Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-05 / 45. szám
új ifjúság 9 Másodszor is újjászületett 1841-ben újabb jelentős épülettel bővült Drezdában az Elba-parti Florenciának is nevezett épületegyüttes. A ki rályi palota, a Taschenberger palota és a képtáráról híres Zwinger mellé átadta rendeltetésének Gottfried Semper jeles műépítész a drezdai operaházat. Huszonnyolc év múlva. 1869-ben egy tűzvész porig égette a színházat. Gottfried Semper ismét a terveznasztalhoz ült, és már 1878. február 2-án megnyithatta kapuit a felújított operaház Szinte napra. 1945. február 13 án angol-amerikai bombázórajnk barbár módon romhalmazzá változtatták Drezdát. Az Elba-parti Florencia egyedülálló műemlékegyüttese gyakorlatilag megszűnt létezni, s úgy tűnt fel, hogy a Semper-operát végleg elnyelik a második világháború lángjai. De... 1976. március 11-én az NDK minisztertanácsának elnöksége határozatot hozott: újjáépítik a világhírű drezdai Semper operát. Egy év múlva lerakták az alapkövet és 1985. február 13-án, a bombázás negyvenedik évfordulójának napján hirül adták az újságok: Erich Honeckernek, az NSZEP főtitkárának az NDK Államtanácsa elnökének jelenlétében megnyitották az újjáépített drezdai Semper-operát. A két esemény — az alapkő lerakása és a megnyitás — között hatalmas munka áll. Az építők előtt két, helyenként szinte megoldhatatlan probléma állt Hiszen egy romhalma- zot kellett felújítani, jóllehet az eredeti épületről helyenként csak fényképek álltak a rendelkezésre. De ezt úgy kellett megvalósítania, hogy a régi szépségében megújuló épület alkalmas legyen a legkorszerűbb színházi technika befogadására. Az épület külső falai, díszítései e- gészében homokkőből készültek A közeli Szász Svájc kőbányái szállították az alapanyagot. A felújítás során a pirnai kőfejtőből több mint 2500 köbméter homokkőt szállítottak az építkezésre. Ebből ma 1100 köbméter látható a felújított színházépületen sze-, gélyek, oszlopok, oszlopfők, Szobrok és dombormű vek formájában. A két szám közötti különbség — 1400 köbméter kő — a VEB Elbnaturstein vállalat dolgozóinak „számláját terheli“. Ennyit kellett ugyanis nehéz kézi munkával a nyers kőtömbökről lefaragni, hogy elővarázsolják a csodálatos formákat. A vátlalat igazgatóhelyettesével, Herbert Knooppal ülök az irodájában egy kávé mellett. Herbert Knoop „végigcsinálta“ az egész újjáépítést minden örömével és nehézségeivel. Egy kicsit sajátjának is tekinti a Semper- -operát. — Nehéz feladat elé lettünk állítva. A régi operából csak a' külső falak álltak, azok is erősen megrongálva. Egy egy szoborról, díszről csak fénykép létezett. Képzelje el, milyen munka volt egy fényképről megállapítani például az ott látott szobornak, domborműnek az eredeti méretét. Mindez aprólékos, türelmes munkát igényelt. További probléma volt: kikkel kivitelezni a munkát. Ekkor született a döntés: ha az opera „megfiatalodik“, csinálják a fiatalok. Tudja. van egy kiváló kőfaragó szakemberünk, Hans-Dieter Soffner. Amolyan megszállottja a szakmájának. Persze ő már akkor sem volt egészen fiatal, de kapott maga mellé 18 másodéves szakmunkástanulót. Ez a gárda lett tehát az opera felújítóinak magja. Rövidesen ifjúsági munkabrigádot a- lapitottak, és úgy ahogy haladtak a munkálatok, gyarapodott a tapasztalatuk, szaktudásuk is. Tulajdonképpen együtt nőttek föl az operával. De kár Itt szaporítani a szöt, menjünk ki a helyszínre. — A helyszínre? — Persze nem mondtam még el, hogy az opera ugyan már a régi szépségében áll, de a mi munkánk még nem fejeződött be. Sajnos, még sok építészeti remekmű hever romokban. Most pillanatnyilag a királyi palota újraépítését kezdtük meg. A romos királyi palota előtt, szemben az operával, kerítés választja el a tértől a VEB Elbnaturstein üzem rögtönzött gyártáshelyét. Jobb