Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-02 / 27. szám

új ifjúság 2 VIT-KÜLDÖTTÜNK Hatalmas Ipari kolosszus a Stúrovói papír- és cellu­lózgyár. A bejárati kapu kedves portásnője le Is a- kar beszélni arról, hogy gyalog vágják neki a gép­gyártó részleghez vezető út­nak. — Még eltévedne — mond­ja huncutkás mosollyal —, inkább idehivom Zsuzsát. A tanácsteremben nyugodtan beszélgethetnek. Tetszett is meg nem is az ötlet. — Szerettem volna látni a munkahelyedet. — Semmi különös — jól dolgoznak, kiegyensúlyo­zott teljesítményeket nyújta­nak mind a termelésben, mind az ifjúsági szervezet munkájában, de most a VIT- et megelőző időszakban, úgy érzem, még többet akarnak tenni, mint a korábbi évek­ben. Minden alkalmat meg­ragadtak arra, hogy pénz­ügyi téren is hozzájárulja­nak a V1T sikeréhez, pedig abban sem lehettek bizto­sak, hogy a gyárunkból va­laki eljut Moszkvába. — És mit szóltak hozzá, hogy te lettél az a szeren­csés? Zsuzsa Moszkvába megy mondja Nagy Zsuzsa, mint­ha csak arról akarna meg­győzni, hogy semmit sem ve­szítettem —, a papírgyár gépalkatrészeket gyártó rész­legén dolgozom adminiszt­rációs munkakörben, de né­ha úgy érzem, én vagyok a művezető jobb keze. — Zsuzsa, te itt kerültél kapcsolatba az ifjúsági moz­galommal, vagy már voltak tapasztalataid? — Az ifjúsági szervezet­be még középiskolásként be­léptem. A gimnáziumi évek alatt sok olyan tapasztalat­ra szert tettem, amelyeket aztán a munkahelyemen hasznosítani tudtam. — Gimnáziumot említesz, úgy hallottam, most is érett­ségire készülsz. Ezt hogy kell értenem? — Ügy, hogy időközben rájöttem, szakérettségire is szükségem lenne. Jelenleg a dolgozók esti iskolájában ta­nulok, illetve már az érett­ségire készülök közgazdasá­gi szakon. — Mindezt csak azért fir- tatgatom, mert azt hallot­tam rólad, hogy a járás leg­aktívabb SZISZ-funkcioná- riusai közé tartozol, és egy kicsit csodállak, amiért min­denre jut időd. — Hogy mindenre jut f- dőm? Nos, ez egy kicsit re­latív dolog. Ugyanis én azt mondom, ha az embert va­lami érdekli, akkor időt is tud rá találni, ha meg nem érdekli, ne csinálja! — Ügy érzem, ennek a °6s- MOS'1*' határozottságodnak és a ki­tartásodnak köszönheted, hogy néhány nap múlva te is „jegyet válthaszt“ a Moszkvába, a VIT-re induló barátságvonatra. — Biztos, hogy az eddigi munkám és eredményeim is hozzájárultak ahhoz, hogy azok között lehetek majd, a- kik ezen a világméretű if­júsági találkozón képvisel­ni fogják hazánk fiatalságát, de én mégis inkább a sze­rencsének tartom. — Szerencsének? Miért? — Tudom, hogy járásunk­ban nagyon sok jó, eredmé­nyesen dolgozó ifjúsági ve­zető van. Szerintem vala­mennyien megérdemelték volna, hogy járásunkat kép. viseljék. Hogy a választás mégis rám esett, azt csakis a szerencsémnek köszönhe­tem. — Amit mondasz, az nagy­fokú szerénységre vall, de gondolom, a szervezetetek­ről már nem kell ilyen sze. rényen nyilatkoznod. — Valóban minden dicsé­retet megérdemelnek a fia­taljaink. Általában mindig — Még nem mindenki tudja, hiszen én is csak a közelmúltban értesültem ró­la a SZISZ járási bizottsá­gának elnökétől, de úgy ér­zem, akik tudták, velem e- gyütt örülnek, és büszkék arra, hogy a mi gyárunk fiatalságát is képviselheti valaki ezen az igen nagy­szabásúnak Ígérkező rendez­vényen. — Te hogyan készülsz a „képviselő“ szerepére? — Azt is mondhatnám, hogy tudat alatt már évek óta készülök a moszkvai ta­lálkozóra, ugyanis mindig nagyon érdekeltek a fiata­lok problémái, eredményei, elképzelései, és Moszkvában éppen ezekről szeretnék vé­leményt és tapasztalatokat cserélni minél több ország fiataljaival. Ezt ígérem, és meg is tartom. Minden per­cemet fel akarom használ­ni arra, hogy még behatób­ban megismerjem a világ if­júságának problémáit, hogy azokat össze tudjam hason­lítani a mieinkkel, s meg­találjam azokat a