Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-24 / 39. szám

új ifjúság 8 A hazai amatőr könnyűzenei együttesek egyike a per- betei (Pribeta) Mozaik. Nemrég alkalmam nyílt arra, hogy műsoruk egy részét meghallgassam. Az egyik rö­vid szünetben kértem meg a csapat szólőgitárosát, Ta­kács Csabát, hogy mutassa be a tehetséges együttest az Új Ifjúság olvasóinak. — Az idén év elején alakultunk meg, öt taggal. A fiúk mindegyike gyakorolt zenész, így nem kellett egé­szen a zenei alapoknál kezdenünk. Amit idáig össze­hoztunk, saját erőnkből, anyagi támogatás nélkül sike­rült megvalósítanunk. Köszönettel tartozunk a helyi mű­velődési ház vezetőjének, hogy helyiséget biztosított a gyakorlásra. — Arra kérnélek, hogy mutasd be a Mozaik tagjait. — A ritmusgitár húrjait Török Ferenc pengeti, a basz- szusgitáros Golasz Tibor billentyűsünk Zalezák István, dobosunk pedig Czibor Géza. Arra törekszünk, hogy mi. nél hamarabb az ismertebb zenekarok közé tartozzunk. Nem mondom, ez nem a legkönnyebb, mégis kedvvel, minden erőnkkel tesszük. — Milyen stílusú zenét játszotok? — Általában szórakoztató esteken, délutánokon lé­pünk fel, tehát zenénk jellegénél fogva is szórakozta­tó. Nem határoljuk el magunkat semmiféle zenei irány­zattól, amint hallhattad, a legdivatosabb, legközkedvel­tebb dalokat játsszuk. — Bizonyára nemcsak falubeli rajongóitok vannak. — Hogy mennyire lehet rajongóknak nevezni azt a kis létszámú tábort, amelyik rendszeresen eljön meg­hallgatni bennünket, nem tudom. Mindenesetre nagy örömünkre a környező falukból is több meghívást kap­tunk már, aminek szívesen eleget is tettünk. Nemrégen a marcelházi (Marcelová) helyi művelődési házban kon­certeztünk, s reméljük, hogy az ottani fiataloknak is tetszett a műsorunk. Ha valahol egy jó hangulatú, vidám estét szeretnének szervezni, ott nem hiányozhat egy magabiztos, tehetsé­ges, fiatal zenekar. A perbetel Mozaik pedig ilyen. —ks—‘ Nemrég Európában turnézott az angol új hullám egyik' sikeres csapata, a Depeche Mode, s többek között a XII, VIT városában, Moszkvában Is koncertezett. A ma< gyár fővárosban megrendezett fellépésükre utaztam el, hogy én is halljam azokat a dalokat, amelyek sok zene­kedvelő előtt elhangzottak Moszkvában. A négy fiú, Ady Fletcher, Alan Wilder, Martin Gove és Dave Gahan valóban kitett magáért, látványos pro­dukciót mutattak be. Apropó, látvány! Volt egy rakás fényszóró, mondanom sem kell, hogy felvonultatták a teljes színskálát, voltak mozgó lámpák, s természetesen füstfelhő, hol sűrűbb, hol ritkább, de hiányzott a lé­zer és az egyéb színes díszlet, ami gondolom csak emelte volna a koncert amúgy is kitűnő hangulatát. Néha már-már azt hittem, hogy az előzenekar, a Sa­többi koncertjének sosem lesz vége. Bizonyára csodál* kozik, netán bosszankodik most az olvasó, amiért ezt a rádióból megismert tehetséges és jó zenekarnak vélt új hullámos csapatot sértő jelzőkkel illetem. De aki je­len volt, az hallhatta a Satöbbi színvonalon aluli pro* dukcióját, ha egyáltalán produkciónak nevezhető az a bohóckodás, vagy inkább erőltetett humorú feltűnős- ködés. ü Még szerencse, hogy az utána következő másfél óra feledtette a csalódást. Nem hinném, hogy a Depeche Mode-nak szüksége volt előzenekarra, s főleg nem egy olyanra, mint a Satöbbi. Ennek ellenére leszögezhetjük, hogy színvonalas, jó hangversenyt hallottunk egy neves zenekartól. Nem hiszem, hogy bárki is ennél többet várt volna. Koller Sándor DEPECHE MODE JÓ A MOZAIK Tapasztalatok a Magyar Területi Színház színészfelvételi tehetségvizsgájáról Szmészutánpótlás... Amikor ez az írás az olvasó asz­talára kerül, a sikeresen „szerepelt“ jelentkezők közül néhányan a Ma­gyar Területi Színházban ségédszíné- szi minőségben túlvannak az ismer-' kedés, az első benyomások izgalmain, vagy talán már az első szerepüket próbálják. Július 13-án reggel nemcsak a te­hetségvizsga előtt drukkoló vállalko­zó kedvű fiatalok,, hanem a színház személyzeti osztályának vezetője, Al­földi Károly is izgatottan várta, va­jon hányán jönnek el a 37 jelentkező közül a „megmérettetésre“. Az izga­lom nem volt alaptalan, részben a- zért is, mert a korábbi próbálkozá­sok is csaknem kivétel nélkül sovány eredménnyel végződtek: kevesebben jönnek el, mint ahányan jelentkez­tek, akik meg megjelennek, kérdéses, milyen adottságokról tesznek tanú- bizonyságot. Lassanként azonban megérkeztek a felvételizők: három fiú és tizenegy lány. Talán nem veszi rossz néven a gyengébb nem, ha erre az arány­ra azt mondom: sajnos. Színházunk­nak ugyanis férfiszínész-utánpótlásra van most nagyobb szüksége ... Talán nem lesz hiábavaló, ha rész­letezem, hogy az erre a pályára ké­szülő, a MATESZ tehetségvizsgáján helytállni szándékozó fiatalok mihez tartsák magukat, hogyan is zajlik le ez az esemény, amelynek folytatása tartalmas, sikeres életpálya is lehet. A szervező-ügyeíő színpadra szólít­ja a felvételizőt, aki rendszerint va­lami „nagyverset“ kezd el szavalni, olyat mint mondjuk József Attila Ké­sei sirató című verse (szerencsés esetben utánozva valamelyik közis­mert előadóművész stílusát). A vizs­gabizottság valamelyik tagja pár perc múlva arra kéri a felvételizőt, hogy ezt a verset (Vörös Rébék, Mama, A grófi szérűn stb...) mondja el úgy, mintha jópofáskodna vonaton, agitál­na egy nagygyűlésen, süllyedő hajón kiáltozna segítségért, labdarúgó-mér­kőzést közvetítene a rádióban, part­nert akarna fogni magának, esetleg egyetemi előadást tartana. Ezek után valamilyen helyzetgyakorlatot kell be­mutatnia a felvételizőnek. Ez lehet „hozott anyag“ is. Ennek lényege az, hogy minél egyszerűbb, közérthe­tőbb, követhető eseményt, helyzetet, annak lényeges mozzanatait megtölt­ve egyéni tartalommal némajátékban mutasson be. Az idei felvételin szin­te kivétel nélkül minden felvételiző mosott a patakban, miközben szem­telen libákat kellett elhessegetniük. Németh Ica ötletét-feladatát eljátszva a bizottság azonos etűd alapján ha­sonlíthatta össze a pályázók fantá­ziáját, rögtönző képességét és moz­gását. A zenei és ritmusérzéket egy szomorú és egy vidám nép- vagy mű­dal előadása után „kopogással“ kel­lett bizonyítani, vagyis valamely ösz- szetett ritmust visszakopogni. A fiata­lok közös tánccal „tettek pontot“ a vizsga végére. Horváth Lajos rendező néhány rög­tönzött kérdést tett fel a jelenlévők­nek a magyar és világirodalomból és olyanokat amelyek az általános drá­ma- és színházismeretre vonatkoztak. Csak tapintatból nem sorolom most fel azokat, amelyekre egyetlen felvé­teliző sem tudott válaszolni. Ekkor ötlött fel bennem a gondo­lat: a felvételi után az öltözőben el­beszélgetek ezekkel a szimpatikus fiatal lányokkal és- a megmaradt e- gyetlen fiúval (a másik kettő ugyan­is menet közben „kiesett“; eredmé­nyüket, tehetségüket hadd ne minő­sítsem). E beszélgetést most le jegy­zem. A nevek közlésétől eltekintek. Elég, ha a kérdező, e cikk szerzőjé­nek neve kerül az olvasók elé, hátha a kérdések voltak túl „nehezek“, a- melyek a válaszokból visszavezethe- tőek. R. Zs.: Még sohasem játszottam színpadon. A színészet lényege az, hogy az ember megmutatja, amit tud, ami benne rejlik. Érzés és értelem egyformán fontos a szerepformálás­hoz. Ruttkay Évát szeretem. Egy szín­darabban láttam, amiben a Sztankay- val játszott. Nem, a címére már nem emlékszem. A klasszikus, illetve a romantikusabb témákat szeretem job­ban. R. É.: Az értesítésben más volt. Itt meglepetések értek. Ha legalább nem lett volna lámpalázam... Az ember először csinálja... A kedvenc fil­mem? A fekete kalóz(!). Láttam A Noszty fiú esete Tóth Marival cí­mű MATESZ-előadást. Kedvelem a ze­nés vígjátékot és a kabarét. A közön­ség szerintem kikapcsólódni megy a színházba. M. I.: Nincs szerepálmom. Otthon apu rendezett amatőr színielőadáso­kat. Játszottam Lucifert is. K. E.: Évek óta rendszeresen ját­szom a ...