Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-22 / 4. szám
új ifjúság 6 A csehszlovák öttusázók sikerei 1984-ben A FŐ CÉL: ÉLEN MARADNI Sikeres évet zártak 1984-ben a csehszlovák öttusázók. Bár az olimpiai játékokon ismert okokból nem vehettek részt, a varsói Barátság versenyen bebizonyították, hogy négyéves felkészülésük helyes irányban haladt. Nyolc évig kellett várniuk az újabb kimagasló e- redményre a nemzetközi porondon, hiszen legutoljára hasonló dicsőséget Bár- tüék a montreali olimpián 1976-ban értek el. Akkor a Bártü — Adam — Star- novsk^-trió a csapatversenyben a második helyen végzett, egyéniben minden idők legsikeresebb csehszlovák öttusázója, Ján Bártű ezüstérmet nyert. 'Az akkori csapatból Varsóban már csak Bártü állt rajthoz, neki ez a verseny jelentette sportpályafutásának végállomását. A 29 éves sportember két fiatalabb társával, Milan Kadleccel és Dugan Poláőekkel a nagyon erős mezőnyben (erősebb volt, mint Los Angelesben) — a győztes magyar válogatott után és a harmadik helyezett szovjet hármas előtt — az előkelő második helyet szerezte meg. Kadlec az egyéniben a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Elsősorban kitűnő futóeredményének köszönhette ezt a bronzérmet, nem hiába számít a világ élvonalában a legjobb futónak. De az utóbbi két-három évben lövésben és vívásban is sokat fejlődött, lovaglásban is kiegyensúlyozott teljesítményekre képes. Gyenge száma az úszás, de szorgalmas edzéssel ebben a tusában is több másodpercet javított legjobb idején. Bártü, mint említettük, Varsóban elbúcsúzott a versenyzéstől. A bratislavai származású Poláöek éppen a lengyel fővárosban bizonyította tehetségét, egyenletes teljesítményeket nyújtva az összes számban nagymértékben hozzájárult a csehszlovák válogatott értékes sikeréhez. De nemcsak a felnőtt együttes szolgáltatott az elmúlt évben kellemes meglepetéseket. A junior-, illetve ifjúsági korú öttusázók is jól szerepeltek a nemzetközi porondon. Elsősorban Ivan Bo- ledovic nevét kell megemlíteni. A tehetséges öttusázó, aki Banská Bystri- cából költözött Bratislavába, ugrásszerű fejlődésen ment keresztül az elmúlt két évben. A fizikai számokban a legjobbak közé tartozik, az ügyességiekben pedig, amelyekben az előrehaladás lényegesen bonyolultabb és több időt, türelmet is kíván, szintén kivételes tehetségről adott számot. A vilniusi IBV-n a kitűnő negyedik helyet szerezte meg 1— csak a szovjet válogatott három tagja végzett előtte —, megelőzve a korosztály legjobb magyar és lengyel öttusázóit. A bukaresti ifjúsági világbajnokságon sem vallott szégyent. Vilniusban a fiatal csehszlovák együttes bronzérmet nyert, Bukarestben hatodik lett. Boledovic mellett David Küstka, TomáS Lochman és Milan Zachar — mindhárman már a felnőttek válogatott keretének a tagjai — szerepeltek a legjobban. Az említett versenyzőkön kívül a közeljövőben még Blaáekra, Krajőoviőra, Broőekre, PaZickyra lehet számítani, s bár a versenyzőbázis nálunk nem túl széles, időnként újabb és újabb tehetségek bukkannak fel, ami nagyon fontos a sportág további fejlődéséhez. Űj négyéves olimpiai ciklus elején járunk. A hosszú felkészülési időszak végén ott az újabb fő cél — a szöuli olimpia. A legközelebbi nagyszabású erőfelmérések, az egyes világbajnokságok minden bizonnyal megmutatják, hogy a csehszlovák öttusasport képviselői tartani tudják-e a tavaly elért magas színvonalat. Nem könnyű feladat ez, hiszen a nagy riválisok is teljes erővel vetették magukat a felkészülésbe, és az eddig csak a második vagy harmadik vonalban tanyázó országok öttusázói sem ülnek ölbe tett kézzel. Am ha a Pavel Kupka vezető edző irányította csehszlovák öttusázók továbbra is céltudatosan haladnak az eddigi úton, s az anyagi és e- gyéb feltételek is az igényeknek megfelelőek lesznek, megvan minden remény arra, hogy tovább tartsák előkelő helyüket a világ élmezőnyében. Kollár Gábor. I mpozáns méretű tornacsarnok, sok-sok laboratóriumi gyakorló- eszközzel. A sportolók futnak, ugranak, gerelyt vetnek, súlyt emelnek. Az elhajított gerely azonban nem száll el; a méterek ezreit futó atléták pedig egy tapodtat sem haladnak. A különleges alakú gerelyt ügyes lökésgátló szerkezet rögzíti, és a gerelyvetőt arra kényszeríti, hogy a dobást a legaprólékosabban kiszámított, egyetlen lehetséges módon hajtsa végre. A futópálya valóban „fut“, a sportolóval szemben, akinek alkalmazkodnia kell a pálya sebességváltásaihoz. A futó által kilélegzett levegőt az oxigénfogyasztást regisztráló gázanalizátor nyeli el. A tudósok így mérik a szervezet energiafelhasználását. * Emelőkarokból és ellensúlyokból szerkesztett különös hintát látunk a teremben. Az atléta rugózik rajta: lábával elrugaszkodik a függőlegesén rögzített talpazatról. Az ellensúlyként szolgáló rudazat alakítja ki a sportoló lábára ható előírt visszterhelést. Az erős lökést a számítógép nyomban rögzíti: 'idő — 0,139 mp, reakcióidő — 730 kg. Ennél a kísérletnél Vlagyimir Jascsen- ko magasugró ex-világcsúcstartónak az elrugaszkodást végző lábával olyan e- rőt sikerült kifejtenie, amely elégséges ahhoz, hogy a mai elképzelések szerint is fantasztikusnak számító két és fél méteres magasságot átvigye. Már csak a versenypályán kellene megismételni ezt a teljesítményt... Ismerjük meg lehetőségeinket A ma embere sokat tud magáról, de korántsem mindent. Gyakran még a legkiválóbb szakértők is tévednek az emberi szervezet lehetőségeinek megítélésében. Jó példa erre a mexikói o- limpia, amelyet 2240 méterrel a tengerszint fölött rendeztek. Számos ország biológusai, biokémikusai, fiziológusai, orvosai attól tartottak, hogy a levegő alacsony oxigéntartalma miatt a versenyzők eredményei szerényebbek lesznek. Mégis, a jóslatok ellenére éppen az oxigénhiány volt az elképesztő méretű „csúcseső“ oka, köztük az amerikai távolugró Bob Beamon 8 méter 90 centiméteres fantasztikus ugrásának is. Számos példát ismerünk annak igazolására, hogy az emberi szervezet rejtett lehetőségei időnként váratlanul és hevesen nyilvánulnak meg. Gondoljunk csak annak a sarkrepülőnek az esetére, aki egy kényszerleszállás után éppen a gépét vizsgálgatta, amikor egy „hívatlan“ jegesmedve mancsát érezte a vállán. A nehéz, esetlen öltözék ellenére a pilóta egyetlen lendülettel felugrott a gép szárnyára — két méter magasra... „Fantasztikus!“ — állapítjuk meg az efféle történetek hallatán. De csak a- zért tartjuk ezt elképesztőnek, mert hozzászoktunk, hogy a történeteket többnyire a már ismert lehetőségeink alapján értékeljük. Ha más oldalról közelítjük meg a témát, vagyis ha a szokatlant tesszük meg normává, és abból indulunk ki, akkor felül kell vizsgálnunk az emberi szervezet lehetőségeiről kialakított elképzeléseinket „A ma embere kisebb fizikai és szellemi ráfordítással egyre nagyobb teljesítmény elérésére képes“ — állapítja meg Vlagyimir Kuznyecov professzor, a Moszkvai Testnevelési Kutatóintézet egyik vezető munkatársa. A CSÚCSTARTÓKTÓL VAN MIT TANULNI „A norma a patológiában rejlik.*1 Ivan Pavlov akadémikusnak ez az Ismert kijelentése immáron jelmondata annak az új tudományágnak .amelyet Vlagyimir Kuznyecov „antropo-maxlmolőgiának“ nevezett el. Pavlov említett kijelentésében az egészséges ember azon állapotát tartja patalógusnak, amikor fizikai és szellemi ereje a lehető legnagyobb feszültségnek van kitéve. Az ember fizikai és szellemi erejének legteljesebb kifejtésére csak kivételes körülmények között vagyunk képesek. Az extraklasszis sportolók élete pontosan ilyen megfeszített munka- körülmények között zajlik. Az ésszerűség törvénye Amikor az extraklasszis sportoló megdönti a világcsúcsot — mondja Vlagyimir Kuznyecov_ —, az emberi szervezet számára különleges feltételeket jelentő zónába hatol be, melyeknek hatását a közönséges, „földi halandók“ ki sem bírnák. A jól felkészített sportembernél a kritikus pillanatban bizonyos biztonsági szelep lép működésbe, ami lehetővé teszi, hogy emberfeletti terheléseket is elviseljen. Ennek a jelenségnek a rejtett mechanizmuséit felismerve, megfogalmazhatjuk az emberi szervezetnek a normális körülmények közötti viselkedésére vonatkozó általános törvényszerűségeit is. A k)asszis atlétákkal folytatott sokéves kisérletsorozat lehetővé tette, hogy Kuznyecov laboratóriumának tudósai megfogalmazzák az ésszerűség törvényét. Ennek lényege: a szuperterhelések zónájában, amikor az idegek és az izmok munkája maximális, a szervezet egyszerűen képtelen az energia felesleges pazarlására. Minden mozdulatot a célszerűség irányít, ezért minden mozdulat maximálisan racionális. Éppen ez teszi lehetővé az átlagos körülmények között rejtve maradt erőtartalékok fel- használását. Ezeknek az erőtartalékoknak a feltárásához alkalmas segédeszközök a laboratóriumban megszerkesztett gyakorlóberendezések. Például az a különleges gerely — amelyet cikkünk elején említettünk — arra kényszeríti a gerelyvetőt, hogy a leghatékonyabb mozgássort alkalmazza, melyet a 85 méteres dobások kivitelezési technikájának gondos elemzésével dolgoztak ki. Minden nagy gerelyvető technikája lényegileg azonos: hiszen érvénybe lép az a bizonyos ésszerűségi törvény. A vizsgálatok során az is kiderült, a sportoló arra törekszik, hogy csupán karjának erejével, azaz öt-hét izmának igénybevételével hajtsa végre a dobást. Pedig jobb volna, ha a dobás végrehajtásakor mintegy hetven kéz-, láb-, váll- és hátizom munkálkodnék, méghozzá szigorú sorrendben. Ezt a célt szolgálja az ellensúlyokkal felszerelt hinta, ameley arra készteti a sportolót, hogy pontosan előírt módon rugaszkodjék el a talpazatról. Egyidejűleg a gyakorlógép segíti a sportolót a lélektani akadályok leküzdésében is, bebizonyítván, hogy a két és fél méteres magasság a mai nemzedék ugrói által minden totvábbi nélkül elérhető. Ez utóbbi körülmény rendkívül fontos, mert a lelkiállapot nagy hatást gyakorol minden tevékenységünkre. A teljesítőképesség fokozásával foglalkozó laboratóriumban működik a DN—I berendezés. Ez számítógéppel rögzíti a végrehajtott mozgás legapróbb, legkevésbé észrevehető változásait is. Vegyük mintának például a súlyemelők mozgássorozatát a világcsúcs felállításának pillanatában, amikor a versenyző fizikai és lelki készenlétét ideálisnak nevezhetjük. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kidolgozott mozgássorozattól való 25—30 százalékos eltérés a sportoló gyenge lelki felkészültségéről tanúskodik. Ilyen állapotban a versenyző csak 70—80 százalékos teljesítményt tud nyújtani. Az úttörők nyomában Az úttörők, a felderítők szerepét betöltő világrekorderek tevékenységének elemzésével a tudósok napjainkban ar4 ra törekszenek, hogy kidolgozzák a versenyzők optimális mozgássémáit És ha megpróbálnánk hasonló modelleket kidolgozni az esztergályosok, a lakatosok, a szerelők és egyéb más olyan szakmák esetében, ahol a tevékenység mozgással, fizikai terheléssel párosul?- Természetesen mindenkinek van alkalma, hogy megfigyelhesse a kiváló mesterek munkáját — mondja Kuznyecov. — Mozgásuk gazdaságos és pontos. Ahogy mondani szokták: ég a kezük alatt a munka. Mégis alig fáradnak el. A mi végső célunk is az, hogy mindenkiből, aki akarja, ilyen mestert faragjunk; hogy elkészítsük minden szakma számára a tevékenység optimális algoritmusát. A Kuznyecov vezette laboratórium tudósai antropo-maximológiai kutatásaik során egy új elvet fogalmaztak meg, a- mely alapján lényegesen csökken az a- dott szakmával kapcsolatos mozgássorozatok oktatási ideje. Ennek lényege: az oktatást ajánlatos a legfontosabbal kezdeni, csak azután rátérni a másodlagosra, a részletekre. A biokibernetikusok sikerrel alkalmazták ezt az elvet a gyakorlatban: kidolgoztak egy olyan gépírásoktatási rendszert, amely a tanítási időt több hónapról néhány hétre csökkenti. És ez csak az első fecske..3 (Szputnyik) t Tamara Bikova, a magasugrás szovjet ex-világcsúcstartója ég és föld között. (A CTK felvétele)