megoldá­sokat, amelyek a VIT után még jobb eredményeket hoz­hatnak a mi munkánkban is. ■■ — Mit vársz a VIT-től? — Rengeteget! De mindé, nekélőtt azt, hogy megmu tatjuk a világnak: a mi fia táljaink jó és nemes célo kért dolgoznak, olyan célo kért, amelyekért áldozatokat is érdemes hozni. KAMOCSAI IMRE Az ENSZ és a szocialista közösség------------------------------------------------------­KOMMENTÁRUNK Kongresszusra készülünk 1986. március 24-re összehívták a CSKP XVII. kongresszusát. Előtte 1986. március 13-án kezdődik majd Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa. A CSKP, illetve az SZLKP KB legutóbbi ülésén döntöttek így. A pártkongresszus nemcsak a kommunisták, hanem minden dolgozó, az egész társada­lom ügye. A CSKP KB 15. illésén Gustáv Husák töb­bek között elmondotta, hogy a XVII. kong­resszus értékelni fogja a fejlett szocializ­mus építésének egész időszakában, tehát a 70-es évek eleje óta elért eredményeket, és kitűzi a feladatokat nemcsak a következő öt évre, hanem távlatilag kétezerig. Az a cél, hogy a kongresszus előtti időszakban növekedjék a politikai és a munkaaktivitás, ami hozzájárul az idei terv és egyúttal az egész hétéves terv feladatainak megvalósí­tásához. A Központi Bizottság megállapította, hogy az eddigi fejlődés, főleg a gazdasági fellen­dülés dinamikájának helyreállítása alapján feltételezhetjük, hogy teljesítjük, sőt túl­szárnyaljuk a 7. ötéves terv fő mutatóit. Az elért eredmények lehetővé tették élet- színvonalunk megőrzését, szociális bizton­ságunk elmélyítését. „Az egészében véve pozitív mérleg ellenére — mondotta Gustáv Husák —, tudatában vagyunk azoknak a fogyatékosságoknak, amelyek következetes leküzdése lehetővé tenné a gyorsabb előre­haladást.“ A CSKP KB főtitkára bírálóan rá­mutatott arra is, hogy a termelésben és más területeken jelentős kihasználatlan tarta­lékaink vannak. Elsősorban az emberektől, nagyobb felelősségérzetüktől, kezdeménye­zésüktől és lelkiismeretességüktől, a szerve­zettség, a munkafegyelem megszilárdításá­tól és a bérezést illető megfelelő intézke­désektől függ a siker. A bevezetőben említettük már, hogy a kongresszusi előkészületeket egész társadal­munk ügyének tekintjük, így természetesen az ifjúság ügyének is. Gustáv Husák a fia­tal nemzedék különböző problémáinak meg­oldására a SZISZ-től vár a párt kezdemé­nyező javaslatokat. A vitában a Központi Bizottság tagjai kö­zül többen is méltatták a fiatalok hozzájá­rulását társadalmi fejlődésünkhöz. Ladislav Adamec, a CSKP KB tagja többek között el­mondotta, hogy sok mindenben el kell gon­dolkodni a pályakezdő fiatalok helyzetén. Rámutatott, hogy a legalacsonyabb jövede­lemmel rendelkező háztartásoknak több mint a felét fiatalok képezik, és ezeknek kb. csak a fele számíthat a szülők segítsé­gére. A statisztikai kimutatások szerint a fiatal házasoknak csak mintegy 30 száza­léka szerez lakást egy éven belül. Ugyan­akkor a szövetkezeti lakásra fordított ki­adások túlságosan nagy terhet rónak a fia­tal házasok többségére. Szólt a pályakezdő diplomások fizetéséről is. A fiatalok rendkívül érzékenyek az igaz­ságosság és az erkölcsi alapelvek megtar­tására. A jelenlegi időszak nem szorítja háttérbe, sőt inkább kiemeli annak szük­ségességét, hogy a fiataloknak olyan tulaj­donságaira támaszkodjunk, mint amilyen a jó és a rossz, a szavak és a tettek közöt­ti ellentét szigorú bírálata. Ezek az előnyös tulajdonságok azonban csak akkor válhat­nak progresszív társadalmi erővé, ha az idősebb nemzedék munka-, osztály- és po­litikai tapasztalataival párosulnak. Azt is megállapították, hogy semmi sem ösztönzi jobban a fiatalokat, mint az, ha alkalmat, lehetőséget kapnak erejük és ké­pességeik bebizonyítására. A kongresszus előtti munka- és társadalmi aktivitás pedig ehhez feltételeket ad. STRASSER GYÖRGY Bélyeggyűjtő - - album Ä