Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-08 / 41. szám
A SZISZ SZKB LAPJA XXXIII. évfolyam 1985. október 8. Ára 1,— KÉ* EGY CÉL ÉRDEKÉBEN Két kép, két fiatal az előtérben egy cél érdekében emelte fel hangját a moszkvai Világifjúsági és Diáktalálkozón. Első felvételünkön nicaraguai lány menetel, aki a békés épl- tőmunkáról még csak álmodozhat, mert hazáját nap nap után az USA hadüzenet nélküli háborúja fenyegeti. A másik felvételünkön vietnami lány áll nyugodtan a fényképezőgép lencséje előtt, ö is meg megannyi társa már a békés épitő- munka útjára léphetett. A XII. VIT-en mindketten a békéért és a barátságért, az emberi haladásért emelték fel hangjukat. Cstkmák Imre felvételei ttXBamsstofZ*' *aMczrpr w nri—irinnirfnwffi umriaggfi Gondolkodj, barátom! t Ókratészröl az 'ókori görög bölcsek egyik legnagyobbikáról — mondta el barátja, Al- klbiadész az alábbi történetet. Egyik nap hajnalán Szókratész megállt egy helyben és órákig nem mozdult. Hiába szóltak hozzá, nem válaszolt senkinek, csak állt mozdulatlanul és gondolkodott, másnap hajnalig. Mostanában, amikor meggondolatlan, elhamarkodott véleményeket hallok, vagy megfontolatlan cselekedeteket látok, sokszor eszembe jut ez az ókori história. Milyen jó volna, ha megtanulnánk végre Szókratésztől, hogy minden bölcsesség alapja a gondolkodás. Az'ember azt hinné, hogy a meggondolatlanság, a hebehurgyaság elsősorban a fiatal suhancokra jellemző. De figyeljük csak meg a kedves édesapákat, édesanyákat: hányszor előfordul velük is, hogy meggondolatlanul, elhamarko- dottan cselekszenek. Aztán persze megbánják, de akkor már késő. Vagy gondoljunk a beszélgetéseinkre: amikor valakiről vagy valamiről véleményt mon1 dunk; — esetleg csúnyán elmarasztalunk valakit *— pedig alig ismerjük, alig tudunk róla valamit. Micsoda meggondolatlanság? Néha eszünkbe sem jut, hogy milyen sokat árthatunk valakinek, amikor kellő megfontolás nélkül kijelentjük, hogy ilyen vagy olyan ember. Miért tesszük? Miért vagyunk - ilyen meggondolatlanok? Különösen burjánzik a meggondolat lanság ott, ahol a közösség pénze, va gyona felett kell dönteni; ahol az el lenőrzés, a felelősségrevonás hiányzik. Egyesek vagy egyes testületek néha ez rekről, milliókról döntenek meggondolatlanul és utána kiderül, hogy fölös!? ges, hiábavaló pénzkidobás volt; jobban meg kellett volna fontolni a dolgot, 'Gondolkodni, gondolkodni! Téved, aki azt hiszi, hogy a gondol kódás csak a bölcsek feladata. Minden embernek azért van a nyakán a feje, hogy használja. Előbb gondolkodjon és csak utána cselekedjen. Sohasem fordítva! Megdöbbenve olvastam egy káderanyagot, amelyben azért marasztalták el a vezetőt, mert döntések előtt sókat töpreng, „vacilál“, tízszer is meggondolja, amíg kiad egy intézkedést. Szerintem ezért meg kellene dicsérni. Mennyivel jobb az a vezető, aki gondolkodás nélkül, gyorsan intézkedik és butaságokat csinál?, 'A bürokrácia nem azért burjánzik, mert az 'ügyintézők sokat gondolkodnak döntés előtt, hanem azért, mert az ügyintézők gondolkodás nélkül gyűjtik és tologatják ide-oda az aktákat; amikor aztán már nem lehet tovább húzni a dolgot, akkor gyorsan, meggondolatlanul döntenek. Később a döntést visz- szavonják, módosítják és újabb aktákat gyártanak, hogy korrigálják a hibát, Ít=B Ma talán nincs idő órákat, nappokat állni egyhelyben és gondolkodni — a- hogy Szókratész tette —, de azért né- | ha nem árt megállni vagy leülni a nagy rohanás közben egy két percre vagy egy-két órára és gondolkodni. Leninnek sem lehetett sok ideje a forradalom viharos napjaiban, mégis feljegyezték róla, hogy néha napokra félrevonult és gondolkodott; alaposan meghányta-vetette magában a dolgot és részletesen kidolgozta egy-egy akció programját mielőtt cselekedett: Talán nem ártana ezt is megtanulni tőle. De valahogy úgy, hogy mindenki gondolkodjon a maga területén, a salát feladatán, a saját cselekedetei előtt; a munkahelyén is, otthon a családban is; de még az utcán is, meg az iskolában . is. ell néha pihenni, szórakozni, lazítani; de a fej mindig maradjon józan. Az észt mindig használni kel; mert ész nélkül gondolkodás nélkül könnyen falnak megy az ember — akkor is, ha van szeme. 0. I.
