Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-01 / 40. szám
[új ifjúság 8 MEDDIG SZÁLL A DIXIELAND HANGJA? A Komáromi Dixieland Band A Komáromi Dixieland Band tavaly év elején alakult. Azóta számos helyen felléptek, nem is remélve, hogy a dixieland zene ma is milyen nagy sikert arat. Komáromban (Komár- no) a Szakszervezetek Házának ifjúsági klubjában keddenként este öt órakor kezdődik a zenekar próbája. A máskor pódiumműsoroknak, szakmai előadásoknak, klubfoglalkozásoknak helyt adó helyiség kis színpadán most a zenekar tagjai ülnek körül egy magnót. A kazettáról dixieland szól. — Ez olyan próba, amelyen repertoárunkat bővítjük — mondja a zenekar vezetője, Holczhei Árpád. — Nyári szünetünk volt, és most újabb fellépések várnak ránk. Egy szám betanulása olykor egy hónapot is igénybe vesz. Jelenleg harminc-harmincöt számot játszunk, amelyeket Louis Armstrongtól, Chris Barbertől, Acker Büktől kölcsönöztünk. Elsősorban olyanokat, melyekhez hozzájutunk. — Mi történik a meghallgatás után?, — mutatok az előttünk levő magnóra. — Mindenki meghallgatja és begyakorolja a saját szólóját, de tanulunk is belőle, ha mások zenéjét kazettáról hallgatjuk. Ez segít saját arculatunk kialakításában. A Benkó Dixieland Band például tíz évig csak másolt. A próbákon az elemzés során a zenei hátteret igyekszünk feltérképezni. — A „dixieről“ tudjuk, hogy a dzsessz egyik váljaja. Mi jellemzi ezt a stílust? — A zenekar eljátssza a témát, és erre improvizálnak a többiek. A szám során megfigyelhető bizonyos építkezés, a végén kicsúcsosodik a téma és az improvizációk. — Melyek a jellegzetes hangszerek? — Mi hagyományos felállásban játszunk. Hangszereink két részre oszlanak: fúvósokra — trombita, klarinét, pozaun — és ritmusosakra — bendzsó, tenorbendzsó, zongora, basszusgitár, bőgő, dob. A zenekar hangszereit magunk vásároltuk, ki-ki azt, amelyiken játszik. — Kik a zenekar tagjai? — A tagok nem hivatásos zenészek, de húsz éve foglalkoznak a zenével, annak más-más területén. Volt, aki csak a dixieland kedvéért tanult meg egyes hangszereken játszani. A művészeti vezetőnk Juraj Vidovenec, ő klarinéton játszik, egyébként sofőr; trombita: Tóth Ervin technikus, pozaun: Fülöp Antal szivattyúgépész, basszusgitár: Ondrej Vidovenec pedagógus, bendzsó: Kajan László vámkezelő, zongora: Övári András testnevelés — kémia szakos tanító, aki sajnos most hiányzik, dobon pedig a zenekarvezető, Holczhei Árpád biológia — kémia szakos tanár játszik. *— Kik a példaképeitek? — A Benkó Dixieland Band és a No- .vy Tradíciónál. — Milyen bemutatkozásaitok voltak eddig? — Nevelő célú koncertsorozatot indítottunk, hogy a közönség megismerje, megkedvelje ezt a zenét. Tóth Aranka orosz nyelv —-. zene szakos tanítónő a- dott e'lő a dzsessz történetéről. Bemutattuk gimnáziumoknak, szakmunkástanulóknak, a zenei alapiskola növendé( keinek. Büszkén mondhatom, hogy többek között ott voltunk a 21. és a 22. Jókai-napokon, műsort adtunk Pat-für- dő (Patince-kúpefe) vendégeinek, felléptünk az idei művelődési táborban örsújfalun {Nova Strá2). Adtunk koncertet a Libresszó kávéház előtt, a politikai dalfesztiválon. i— Hogyan fogadták a zenekart? ■— Várakozáson felüli volt a fogadtatás, mert élőben ez a zene jobban megragadja az embert. Segít megteremteni a kapcsolatot a fiatalokkal, és sikerült elfogadtatnunk a dixielandot a közönséggel. <— Szép eredmény. Ezek után alig lehet gondotok... '— Szervezés szempontjából talán egy kicsit nagyobb figyelmet érdemelne a zenekar. Túl sokat bíznak a zeneszere- tetre. Hogy milyen üzlet ez nekünk?, Saját költségünkön utazunk a fellépésekre. Amint már mondtam, hangszerét mindenki maga vásárolta, márpedig a- zok elég drágák. Csak tavaly például nyolc ingyerifellépést tartottunk Szívesen adunk nevelő célú koncerteket, de nem szeretnénk megmaradni csak ezeknél. Valahogy úgy van ez, hogy a lelkesedés nagy, a támogatás kicsi, pedig Szlovákiában mindössze három vagy négy dixieland-zenekar működik. — Ha stílust váltanátok, megoldódnának a problémák? ■— Ha slágerzenét játszanánk, több pénzünk lenne, de mi ezt vállaltuk. Szeretnénk kialakítani egy dixielandet kedvelő kis tábort magunk körül. — Felmérhető-e az együttest rendszeresen figyelő hallgatóság száma? ■— Az „alaptábor“ eddig harminc- -negyven ember, akik nem titkolják véleményüket. Örülünk, ha megmondják észlelt hibáinkat is. Az utóbbi két koncertünk után elismerő kritikát kaptunk. ■— Az állandó „fészken“ kívül mire lenne még nagy szükségetek?. — Segítségre. Nemrég meghallgatták műsorunkat a szlovákiai ifjúsági klubok vezetői. Tetszett nekik, tapsoltak, de minden maradt a régiben. A járáson kívülre is hívtak már bennünket, de nem volt mivel mennünk. A szállítás az e- gyik fő problémánk. Az erősítőkért is küzdenünk kell. A szabadtéri akusztika egészen más, mint itt bent. Nemrég a ,VIT javára szerettünk volna koncertet adni, de az egész városban nem akadt erősítő berendezés, anélkül pedig nem megy. Az ígért támogatás már útban van. Meg szeretnénk köszönni viszont az ifjúsági klub vezetőinek, hogy heti próbáinkat a klubban tarthatjuk. •— Milyennek látjátok ti a közönséget? — Falun azok a fiatalok, akik talán még a rádiót sem kapcsolják be, amikor dzsesszmuzsikát sugároznak, most meg, amikor Aranka elmagyarázta, mit jelent a dixieland, a koncert után nem akartak elengedni. A gimnáziumban is nagyszerű volt a hangulat. Mindez arról győzött meg bennünket, hogy a fiatalok kedvelik ezt a stílust. Mik a zenekar további tervei? Tisztában vagyunk azzal, hogy hol tartunk. Bővíteni fogjuk műsorunkat. Régóta várunk már egy értő dzsessz- kritikusra, aki eljönne, meghallgatná zenélésünket, és tanácsot adna. Az egymástól tanulás jól jönne. Bárány János Fotó: Mária Zelefianská övári András, a zongorista Lenin az ifjúsági szövetség feladatairól TANULJUNK H atvanöt évvel ezelőtt, 1920. október 2—10-e között zajlott le az Oroszországi Kommunista Ifjúsági Szövetség III. összoroszországi kongresszusa, amelynek első napján Vlagyimir Iljics Lenin tartott beszédet az ifjúsági szövetségek feladatairól. Nevezetes beszédéből még ma is meríthetünk az ifjúsági szövetség munkájában, ezért jónak látjuk felidézni. Lenin a kommunista ifjúsági szövetség, az egész szovjet ifjúság legfőbb feladatát a tanulásban, a „kommunizmus megtanulásában“, a kommunista műveltség megszerzésében és annak alkotó módon való felhasználásában jelölte meg. „Ez a feladat áll minden öntudatos kommunista előtt — mondotta —, minden ifjú előtt, aki magát kommunistának vallja, és tisztában van azzal, hogy amikor a kommunista ifjúsági szövetség tagjainak soraiba lépett, azt a feladatot vállalta magára, hogy segíteni fog a pártnak a kommunizmus felépítésében és az egész ifjú nemzedéknek a kommunista társadalom megteremtésében. Meg kell értenie, hogy a kommunizmust csak a korunk színvonalán álló műveltség birtokában valósíthatja meg, és hogy ha ezzel a műveltséggel nem fog rendelkezni, a kommunizmus csak óhaj marad.“ 1 Figyelmeztetett arra is, hogy a kommunista műveltség megszerzése ne „betűrágást“ jelentsen, hanem olyan ismereteket, amelyek eleven erővé változnak a gyakorlati munkában, olyan tudást jelentsen, amelynek szellemében élni, dolgozni, cselekedni tudunk. „Munka nélkül, harc nélkül fabatkát sem ér a kommunizmusnak a kommunista brosúrákból és művekből bemagolt ismerete... — mondotta, majd hozzátette: — még veszédelmesebb volna, ha csupán a kommunista jelszavakat sajátítanánk el anélkül, hogy elsajátítanánk az ismereteknek azt az összességét, amelynek következménye maga a kommunizmus“ . Beszédének ez a része olyan érdekes, hogy nem árt, ha szó szerint idézzük: „Amikor az ifjúság képviselői is, az új műveltség hívei is gyakran azzal vádolják a régi iskolát, hogy az a magolás iskolája volt, mi erre azt mondjuk nekik, hogy a régi iskolából át kell vennünk, ami jó volt benne. Nem szabad átvennünk a régi Iskolából azt, hogy a fiatalság elméjét mértéktelenül sok, kilenctized részben szükségtelen és egy- tized részben meghamisított ismerettel terheljük meg,' de ez nem jelenti azt, hogy beérhetjük a ' kommunista végkövetkeztetésekkel és hogy Csak a kommunista jelszavakat kell betanulnunk. így nem lehet megteremteni a kommunizmust. Kommunistává csak úgy lehetünk, ha elménket mindazoknak a kincseknek* ismeretével gazdagítjuk, amelyeket az emberiség létrehozott. Magolásra nincs szükségünk, de minden egyes tanuló elméjét a legfontosabb tények ismerete a- lapján kell fejlesztenünk és tökéletesítenünk, mert a kommunizmus tartalmatlanná, puszta cégérré lesz, a kommunistából egyszerű szájhős lesz, ha tudatában nem dolgozza fel a szerzett ismereteket. Ezeket az ismereteket önöknek nemcsak el kell sajátítaniuk, hanem úgy kell elsajátítaniuk, hogy kritikai álláspontot foglalnak el velük szemben, hogy ne terheljék túl elméjüket szükségtelen limlommal, hanem gyarapítsák mindazoknak a tényeknek az ismeretével, amelyek nélkül manapság művelt ember nem képzelhető el. Ha a kommunistának a készen kapott következtetések a- lapján eszébe jutna kérkedni kommunista mivoltával anélkül, hogy rendkívül komoly, nehéz és nagy munkát végezne, anélkül, hogy eligazodna a tényeken, amelyeket köteles bíráló szemmel nézni — az ilyen kommunista igen sajnálatra méltó lenne.“ Lenin fontos útmutatást adott a Komszomolnak az ifjúság nevelésére vonatkozóan is: „A kommunista ifjúság nevelésének nem abban kell állnia, hogy mindenféle émelygős beszédekkel és moralD záló szabályokkal traktáljuk az. ifjúságot. Nem ez a nevelés mondotta. —- Csak a munka, a kö* zösség érdekében végzett erőkU fejtés. során válhatnak, a fiata-> lók igazi kommunistává, és csak abban az esetben válnak kommu•> nistává, ha ezzel a munkával gya■> korlati eredményeket tudnak eU érni.“ Ebből következik a Komszomol legfőbb politikai feladata: „A Kommunista Ifjúsági Szövetségnek a művelődést, a tanítást, a nevelést egyesítenie kell a munkások és parasztok munkájával, nem szabad bezárkóznia iskoláiba, s nem szabad kommunista könyvek és brosúrák olvasására szorítkozz ni. Csak a munkásokkal és pa- rasztokkal vállvetve végzett mun- kában válhatnak valódi kommu■> nistákká.“ Lenin hatvanöt éve elhangzott történelmi jelentőségű megállapításai azóta is a kommunista ifjúsági szövetségek tevékenységének elvi alapjait képezik. B. M.
