Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-14 / 20. szám

áLKATRESZELLATAS.

Bűvös szó, amelynek hallatán a mezőgazdasági üzemek dolgozói a fejükhöz kapnak, le lázba Jönnek az anyagbeszerzők is, ha ez a téma kerül szóba. Időszerű probléma a hiányos ellátás, az állandó futkározás az országban keresztül-kasul egy-egy hiánycikknek számító alkatrészért. Jobb helyzetben azok a műhelyek vannak, amelyekben újító szellemű ezermesterek dolgoznak, s elkészítik a beszerezhetetlen alkatrészt, vagy ú- Jat. mást találnak ki a régi helyébe, sokszor a lehetetlennel is megbirkóz- va.

A számítógép is segít

Ilyen jobb helyzetben lévő gazdaság a nádszegi (Trstice) szövetkezet Is. Matusek István főgépesítő és helyettese, Szabó Ferenc mérnök vezetésével olyan ügyes kezű szakemberek dolgoznak itt, akik nem ismernek lehetetlent. A szövetkezet tagja

a brnói, kísérleti jelleggel működő számítógépes alkatrészellátó központnak. Szlovákiából és Csehországból is négy-négy járás raktárkészleteit tartja nyilván. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nyolc járás gazdaságai rendszeresen jelentést küldenek a központnak felesleges alkatrészkészleteikről. Igen ám, de mivel minden szövetkezet félti a nehezen megszervezett alkatrészeket, valójában csak arról küld jelentést, amiből nagyon sok van a raktáron. Amiből pedig nekik, a nyolcaknak nagyon sok van, abban mások is bővelkednek. Néha azért előfordul, hogy segít a számítógép.

— Volt már rá eset, hogy a rendszer jóvoltából sikerült beszereznünk traktorhoz hátsó féltengelyt — mondja Matusek István. — Négy hónapon keresztül hajszoltuk, még a gyár sem tudott adni, s végül a Brnói Agrozet segített.

Az igazi megoldás természetesen az

az ötleteket — mondja Szabó Ferenc. — Ha nem tudunk beszerezni valamilyen alkatrészt, akkor összedugjuk a fejünket, és kiokoskodunk valamit. Vagy elkészítjük, ha erre itt helyben módunk van, vagy megpróbáljuk mással, esetleg jobbal helyettesíteni.

Néhány példa az elmúlt évekből. A gazdaság 800 hektáron termeszt kukoricát. Ha rossz az idő, akkor nem tudják idejében betakarítani a termést és helyben csutkástul ledarálni, ellenben ha csövesen raktározzák, később, száraz helyen már van bőven idő a darálásra. A gépjavítók szerkesztettek egy darálógépet. És ami lényeges: hatvan ezer koronából valósították meg.lósították meg. Vagy:í lósították meg. Vagy: készítettek egy fólialehúzót, amely lefekteti a fóliát, a széleit beágyazza a földbe, és lyukakat fúr a palántáknak. Hasonlót venni nem lehet. A nádszegiek láttak Ilyet külföldön, s itthon kicsit tovább fejlesztették. Akárcsak a tulipánhagymák ültetésére alkalmas gépet, amely szintén nem kapható a hazai piacon.

A sort még hosszan folytathatnánk, azokat az ésszerűsítéseket, újításokat, amelyeket pénzben pontosan nem is lehet kifejezni. A megromlott gép hátráltatja a munkát, és a késedelem minden mezőgazdasági munkánál, legyen az vetés, termésbetakarítás, nagy-nagy károkkal jár. Nádszegen a meghibásodott gépet a lehető legrövidebb időn belül megjavítják, és még a speciális munkáktól sem riadnak vissza, jó az együttműködésük a környék ipari üzemeivel. Így aztán, ha szükséges, az új alkatrész előállításához a vasöntödéjüket is használják.

EGYFORMA FELELŐSSÉGGEL

— Hogyan teszik érdekeltté a dolgozókat, a karbantartókat, hogy állandóan új és új ötletekkel jöjjenek?

— Az embereinket érdekeltté tesz- szük abban, hogy ügyeljenek a rájuk bízott gépekre — válaszolja a főgépesítő. — Egyrészt azért, mivel egy igényesebb gép ma már százezrekbe kerül, másrészt^ azért, mert nehezen beszerezhetők 'az alkatrészek. A traktorosoknak rendkívül alacsony bért fizetünk a karbantartásért, hét ötvenet egy órára. Tehát nekik érdekük, hogy működőképes legyen a gépük, mivel ha kinn a mezőn dolgoznak, akkor ennek a kétszeresét-há- romszorosát is megkereshetik. Egy-egy ötletért, újításért pedig mindig igyekszünk szép pénzt fizetni nekik, hogy érezzék, tudják, érdemes volt törni a fejüket. Két ember a szövetkezetben csak azért kapja a fizetést, hogy az újítási javaslatokat a gyakorlatban megvalósítsa. Sőt, a szövetkezet elnöke az újítási bizottság elnöke is,

A karbantartókra nagy feladatok hárulnak a műhelyekben.

Matusek István: „Külön összegből jutalmazzuk újítóinkat.“

lenne, ha az ország minden gazdasága bekapcsolódna a központba, ha minden nagyobb vagy legalább járásonként egy-egy gazdaság helyben lehívhatná, közvetlen kapcsolatot teremthetne a brnói központtal.

Addig marad a telefonálgatás és az utazgatás. Csak maga a telefonszámla és az utazási költségek jókora tétel a szövetkezetben, hiszen a két bevásárlókocsi havonta lefut 6—7000 kilométert. A mellékes „adományokról“, ami nélkül nincs alkatrész, már nem is beszélve.

Nos, mindezt csupán azért taglalom ilyen hosszasan, hogy még inkább érzékeltessem a szövetkezet ésszerűsítő és újítási javaslatainak jelentőségét.

A SZÜKSÉG ÖTLETET SZÜL

A két fiatal szakember előhúzza az újítási naplót, amelyet Szabó Ferenc vezet. Két éve felelős az újításokért. Mindjárt az elején a legügyesebb szakemberek között említi Csank Józsefet, Gútai Ferencet, Sárkány Lászlót, Faragó Istvánt...

— Nálunk általában szükség szüli

nem hagy elúszni egyetlen jó ötletet sem.

Nádszegen különösen nagy jelentősége van az újításoknak, hiszen ebben a gazdaságban nemcsak a földeken dolgozó gépek vannak a karbantartók gondjain, hanem több melléküzemág gépi berendezése is. Ugyanis a 2500 hektáros szövetkezetnek az állattenyésztésen és növénytermesztésen kívül van egy fafeldolgozó, söp- rfikészítő üzeme, csőgyára, ahol magas nyomású csöveket gyártanak és javítanak. Granulátumgyára herelisztből granulátumot készít, s ősztől a járásban csakis itt javítják a kombájnok vágószerkezeteit. Így aztán azt is mondhatnám, az ötven karbantartónak van hol kiélnie újítókedvét. Viszont jóval könnyebb lehetne az é- ' létük, ha mások is, elsősorban a mezőgazdasági gépgyárak annyira komolyan vennék a munkájukat, olyan felelősséggel állnának feladataik teljesítéséhez, mint azt a nádszegi szövetkezetben teszik.

ZOLCZER JÄNOS A szerző felvételei

új ifjúság 3

Ezerkilencszáznegyvenöt óta negyven májust értünk meg.

A negyven évvel ezelőtt földre hullott makkból derekas tölgyfák, erdők nőttek, biztosan fejlődő, a kemény szelet álló erdők.

Felnőttek a hajdani romok között téglával játszó gyermekek is. Felnőttek, és ma emlékeznek. Küzdelmes, de tartalmas, szép úton jutottunk el mostani májusunkhoz. A kezdetekről és arról az útról, amely a máig vezetett, vallott két negyvenéves fiatalember riporterünknek.

NAPONTA VAN ELŐRELÉPÉS!

Ha Rimaszombatban (Rimav- ská Sobota) valaki meglátogatja otthonában Bélán Pált, a- zonnal észreveszi, hogy egy volt aktív sZISZ-tisztségviselő vendége. Vitrinje tele van kitüntetéssel: A szocialista nevelésért, Az aktív munkáért, A munkasikerekért stb., hogy csak néhányat említsünk. A járás képviselőjeként ott volt a Szocialista Ifjúsági Szövetség alapító közgyűlésén és annak első, majd második kongresszusán is. Évekig a SZISZ SZKB plé- numtagja ’Volt, 1977-ig tevékenykedett az ifjúsági mozgalomban.

— Safárikovóban gyerekeskedtem. A felszabadulás utáni első évek bizony nem voltak zökkenőmentesek, de megvolt a szebb, jobb jövőbe vetett hit, akkor valahogy a kevés is több volt, az emberek ' összefogása, megértése természetes volt, mindennek tudtak örülni, s ezt már gyerekésszel is felfogtam. Édesanyám trombózist kapott, így apám keresetéből élt a négytagú család. Később a Losonci (Luéenec) Építészeti Szakközépiskola szakosító tagozatán szereztem szakképesítést. Jó tanuló voltam, így könnyen bejutottam a Szlovák Műszaki Főiskola Építészeti Karára. Közben a húgom is folytatta tanulmányait Rimaszombatban, s egyre kevesebbnek bizonyult apám havi jövedelme. Háromévi tanulás után otthagytam a főiskolát, és tanítani mentem. A CSISZ-ben már főiskoláséveim alatt is tevékenykedtem, de főleg a katonaság után kapcsolódtam be igazából a mozgalmi életbe. Az országhatárainkon túl is népszerű Ciertazeíí táncegyüttes konferansziéba voltam éveken keresztül. Később elvállaltam a járási építészeti vállalat szakmunkásképző központjának vezetését. 19ö6-ban fiatalon kerültem a járási székhelyre. Rimaszombatba, s rögtön felelősségteljes beosztásba. Eleinte úgy tűnt, a mély vízbe dobtak, de fokozatosan megismertem és megszerettem az iskolát.-Volt tanítványaink jó gyakorlati felkészültségéről már kaptam visszajelzéseket, és ez önbizalmat adott, ösztönzött további munkámban. Közel húsz éve vagyok ebben a beosztásban, de még ma is vannak elképzeléseim, minden évben valami újat viszek az elméleti, gyakorlati vagy iskolán kívüli foglalkozásba. Ügy érzem, fiatalokkal foglalkozni, nevelni őket a legszebb hivatás. Munkám mellett a vállalat párt- szervezetének elnöki tisztjét is betöltöttem több éven keresztül.

Időközben megnősültem. Feleségemmel, Erzsébettel és fiammal, Norberttel há'romszobás lakásban élünk, s mondhatom boldogan, megelégedéssel. Ha valaki mjir a negyvedik X-et tapossa, és olykor visszalapoz emlékezetében, arra a következtetésre jut, hogy a környezetében, életében szinte naponta van előrelépés. A háború borzalmait, a felszabadulás utáni nehéz napokat a béke, a nyugodt élet váltotta fel. Arra is köny- nyen rájön, hogy a fejlődés hajtókereke az ember becsületes, alkotó munkája, de mindennek záloga 'a béke. Ebben a szellemben akarok élni és tevékenykedni továbbra is.

Azóta Tininek becéznek

— Szülőfalum, Busa (Busin- ce) romos épületeinek homlokzatán a remény zászlócskáit lengette a szél. A szabadság első napsugarai boldogsággal, örömmel töltették el szüléimét, amit velem is éreztettek. „Végre szabad hazában, békében élhetünk!“ — ujjongott mindenki — kezdi vallomását Bíróné Vámos Ildikó. — Szép gyermekkorom volt. Igaz, öcsémmel csak olyan igényeket támaszthattunk, amelyeket a szövetkezetben dolgozó szüléink kétkezi munkájuk által ki tudtak elégíteni, mégsem éreztünk semmiben sem hiányt. Szüleim' mindig becsületes, dolgos emberek voltak, ma is példaképeim, és felnézek rájuk.

— Községünkben pezsgő kulturális élét bontakozott ki, a fiatalság összetartott, de mindig az idősebb, tapasztaltabb generáció oldalán tevékenykedett. 1958-ban édesapámnak megromlott az egészsége, így bár kitűnő tanuló voltam, fel kellett adni azt a tervemet, hogy a fülekl (Filakovo) gimnáziumban folytatom iskoláimat. így kerültem Losoncra (Luéenec) egy cipóüzletbe elárusítónak. A városban végleg letelepedtem, férjhez mentem, ás két gyermekem született.

— Fiatalkoromban színdarabokat mutattunk be a városban és a környéken. Elsőként Eiseman: Bástyasétány 77 című darabjával léptünk fel. Ekkor ragadt rám a Tini becenév, így hívták ugyanis a darab női főszereplőjét. Azóta is így hívnak, s azóta is fáradhatatlanul játszom. Most egy nosztalgiaestre készülünk. '

— Az örömömbe azért üröm is vegyült, férjemtől 1979-ben elváltam. Életem azonban így is teljes és tartalmas. Szakmunkásképzőben érettségiztem, és jelenleg egy óra- és ékszerjavító üzletet vezetek. Szoros, baráti munkaközösséggé sikerült kovácsolnom a bolt és a műhely tizennégy fős gárdáját. Tíz éve, hogy itt vagyok, és más munkakörben szinte el sem tudnám magamat képzelni.

— Szabadidőmben sokat kézimunkázok, olvasok, s van egy szűk'baráti köröm, akikkel összejárunk. Gyermekeim szintén a kultúra ápolói. Zoltán zenekarban játszik. Beáta pedig a Modex dzsesszbalettegyüttes alapító. tagja. Gyakran beszélgetünk egymás sikereiről, élményeiről, terveiről, valahogy úgy, mint annak idején odahaza Busán, csak az a különbség, hogy közben eltelt negyven év.

POLGÁRI LÁSZLÓ A szerző felvételei

i

Szabó Ferenc: „Nálunk a szükség szüli az ötleteket.“