állandóan fel kell frissíteni a tananyagot. Elő kell segíteni a pedagógusok személyiségének fejlődését, szorgalmazni a tudományos kutatómunkában való részvételüket, valamint a számítástechnikának az oktatásban való fokozott fel- használását. A tanácskozás vitájában Eudovít Pezlár elvtárs is felszólalt. Kiemelte, hogy a hatékonyság növeléséért folytatott küzdelem elválaszthatatlan az új, szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember nevelésétől. Ez a pártfeladat a társadalmi élet, a kultúra és az oktatás minden területére vonatkozik. Ezzel kapcsolatban rámutatott a főiskolai oktatók pótolhatatlan szerepére, tevékenységük elválaszthatatlan a fiatalok átfogó kommunista nevelésétől. Ezt a munkát elvhűségnek. osztályszempontoknak és pártosságnak, valamint a nevelés és az oktatás egységének kell áthatnia. Hiszen az oktató alakítja ki a hallgatók eszmevilágát és politikai állásfoglalását, ebben az esetben a leendő pedagógusokét. Pezlár elvtárs arról is szólt, hogy állandóan javítani kell a SZISZ-munkát, aktivizálni a SZISZ-csoportokat, fejleszteni az eszmei nevelést, valamint a politikai oktatást és növelni hatékonyságát. A CSKP közelgő XVII. kongresszusa a- zonkívül. hogy értékeli az eddigi munkát, meghatározza majd a fiatal nemzedék nevelésének új feladatait is. ACSSÖP XVII KONfiK£8SZUU TANÍTÓK ÉS TANÍTVÁNYOK A gyermek dolga, hogy — mindenekelőtt — megtanuljon írni, olvasni, számolni, majd elsajátítson még sok-sok egyéb ismeretet. A pedagógusé, hogy megtanítsa eme tudományokra. Ez sem kis feladat, az ismeretek átadójától jó felkészültséget, befogadójától figyelmet és igényt követel. Tegyük föl, hogy mindkét feltétel adva van, s ismeretekkel gazdagon megrakott tarisznyával hagyja el az iskolát a gyermek. A jövő szempontjából ez nagyon fontos, de korántsem minden. Mert önmagában az nem elegendő, ha valaki fújja a történelmi dátumokat, ha fölmondja a leckét az Ízeltlábúakról, a nyelvtani szabályokról vagy Petőfi szerelmi lírájáról. Mindez még nem teszi egész emberré. Hogy azzá váljék, ahhoz az is kell, hogy megtanuljon — megtanítsák — gondolkodni, a világot megismerni és megérteni, megtanítsák arra, hogy a világban megtalálja helyét, s megtalálja önmagát is. Személyisége pedig olyan örök érvényű humanista értékekkel gazdagodjék, mint a munka tisztelete, az önként vállalt fegyelem, a felelősséggel párosuló szabadság, a közösség megbecsülése és az érte való szolgálat. Világnézete, magatartása, életmódja olyanná formálódjék, hogy az megfeleljen a szocialista társadalom igényének, elvárásának. Ha ilyen ifjú emberek kerülnek ki az iskolaműhe- lyekböl a pedagógus-mesterek keze alól, akkor nyugodtak lehetünk: a nemzet jövője — boldogulása, fennmaradása — biztosítva van. De hát nyugodtak lehetünk-e? Sok jel mutatja, hogy nem, s vétkes felelőtlenség lenne, ha nem vennénk tudomást ezekről a jelekről. „Szemünk fénye, a gyermek“ — mondjuk, s ez Így igaz. Mondani kell, s élni és gyakorolni ezt a jelszót. De vajon jól érti-e, és okosan, felelősséggel gyakorolja-e az a szülő, aki ennek szellemében mindent megad gyermekének, ami pénzért kapható, de nem adja meg neki a fészekmeleg családi légkört? ^.Nevezhetjük-e a szeretet megnyilvánulásának azt, hogy az „életre nevelés“ címen az önzést, a mások érdekének, nyugalmának, egyéniségének semmibevevését plántálja a gyermekébe? Szaporodnak az ilyen jelek, és sokasodik azok száma is, akik szóban ugyan nem tagadják az emberi értékeket, de azt tartják, hogy azokat a gyermekbe nevelni egyes-egyedül az iskola feladata, sőt kötelessége. „Én ellátom mindennel, hogy 'nyugodtan tanulhasson, a tanító pedig neveljen belőle embert.“ Ez a különös „munkamegosztás“ akkor sem működne jól, akkor sem lenne eredményes, ha csupa megszállott, a munkáját valóban hivatásának érző pedagógus ta- nítaná-nevelné gyermekeinket. Tudjuk, hogv ez nem így van, nem is várhatjuk, hogy apostol álljon minden katedrán. Elégedjünk meg azzal, hogy felelősséggel és tisztességgel igyekeznek helytállni pedagógusaink, a tiszteletre ezzel is rászolgálnak. Kivált, ha tudjuk, hogy mennyi gonddal küszködnek. Jövőnk követeli azt, hogy a szülők segítsék az iskola nevelő munkáját, ne várjanak mindent a pedagógusoktól. Akiknek még akkor is marad tennivalójuk éppen elég, ha csupa jó indíttatású gyermek kerül a kezük alá. A. K.