közelmúltban bélyegkiállítással emlékeztek meg Kremnicában arról, hogy 90 évvel ezelőtt, 1895-ben a szí­nesfémbányászatáról és éremverdéjéről ismert városban létrejött az első hazai bélyeggyűjtőegylet. Az Album nevű egy­let mindössze tíz évig maradt fenn, de így is kitörölhetetlenül bevonult a fila- télia történetébe. Eddig azt hittük, hogy a szervezett szlovákiai bélyeggyűjtés csak 1921-22- ig nyúlik vissza, amikor is Bratislavá- ban kezdtek vele foglalkozni. Időköz­ben azonban a Lehotsky család hagya­tékában eredeti okmányok kerültek napvilágra, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a szervezett bélyeggyűjtés hazánk mai területén jó­val idősebb, mint gondoltuk. A Nemzetek Szövetsége (ismertebb nevén Népszövetség) nem váltotta be a hozzá fű. zött reményeket, nem sikerült megakadá­lyoznia a második imperialista világháború kirobbantását. Ezért a fasizmus ellen har­coló szövetségesek, a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaország kép­viselői még a háború alatt megegyeztek ab­ban, hogy a győzelem után olyan nemzet­közi szervezetet hoznak létre, amely egy­szer s mindenkorra szavatolja a világbékét. Az 1943-as moszkvai értekezlet már konk­rét formában szögezte le: szükség van ar­ra, „hogy mielőbb életre hívassák egy o- lyan általános nemzetközi szervezet, amely a nemzetközi béke és biztonság érdekében minden békeszerető államnak — legyen ki­csiny vagy nagy — tagként történő csatla­kozására nyitva áll.“ ötven ország képviselőt San Franciscó­ban tárgyaltak, és negyven évvel ezelőtt, 1945. június 25-én a San Franciscó-i Ope­raházban hagyták jóvá a végül egyhangú­lag elfogadott ENSZ-alapokmányt, amely október 24-én lépett életbe. Az Egyesült Nemzetek Szervezete tagállamainak száma azóta megháromszorozódott, s ha a szerve­zet nem is állt mindig feladata magasla­tán, puszta létével sokat tett azért, hogy megvalósuljon az alapokmányban megfogal. mázott reménybeli állapot, és a világ or­szágai vitás kérdéseiket lehetőleg tárgya­lások útján rendezzék. Az alapító, illetve később csatlakozott or­szágok államférfiainak kézjegyével ellátott okmányban többek között ez áll: „A vi­lágszervezetet a szerződő államok azzal az elhatározással hozták létre, hogy megmen­tik a jövő nemzedékét a háborúk borzal­maitól, és hitet tesznek az alapvető embe­rt jogok, valamint a kis és a nagy népek egyenjogúsága mellett. Erőinket a nemzet­közi béke és biztonság fenntartására egye­sítve, biztosítani kívánják, hogy fegyveres erők alkalmazására, ha csak közérdek nem kívánja, többé ne kerüljön sor.“ Vajon sikerült-e ebből valamit is valóra váltani? Megoldatlan kérdésekkel, fájó problémákkal terhes világunkban természe­tesen az ENSZ sem oldhat meg mindent. A szocialista országok, főleg a Szovjetunió diplomáciai erőfeszítései nyomán azonban egész sor olyan döntés született, amely hoz­zájárult a gyarmati rendszer felszámolásá. hoz, a feszültség enyhítéséhez, egy igazsá­gosabb világrend kialakításához. Ide tarto­zik az emberi jogok deklarációja, amely felsorolja azokat az alapvető jogokat, ame­lyeket minden országnak tiszteletben kell tartania. A Szovjetunió kezdeményezésére sikerült 1960-ban elfogadtatni a gyarmati országok és népek függetlenségéről szóló nyilatkozatot. Többek között ennek is tulajdonítható a gyarmati rendszer felbomlása. Ma az ENSZ. -tagállamok túlnyomó többsége a második világháború után függetlenné vált korábbi gyarmati ország. Jelenlétük megváltoztatta a világszervezetben az erőviszonyokat. Ko­rábban az imperialista \hatalmak voltak túl­súlyban és szavazati masinériájukkal meg­szavaztak vagy leszavaztak mindent, amit akartak, ma kénytelenek figyelembe venni a tagállamok többségének akaratát. ' Ugyancsak a Szovjetunió szorgalmazásá­ra jött létre az atomsorompó-egyezmény, a. mely megtiltja az atomfegyvereket birtokló