ugyanis a néha hatalmas kőtömböket a helyszínen megmunkálni, így elesik a kényes kész faragványok szállítása, no meg a fokozatosan felújuló épület is Inspirálóan hat a kőfaragókra. Hans-Dieter Soffner, a valamikori hires ifjúsági brigád vezetője szűkszavú, szerény ember. Még a fényképezőgép lencséje elé sem hajlandó állni. — Nem nagyon szeretek én beszélni, tudja, az én kifejezőeszközöm a véső és a kalapács. A szerszámok beszélnek helyettem. Jő érzés, ha elmegyek valamelyik városba, és ott egy épületről visszaköszön rám a munkám eredménye. Ezekkel az eredményekkel el tudok beszélgetni. De azért megcsillan a szeme, amikor az ifjúsági brigádra és az operára terelem a szót. Lassan a nyelve is megered. — Azok a lurkók? — így mondja még ma is, pedig azok a „lurkók“ azóta már jócskán felnőttek. — Nem volt az egyszerű dolog. A gyerekek éppen csak tudtak valamit munkánkról. No meg a fizikumuk is gyenge volt. A ml munkánk nagy fizikai erőfeszítést igényel. Igaz, ma már igyekszünk gépesíteni, amit lehet, de a munka dandárját kézzel kell elvégezni. Egész nap kalapáccsal ütögetni a vésőt a kőbe, ez nem kisasszonyoknak valő munka. De fokozatosan belejöttek a mesterségbe. Előbb a kisebb darabokat készítették, ezeken tanultak. Azután jött a java, mert voltak nagy elemek is. Képzeljen el egy tlz-tizenkét tonnás nyers kőtömböt. Ebből kell kifaragni a megfelelő formájú építőelemet. S végül marad egy megmukált kődarab, amely még mindig három négy tonnát nyom. Méretben az eltérés a tervtől legfeljebb fél centiméter lehet. Ha nagyobb ez a különbség, használhataiaoná válik. Fontos, hogy minden jól végződjön. E- gyébként ha átnéz a tér másik felére, a felújított operaépület tanúsítja ezt. Közben a mellettünk serénykedő kőfaragókat figyelem. Arcukat hosz- szú csővezetékhez csatolva maszk fedi. Soffner elkapja kérdő tekintetemet. — Szakmánk egyik kellemetlen velejárója a kőpor. A faragáskor rengeteg por keletkezik. Ha az ember hosszabb Ideig belélegzt, könnyen kaphat szilikózist. Ez valamikor nálunk szakmai betegségnek számított. Ezért vezettük be kötelezően ezeket a maszkokat. A vezetéken állandóan friss és tiszta levegőt hajtatunk az álarcba. A lévegő hőmérsékletét is szabályozni tudjuk, ahogy az időjárás megkívánja. Mi, sajnos, nem dolgozhatunk zárt épületben, a hatalmas kőtömböket lehetetlenség lenne valamilyen épületbe beszállítani. Dolgozóinkat télen-nyáron csak egy rögtönzött tető védi, de így is a szabadban dolgoznak. — Hogyan lesz egy ilyen nyers kőtömbből megfelelő alakú épületelem? — EJŐbb el kell, hogy mondjam, Itt tulajdonképpen kétféle szakmunkások dolgoznak. Az épület külső kőelemeit a kőfaragók készítik. Az oszlopfőket, domborműveket és a szobrokat viszont a kőszobrászok. Még azt is elmondom, hogy mindenki kőfaragóként kezdi, majd a legjobbakat továbbképezzük kőszobrászokká. Természetesen a munka menete hasonlít egymáshoz. Mindkét esetben előbb egy gipszmodell készül, természetes nagyságban. Ha fennmaradt a régiből egy Ilyen elem vagy legalább egy része, a formákat, méreteket Innen veszik. De legtöbbször csak tervek vagy fényképek állnak a rendelkezésre. A modelleket építészek és szobrászművészek készítik. Ha azután már kész a gipszmodell, a mi dolgozóink elkészítik kőből a pontos hasonmását. Hát ennyi az egész. Persze ezt könnyebb elmondani, mint megvalósítani. De a drezdai kőfaragók jót megtanulták a mesterségüket. Erről tanúskodik az a tény, hogy munkájukat az NDK határain túl is ismerik és elismerik. Ügyes kezük munkáját megcsodálhatjuk a koppenhágai királyi vár felújított már- ványhídján vagy akár a nyugat-berlini Alkalmazott Művészetek Múzeumának épületén. — Ha néhány év múlva erre jár, ne feledje el meghézni az addig újjávarázsolt királyi palotát, lehet, akkor én is eszébe jutok majd — búcsúzik Hans-Dieter Soffner, az egykori és jelenlegi ifjúsági brigádok vezetője, az NDK Munka Zászlőrendje 1. fokozatának viselője. HORVÁTH REZSŐ Csak a külső falak álltak A régi szépségben • NYOLCPERCES VASTAPS A MATESZ-BAN Névnap- a közönség szemével Ä függöny két szárnya összecsapődott é? a nézőtéren felzúgott a szűnni nem akaró taps. Vége az előadásnak. Hogy milyen volt a darab? Komédia. A Magyar Területi Színház komáromi (Ko- márno) társulata október 4 én évadnyitó bemutatóként Kertész Ákos Névnap című komédiáját adta elő — hatalmas közönségsikerrel. Parádés szereposztás, parádés játék — így leheine jellemezni röviden a színészek játékát, és éppen ezért nehéz valakit ts kiemelni a kitűnő alakítások közül Kedves Olvasó — úgyis mint néző —, vajon eszedbe lutott e már, hogy egy egy Ilyen előadást mennyi nehéz és kitartó munka előzött meg? Mennyi tanulás, a szerep tökéletes megismerésének folyamata, próbák, színpadi beállítás volt szükséges abhoz, hogy az előadás alatt Jól érezd magad szórakozzál és véleményt formálhass arról, a- mit látsz? Holocsy István színművész, a MATESZ művészeti vezetője a következőképpen vélekedik a Névnapról: „Nagyon jó, parádés humortárral rendelkező darab. Ez az alkotás igazi színészdarab — figurái kitűnően vannak megrajzolva éppen a kijelölt színészekre. Bárhol jártam, ahol színészeink már bemutatták a Névnapot, mindenütt elismeréssel szóltak róla. A MATESZ komáromi társulata a Magyar Kulturális Hetek keretén belül lép fel novemberben éppen ezzel a darabbal — remélem. hogy az eddigiekhez hasonló szép sikerrel.“ A közönség elismerését és tetszését bizonyltja az az örömteli tény is, hogy a premier után — ahogyan az írás címe is jelzi — nyolc percig tartott a vastaps. A további előadások után a közönség soraiból megkérdezettek is mind elismeréssel és lelkesedéssel nyilatkbztak. A darabot, a rendezést és a színészen játékát egyaránt dicsérték. A darab második reprlzén még nagyobb volt a siker, jobb volt az előadás, mint a premieren. Ez is azt bizonyítja, hogy az előadás sokat fejlődött, s érlelődtek a színészi alakítások Nem túlzóm el az igazságot, ha azt mondom, hogy a színészt alakítások „szenzációsak“ Ez nemcsak szubjektív vélemény, hanem a közönségé is. Nagyon örömteli érzés, hogy bárhogyan reagál ts a közönség a poénokra, a színészek szí- vüket-lelkűket beleadják alakításaikba. Az ifjúságnak és az idősebb nemzedék tagjainak egyaránt megnyerte tetszését a Névnap Rendkívül kellemes meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a városi és vidéki művelődési házak többségükben megteltek nézővel a darab előadásaira. Ez nagyon jó érzés a színház és természetesen a színészek számára is. Elfogultság nélkül mondhatom: a Névnap előadásai folyamán Igazi színházat. Igazi színjátszást láthatott a közönség. A nézőknek tehát tetszett, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy több helyen — ahol már színészeink bemutatták a Névnapot — újra kérték az előadást. Ezzel kapcsolatban hadd Idézzem Boráros Imre őszinte és megnyerő szavalt: „A színházt előadást, a figurákat úgy kell tálalni, tolmácsolni a közönségnek, hogy elfogadja azt. S ha elfogadja, akkor minden más véleménytől függetlenül a produkció jó, hiszen a színész célja éppen az, hogy kielégítse a néző szórakozási és művelődési igényeit — magas művészi szinten.“ A színház csak a közönség érdeklődése, féltő szeretete révén képes virulni és évről évre megújulni Színház közönség nélkül: lüktető szív emberi test nélkül. Mióta ember él a földön: színház és közönség elválaszthatatlan egymástól. A Magyar Területi Színház egész társulata nagy szeretettel vár minden kedves nézőt az új évad előadásaira. Igazi színházi élményt csak az „élő“ színház nyújthat. TARICS PÉTER A modell, a mű és a mester Maszk védi a kőfaragó egészségét
