Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-17 / 38. szám
SAJTÖNAPI KARIKATÚRÁNK Szerkesztőink sajtónapi kívánsága Szeptember huszonegyediké hazánkban a sajtó, a rádió és a televízió napja. 1921-ben ezen a napon jelent meg a Rudé právo első száma. Ezzel új típusú sajtó született országunkban, amelyet a dolgozó embernek írtak, s amelynek szerkesztésében maguk a lap olvasói is tevékenyen részt vettek. A kommunista sajtó e legszebb, legigazibb hagyományát követi egész kiterjedt hírközlő rendszerünk, amelynek a mi lapunk is szerves része. Számunkra a sajtónap nem jelent ünneplést', és főleg nem megállást. A lapnak minden héten meg kell jelennie, szerkesztőségi életünk ritmusát nem is akarjuk megváltoztatni. Ezért a mai alkalmat is kihasználjuk arra, hogy megkérjük olvasóinkat, segítsék lapunkat észrevételeikkel, írásaikkal, tanácsaikkal. Bízunk abban, hogy a jövőben kapcsolataink szilárdabbak lesznek, bensőségesebbé válnak, és így mindannyiunk örömére jobb és 6zebb lapot tudunk adni majd a csehszlovákiai magyar ifjúság kezébe. Szerkesztőségünk tudja, hogy olvasóink évről évre műveltebbek, kultúráltabbak, igényesebbek. Azt is tudjuk, hogy ma már csaknem mindenki több napilapot, folyóiratot is olvas, nézi néhány televízióállomás adását, hallgatja a rádióadók műsorát. így van ez természetesen jól, hiszen csak így bővítheti látókörét, ugyanakkor párhuzamot von lapunk és más kiadványok között is. Ebből szerkesztőségi munkánk számára azt a következtetést kell levonni, hogy állnunk kell a sarat, lépést kell tartani a fejlődéssel. További meghatározó tényező, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség lapja vagyunk, ismerjük és tudatosan vállaljuk ennek a szervezetnek a társadalmi küldetését. Éppen azért, mert a Szocialista Ifjúsági Szövetség lapjáról van szó, a SZISZ-tagok elsődleges érdeke, hogy az ifjúsági sajtó eljusson azoknak a kezébe, akiknek készül. Most, sajtónapkor, amelyet olvasóinkkal együtt ülünk meg, szeretnénk remélni, hogy e cél megvalósításában számíthatunk fiataljaink segítségére. Szerkesztőink sajtónapi kívánsága csupán az, hogy olvasóink legyenek az Oj Ifjúság barátai. EZT KELL SZERETNI ? Nemzedékek között talán még sohasem volt olyan nagy a szemléleti és ízlésbeli különbség, mint napjainkban. Ennek vadhajtásaival útón-útfélen találkozunk. Ám nem mindenki háborog úgy, mint az egyik olvasónk, aki a következüket írja: „A mai fiataloknak minden kívánságát teljesítik a szülök és nagyszülők, amit furcsa módon természetesnek vesznek. Eszükbe sem jut, hogy azt legalább kedvességgel, szófogadással viszonozzák. Sokszor meg a köszönés is nehezükre esik. Az én 12 éves unokám a világért se köszönne úgy, hogy jó reggelt, nagymamám, ehelyett csak annyit mond: szia, nagyi! Még ennél is bánlóbb a hangosködásuk A magnetofont olyan hangerőre kapcsolják_ hogy szinte belefájdul a fejünk. Aztán ez a mostani öltözködés... Oda jutottunk, hogy a farmernadrág csak akkor szép ha kopott és rongyos.“ Olvasónk nem írta meg az életkorát, de biztosra vesszük, hogy 20 évesen az ő igénye és ízlése sem egyezett a nála egy nemzedékkel idősebb, még kevésbé a nagyszülők igényeivel. Azokéval, akik annak idején megszólták azt a szegény családból származó lányt, aki cselédnek úriházhoz szegődött és néhány hét múlva a városi divatot követve öltözködött és viselkedett. Pedig az a ruha és az akkori viselkedés az igények növekedését, a kultúra fejlődését jelentette. Ahogy mindéi annak a korszaknak velejárója volt ugyanúgy, természetesen, nem várható el a fiataloktól, hogy úgy gondolkodjanak és éljenek, mint elődeik. Képletesen szólva a fejlődést nem lehet -a legidősebb korosztályok kívánsága szerint megállítani. Persze a túlzásokat, a fattyúhajtásokat ■ mi sem tartjuk rendjén,lévőnek. Az az unoka, aki „szia, nagyi'-val köszönt, és a magnót az 5. sebességre kapcsolja, netán kifakult farmerban jár, tulajdonképpen a mai divatot követi. Ez az idősebb szemszögéből lehet kirívó, sjú ízléstelennek tűnő, de tudomásul kell venni, hogy ez van. Azt viszont nem állítom, hogy ezt kell szeretni. D. Zs, XXXIII. évfolyam 1985. szept. 17. Ara U— K£a