államoknak, hogy azt továbbiakkal megosz- szák, a világűr békés felhasználásáról kö­tött megállapodás és további nemzetközi szerződések. Az ENSZ-nek ezenkívül egész sor egye­temes és regionális szervezete és intézmé­nye van, amely a világ különböző részeiben támogatja az emberiség fejlődését. Ezek közé tartozik többek között az Élelmezést és Mezfjgazdasági Szervezet (FAO), az E- gészségügyi Világszervezet (WHO), a Ne­velésügyi Tudományos és Kulturális Szerve­zet (UNESCO) és mások. Hazánk az ENSZ alapító tagjai közé tar­tozik, és a világszervezetben mindig építő jellegű diplomáciát folytatott. Ennek egyik legjobb bizonyítéka a Nyilatkozat a lesze­relésért folyó nemzetközi együttműködés­ről című csehszlovák dokumentum, amelyet az ENSZ Közgyűlése még 1979-ben fogadott el. P. J. A’ nagykürtösi (Velkji KrtíS)' járásban á közelmúltban rendezték meg a mun­kásfiatalok hetét. Öt napon át tizen­éves lányok és fiúk adtak számot fel- készültségükről, tudásukról. A SZISZ járási bizottsága a társrendezőkkel e- gyetemben színvonalas rendezvényeket biztosított a szakközépiskolák, a gim­názium, valamint az üzemek fiataljai számára. A szervező és irányító bizott­ság élén Július Kniesner (a képen), a SZISZ járási bizottságának titkára állt. A munkásfiatalok hete a ZENIT-moz- galom keretében meghirdetett kiállítás megnyitásával kezdődött. Vagy ötven festményt, rajzot, grafikát tekinthettek meg az érdeklődők a városi művelődé­si ház egyik termében. Természetesen helyet kaptak a pionírok munkái is. Az alkotások többsége fiataljaink békevá­gyát tükrözte. Figyelmet érdemeltek ä zsélyi (Zelovce) művelődési ház veze­tőjének, a falu ifjúsági szervezetét kép­viselő Danica Smídovának a szénrajzai. ’A gimnázium, a mezőgazdasági és a gépipari szakközépiskola tanulóinak le­leményességét, kézügyességét dicsérték a kiállítás műszaki részlegén bemutatott munkák. Ezekkel a fiúk a kerületi ve­télkedőn két hetedik ős egy kilencedik helyezést értek el. Számos fiatal készí­tett nagyszerűen hasznosítható tanszert, amelyek ugyancsak helyet kaptak a tárlaton. Nagy sikert aratott a nagy­kürtös! Piéta vállalat SZISZ-eseinek di- yatbemutatója. A második napon a közelgő XII. moszkvai VIT jegyében sporttalálkozó­ra került sor. Természetesen, talán mon­danom sem kell, a fesztivál jelvény meg­szerzéséért folyt a vetélkedő. A lövész- versenyen ötvenen álltak lőállásba. A fiúk közül a járási gazdálkodási válla­lat színeiben szereplő Cyril Tálán, a lányok közül pedig a libereci autógyár kürtösi üzemének dolgozója, Kremni- csan Zsófia végzett az első helyen. Kedden és szerdán mintegy 80 fiatal' társadalmi munkában a járási székhely gyermekjátszóterét csinosította, korsze­rűsítette. A negyedik nap, a „Tábortü­zek a hegyekben“ rendezvény kereté­ben a lányok a „Nők a hazáért“, a fiúk pedig a „Partizángéppuskáért“ verseny­ben mérték össze tudásukat. Legtöbben a libereci autógyár kürtösi gyáregysé­gének SZISZ-alapszervezetéből álltak rajthoz. A fiúk mezőnyében az elsősé­get a príbelcei gárda szerezte meg, a lányok közül szépen szerepelt a Tóth Magda, Villant Erika és Gyenyes Zsu­zsa összetételű ipolynagyfalui (Vel'ká nad Ipfom) csapat, mely — a príbel- ceiekhez hasonlóan — nem szakiskolát vagy üzemet, hanem falusi alapszerve­zetet képviselt. Pénteken a közép-szlovákiai kerület ifjú lakatosainak bemutatkozására ke­rült sor. Tizenkét járás színeiben ver­sengtek a fiatalok a helyezésekért. A nagykürtös! járás legjobbja az autó­gyár szakközépiskolájának diákja, Pe­ter Durica lett, aki az összesített me­zőnyben a hatodik helyet foglalta el. .Vasárnap a résztvevők megtekintették a járási spartakiádbemutatót. Az öt nap eseményeit végignézve nyugodtan állít­hatom: emlékezetes találkozó volt. Zolczer László % szerző felvétele Munkás - fiatalok hete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom