Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-15 / 3. szám
új ifjúság 5 JAPÁN A DIVAT Ä legutóbbi nyugat-európai divatbemutatókon Párizs és Tokió párharca folyt: Japán betört a divatba — divat lett a divatban Is. A japán divattervezők új életet öntöttek az egyesek szerint kiöregedett francia divatba. Miyako és társai ú) vonalakat hoztak a nők öltözködésébe. Nem csak a vál. tozások kedvéért! Évi egymllliárd dolláros üzletről van szó, nem csoda hát, hogy Pierre Cardin, Yves Saint-Laurent és a fiatal francia divattervezők, mint például Jean-Charles Castelba- Jac — „visszalőttek“: máris visszahódították elveszett állásaikat. A divatban ez viszonylag könnyen ment, noha a Japánok aligha adják fel a régi kialakult divatvilág „fel- robbantására“ kidolgozott elképzeléseiket. A távol-keleti szigetország üzleti stratégái sokkal kitartóbbak, semhogy meghátráljanak. Takeo Hosaka, aki a Seiba áruházláncolatot képviseli Párizsban, a Japánok sikereinek titkát maradandőságukkal és mozgékonyságukkal magyarázza. „A Japánok megértik a modern világot. Európát éppúgy, mint Amerikát... Magukba szívják és össze is vegyítik a nemzetközi hatásokat... Nemcsak a divatra gondolnak, hanem egész életünkre, a kultúrára, szokásokra, s a természetre.“ Hosaka magyarázata a- ligha csak az öltözködésre érvényes, s némileg hozzásegít azoknak a rejtélyeknek megfejtéséhez, amelyek a technológiában Nyugat-Európát legyűrő és immár az Egyesült Államokkal versengő Japánt olyan magas régiókba emelték, és amelyek lassan egy évtizede foglalkoztatják a közvéleményt. A divatvilágot ugyan nem sikerült „felrobbantaniuk“, de megtették ezt az autóiparban, az elektronikában, a hajógyártásban, a vasútépítésben, a textiliparban... S mindenütt termékeik színvonalával, minőségével és olcsóságával! A legfejlettebb országokban is kutatók ezrei, tízezrei keresik a választ a kérdésre: hogyan sikerült nekik? Mi a Japán titok nyitja? Amerikai kutató és munkaszervező intézetek egész sora keresi a Japánok új termelési kultúrájának mozgatóit. A Toyota autógyárban annyira megszaporodtak a külföldi látogatók, hogy a szerelőcsarnokokban külön „sétányt“ kellett építeni számukra: hidat a futószalagok felett, ahonnan a munkások zavarása nélkül szemlélhetik az egyébként korántsem titokzatos vagy ördöngös technológiai folyamatot. A tudáson, szervezettségen, az i- gényes munkán, fegyelmen, alkalmazkodáson s nem utolsósorban a japán életformán alapulnak ezek a „titkok“. A megtakarított másodpercekből és anyagokból, leegyszerűsített mozdula. tokból áll össze a siker nagy része. Japán divat lett — nemcsak az üzletemberek, mérnökök, munkaszervezők és üzletemberek számára, hanem a nagyközönség részére is. Ám aligha vezetne ilyen sikerre, ha bármelyik ország másolni kezdené a Japán példát. A gyökerek mélyre nyúlnak... A második világháború után, amikor új ipart kellett teremteni, a Japánok nem válogatás nélkül, hanem saját lehetőségeikhez igazítva vették át a legfejlettebb találmányokat, technológiákat és igyekeztek őket saját hagyományaik, nemzeti igényeik és a nemzetközi piac követelményei szerint alkalmazni — és továbbfejleszteni. Óriási kutató-fejlesztő apparátust teremtettek. Mindehhez megvolt a „háttér“: „kelet poroszai“, ahogyan sokan a szigetország lakóit Jellemezték, oktatási rendszerüket gazdaság- és műszaki centrikussá tették — természetesen a meglevő tőkés társadalom kötelező szolgálata érdekében. Ezt megkönnyítette az ősidőktől örökölt tisztelet a feljebbvalfc iránt, a cég iránti feltétlen hűség és engedelmesség (amit most különböző iskolákkal, tanfolyamokkal tartanak ébren), a pontosság és odaadás, valamint a konfliktusok elkerülésére, de legalábbis minimális csökkentésére való törekvés. (Mindez nem zárja ki a társadalmi összeütközéseket, sztrájkokat, de jellemző a japán „szuperkapitalizmusra“, hogy az egyik nagy gyár igazgatósága a munkásokat felváltó robotok után „tagdíjat“ fizet a szakszervezetnek, hogy ne legyen üres a pénztára, ha a munkásoknak fizetni kell...!) A siker okait vizsgálva, sok más tényező mellett a kutatók azt is felismerték, hogy a Japán életforma, a japán család is hozzájárult a Felkelő Nap Országának előretöréséhez. A feleség férjének hű és engedelmes kiszolgálója, így a családfőnek kevesebbet kell törődnie otthonával, viszont annál több időt fordíthat munkahelyére, munkájára és kollégáira. És viszont: a cég, a munkahely sokat törődik alkalmazottjával — a képzésétől a magánéletig úgyszólván mindenen rajta tartja a szemét. Egy amerikai vagy egy francia munkás ezt aligha tűrné el. Ehhez a gondoskodáshoz persze az is hozzátartozik, hogy a japán cégek igazgatói sokra becsülik beosztottjaik információit, ötleteit, újításait és kevesebb energiát fordítanak felesleges személyi rivalizálásra. Elhamarkodott, azonnali döntésekre nemigen kerül sor. A japán vállalat alkalmazottjait mindenáron érdekeltté akarja tenni a termelésben, és ezért, különösen a nagy vállalatok „élethossziglani“ alkalmazásra törekszenek. Az állás biztonsága és a vállalatnál töltött évek után észrevehetően növekvő jövedelem számottevően fokozza a munkakedvet és a cég iránti lojalitást. A siker egyik tényezője a „jishu kanrí“, ami az önigazgatásnak egy jelképes formája. A csoport rendszerint egy tucatnyi munkásból áll, akik a vállalat napi irányításában tevékenykednek, hetenként tárgyalnak, gyakran munkaidő után, ők osztják el az újításokért járó (inkább csak jelképes) prémiumokat. Kétséges azonban, hogy a japán munkahelyi légkör megvalósítható-e más társadalmi környezetben, vagy akár csak egy másik fejlett tőkésország üzemében. A japán munkamorál nem mindenben olyan „exportképes“, mint a japán áru! Japánt megismerni — nem érdektelen, különösen, ha tanulhatunk példáiból. Márpedig napjainkban, amikor a műszaki kultúra a fejlett ipari országokban világszerte forradalmi átalakuláson megy át, a japánok sok ötletet, példát szolgáltatnak ehhez az „elektronikus technikai forradalomhoz“. ERDŐK, AHOL A FOLYÖK SZÜLETNEK Megmaradnak-e Földünk hatalmas erdői? Ma már azokban az országokban is veszély fenyegeti őket, ahol még a közelmúltban is hatalmas erdőségek voltak. Másutt, például a Közel-Kelet országaiban szinte nincs erdő. Ugyanez a helyzet Szovjet Kírgi- ziában. A négy közép-ázsiai köztársaság e- gyike, Kirgizia Ázsia középpontjában helyezkedik el, ott ahol a Tien-Shan hegység húzódik. A köztársaság területének több mint 85 százaléka a tengerszint fölött 1500 méteren vagy még magasabban fekszik. Minden oldalról sivatagok veszik körül, melyek forró lehelete a magas hegyekben is érződik. Kevés erdő van Kirgíziában. Hosszú évszázadokon keresztül az emberek az erdőt úgy tekintették, mint ami örök. Irtották mindenütt, elsősorban a folyóvölgyekben, mert onnan volt a legkönnyebben elszállítani a kivágott fát. Hegyi borókával tüzeltek a kályhákban, belőle raktak tábortüzet, s mivel könnyű volt a megmunkálása, edényt, bölcsőket, székeket, nyergeket és más kirgiz háztartási eszközt készítettek belőle. A borókások lassan kezdtek eltűnni. A kirgiz kormány határozata alapján szigorúan erdőtelepítési és talajvédelmi munka indult meg. Sok helyen telepítettek erdőket, fenyő-, he gyiboróka-, dió-, pisztáciatelepeket. Minden egyes faiskola számára saját csemetenevelési módszert dolgoztak ki. Ma az erdővédelem a köztársaság egyik legfontosabb gazdasági-ökológiai feladata. Az elmúlt 30 év során a dióerdők 84 ezer hektárral nőttek, Dél-Kirglziában a hegyiborőka-erdők több mint ezer hektárral. A hegyiborókát nagyon nehéz újra telepíteni, minden újabb hektár a kirgiz erdészek győzelme. Nehéz feladat a fenyvesek újratelepítése is, hiszen a fenyők 2—3 ezer méter tengerszint feletti magasságban nőnek. Kirgizia gyöngyszeme az Isz- szik-Kul tó körül, 30 ezer hektáros területen telepítettek fenyő, lucfenyő-, vörösfenyőerdőket. Ezen kívül az erdőgazdaságok évente több mint 1200 hektáron ültetnek a horhosokban,, vízmosásokban, hegyoldalakon erózió- gátló erdősávokat. Mintegy 3 ezer hektárt tesz ki évente a mezőgazda- sági földeket a forró széltől védő erdősávok területe. Ma az erdők egy része a kolhozok és szovhozok kezelésében van. A mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas földeken ültetik az erdőket és azok jótékony hatással vannak a mezőgazdasági kultúrák terméshozamának növekedésére is. Itt található a Szovjetunió diófaerdeinek 54 százaléka. Ezekben az erdőkben különösen sok az elöregedett fa. Ez új feladatot jelent. Magasan a hegyekben az erdők őrzik a folyók vizének tisztaságát. A folyók látják el vízzel a hőségtől kiszáradt völgyeket. Ha erdő lesz, a völgyekben mindig lesz víz. (APN) Havannában múlt héten nemzetközi konferencia kezdődött, melyen négy földrész több mint 40 delegátusa vett részt. A ROMES CSANDRÁNAK, a Békevilágtanács elnökének, valamint Európából, Afrikából, Ázsiából és Latin-Amerikából érkezett küldöttek részvételével folytatódott konferencián a fegyverkezési hajsza elleni, a békéért és a haladásért vívott harc feladatait vitatták meg. Romes Csandra megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok által kikényszerített fegyverkezési hajsza az emberiség eddigi történetében példátlan méreteket öltött. Az emberiség jelenleg veszélyesen közel sodródott a nukleáris háborúhoz, amelynek sem győztese, sem vesztese nem lenne. Éppen ezért lét- fontosságú, hogy a világ haladó erői egységesen lépjenek fel a veszéllyel szemben — mondotta. —o— A belga lakosság többségének határozott tiltakozása ellenére az Egyesült Államok január 15-e és 31-e között 46 robotrepülőgép alkatrészeit szállítja Belgiumba — közölte a brüsszeli rádió. Az ország déli részében, Florennes-ben levő amerikai légitámaszponton szerelik össze a robotrepülőgépek elemeit, úgy, hogy ezek az elsőcsapásmérő fegyverek március végére már harci készültségben legyenek. A nukleáris fegyverek belgiumi telepítésének előkészületeire Florennes-ben több mint 800 amerikai katonai szakértő felügyel. Az Afgán Demokratikus Köztársaság honvédelmi minisztériuma újabb tiltakozó jegyzéket intézett Pakisztánhoz azzal kapcsolatban, hogy a pakisztáni hadsereg folytatja fegyveres provokációit. A jegyzék megállapítja; bár Iszlámábád ismételten kijelenti, hogy pakisztáni katonák nem vesznek reszt az Afganisztán elleni fegyveres akciókban, a valóság ezzel ellenkező. A minisztérium követeli a provokációk azonnali beszüntetését. Ezzel összefüggésben a jegyzék rámutat, hogy az ellenforradalmárok 250 tagú csoportja december 28-án pakisztáni területről behatolt Afganisztánba és a pakisztáni határmenti egységek mintegy 50 tagja volt közöttük. —o— FERDINAND MARCOS, a Fülöp-szigetek elnöke hivatalosan közölte, hogy 1986- ban választják meg a hely- hatósági szerveket és a városok polgármestereit, 1987- ben pedig elnökválasztást tartanak. Az időpontok megegyeznek az alkotmányban foglaltakkal. Marcos elnök így reagált az ellenzéki e- rők állításaira, hogy tisztázatlan egészségi állapotára való tekintettel várhatóan előbbre hozza a választásokat. —o— DAVID LANGE új-zélandi miniszterelnök kijelentette, Oj-Zéland biztonságának garantálása érdekében meg kell tiltani a nukleáris fegyverek állomázostatását a Csendes-óceán déli részén. Hangsúlyozta, kormánya mindent megtesz azért, hogy elérje a térségben a nukleáris fegyverek betiltását. Tavaly óta tilos azoknak az amerikai hajóknak az új- -zélandi kikötők használata, amelyek nukleáris meghajtá- súak, vagy fedélzetükön nukleáris fegyverek találhatók. <