-i színjátszó csoportban. Nellyt játszottam a Kulcskeresőkben. Milyennek találtam őt? Idegesnek, szerelmesnek ... K. I.: Prózát mondtam, nem ver­senyszerűen. Szeretem Felföldi Ani­kót, Tolnay Klárit... Számomra egy színházi előadásban meghatározó a mondanivaló., S volt olyan is, amikor a felvéte­liző a zongorán leütött hangok kö­zül egyetlenegyet sem talált el; volt olyan is, aki kedves, eredeti ötletek­kel adta elő etűdjét; volt, akinek szuggesztív egyénisége csillantotta fel a szakemberek reményét. Summa summarum: akiket alkalmasnak ta­láltak, azoknak tudatosítaniuk kell, nehéz, buktatókkal és sikerekkel öve­zett életpálya kezdetén állnak.» Ha lesz elég tehetségük, kitartásuk és szerencséjük, egykor a színjátszás művészei lehetnek. Nehezebb a dolgom, amikor a kie­settekről szólok. Ha van bennük elég ambíció, vonzalom a színjátszás iránt, folytassák amatőrökként ezt a nemes tevékenységet. Akadnak néhányan, akik egyévi felkészülés után, a mos­tani tapasztalatok alapján talán meg­próbálhatnák még egyszer ... Gyakran az az érzésem, hogy a leg­több fiatal (és nem fiatal) nagyon téves képet alkot magának a szí­nészetről. Az bizonyos, hogy csak na­gyon kevés kívülálló rendelkezik el­fogadható ismerettel arról, mi is tu­lajdonképpen színésznek lenni. Ha rákérdez az ember, azonnal csillogó­villogó sztárfotók, magazincímlapok villannak fel gondolataikban ... Ezen természetesen nincs okunk megbot- ránkozni, csak akkor, ha az illető éppen ezen a pályán akar érvényesül­ni. Akik nem így gondolják, azoknak szíből kívánok eredményes próbálko­zást, művészi sikerekben gazdag élet­pályát.­KISS PÉNTEK JÓZSEF MARTH GYÖRGY Már vártam Marth György szobrászmű- vész-kerámikus gyűjteményes kiállítását. A Komáromból (Komárno) származó művész ugyanis azok közül a ritka alkotók közül való, akik ugyan meghatározó egyéniségei a hazai művészeti életünknek, de kiállítá­sokon ritkán látni a munkáikat, egyéni tárlatokkal nem nagyon állnak a közönség elé, s nem tartoznak a sűrűn nyilatkozók közé sem. Marth György egyszerűen van, dolgozik sokat, rendkívül komoly megbízatásokat teljesít, de ugyanakkor szerényen elrejtő­zik az alkalmazott művészet fogalma mö­gött. Visszafogottsága hátterében óriási fegye­lem rejlik. A komor, mély vizek és az ősz színeit, a gépekről 'lepörcenő mázt kedveli. Formál erővonalak, izomkötegek. Űrhajók és távoli égitestek világát idézik. Ritkán érzékenyül el, rajzain, kerámialapjain min­den árnyéknak, formának pontos helye van. Mindezt tükrözi a most megrendezett tár­lata is, amelynek a kiállítóterembe be nem hozható falai képezik az alapját, tehát az ország különböző városaiban, legkülönbö­zőbb küldetésű épületeiben, sőt az orszá­gon kívül, a nagykövetségek falain elhe­lyezett munkál. A Dosztojevszkij sori kiál­lítóteremben bemutatott-butéliái, palackjai, vázái, világítótestei, szökőkutai, reliefjei inkább csak amazok színvilágát, formakul­túráját hivatottak bemutatni. Az életmű okán állít ki, de mivel azok mozdíthatatla- nok, emezek hivatottak idzni a világukat. Marth György szobrászművész a közép- nemzedékhez tartozik. 1939-ben született Komáromban. Bratislavában, Prágában előbb Eduárd Lugs, majd Otto Eckert irányításá­val sajátította el a kerámiakészítés titkait. Napjaink szorgalmas munkása, akire rá le­het bízni a hazai épületek és a külképvi­seleti székhelyek díszítést, külső és belső terelnek megalkotását. Ö ezt a munkát szí­vesen elvégzi, sőt tudása, művészete legja­vát mozgósítva teljesíti a feladatot. Nem a saját akaratát, esetleges hóbortjait kény­szeríti rá másokra, hanem az épület kül­detésének megfelelő mondanivalóval látja azt el. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem lenne meg a saját egyénisége, stílusa. El­lenkezőleg: ez alól a „búra“ alól nem tud, és nem is akar kibújni. Saját modern, kor­szerű forma- és kultúravilágát viszi bele a munkáiba. A fotó-kerámia eszközeivel próbálkozik, és ezért aztán az építészek eleve számolnak az általa készített művek jelenlétével az épület homlokzatán vagy belső terein. Személytelen művészete több és mélyebb, mint ahogy első pillanatra gondolnánk. Va­lahol korunk lassan elrendeződő erővona­lai, bonyolult, szerteágazó gondjai közt pró­bál eligazodni, és alkotásaiban emléket ál­lít ennek a folyamatnak. Az idő többet tud majd róluk mondani,.hiszen azoknak a gon­dolatoknak, emberi mozdulatoknak a minő­ségéről fog tájékoztatni, amelyek a jövő felé ívelő hidat építik. Vagy mondjuk így: kövezik az utat. Marth György ugyanis ezt teszi. Tiszta kemény formák elé állít ben­nünket. NÉMETH ISTVÁN RELIEF, t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom