Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-30 / 18. szám

új ifjúság 3 A kilencvenéves múlt *— ----------------------— ... ­Kilencven évvel ezelőtt 1895 ja­nuárjában a budapesti Hazai Bankok képviseletében Spitz Árpád kéréssel fordult az akkori pozsonyi városi ta­nácshoz: kőolajfeldolgoző üzem épí­tésére szabadítsanak fel egy hét és fél hektáros területet. A kérés meg­hallgatásra talált. S a mai Presscent- rum helyén, amely akkor még váro­son kívüli, erdős, rétes területnek számított, elkezdődtek a munkálatok. A kőolajflnomltő az Apollo nevet kapta. Egy évvel később, 1898-ban pedig évi 30 ezer tonna kapacitással megkezdődött a termelés: benzint, petróleumot, gázolajat, olajakat, kü­lönféle kenőanyagokat, gyertyákat és műjeget gyártottak. Abban az Időben kaukázusi, majd később román kőolajat dolgoztak fel. S egyre többet, hiszen a századfor­duló után terjedőben volt az autó­zás. Később, a húszas évek elején az Apollót sem kerüli el a gazdasági válság. Termelése hatezer tonnára csökken, s a korábbi 180 alkalma­zottból már csak tizennyolcat tudnak foglalkoztatni. Hét szűk esztendőt azonban bőségesebb évek követték. 1938-ban már 100 ezer tonna kőola­jat dolgoz fel a bratlslaval üzem. A második világháború éveiben, amikor a kőolajfeldolgozó a németek kezé­ben volt, a mennyiség megkétszere­ződött. A németek számára az után­pótlás szempontjából fontos hadi ü- zemmé lépett elő. Ezért Is vált az amerikai bombázó repülőgépek cél­pontjává. Többször elhúztak fölötte bombázók, ám a legsúlyosabb csapást 1944. Június 16-án szenvedte az ü- zem. Ezen a napon közel kétszáz re­pülőgép ktlencperces bombázással szinte a földdel egyenlővé tette a gyárat. Nyolcvan százalékra megsem­misült. S azok a berendezések, ame­lyek túlélték a pusztítást, sem ma­radtak a gyárban. A visszavonuló né­metek minden mozdfthatót magukkal vittek. Amit nem tudtak elvinni, azt tönkretették, megrongálták. Mondják, szomorú látvány volt az Apollo gyár 1945 áprilisában, amikor a szovjet hadsereg katonái felszaba­dították a várost. A szovjet katonák segítségével egy hónap múlva mégis megkezdődhetett a részleges terme­lés. Sőt az év végéig feldolgoztak 10 ezer tonna kőolajat. Majd 1950 májusában határozat született egy új kőolajfinomltő föl­építéséről, de más helyen lesz, né­hány kilométerre távolabb a régi ü- zemtől, közel a Dunához. A tovább­fejlesztés szempontjából azonban még az ezt követő évek sem voltak egy­értelműek. 1954-ben például leállt az építkezés, bizonytalan volt a kőolaj­behozatal. A félkész üzemet konzer­válták. Két év múlva változás követ­kezett be, amikor Is a Szovjetunió és Csehszlovákia között megszületett a hosszútávű szerződés, hogy a szovjet partner kőolajat fog szállítani ha­zánknak. Folytatódott a Slovnaft épí­tése. S Jószerével a fejlődés azóta Is egyenletes ütemben halad. Ma a Slov­naft évente 7 millió tonna kőolajat dolgoz fel, 225 féle terméket állít elő 23 milliárd korona értékben. Víztisztítás — világszínvonalon A kőolal-flnomításhoz vízre, nagyon sok vízre van szükség. Ezért is épí­tették az új üzemet a Duna közelé­ben, hogy a hűtéshez szükséges vizet könnyen tudják biztosítani, s hogy a szennyvizet visszaereszthessék a fo­lyóba. Az viszont nem mindegy, hogy milyen, mennyire szennyezett víz. ke­rül vissza a Dunába. Korábban erre,* sajnos, különféle okok miatt nem for­dítottak figyelmet. A szennyezett vi­zet tisztítás nélkül engedték a fo­lyóba, mégpedig nem kis mennyiség-' A NAP ÓRAJÁBAN A vallalat meg gépjárművel is : csak több óra alatt járható be. A 700 hektáron elterülő Slovnaft nemz« vállalat az ország legnagyobb üzemét közé tartozik. Közel nyolcezer embert foglalkoztat; s a napokban ünnepli fennállásának $0. évfordulóját. Miroslav Volarik: „Egy köbmé­ter viz tisztítása öt koronába kerül.“ Ivan Kopernicky: „Megkezdjük a mi­nimális ólomtartalmú benzin gyártá­sát.“ ről van szó, hiszen a Slovnaftnak 1000 köbméter vízre van szüksége 6- ránként. S ez annyira szennyeződik, hogy Jószerével már nem Is lehet víz­nek nevezni. Néhány évvel ezelőtt, a- mikor anyagi lehetőségeink megen­gedték, hogy figyelmet szenteljünk a környezetvédelemnek, egymllllárd ko­ronás beruházással víztisztító építé­sét kezdték meg. S mára olyan víz­tisztító állomás Jött létre, amely a vi­lág tíz legnagyobb ilyen létesítmé­nyei közé tartozik, s a jelenleg is­meretes legmodernebb technológiával dolgozik, sőt Európában a legna­gyobb. A technológia japán, a beren­dezések egy része külföldi, másik ré­sze hazai. Csak néhány hónapja ad­ták át. Néhány hibája’ bár ennek Is van, de összehasonlíthatatlanul tisz­tább víz kerül vissza a Dunába, mint korábban. A víztlsztítő állomás egyik vezető szakembere, Miroslav Volarik ezt mondja: — Egy köbméter víz tisztítása öt koronába kerül, ami nem olcsó, de figyelembe kell venni, hogy a kör­nyezetünkről, lövőnkről, a biológiai egyensúly fenntartásáról van szó. Megnézzük azt a medencét, aho­vá a szennyezett víz kerül; Inkább olajra hasonlít, mint vízre. És végig­járjuk a fotvábbi medencéket Is, ahol a tisztítás zajlik, a vegyi, a mechani­kus és kémiai tisztítási folyamatok. Mire a végére, egy halastónak Is be­illő hatalmas medencéhez érünk, el­csodálkozunk. Ragyogóan tiszta víz­tükör tárul elénk. Igaz, ha Jobban megnézzük, még néhol úszkálnak o- lajfoltok, de... — „ha már kiküszöböljük a kez­deti gyermekbetegséget, majdnem iható, halnevelésre is alkalmas vizet nyerünk majd. S nem vicc, Itt ebben a hatalmas medencében halnevelést tervezünk. De már most Is tisztább vizet engedünk vissza a Dunába, mint amilyet onnan nyertünk. Járt. S bár az Idei terv sokkal Igé­nyesebb a tavalyinál, a Slovnaft már részben pótolta a kényszerű leállás­ból eredő veszteségeit, s az üzem közel nyolcezer munkása mindent megtesz a tervezett feladatok telje­sítéséért. A sajtótájékoztatón elhangzik egy nagyon lényeges, érdekes kérdés: Mű­ködhet-e úgy egy kőolajflnomító, hogy ne szennyezze a környezetet? Az Igazgató válasza: — Sajnos, az olajfinomítás minde­nütt a világon környezetszennyező munkafolyamat. A kérdés csupán az, hogy milyen mértékben. S mi az ed­dig elért eredményeinkből kiindul­va, figyelembe véve a környezet vé­delmében foganatosított intézkedé­seinket, terveinket, elmondhatjuk, hogy a szennyezés a minimálisra csökkenthető. És nemcsak úgy, hogy minimálisan szennyezzük a levegőt, a vizet, hanem értve ezen azt is, hogy olyan termékeket állítunk elő, ame­lyek szintén minimálisan szennyezik a környezetet. S ezekre a tényezők­re nem véletlenül helyezünk óriási hangsúlyt, ugyanis minket általában a környezet egyik legnagyobb kárte­vőinek tartanak. Él ez-a nézet az em­berekben, s ez az egyik magyaráza­ta, hogy egyre kevesebb fiatal Jelent­kezik iskoláinkba. Megvizsgáltuk az okokat, s köztük ez is ott van. Tu­datosítjuk, előre kell lépnünk e téren is, s egyik ilyen lépésünk az, hogy megkezdjük a minimális ólomtartal­mú benzin gyárátását. Az újságírócsoport, amellyel én Is ellátogattam a Slovnaft egésznapos, gyárlátogatással egybekötött sajtótá­jékoztatójára, felkapja a fejét. Fel, hiszen a világban az ólommentes ben­zin gyártása még újdonságnak szá­mít. A környező országok közül Auszt­ria is csak a napokban kezdte gyár­tani. S hogy nálunk is megkezdődik, megérdemel néhány részletesebb In­formációt. Megtudtuk, hogy a 98 ok­tános ólommentes benzin gyártása nagyon költséges lenne, így a Slov­naft 92 oktános benzint fog gyárta­ni, évente 5—10 ezer tonnát. Ezt a benzint elsősorban a határátkelőhe­lyek közelében lévő benzinkutak á- rusítják majd. Eddig a nálunk gyár­tott benzin ólomtartalma 0,4 száza­lék. (Az érvényben lévő csehszlovák szabvány 0,6 százalékot engedélyez). Az új benzinben az ólom mennyisége 0,25 százalék lesz, de Idővel ezt sze­retnék 0,15 százalék alá csökkente­ni. A gyártás mennyiségét pedig a kereslettől teszik később függővé. —o— Jő hír, nagyon jó hír — nyugtáz­zuk egyértelműen. Hiszen a Slovnaft régi jó hírnevéhez méltóan megint újít, lépést tart a fejlődéssel. Az 6- lommentes — vagyis csökkentett ólomtartalmú — benzin gyártáséban és egyébütt is. Termékei világszín­vonalúak, keresett cikkek a világ­ban. Egész évi termelésének 13 száza­lékát 18 kapitalista és kilenc szocia­lista országba exportálja — 2,2 mil­liárd korona értékben. Jelentős tétel. Akárcsak az is, hogy a Slovnaftban naponta 65 millió korona érték szü­letik. Hogy a 90 éves nehézségek­től sem mentes múlt után magas tech­nológiai szinten jó színvonalú, ki­egyensúlyozott munka folyik. A nap huszonnégy órájában és az év min­den napján — egyfolytában. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Az „ólommentes“ benzin Az egyik víztisztító medence. Később egy sajtótájékoztatón talál­kozunk a Slovnaft vezérigazgatójával, Ivan Kopernickji mérnökkel Is. — A víztisztító még csak próba­üzem alatt van. Az eddig elért ered­mények biztatóak. Jelenleg 97—98 százalékos víztisztaságot érünk el, de egy két százalék tartalék még van, amit egy éven belül be Is hozunk. Majd később az Igazgató az Idei, meglehetősen nehéz körülmények kö­zött kezdődő évről beszél. Elmond­ja, hogy a kemény tél, a Duna Igen alacsony vízállása miatt néhány rész­legen le kellett állítaniuk a terme­lést, ami 70 millió korona kieséssel

Next

/
Oldalképek
Tartalom