Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-18 / 25. szám

ö A felvétel nem csatatéren, hanem a brüsszel Heysel stadionban készült. A CTK felvétele új ifjúság 6 állÍTCáTÍW RJ!FÍÍ flL:lSsií fl &' Ú 1 b « fii 3:is^ar • ;■ AZ ANGOLOKAT! . I A cím sokakat bizonyára Bertolt Brecht Állítsátok meg Arturo Uit című szatiri­kus játékára emlékezteti, amelyben a neves drámaíró az amerikai gengszter alakjában a magát a hatalom csúcsán érző Hitlert pellengérezi ki. Nos, nekem ts ez a dráma jutott eszembe, amikor a televízió jóvoltából egyenes adásban végignéztem a brüsszeli Heysel stadion­ban lezajlott — minek nevezzem? — gengszterháborút. Az angol szurkolókról már eddig is tudtuk, hogy szeretik a balhét. Amerre csak járnak, otthon és külföldön egy­aránt nem kímélnek senkit és semmit, mindenütt törnek, zúznak, „randalíroz­nak“, olyannyira, hogy az már a jobb érzésű angolokat is felháborítja. Az e- gész világot bejárta például a hír, hogy Eddie Gray, a Leeds United mestere megtiltotta családtagjainak, feleségének és 14, illetve 10 éves fiának, hogy lab­darúgó mérkőzésekre járjanak, mert szerinte ami hétről hétre a lelátón tör­ténik, az nem tisztességes embernek va­ló látvány. Ami Brüsszelben történt, az válóban minden emberi képzeletet felülmúlt és józan ésszel fel nem fogható. Pszicho­lógusok, pszichiáterek dolga, hogy fel­tárják az ilyen emberi (?} viselkedés okait. A mi dolgunk, hogy megfékezzük I az emberi mivoltukból kivetkőzött fut- ballhuligánokat. Az angol kormány és a labdarúgó-szövetség, hogy elejét vegye a még nagyobb szégyennek, önként le­mondott az európai kupákban váló sze­replésről. Mit gondoljunk azonban arról, hogy miután az UEFA és a FIFA is kemény megtorló intézkedéseket hozott az an­gol klubok ellen, a szövetség most még­is azt latolgatja, hogy óvást emel. Úgy látszik, túlságosan hamar elfelejtették a brüsszeli tragédiát, amely a labdarú­I gás történetének legsötétebb eseménye. Jókora adag cinizmus és felfuvalkodott- ság kell ahhoz, hogy a történtek után valaki a büntetés enyhítését kérje. Sokféleképpen magyarázzák az angol szurkolók viselkedését. Egy bizonyos, társadalmi gyökerei vannak. Egy részük állás, nélküli, tengődő vagy kallódó fia­tal, akiket a futball valójában nem is érdekel, csak a balhé kedvéért kirán­dulnak, esetleg elkeseredésükben olyas­mire vetemednek, amit egyéb körülmé­nyek között meg nem tennének. Igaz is, mit várjunk egy olyan tárj sadalom fiaitól, amelynek a kormánya brutálisan bánik a védtelen strájkoló bányászokkal; hadjáratot indít határai­tól többezer kilométerre egy jelentékte­len szigetért, amelyhez a nemzetközi jog értelmében semmi köze; hagyja, hogy a fasiszta és félfasiszta szerveze­tek — a jelentések szerint nagy részük volt a brüsszeli vérengzésben — szaba­don működjenek?! Teljesen indokolt tehát a nemzetközi szövetségek megtorlása, mert a sokaso­dó vandalizmus lassan már a labdarú­gásnak, ennek az egyébként csodálatos játéknak a puszta létét fenyegeti. (palágyi) B udapesten az utóbbi évek legna­gyobb mezőnyű ökölvívó Európa- -bajnokságát rendezték meg má­jus utolsó hetében, és talán ez volt az egyik oka, hogy az utóbbi EB eredmé­nyeihez viszonyítja nagy meglepetések születtek. A legnagyobb, hogy a legtöbb aranyérmet — szám szerint ötöt — az NDK kilenc fővel induló csapata szerezte, míg a Szovjetuniónak feleannyi, négy arany­érem jutott, mint a két legutóbbi EB-n, Tamperében, illetve Várnában. Egy-egy aranyérmet szerzett még Magyarország, Bulgária és Jugoszlávia. Ha már a meg­lepetéseknél tartunk, ide kell sorolni a bolgárok egyetlen győzelmét, a teljes csapattal induló román együttes egyet­len bronzérmét és — sajnos — a cseh­szlovák csapat helyezés nélküli szerep­lését. Mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy ez az EB ismét a szocialista or­szágok ökölvivóinak nagy sikerét hozta, hiszen valamennyi aranyérmet ők nyer­ték, és ezüst is csak egy-egy olasz, finn és NSZK-beli (jklözonek jutott. * Ä XXVI. ÖKÖLVÍVÓ—EB NAGY MEGLEPETÉSE: BRAVOR. Mindenképpen a legnagyobb bravúrt az NDK csapata hajtotta végre. Ök az EB rajtja előtt két aranyéremre számí­tottak, és őt lett belőle annak ellenére, hogy nem hozták el a szupernehézsúly e- gyik sztárját, UH Kadent. Ráadásul kiesett a két aranyéremre leginkább esélyes öklö- zőjük, az 54 kilés Kirchstein, valamint a 67 kilós Schmitz. Helyettük aztán Breitbart (48 kg) a világ- és Eurőpa-bajnok bolgár Marinov, Berg (51 kg) az olasz Mannai le­győzésével szerzett aranyérmet, majd a kis- váltósúlyban Mehnert a magyar Bácskáit, a nagyváltósúlyban Timm, a szovjet Zagrad- jant, a középsúlyú Maske pedig az ugyan­csak magyar Füzesit győzte le. Így a hat NDK-belí döntősből mindössze a könnyűsú­lyú Koch nem tudott győzni, őt a bolgá­rok EB-címvédője Csupremszki győzte le, igaz 4:l-es pontozással. KUDARC. Ez az ökölvívó Eurőpa-bajnok- ság mindenképpen kudarcként vonul be a hazai őkölvívósport történetébe. Kilenctagú csehszlovák csapat utazott Budapestre, és egy kivételtől eltekintve valamennyi öklöző már az első mérkőzése után kiesett. A sors iróniája, hogy az egyetlen győzelmet éppen az az öklöző szerezte, akinek legrosszabb volt a sorsolása, s ezzel a győzelmével is csak a legjobb tizenhat közé tudott kerül­ni súlycsoportjával. A kisváltósúlyú Cirokról van szó, aki az EB legelső mérkőzését vív­ta, és dán ellenfele szinte meg sem tudta ütni. Ezután Janovszkij személyében szov­jet ökölvívót kapott, s becsülettel állt helyt másfél meneten keresztül, amikor váratlan — és szokatlan — sérülés érte a homlokán, így kiesett. Vele szemben kifejezetten ked­vezett a sorsolás a 91 kilós Sovíknak, aki­nek egy győzelem is elég lett volna ahhoz, hogy a dobogóra állhasson. Ebben azonban megakadályozta egy holland öklöző, a cso­koládébarna Vanderlijde. A többi öklöző szereplésére aligha van magyarázat, pedig a sorsolás után többen is örömujjongásban törtek ki, amikor megtudták, hogy „csak“ török ellenféllel kell megmérkőzniük az el­ső találkozón. Aztán sorra kikaptak, és így nemcsak, hogy „törököt fogott“ Gaáparík csapata, hanem füstbe ment a szakvezetés­nek az a terve is, hogy a kilenctagú külö­nítmény legalább két éremmel térjen haza. A hivatalos magyarázat ugyan még várat magára, de bizonyára sokakban felmerül a kérdés, vajon a balsiker oka nem az-e, hogy az EB-re utazókat túlságosan is kímélte a hazai szakvezetés. KUDARCOK. Silány vigasz, hogy nemcsak á csehszlovák, csapat számára hozott soro­A magyar Füzesi, aki a szovjet Akopkohjannal együtt az EB legtechnikásabb öklözője volt. ÖT ARANY AZ NDK CSAPATÁNA1 zatos balsikereket ez az EB. A legnagyobb kudarcot alighanem a románok szenvedték el, akik teljes csapattal indultak, és való­ságos éremesőre számítottak. A tizenkét ver­senyzőből kilencnek sikerült is bejutnia a nyolc közé, de az éremért vívott mérkőzé­sen a középdöntőben valamennyien kikap­tak. A középsúlyú Maricescunak az volt a szerencséje, hogy az őt legyőző francia Tiozzőnál a doppingvizsgálat pozitív ered­ményt mutatott, így a franciát kizárták, de Maricescu csak az Astoria bárjában tudta meg éjfél után, hogy érmes lett, és az elő­döntőben még bokszol az NDK-beli Maské- vel. Igaz, közben jelentősen túlesett a súly­határon, ezért szakvezetői az éjszakai élet kellős közepéből a szaunába vitték, hogy jó öt kilót leadjon. Annak ellenére, hogy egy aranyat és két ezüstöt is begyűjtött a bolgár csapat, s e- mellett még öt bronzérmese is volt, alig­hanem ők is nagy csalódásként értékelik az Európa-bajnokságot. Már az is furcsa volt a döntők során, hogy az utolsó arany­szerzési lehetősége a 60 kilós Csupremszki révén volt a bolgár csapatnak. A döntőben előzőleg már elbukott a 48 kilós világ- és Eurőpa-bajnok Marinov, aki fenti címeit még Musztafov néven szerezte. Az 54 kilós Hrisztovot pedig a Madurát is legyőző ju­goszláv Szimics fosztotta meg a győzelem reményétől. VISSZAESÉS? Két egymás utáni EB-n is nyolc aranyérmet szerzett a szovjet együt­tes, ezúttal azonban mindössze a