Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-11 / 24. szám
t Koleszár Agnes A.v, i Alt két bét alatt zárófejezetéhez érkezett a kB-' . negyedikes, végzős növendékeinek iskolai pályái'istát;:*. Sok tizennyolc éves fiatal határkőhöz érkezett, amelyen tűi vagy az üzemek, vállalatok kapui nyílnak meg előttük, vagy a főiskolák, egyetemek előadótermei segítsenek, ha kell, hiszen Immár semmi gondjuk. s—> Nehéz volt? — kérdem Szilviától, aki tulajdonképpen telefonálni indult, hogy megnyugtassa édesanyját, minden nagyszerűen sikerült. — Elég nehéz kérdéseket húztam, de sikerült a feleletem, különösen a nyelvek, a szlovák és a magyar. Mindent pontosan megtanultunk. Perhács Valéria tanárnő tantárgyát nagyon szerettük. Minden lehetséges tételt, témakört átvettünk, úgyhogy aki rendszesesen tanult, az játszva leérettségizett. — Én a nyelvtant nem nagyon tudtam, mert azzal nem is igen foglalkoztam, de végül mégiscsak eszembe jutott valami — folytatja Rozália. — U- tólag szinte könnyűnek tűnik a gyakorlati vizsga is. Egyszerűen mindent tudtunk, mindenre felkészítettek a tanáraink. Persze, ennek ellenére sokat izgultunk. Volt, aki reggel még sírt is félelmében, de aztán ahogy kihúztuk a tételeket, ahogy elkezdődtek a vizsgák, minden egyszerűnek tűnt. Igaz, az elején a tanárok sem voltak nyugodtak. Iskolánkban tényleg mindent nagyon adásul már munkahelyem is van.., — Hol fogsz dolgozni? — Galántán. Ott vannak a barátnőim és a barátaim is. Galánta tőlünk kicsit messzebbre esik, mint Dunaszerdahely, de engem mégis Galánta vonz... Miközben Máté Mónikával beszélgetek, egyenesen a zöld asztaltól jön Uh- rík Zsuzsa, az osztály SZISZ-szervezeté-* nek az elnöke. Nagyot szusszant az ajtóban: — Na, a nehezén túlvagyok! — mondja. — Képzeljétek, egész nap olyan szerencsém van, hogy amelyik kérdésbe a vizsga előtt belenézek, azt kihúzom. — Egy elnöknek persze nemcsak magára kell gondolnia, haneip az egész osztályra. Próbálj visszatekinteni az elmúlt négy évre. Milyen volt? ■ Az elsőben, amíg össze nem rá- zódtunk, adódtak problémák, de valahogy mindig meg tudtunk egyezni. Mindent, amit elterveztünk, sikerült meg-* valósítani. Eleinte sokat vitatkoztunk', végül mégiscsak megegyeztünk, elvégre tanultunk pszichológiát is. Meg ott volt az osztályfőnökünk, Tóth Mária, aki segített. Negyedikesek — voltak, a Dunaszerdahely! Egészségügyi Szakközépiskola érettségizett diákját POLGÁRI lAszlö Földes Rozália A szerzők felvételei Máté Ménlka **-■ Milyen volt az osztály? — teszem' föl a kérdést Tóth Mária osztályfőnöknek. Nem volt velük különösebb' gond. Én matematikát tanítottam az osztály-* ban. Nem könnyű tantárgy, de az osztály megbirkózott az anyaggal, és a szaktanárok véleménye szerint a lányok' jövendő hivatásukat is jól betöltik. A1 magatartásukkal sem volt semmi baj, biztos, hogy jó nővérek lesznek. Tud-* ják, mi a dolguk, áldozatkészek. Persze, van, aki könnyebben tud kapcsolatot teremteni a beteggel, más zárkózottabb, nehezebben oldódik, de nincs köztük' olyan, /iki nem lenne alkalmas a nővéri hivatásra. Az osztály összetartó volt, vidám, nem volt rájuk különösebb panasz. Szépek, fiatalok ezek a lányok, nehéz lesz tőlük megválni... Érettségi a Matulában? Szabó Mag-* da regényének cselekménye más társa-* dalmi körülmények között játszódik le, a tanárok szigorúsága is el van túlozz va benne. Viszont a dunaszerdahely! „egészségügyiben“ sem voltak kisebbek’ az érettségi követelmények. Tudni kellett. Ezek a lányok, akik talán már holnap valamelyik kórházban virraszta- ni fognak egy súlyos beteg ágyánál, vagy éppen a mi izmainkba szúrnak é- letmentő injekciót, tudják, hogy minden helyzetben, amikor ember élete forog veszélyben, a leghelyesebb megoldást kell választaniuk — tekintet nélkül az érettségin kapott osztályzatra, És ez megnyugtat bennünket. NÉMETH ISTVÁN várják őket további néhány évre. Volt feszültség, volt Izgalom a zöld asztaloknál; volt, aki higgadtan, teljes biztonságai feleit, de voltak, akik kevésbé gördülékenyen ad ak számot tudásukról. A lényeg azonban marad: meg- nuh 1 :: laár íij.ígiztek a negyedikesek. Az örömhöz azr-ukan szomorúság is vegyült, amikor arra gondoltak, h :y a > iitlc ; diákkor már nem tér vissza soha. Az < ;;;:!.c-;:.n munkatársaink hangulatképeivel feliiléüiiúk az érettségi vizsgák napjait. vlcsok Szilvin szigorúan vesznek. Nem Is véletlen, hogy mindenki csak matulásoknak hív bennünket. Amit máshol kevésbé vesznek észre, a tanárok vagy a nevelők, azért Itt már megintik a diákot. De legalább megalapozzák vele magatartásunkat, nincs gondunk az elhelyezkedéssel, s nemcsak Itt, Dunaszerdahe- lyen, hanem Légen [Lehnice], Galántán és másutt is szívesen fogadnak bennünket. A bölcsődéseket meg szinte csalogatják, mert aki itt nálunk végez, az mindig tudja, mi a kötelessége. Máté Mónika éppúgy, mint Levicsek Szilvia az aznapi szolgálatosok közé tartozik. Kávét főz, üdítővel, ennivalóval kínálja vizsgázó társait. — Magyarországról jöttem át Csehszlovákiába, itt lakunk Vásárúton (Trhové Myto). Semmit sem tudtam szlovákul, most viszont az érettségin a szlovákkal sem volt semmi gondom. RáA Rimaszombati (Rimavská Sobota] Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban 29 diák érettségizett. Közülük tizenheten azzal a tudattal, hogy számukra a nehezebb próbatétel majd két hét múlva, a felvételi vizsgákon lesz. Koleszár Agnes is közéjük tartozik, akit vizsgázás közben kaptam lencsevégre. A sikeresen megoldott matematika példa után kissé kifújhatta magát, és néhány percig beszélgethettünk is. Elmondta, hogy neki a fizika a választott érettségi tantárgya, mivel ez a kedvence, és szerinte közelebb áll a gyakorlati élethez, mint a matematika. A fizikán kívül még választhatták érettségi tantárgyként az elektrotechnikát, a gépészetet, a mezőgazdaság alapjait, a biológiát, a történelmet és a földrajzot is. Ha minden jól megy, ősztől a Komen- sk? Egyetem Matematika-Fizika Karán folytatja tanulmányait. Mint később kiderült, ehhez az előfeltételek megvannak, hiszen Ágnes é- vek óta jeles tanuló, év végi bizonyítványa is tiszta egyes. És ha esetleg mégsem, akkor jövőre újra megpróbálja, mert ez az életcélja és eltökélt szándéka, hogy majdan kedvenc tantárgyát, a fizikát taníthassa. —o— 'A Közgazdasági Szakközépiskolában 34 végzős diák vizsgázott a zöld asztalnál. Ebbe az iskolába javarészt lányok járnak, így a magyar tannyelvű érettségiző osztályban csupán egyetlen fiú, Csörnök György állta a sarat. —• Elsőben szokatlan volt, mert úgy éreztem „kilógok a sorból“, de idővel megszoktam, megkedveltem a lányokat, és sikerült beilleszkednem az osztály- közösségbe — mondta az első vizsga- tantárgy előtti pillanatokban. — Magyar és szlovák nyelvből, vállalati gazdaságtanból és könyvvitelből érettségizek. Az utóbbi, szerintem, a legnehezebb tantárgy, és bevallom, nekem is ez a mumusom. Megjegyzem, nem azért, mintha nem lennék kellően felkészülve, de hát az az igazság, hogy ebből a tárgykörből érhet a legtöbb váratlan kérdés, ami a gyakorlati élet sokrétűségéből adódik. Nem készülök főiskolára, ezt már lényegében elsőben eldöntöttem, de szeretnék a szakmában maradni és jó közgazdásszá válni. Lényegében örülök, hogy leérettségizem, de egy kicsit hiányozni fog a közösség, a mosolygó, viccelődő lányok, nem kevésbé az iskola a „kéri“ és ez a barátságos Rima-parti város. Érettségi a „maiimban“ — Bennünket mindenki matulásoknak hív — mondja Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) az egészségügyi iskola épülete előtt egy lány. Később két fehér blúzos, fekete szoknyás lánnyal, Levicsek Szilviával és Földes Rozáliával találkozom, ök már túlvannak az érettségin, ma pedig bejöttek, hogy a többiekkel izguljanak, NEGYEDIKESEK V lit í/frsi Ti'«n-fi?-rvwíAT'* sitii i'MÍUö, IvLi iiiiiiiioíiiii
