Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-05 / 45. szám
új ifjúságTj I vanyiscsev mégiscsak kidobott. Es szemtelenül még ezt mondta: — Mehetsz panaszra, ha a lelkiismereted engedi. Még az újsághoz is Írhatsz. Tudom, hogy mindenre képes vagy. Azt beszélik, hogy állítólag valami aktivistaféle vagy a klubban is. De én mégis Inkább ezt a Gyerevjankót veszem tel helyetted. Bárhogy legyen is, ő leszerelt vöröskatona. Es remélem, hogy 6 nem fog aludni a kazán mellett, amikor a víz kifogy a kazánból, és bármelyik percben, igen, igen, bármelyik percben felrobbanhat. Száz szónak is egy a vége, kotród) inneni És meg ne lássalak többé. Máskülönben ezzel a tuskóval verem szét a kobakodat, nil Na. jól van... Azóta több mint negyven év telt el. De én még most is haragszom Ivanyiscsevra. Bár a jog és az igazság természetesen az ő oldalán állt. Csakhogy ha nem közvetlenül karácsony elótt dobott volna ki, hanem, mondjuk egy hónappal később, az sokkal szerencsésebb lett volna. Szépen megkaphattam volna az élelmiszeradagomat is: cir- bolya olajból egy csetvertyet. finom szitált lisztből egy pudot, hajdinakásából hat fontot, meg ki tudja, még mit Is. De így jóformán hazamennem sem akarődzott az ünnep előtt. A karácsonyt csak megtartottuk, bár már a negyedik évben jártunk a forradalom óta, és én már két éve komszomo- lista voltam. Az utcán fagyott. December. Én ezt különösen éreztem, mert megizzadtam a kazánházban. Éppen szenet lapátoltam át a szén- tároló gödörből, amikor Ivanyiscsev bejött ezzel a Gyerevjankóval. Hirtelen olyan undor fogott el minden 1- ránt, hogy még a sálamat sem kötöttem meg, amikor kiléptem az utcára, a szélfú- vásba. Ivanyiscsev már az utcára kiáltotta utánam: — Menj be Alekszej Ivanlcshoz, megkapod a béredetl Alekszej Ivanovics láthatóan már mindent tudott. Semmit nem kérdezett tőlem. Egyszerűen leolvasott elém hat papírpénzt, és zöld körmű, csontos ujjával a rubrikát mutatta: — Itt írja alá, legyen szíves. Az idő tájt már észrevette, hogy az emberek akkor a legudvariasabbak, amikor szigorú büntetés elé nézünk, vagy amikor rosszat tudnak meg rólunk. — Viszontlátásra — mondtam Alekszej Ivanovicsnak, miután összeszedtem a kis ablak alatti pultra legyező alakban szétterített pénzt, a hat bankjegyet. — Jó egészséget — még fel Is emelkedett kerek nlőpárnás székéről. Szemmel láthatólag csak úgy fúrta az oldalát a kíváncsiság Nem tudta megállni, és megkérdezte: — Egyeztető bizottság elé fog állni? — Hogy mondja? — Szóval panaszt emel Jetim Szavelje- vics ellen? — Vigye el az ördög... — Tehát elismeri a saját hibáját? Nos, ez dicséretes. Pedig akkor megítélnék a kéthetes végkielégítést. Alekszej, a portás megkapta... — Kell a fenének. Rosszkedvűen mentem a fagyban, végig a Friedrich Engels utcán. És csak ott jutott eszembe Szeva Poprjaduhin. Az apja, aki villanyszerelő, talán elhelyezne a villanytelepen. Gyorsan el kell helyezkednem, még mielőtt Ivanyiscsev tele nem kürtői! az egész várost azzal, hogy kidobott. No meg az élelmiszeradagot is meg kell kapnom valahol. Befordultam a Polikanovkára, és mindjárt meghallottam az ütés csattaná- sát és a sivalkodást. Valahol valakit a legkényesebb felén vertek szíjjal, amitől a sírás sivalkodássá vált, benne kiáltásokkal: — Papa. ne üss, ezért felem fogsz, ezek már nem a cári idők)... Felismertem Szeva hangját, és megálltam. Poprjaduhlnék alagsori lakásába nem volt értelme bemennem Szeván úgyse tudtam volna segíteni. A papája, aki olyan hatalmas, mint egy elefánt, végül is mindkettőnket ugyanazzal a szíjjal tángált volna el. Szeva meg, ha most meglátna engem, nagyon, szégyellne magát. Egy percre megálltam az ablakuk alatt, aztán továbbmentem És talán ebben a percben gondoltam először arra, hogy nem Is olyan baj hogy most nincs apám Az én papám is alaposan elnadrágolt volna ma engem annak ellenére, hogy már tizenhárom éves vagyok, az irataim szerint pedig már tizenhat, hogy ne számítsanak gyereknek. Nem. igazán nem is baj, hogy nincs apám. Hazamennem mégis kellemetlen volt. És nagyon szerettem volna valami jót tenni az otthoniaknak, ami egy picit enyhített volna az otthon, a mama ellen elkövetett bűnömön. Hisz belegondolni Is szörnyű — karácsony előtti napon csak úgy kidobtak az állásomból. A cirbolyaolaj is, a szitált liszt Is. a faggyús mongol birkahús Is ott maradt a Calcuttában, Ivanyisesevnál Haza kell mennem, és hogy a mama elégedett legyen, gyorsan fűrészelek és aprítok neki egy kis fát. El kell mennem Kolka Akolzlnhoz. hogy elhozzam tőle a keretes fűrészünket meg a baltánkat. Épp az úttesten mentem át, amikor az a- lagsorbó! sapka nélkül, menet közben rángatva fel a nadrágját, Szeva Poprjaduhin szaladt ki. — Bepanaszolom — mondta nekem fenyegetőzve és kihívóan, miközben inge aljával az arcát törölgette. — Komszomol becsületszóra! Vagy őt vigyék el, vagy én megyek el. Többé nem leszek Itt rab. Csak éljenek magúknak! Nemsokára betöltőm a tizennégyet. Tudom, hogy ő tart el engem. De most azonnal elmegyek a kazánházba, mint te, vagy akárhová. Bárhol felvesznek. Tanulni meg... Tanuljon ő! Figyelj, elmehetnék hozzátok a kazánházba? — Ügy általában... — jöttem zavarba. — Végül is persze. De mi baj nátatok otthon? Mi történt? — Behívtak az Iskolába, érted aztán öszszehordtak mindenfélét, hogy drótot húztam ki az osztályban, két tanár majdnem összetörte magát. És hogy emiatt ki akarnak csapni az Iskolából. Tegnap este aztán nem jöttem haza. Ott éjszakásztam, ni, Kolka Akolzinnál. Ma meg, ahogy megjelenek, ó máris ott terem a szíjjal _ — KI? Kolka? — Ugyan márl Az apám. — Hát te? Nem húztál ki drótot? — Nem ez a lényeg. Húztam vagy nem húztam! Mindenki ezt teszi, sőt még csúzlival is lövöldöznek a tanárokra, de azért még senkit nem vernek szijjal. Nálunk meg ez a szokás járja, Mint a régi rendszerben. Nem, egye meg az egészet a fene. Még ma belépek hozzátok a kazánházba. Hiszen jól megtermett srác vagyok. Azt is mondhatom, hogy betöltöttem a tizennyolcat. Elhinnék? — Elhinni elhiszik, de miért jönnél a kazánházba? Piszkos munka. — Na és ha piszkos! Legalább bosszantom őket. — Szeva az alagsor felé sandított. — Majd akkor szaladgálhatnak utánam. Ott is lakom majd, a kazánházban. Hiszen ott meleg van. Hirtelen valhogy ellenszenvesnek éreztem Szevát. Minek menne a kazánházba? Most már meg se mondhatom neki, hogy enge- met is épp az imént dobtak ki onnan. — Szeva, tudod, mit mondok én neked? Te csak ne akarj kazánfűtő lenni. Egészségre ártalmas munka az. Ha nekem apám lenne, magam se csinálnám. Neked meg mégiscsak van apád. — Te hová mész? — A fűrészt meg a baltát hozom el Kol- káéktól. Kolka Akolzinnál elücsörögtünk vagy egy órát. Teát ittunk. Aztán a baltával meg a fűrésszel a házunk felé indultam. A Zsuravlevszkaján egy zöldre festett, szép, faragott kapun fekete csipkekendőben és szürke bundában egy kis öregasszony lépett ki, és megkérdezte, nem vállalnék-e favágást. — Miért ne? Szívesen — mondtam, és közben, hogy komolyabbnak látsszam, visszafojtottam feltoluló örömömet. Nahát, ez nagyszerűi Ügy sincs mit csinálnom Még az egész nap előttem áll. Dolgozgatok itt, kapok egy kis pénzt is, de az is lehet, hogy nem is olyan kicsit, ahogy az öregasszonyból ítélem, ránézésre igazán nem látszik szegénynek, és otthon mégsem egyszerűen csak a felső zsebemben lapuló hat papírpénzzel jelenek meg. — Mennyit kérsz? — vezetett be az öregasszony az udvarra. — itt a fa. Megvan vagy egy százseny. De lehet, hogy kevesebb. — Nem, legalább másfél százseny ez, ha nem több — méregettem a farakást. —Nem válaszoltál, mennyit kérsz érte. — Mennyit Is... Nem tudom... — Akkor dolgozz. Nem foglak becsapni. A behavazott kis udvaron forró vajas sütemény édes illata terjengett. A házban karácsonyra készülődtek. Kikerestem egy kerek nyírfatönköt, a fenekére állítottam, és azon kezdtem a favágást, jólesett ez a mun-, ka. Az átfagyott fát úgy lehetett aprítani, mint a cukrot. — Túl nagyra vágod — szemrevételezte az öregasszony a munkámat. — Kisebbek kellenek. Vaskályhába lesz. Ezeket a hosz- szúkat, ni, jő lenne még félbe is vágni. — Ez már nehezebb volt. Kettéhasítottam a kerek tönköt, és az egyik felén, mint a küszöbön szokták, aprítani kezdtem a már felhasogatott hasábfákat. Egész jól ment minden. Ám mögöttem hirtelen megcsörrent valami, és ahogy körülnéztem, egy hatalmas kutyát pillantottam meg. Egy ugyanolyan festett kutyaólból mászott elő, mint a kapu és a ház, és láncát csörgetve morogni kezdett, látni lehetett közben sárga agyarait és forró, piros torkát, amelyből úgy dőlt a pára, mint a füst. A kutyaól nem volt közel a farakáshoz. Ezért nem is aggódtam túlzottan. De kiderült, hogy a lánc szabadon csúszik egy vékony vasrúdon, amit keresztül feszítettek az egész udvaron. A kutya, miközben morgott, és horpaszát a puha hóba nyomta, megindult felém. — Rex. a helvedre! — kiáltotta tornácról egy széles váll-lapos diákkabátba öltözött fiatalember. — Rex. kinek beszélek? — És megsuhintotta a kezében tartott lovaglóostort. — Rexl Rex hátrált. — Ne félj — mondta nekem a diák. Mind-- járt rövidebbre veszem. Rex, a helyedrel — Hisz én nem félek tőle. Mit is tudna velem tenni? —Egyetlen perc alatt fel tudna falni téged... Ezt a tornácra kilépő, gimnazista egyenruhás fiú mondta. — Titeket se^falt még fel. — Ahhoz nincs joga — kapta fel büszkén rövidre nyírt hajú fejét a gimnazista. — Mi a gazdái vagyunk. — Mitya, menj be! — kiáltotta a diák a gimnazistára. — Mínusz huszonnyolc fok van. Vagy öltözz fel. Mínusz huszonnyolc fok — ez már komoly fagy. Ám nekem melegem volt. Először a !é- lekmelegítőmet vetettem le, aztán a sálamat. Könnyen végeztem a munkát, vidáman. Csodás baltánk van — a foka vastag, nehéz, az éle meg rövid és borotvaéles. A nyele hosszú — vörösfenyőből készült. Csak egy suhintás — és már kész is. De különös módon a fahasábok mintha nem fogytak volna, egyre több lett belőlük. A hó alatt szörnyű sok volt. És hamarosan megéheztem. Mi volt az, amit Kolka Akolzinnál ettünk —egy kis tea meg valami kétszersült. Én meg tegnap óta ezen kívül semmit se ettem. Jő lenne minél előbb felhasogatni a fát, megkapni az öregasszonytól a járandóságomat, aztán hazafelé menet betérek a péksorra, húsos derelyét rendelek a tatároktól, esetleg mindjárt két adagot is. Beszélik, hogy a derelyét lőhússal vagy talán kutyahússal töltik, de nekem ez most igazán mindegy volt. Nem akaródzott megmagyaráznom a mamának, hogy is esett mindez Ivanyiscsevval. És egyáltalán nem akartam emlékezni erre az egészre. Most csak a fára gondoltam — hogy is vághatnám fel minél hamarabb. De jó lenne csak félbe vágni. Micsoda felesleges vesződség! Ö, de hisz a keretes fűrész is nálam van! A farakás mögött, a hóban találtam két kisebbfajta fü- részbakot, és miután jól megerősítettem, fűrészelni kezdtem rajta a hosszú hasábfákat. Így persze könnyebben ment. A kutyát viszont ugyancsak untam. Egész idő alatt morgott. engem lesett, és úgy tett, mintha mindjárt rám akarná vetni magát. És ha egyszer csak tényleg megteszi? Még az is lehet, hogy eltépi a láncot, amilyen hatalmas. Akkor a baltával tartom vissza. És ha elvétem? Végig a kutyát kellett szemmel tartanom. Az meg morgott. Én már úgy éreztem, egyre ingerültebb attól, hogy csak figyelem őt. Végül a diák kihozott neki egy nagy tál levest vagy csontot. A háziak nyilván éppen most ebédeltek meg. Hallottam, hogy csámcsog a kutya, hogy nyeli cuppogva a húst, vagy a krumplit. És ettől a csámcsógástól legbelül valami kínzóan és édesen összeszorult bennem. Igen, hát persze hogy két adagot rendelek. A Calcuttában kapott pénzből nem ettem volna derelyét, annál is inkább, mert elbocsátottak, és nem lehet tudni, hogy mikor találok munkát ebben a nagy munkanélküliségben. Azt a pénzt azonnal o- da kell adnom a mamának. De ezen a pénzen, amit hamarosan megkapok az öregasszonytól, minden lelkiismeret-furdalás nélkül ehetek derelyét, akár ez a kutya itt. Erre a pénzre nem számítottam. Mintha az égből pottyant volna... Csak minél előbb végeznem kell a fával. A legjobb az erdeifenyő, ha nem göcsörtös. A nyírfával sincs különösen baj. A lucfenyő már rosszabb. Ügy néztem, hogy most már hamarosan végzek. Az utolsó hasábok egy rakásban hevernek. Mindjárt azt is felhasogatom, egyiket- -másikat szétfűrészelem, és kész. Mennyi van kész Mennyi van még a hó alatti A szemem előtt piros karikák kezdtek ugrálni. Ami azt illeti, jól elfáradtam. A derekam is szaggat. És főleg éhes vagyok. A kutya megint morog. És nekem ugrik, közben csörgeti a láncát, mintha megértené, hogy félek tőle, és ezért készakarva ijesztgetni akar. Pfúj, te parazita! Legszívesebben mentem, és rávágtam volna a baltával, mint ahogy Ivanyiscsev akarta hozzám vágni azt a tuskót. Micsoda mocsok alak ez az Ivanyiscsev. Egyenesen kétségbeesem, ha rágondolok. És arra, hogy Gyerevjanko ott áll. és néz a kis ablakra, azután meg azt mondja: „Ne nyugtalankodjon, Jeflm Szavelje- vics. Ki is seprek.“ Szinte élni sincs kedvem. ahogy az eszembe jut. És ezek a fahasábok! A fene vigye őket. Elfáradtam. És enni akarok. Be kell kopogtatnom hozzájuk, és meg kell mondanom az öregasszonynak, hogy jobb lesz, ha holnap reggel eljövök, és befejezem. Hiszen már sötétedik. Este van. De épp amikor kigondoltam ezt, az öregasszony megjelent a tornácon. A kezében pislákoló kis petróleumlámpa. — Tedd csak ezt ide valahova — nyújtotta nekem a lámpát. — Máskülönben még megsebzed a lábad a sötétben. Ezt nem szeretném. A jóságos szaval miatt nem tudtam rászánni magam, hogy elmenjek, hogy meg- mondiam, inkább holnap fejezem be a munkát. Felakasztottam a lámpát a fáskamra- ajtóhoz, és tovább dolgoztam. Most aztán valahogy csupa göcsörtös hasáb került a kezem ügyébe. Igyekeztem úgy hasítani őket, ahogy kell. a görcs mentén, de sem előszörre, sem másodjára nem hasadtak szét. Kész istencsapás. Még a kezem is reszket. A kutva morog, vagy kölyökkutya módjára aprókat vakkant. Mintha rajtam gúnyolódna. A diák újra kihozott neki egy teli tálat. Hogy milyen sűrűn etetik ezt a kutyát, csodálkoztam. Aztán rájöttem, hogy ez a vacsora, hogy már nagyon késő van. A péksoron a tatárok is valószínűleg bezárták már a Taskentlukat. a kutya- vagy lóhússal töltött derelyéikkel. Amikor a d’ák bement a házba, fogtam néhány különösen görcsös hasábot, és a fészer mögötti mély hóba hajítottam. Nem volt már erőm. hogy szétfürészeliem és felaprítsam őket. így is jó: vagy két százseny fát felhasogattam. Elég! Kilelt a hideg. E- lőször megizzadtam, aztán álfagytam Már csak az kéne. hogv most még ráadásul meg is betegedjem! Felvettem a lélekmelegítőt, nyakamon szorosabbra tekertem a sálat, és bekopogtattam az ajtón: — Jöhet, nénike. ellenőrizze a munkát! — lelizaveta Karlovnának hívnak — lépett k1 az öregasszony a tornácra. — Várj egv percet. Valamit adnom kell neked. És egy perc múlva a tenyerén egy szép perecet hozott ki. ami valami édes fehérséggel lehetett leöntve. —Tessék, egyed. És azt kívánom, hogy töltsd kellemesen az (inneDeket. Elvettem a perecet. Még meleg volt. sőt forró. Én is nyitott tenyeremen tartottam, mint az öregasszony. — Igor, nyisd ki neki a kaput. Megértettem, hogy semmi mást nem szán nekem. Csaknem eey teljes napot dolgoztam ezért a perecért. És egyre csak tartottam a tenyeremen. Á rúd, ami keresztülnyúlt az egész udvaron, hirtelen megremegett, és megcsörrent a rúdra erősített lánc. A kutva elindult felém. — Rex. vissza. Rex! De Rex már mellettem szuszogott. — Fogd! — hajítottam neki a perecet, e- gyenesen a szájába. — Istenem, mit csinálsz, te? — kiáltotta jeltzaveta Karlovna. — Hisz ez forrő pered Rex elveszti a szaglását. — Csak a lelkiismeretét ne veszítse el — mondtam, és kiléptem a kapun. A. FODOR ÁGNES fordítása Balázs István tusrajza Pavel Nyilin Egy szomorú nap a