felét. Fel­merült a kérdés, vajon ez visszaesést je­lent-e? Amikor nyilvánvalóvá vált a szovjet csapat nevezése, mindenki meglepetéssel ál­lapította meg, hogy hét újonccal jelent meg a szovjet együttes.. Ez még akkor is meg­lepő volt, ha a Budapesten szorítóba lépők valamennyien szovjet bajnokságot nyertek ez idén. Ettől függetlenül jobb is lehetett volna a mérlegük, hogy ha a bírák nem ki­fejezetten elfogultan pontoznak, amikor a szovjet ökölvívók aránylag szoros mérkőzé­seket vívtak. Például amikor az 54 kilós világ- és Európa-bajnok Jurij Alekszandro- vot „kiejtették“ török ellenfelével szemben, hárman is 59:59-re pontozták a mérkőzést, és a törököt jelölték meg győztesnek... ÖKÖLVÍVÁS! A szovjet csapat újonca, á 67 kilós Akopkohjan volt az egyike azon kevés ökölvívóknak, akik a sző klasszikus értelmében művelik ezt a sportágat. Nem ront az ellenfélre, nem produkál a közön­séget lázba hozó látványos sorozásokat, ez­zel szemben inkább ámulatba ejti a „nagy­érdeműt“. Kezét leengedve csípömagasságba állandó előre-hátra-oldal mozgással, látvá­nyos elhajlásokkal tér ki ellenfele táma­dásai elől, s amikor az ő párnázott ökle is ütésre lendül, az szinte mindig segédpon­tokat jelent. DOPPING. Sajnos doppingügyben is állási kellett foglalnia az Európai Ökölvívó Szövet­ség (EABA) vezérkarának. A középsúlyban a leglátványosabban bokszoló francia Tioz- zonál volt pozitív az orvosi ellenőrzés diag­nózisa, így őt kizárták a versenyből. Nem segített az sem, hogy a versenyző sűrű könnyhullajtás közben vette tudomásul a döntést, s a franciák orvosa kijelentette, hogy egyedül ő a hibás. Ráadásul a döntést megelőzően az EABA orvosi bizottsága egy. értelműén kiállt Tiozzo mellett, mivelhogy, nagyon kis hatású, gyorsan felszívódó, in­kább csak pszichikai hatású készítményről volt sző. Sajnos, az EABA-vezérkara egy­értelmű döntése is hagyott kétségeket ma­ga után. TORMA. Sok régi nagy öklöző volt ven­dége a budapesti EB-nek. Köztük Torma Gyula is, aki korábbi 13 magyar bajnoki cím után még tíz csehszlovák bajnoki a- ranyérmet is szerzett a felszabadulás utáni években. „Torec“, a legkedvesebb Adler-ta- nítvány a technika utolérhetetlen mestere volt. Azt vallotta, hogy a boksz játék, ahol az ellenfelet nem „agyonütni“ kell, hanem játszva legyőzni. Ö kissé borús hangulatban szemlélte az eseményedet. Szerinte a mai ökölvívás messze van attól, amilyen a fel- szabadulást követő időszakban, az amatőr­boksz fénykorában volt. Ma még a legjob­bak is túl sok ütést kapnak, amíg eljutnak a győzelemig. Pedig szerinte a boksz olyan játék, amelynek az a célja, hogy minél több — nem kell, hogy minél nagyobb — ütést adjunk, és minél kevesebbet kapjunk. Ha ezt vesszük alapul — és miért ne tennénk?, —, akkor az EB sok tekintetben elmaradt a várakozástól. S ez nemcsak a krónikás véleménye... MÉSZÁROS JÁNOS A szerző felvétele KAPUNYITÁS A STRAHOVON Az elmúlt napokban egész hazánkban megtartották a járási spartakiádbemutatő- kat. A legkisebbektől a felnőtt korosztályig közel egymillió gyakorlatozó lépett fel. Kö­zülük sokan már egy hét múlva bemutat­koznak a Strahovon, szocialista testnevelé­sünk nagyszabású és semmihez sem hason- 'lítható seregszemléjén. A Strahovon már június 3-án megtörtént az ünnepélyes kapunyitás, amikor Antonín Híml, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottságának elnöke átvette az impozáns stadion kulcsait. Elsőnek a had­sereg tagjai vették birtokukba a zöld gye­pet, hogy tovább csiszolják a nehéz, de annál látványosabb gyakorlatukat. Holnap- utántől kezdve pedig egymás után érkeznek hazánk fővárosába a tizenöt gyakorlat to- vábib résztvevői. Prága ezekben a napokban már teljesen ünnepi díszbe öltözött. Nem véletlenül, hi­szen a spartakiádra mintegy 300 ezer hazai és külföldi látogatót várnak. Az országos bemutató iránt ugyanis külföldön is nagy az érdeklődés. Szinte a világ minden részé­ből érkeztek jegyigénylések. Kép és szöveg: Palágyi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom