Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-23 / 30. szám
új ifjúság 2 Küszöbön a VIT Rasid Alimov, a XII. Világifjúsági és Diák. találkozó szovjet előkészítő bizottságának osztályvezetője nyilatkozott az APN tudósítójának: — Moszkvában másodszor kerül sor a Világifjúsági Találkozó megrendezésére. Miben fog különbözni ez a fesztivál a közel 30 évvel ezelőttitől? — A fő különbség, hogy az elmúlt években jelentős mértékben növekedett a fesztiválmozgalom résztvevőinek a száma. A XII. VIT előkészítésében a nemzeti előkészítő bizottságokban együttműködnek ifjú kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták, liberálisok, radikálisok, és más politikai e- rők képviselői. Hasonlóképpen tevékenykednek az indiai, kolumbiai, finn, görög, svéd, francia és más országok előkészítő bizottságai. A fesztiválmozgalom történetében, először fordul elő, hogy nemzeti előkészítő bizottsága van az Amerikai Egyesült Államoknak. Ehhez hasonló széles körű politikai részvételre még az enyhülés legkedvezőbb időszakában sem került sor. A fesztiválmozgalomban részt vesznek háborúellenes, természetvédő, vallási és más szervezetek, melyek magukhoz közelállónak érzik az antiimperialista szolidaritás, a békéért és leszerelésért folytatott harc eszméjét. A XII. VlT-en nemcsak az azonosan gondolkodók, hanem az ellentétes nézetek képviselői is részt vesznek; olyan országokból is érkeznek küldöttségek, melyekkel a Szovjetuniónak nincs diplomáciai kapcsola. ta, így például Chiléből vágy a Dél-afrikai Köztársaságból. A fesztiválon természetesen számos megbeszélésre, vitára kerül sor, ám mint korábban is, a többség számára ez a kölcsönös megértéshez vezető utat jelenti. — Hol helyezik el a fővárosban a világ valamennyi részéről érkező több tízezer küldöttet? — Moszkvának nagy tapasztalatai vannak az ilyen méretű rendezvények szervezésében. Ezek közül a legutóbbi, az 1980- as olimpia volt. Figyelembe kell venni azt is, hogy városunkon naponta közel 2 millió ember utazik át. A repülőterekről és pályaudvarokról autóbuszok szállítják vendégeinket a legnagyobb mosakvai szállókba, a Rosszijába, Kozmoszba, az Izmajlovóba, a Szaljutba és másokba. A szállókat a közel 100 fesztiválobjektummal „zöldhullámú utcák“ kötik - össze. Minden egyes nemzeti küldöttségnek saját külön szállítóeszközei lesznek. A szállodákban napi háromszori étkezést kapnak az egyes küldöttségek, nemzeti ételeik is felkerülnek az étlapra. A város utcáin falatozókat nyitunk. — A résztvevők számára kijelölnek-e „külön útvonalakat“, korlátozzák-e valami módon a város lakóival való találkozásaikat? — A fesztivál vendégei és résztvevői számára semmiféle korlátozást nem vezetünk be. Csak tőlük függ, mely programokon kívánnak részt venni, a város mely részét kívánják meglátogatni, kivel akarnak találkozni. A VIT tiszteletére A XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban is nagyszabású mozgalmat váltott ki a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjainak körében. Érről tanúskodik, hogy az ifjúsági kezdeményezés stafétájába, amely néhány héttel ezelőtt „érintette“ a járást, 5871 SZISZ-tag kapcsolódott be. Egy hét alatt 23 ezer órát dolgoztak le és mintegy 235 ezer korona értékű munkát végeztek el. További ifjúsági kezdeményezésként hangversennyel egybekötött nyolc szolidaritási békenagygyűlést rendeztek a járásban, a- melyen mintegy ötezer fiatal vett részt. A hangversenyek bevételét a VIT szolidaritási alapjára utalták kt. A járás ifjúsága eddig 102 ezer koronával gyarapította a szolidaritási alapot. Ugyancsak a fesztivál jegyében fokozódott a vörös szegfűért versenyző ifjúsági munkacsoportok tevékenysége. A járásban hél kollektíva áll versenyben 128 taggal. Ezek a munkacsoportok arra törekednek, hogy a kollektíva minden egyes tagja maradéktalanul teljesítse napi feladatát. A fesztivál előtti időszakban nem ritkaság a feladatok túlteljesítése. (P) A SZISZ tőketerebesi (Trebisov) JB plénumülésének vitájában Barabits Arietta kért szót. Vitafelszólalásában a nagykaposi (Veiké Kapusany) gimnázium diákságának munkakezdeményezésével és az ehhez társuló széleskörű aktivitással foglalkozott. Szólt a VNB- nek nyújtott segítségről a választási program teljesítésében, környezetszé- pítési akcióikról, a nyári építőtáborozásról és a mezőgazdaság megsegítéséről, főleg az őszi idénymunkák idején. Ebben az évben a XII. VIT még hatványozta tenniakarásukat, mind a fesztiváljelvényért, mind a fesztiválvirágért meghirdetett központi mozgalmakba aktívan' bekapcsolódtak. A „gimi“ minden osztálya 15 ajándéktárggyal kedveskedett a VIT-nek, az iskolai szervezet pedig, amely az ő elnökösködése mellett tevékenykedik 2800 koronával járult hozzá az anyagi fedezethez. Végezetül megköszönte a SZISZ JB-nek az iránta tanúsított figyelmességet, az e- lőlegezett bizalmat és megígérte, Moszkvában is példás SZISZ taghoz méltóan képviseli majd a járás fiataljait. Arietta és Furik Mária, az Agcser- nyői (Cierna nad Tisou) Vasúti Átrako- dóállomás fiatal munkásnője a járás hivatalos VIT küldöttei. — Mit kaptatok útravalóul? r— kérdezem tőle az ülés szünetében. — Tegnap volt utolsó kerületi összejövetelünk és sok mindent megtudtunk, amiről eddig még nem volt tudomásunk. Egy vaskos aktában a kulturális, sport és egyéb rendezvények jegyzékét is megkaptuk és ennek alapján mérem állítani: nem fogunk unatkozni. i— És napjainkban talán unatkozol? — Nem jellemző, hisz jószerivel a bi- , Zonyítványosztás óta a domasai tónál nyaralok. Itt van a családi nyaralónk és én nagyon szeretek itt tartózkodni. Napozok, fürdők, csónakázok, járom a környező természetet, vagy éppen édesanyámnak segítek a takarításban vagy a főzésben. Ezenkívül tévénézésre is VIT küldötteink van lehetőség és sokat olvasok, tanulok. Főlég a biológiával és a kémiával foglalkozom. — Igen, hallottam felőle, hogy színjeles tanuló vagy és titkolt vágyad, hogy szemorvos legyél. Csak azt nem értem miért éppen szemorvos? >— Nekem ez eltökélt szándékom, vagy talán egy nagy álmom, amely egy sajnálatos családi esemény kapcsán merült fel bennem. Nagyapámnak erősen Moszkva vendége lesz meggyengült a látása és ma már alig lát. Ö is kérlel, legyek szemorvos. Az érettségi majd a felvételi vizsgák igaz csak egy év múlva kerülnek sorra, de éh ezekre már most készülök és mindent beleadok majd, hogy sikerrel járjak. Az ez évi felvételik mérlege, sajnos nem sok jóval kecsegtet, mivel is-’ kólánkból senkit sem vettek fel az orvosi karra. ■— Egyelőre azonban még másfél hónapig a boldog vakáció órái peregnek Prágában, Moszkvában majd újra az Ung-vidéken idehaza. Már több meghívást is kaptál élménybeszámolókra, beszélgetésekre. f—i Igen. Nagy az érdeklődés nem- csak a nagykaposi iskolákból, de a járás többi iskoláiból is már hónapokkal ezelőtt kaptam meghívókat. Úgy tervezem, naplót vezetek majd Moszkvában, fényképezek és igyekszek majd minél több fiatallal megismerkedni, beszélget* ni, különböző kérdésekben véleményt cserélni, hogy a fesztivál hangulatét minél teljesebben, élethűbben tudjam majd felidézni.- Nem félsz a fokozott Igényűévé'* téltől? >—■ Nincs mitől félni. A’ műsorfüzetet’ átböngészve kiderült, sok megmozduláson veszünk részt, de magában az á tény, hogy jeles, élvonalbeli előadómű* .vészek is jönnek velünk, akikkel lénye* gében egy csapatban leszünk, már önmagában is sok mindenért kárpótol. Én úgy gondolom, ha e pár nap alatt ki* csit izgatottabbak és fáradtabbak is leszünk, mint máskor, de feledhetetlen élményekkel gazdagodunk, gyönyörű és mindent kárpótló, mindent feledtető e- semény lesz a fesztivál. Polgári László; .... 1 .......................... A PIONÍRVEZETŐ Patus Éva Komárom (Komárno) legnagyobb alapiskolájának egyik pionírvezetője. Az iskola 914 pionírja harminc rajba tömörül. Éva hamar megtalálta velük a közös hangnemet: közkedvelt, népszerű a gyermekek körében. — Megismertük egymást — mondja t—, tudom milyenek az elvárások velem szemben, a munkám során igyekszem ezekhez az elvárásokhoz igazodni. Főleg azt tartom szem előtt, hogy a gyerekek szeretnek játszani, játékosan sok mindenbe, pontosabban: szinte, mindenbe!, be lehet őket vonni. Éva ilyen játékos formában vonta be a pionírokat a VIT-előkészületeibe is. Patus Éva ugyanis egyike azoknak, a- kik hazánkat képviselik a moszkvai yiT-en. •— Hogyan készültél a találkozóra? — A gyerekekkel együtt készültem. Nagyon sok játékos, érdekes vetélkedőt szerveztünk, amelyek során megismerkedtünk’ az eddigi tizenkét találkozó történetével. Rendeztünk „fesztivál hetet“, papírgyűjtési akciót, amelynek bevételét, a háromezer koronát elküldtük a szolidaritási alapra. A gyerekek apró ajándéktárgyakat készítettek, amelyek közül a legszebbeket elviszem magammal Moszkvába. Persze, ezen kívül még egyébre is szükség volt. Tekintettel arra, hogy oroszul jól beszélek, kicsit angolul is megtanultam. Ugyanis hazánk küldöttsége a skandináv fiatalokkal lakik majd együtt, velük is szeretnék el* beszélgetni, megértetni magamat. Fény* képezőgépet is vettem, szeretnék sok színes diaképet készíteni. Az indulás e* lőtt ugyanis több alapszervezet vezető* sége felkért, tartsak náluk élménybe* számolót ha visszajövök. Ekkor szeret* ném felhasználni a diákat is. Ügy gon* dolom, bőven lesz részünk élményekben a két hét során, lesz miről beszá* molni, ha megjövök. Hiszen az élmény csak akkor igazán élmény, ha megoszthatom másokkal is. *-czer, Az előző VIT-küldött emlékezik FELEJTHETETLEN VOLT Papp József családjában Ekecsen (OkoÖ) ezekben a napokban sok sző esik a Világifjúsági és Diáktalálkozóról. Pedig sem a ház ura, a mezőgazdasági építővállalat karbantartója, sem a felesége nem készül a moszkvai fesztiválra. Eleonóra asszony azonban, akkor még mint Varga Eleonóra, a Szocialista Ifjúsági Szövetségben végzett sokévi kiváló munkájáért ott lehetett a kubai fesztiválon és most alig győzi felidézni emlékeit. — Felejthetetlen napokat töltöttünk az amerikai földrész első Szocialista államában — mondja Eleonóra asszony, aki e- gyébként a földművesszövetkezet könyvvivője. — Már maga a szigetország lenyűgözött, nem véletlenül nevezik az Antillák gyöngyének. Sok apró ajándékot hoztam magammal. Valahányszor rendezgetem ő- ket, mindig eszembe jutnak a csodálatos kubai napok. Az egybefolyt nappalok és éjszakák, a találkozások vég nélküli sora. Aki még nem járt ilyen fesztiválon, el sem tudja képzelni, hogy egy viszonylag kis helyen, történetesen egy ország fővárosában, összegyűlnek a világ ifjúságának képviselői. Mindenki hoz magával valamit szokásaiból, népi és egyéb művészetéből. Egyetlen nagy bemutató volt az egész fesztivál. Ám mindenen túltettek a házigazda kubaiak. Ennek a népnek a vérében van a vidámság. Egyetlen gondterhelt, mogorva emberrel sem találkoztam. Egy alkalmi ismerősöm, aki egyébként Csehszlovákiában tanult, lefordította a feliratokat, amelyek azt hirdetik lépten-nyo- mon, hogy „Kuba Amerika szabad területe“ (Cuba territorio libre de America — a szerző megj.) Ezt szószerint kell érteni! Az ő nagyapja még rabszolga volt, a- kit korbáccsal vertek munka közben a cukornádültetvényen, és a gazdája akár meg is ölhette büntetlenül. Ma Kubában minden ember szabad. Hát nem elég ok ez a vidámságra? A legnagyobb élményem azonban az volt, hogy a több mint száz országból összegyűlt fiatal, bár bőre színében, viseletében, mentalitásában különbözött egymástól, más-más nyelvet beszéltek, másképpen táncoltak, szórakoztak, nemegyszer egymástól teljesen eltérő világszemléletet vallottak, de egyben megegyeztek: békét akartak, együttműködést, barátságot a különböző népek között. Meggyőződésem, hogy a moszkvai fesztivál is ilyen légkörben zajlik, és sok sikert kívánok neki. (palágyi)
